Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-10 / 84. szám

f 1990. április 10., kedd NÉPÚJSÁG Vegyük le a sötét szemüveget! Telefontéma Jobb egy rosszal, mint a nélkül? Beszélgetés egy kérustalálkozérél Nemrég Széplaky Endré- nétől, a Békéscsabai 9. Sz. Általános Iskola igazgatójá­tól kaptunk levelet. Egy — a lapunk március 19-i szá­mában megjelent — nyilat­kozatról szóltak a sorok, amelyek mögött érzésünk szerint további gondolatok is meghúzódtak. „Énekeljünk szebben, jobban ..címmel, Sebestyénné Farkas Ilona, a Kóta megyei titkára mond­ta el véleményét az aznapi, énekkari találkozóról, me­lyet most — mert fel is ke­restük — Széplaky Endréné egészített ki. — Évtizedek óta vezetek kórust, de meg kell mond­jam, az úttörőszövetséget mindig jobban magam mö­gött éreztem, mint a Kóru­sok Országos Tanácsát. Ezért is lepett meg, hogy e szer­vezet helyi vezetője nyilat­kozott a gyermek-kórusmoz- galomról, aki ráadásul eny- nyire sötét szemüvegen ke­resztül látja a dolgokat. — Talán nem fedték a va­lóságot az elmondottak? — Erről szó sincs, ám a negatív dolgok mellett sok minden másról is beszélhe­tett volna ... Például arról, milyen felemelő élmény volt, mikor csaknem ezer. apró­sággal 1848-as dalokat éne­keltünk. Vagy arról, hogy milyen jó, hogy Békéscsabán még futott energiából, elkö­telezettségből e találkozó megszervezésére. És a fellé­péseket követő szakmai ta­nácskozáson a zsűri alapos elemzésében bizony eredmé­nyekről, fejlődésről, érté­kekről is szólt, nemcsak kí­vánnivalókról és hibákról, mint a cikkben nyilatkozó. Mert igenis ezúttal több volt a népdal, mint az előző években. Alig volt énekkar, melynek műsorán Kodály- mű nem szerepelt... — Levelében említette, hogy manapság csodával ha­táros, ha karéneklésre vál­lalkoznak a gyerekek ... — így is van. Ezért nem szabad ilyen kedvetlen, és még inkább egyoldalú nyi­latkozatot adni. Itt volt egy csodás délelőtt, ahol végre megmutathatták, mit tud­nak (és tudnak!) a gyerekek. Aztán jön ez a cikk ... Ezért a kemény munka? A kevéske szabadidő feláldo­zása? És a szülök ... Ök va­jon mit gondolnak, hogy a kórusvezetőkről ne is be­széljek, akikről ugyancsak lekicsinylőén nyilatkozott a Kóta helyi képviselője. Pe­dig a lelkes, évek óta szor­galmasan dolgozó énektaná­rok mellett bizony néhány fiatal tehetség is feltűnt ezen a délelőttön. — Azért levelében ön is említett egy negatívumot... — Igen, csakhogy nem a kórusokról, hanem arról, hogy miért csak egy ván­dorserleg álltba zsűri ren­delkezésére, azt is egv pász­tói (s nem Békés megyei) karnagy, Balázs Ferenc ala­pította, három éve. Igen. Ezt írtám levelemben: „Létezik szűkebb hazánkban a Kóru­sok Országos Tanácsa me­gyei szervezete, és a Ko- dály-társaság is megalakult. Talán nem lenne hiába — folytattam —, ha egy-egy ál­taluk alapított serleg is kör­bejárna az arra — de csak­is az arra — érdemesek kö­zött. Ne jöjjenek el csaló­dottan a gyerekek. Mert megérdemlik az elismerést. Ahogy megérdemlik azt is, hogy ne csak elmarasztaló­an szóljunk fáradozásukról a nyilvánosság előtt. N. A. Kukori utazik... Bábkiállítások megyénkben Lassan két esztendeje nyílt mesr Békéscsabán a Meseház. A Napsugár Bábegyüttes azóta a harmadik kiállítását mutatja be itt — a vártnál is nagyobb si­kerrel —, előbb „Magyar nép­dalok”, majd „Micimackó és a többiek**, végül „Balladák** cím­mel. E sajátos tárlatok sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy-egy bemutatóra 8- 10 ezren is elzarándokolnak, hogy közelebbről is láthassák azt, amit eddig csak a paraván távlatából ismerhettek meg. A „Magyar népdalok** azóta — a békéscsabai debütálás óta — útrakelt, járja a megyét. A .37 szép, magyar népviseletbe öl­töztetett bábu jelenleg a gyo- maendrődi Déryné Művelődési Házban „kelleti magát’* a zö­mében ifjú látogatók előtt. A „Vásár” és a „Kukori és Kan­dúrvarázsló” című darabok báb­kollekciói — mert két vándor- kiállítással Járja a megyét a Napsugár — pedig Sarkadon láthatók. Júniusra újabb meglepetést tartogat a békéscsabai báb­együttes. A június 26-án nyíló nemzetközi bábfesztivál máso­dik napján, annak a „Hamupi­pőke” című produkciónak a sze­replőit mutatják be a Meseház­ban, melynek premierje e fesz­tiválon lesz. (A fellépés idejé­re a bábok „megszöknek” a ki­állításról.) A bemutató már csak azért is érdekes lesz, mert nemcsak mutatós, de rendkívül magas eszmei értékű bábokat is láthat a közönség. Van köz­tük olyan, melyet a Képzőmű­vészeti Lektorátus zsűrije 20 ezer forintra értékelt. Hamupi­pőke, a szép királyfi, a gonosz mostoha és a többiek tehát nem a sötét kamrában várják fellépéseiket. így nemcsak az előadáson, de azon túl is ámu­latba ejthetik ifjú közönségü­ket. N. A. FERTŐTLENÍTŐK, KOZMETIKUMOK, IPARI AEROSOLOK ügynöki menedzselésére keresünk olyan munkatársat, aki: jó üzleti érzékkel bír, kereskedelemben jártas, gépkocsival rendelkező önálló munkatársunk szeretne lenni főállásban, mellékállásban vagy megbízásos rendszerben. Bérezés: jutalékos elszámolásban. Rövid önéletrajzos bemutatkozó levelét az alábbi címre kérjük. INTERKÉMIA KFT.. 1443 Budapest 70. Pf.: 149. ÜJ! ÜJ! UJ! Forgalmazó: AMERO Hun KFT. AZ ÖN AUTÖJÄVAL IS CSODÁT TESZ! Közületek és magánszemélyek, figyelem! SLICK 50 termékcsalád Békéscsabán. Dízel benzin 2—4 ütemű, sebességváltó, differenciál- mű-adalék, gépzsír, spray kenőanyagok, dupla élet­tartam. Megvásárolható, megrendelhető: Kondacs műszaki kereskedés, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 53. 250 000 Ft felett 5"„, 500 000 Ft felett 10 0 „ kedvezmény. Használt és új műszaki és autóalkatrészek bizományos adás-vétele. Autófelszerelési cikkek, vezérmű, foga­zott szíjak, olajszűrők, levegőszűrők nyugati gépkocsikhoz is. — Nem jobb — mondja lassan, erősen hangsúlyozva, de felindulás nélkül a har­mincéves' fiatalasszony. — Hány éve vallja ezt? — Három éve váltunk el, de már előtte is sejtettem. Túl sokat tűrtem, engedtem. Inkább éljünk nehezebben, de nyugodtabban — nélkü­le. — A két gyereknek nem hiányzik az apa? — Elég jól átvészelték az első időket, s rendszeresen találkoznak vele. A viharo­kat előbb átélték, a válás előtt voltak a nagy patá- liák. A döntés után mind­ketten megkönnyebbültünk, nem maradt gyűlölet ben­nünk. Ostobaság is lenne, főleg a gyerekek miatt. — Mindnyájuk szerencsé­je. Sajnos, sok az ellenke~ ző eset. Vajon miért? — Isten tudja... Talán, mert kudarcnak érzik a vá­lást. s ezt akarják egymá­son megtorolni. A rokonság­ban is van ilyen és ott a gyerekek áldozatul estek. Pedig milyen nagy szerelem volt! — A maguké nem? — Ó, mi is nagyon szeret­tük egymást... — S akkor mégis miért lett vége? — Lassan múlít el a sze­relem. Laci sokáig alkalmi nőket kergetett, majd ko­molyabb kapcsolata lett. s hol itthagyott bennünket, hol visszajött. És minden al­kalommal egy kicsit tönkre is mentünk. Hát ezt csinál­tam volna életem végéig? — Nem is tudom, mi lett volna a jobb... Még min­dig úgy érzem, se együtt, se külön. De majd csak rendbe jövök, s a gyerekek is kezdenek már helyrejönni — szól a két kis tizenéves lány édesanyja. — Megviselte őket a vá­lás? — Rettenetesen. Kicsúszott a talaj a lábuk alól. Hóna­pokig nem- tanultak, s ami­lyen szelídek voltak azelőtt, olyan agresszívek lettek. Magam is pocsék állapotban voltam... — Muszáj volt válni, nem találtak más megoldást? — Évek óta érlelődött. Rémesek voltunk mind a ketten. A ház akár egy pus­kaporos hordó, s a robba­náshoz egy-egy szászikra sű­rűn akadt. Sokszor csak egy hangsúly kellett. Pedig már túl voltunk az anyagi gon­dokon, nyugodtan, szépen élhettünk volna. — Kit hibáztat? — Mindkettőnket. Csak engem valamivel jobban. S ez még a jegyesség idejére nyúlik vissza. Az anyósom­nak nem tetszettem, s Gá­bort annyira befolyásolta, hogy szakított velem. Azo­kat a heteket senkinek se kívánom. Szörnyen megszen­vedtem. s úgy látszik a tüs­ke bennem maradt, szúrása lassan-lassan újból felerősö­dött. Izgága lettem, egyre a hibákat kerestem benne, és persze találtam is. Fölé­nyeskedtem, lekezeltem... Később már társaságban is. Nagyon sokáig tűrte. — Aztán már visszaad­ta... — Kamatostól. Nem is csodálkozom rajta. Aztán felbukkant egy bájos, szen­de leányzó és igazán nem volt nehéz dolga.. — És most hogy él? Egye­dül? — Van egy nagyon helyes1 barátom, de azt hiszem, nem az igazi, nem tudom mitévő legyek, de hát majd az idő eldönti. — Itt állok kifosztva anyagilag, érzelmileg, min­denképp. Hogy én milyen hülye vagyok — gondolko­zik hangosan a volt ifjú férj. — Mit tenne másként, ha most kezdené? — Meg se nősülnék! Mi­nek, mikor Dunát lehet re- keszteni a lányokkal. . Csak az a baj, tudja azt maga is, mind férjhez akar menni és tesznek is róla, hogy sikerüljön. A fegyver az ő kezükben van, s re- volverezhetnek. — Szóval becsületből és nem önszántából nősült? • — így is lehet mondani, de az igazság csúnyább: be­ugrottam. Ugyanis vaklárma volt a terhesség. Aztán bo­lond fejjel, már én akartam gyereket, s mire a kisfiam meglett, már torkig voltunk egymással. — De hát, miért? — Annyira mások vol­tunk! Én pedáns vagyok, ő rendetlen. Én dohányzom, ő utálja a cigarettát. Na és a legfontosabb: nem tud főz­ni és nem is akar megta­nulni. Azért se, azért se... És még tudnék mit mon­dani! — Saját magára is? — Persze. Egyre több hi­bámra jövök rá. És a dol­gokat kezdem másképp lát­ni. A lányokat is. Talán nem is férjet akarnak fogni, ha­nem családot szeretnének, öntudatlanul. Csak hát any- nyira fiatalok voltunk, s mint mások, korán kezdtük a szexet, egyik partner jött a másik után. A házasságra meg nem voltunk felkészül­ve. Felkészítve. — Talán oktatni kéne? — Jobb lenne, mint a magunk kárán tanulni. — Például mit? — Sok mindent., de egyet feltétlenül. Hogy a másik is érző ember, s próbáljuk megérteni. — Én az öreg oldalborda, akinek már nagy unokái vannak, csak a válás ellen voksolhatok — mondja hölgypartnerem és még el­árulja, hogy hatvankét éves és ez az első házassága? — Soha nem is kísértette meg a válás szele? _ De. Nem is egyszer. Még az első időkben. — Amikor a legboldogabb az ember? — A boldogság mellett, is szerintem az első két, há­rom év a legnehezebb. Amíg összecsiszolódik a két más szokású. más természetű ember. Ha ezt kibírjak együtt, nagy baj már nem lehet. — Mégis van, aki húsz­huszonöt év után-válik. — Ott alapvető hiba le­het. talán tragikus dolog és csak árrá" vártak, hogy fel­neveljék becsülettel a gye­rekeket. — Önök negyven éve él­nek együtt. Soha se vesze­kedtek? — Dehogynem. Tányér, kanál csörrenés nélkül nin­csen. aki ezt tagadja, nem mond igazat. Még szikrázó „viták" is voltak, úgy olasz- módra, de mindig béke kö­vette a sértődést, nehezte­lést. türelmetlenséget. Mert ez mind előfordul az élet­ben. ami ugye nem sétaga­lopp. Öröm és bánat, siker és kudarc, minden van ben­ne, még a történelem viha­ros évtizedei is. — Igazán mi tartotta ösz- sze a házasságot? — Ha jól meggondolom, a szerelem, szeretet, családi szolidaritás. És az erőszak kerülése. — Mit ért ez utóbbi alatt? — A házi demokráciát. Azt, hogy a másik igazát,, elismerjük, még a gyerekét is. — Apropó, milyen a gye­rekeik házassága? — Hála istennek, jó. Ök is a mienkéhez hasonló biz­tonságos és meleg otthont teremtettek. S remélem, az unokáké is ilyen lesz majd. Vass Márta Sütő András: Naplójegyzetek © Október 29. Meghalt Rácz Győző, a Korunk főszerkesztője. Most már örök rejtély marad: mi­ként vitte volna véghez kí­sérletét, hogy kimeneküljön a súlyos kompromisszumok gyűrűjéből. Zs. meséli, hogy könnyeket hullatva pana­szolta, mennyire megviseli őt a pártfeladat, miszerint meggyőződésé ellenére el kell ítélnie az úgynevezett „magyar revizionizmust”, s az Erdély története című kötet szerkesztőit. Vincze Jánoshoz írott le­velem első része a Kossuth rádióban. S jelentkezett máris az első névtelen telefonáló, „Meg fogunk nyúzni benne­teket!” — „Patkány!” — mondta Éva, és lecsapta a kagylót. * * * A Kossuth rádióban is­mertették a Magyar Nemzet­ben megjelent tiltakozáso­mat Tőkés László temesvá­ri református lelkész állami és egyházi üldöztetése ellen. Nem sokkal azután, hogy el­hangzott, telefonon keresett már B. belügyi ezredes. Nem voltam itthon, így csak Évá­val beszélhetett. Nem tud­ni, mit akar. De bizonyos, hogy megtalál. A belügy mindig mindenkit megtalál. Annak semmi értelme, aho­gyan némelyek úgynevezett „kínos helyzetek” elől meg­próbálnak kibújni, sőt ép­penséggel elmenekülni. Nincs hova bújni, menekülni. Jaj, mondd, hogy nem vagyok itthon! Elutaztam! Beteg az anyósom. Isten tudja, mikor kerülök csak vissza! Stb. A menekülő embert akkor is elcsípik, ha „megtisztelő föl- kéréssel” üldözik, például, hogy köszöntő sorokat írjon a pártfőtitkár, vagy felesége születésnapjára. Múltkori­ban egy ilyen tiszteletsújtott kollégával találkoztam. Mi járatban mifelénk? Mondja, hogy újabb hódoló kötet ké­szül a Vezér tiszteletére, őt is fölkérték. írna valamit, de nem fog írni. Hogy ne zaklassák, elutazott otthon­ról, városunkban töltött né­hány napot, ám itt is fölfe­dezték, így tovább kell utaz­nia Brassóba. Mondom, nem lenne egyszerűbb szembe­szaladni? Uram, a megtisz­telő fölkérésnek nem tudok eleget tenni. És ülnél nyu­godtan az otthonodban. Nyu­godtan? Hát azt gondolod, ilyen egyszerű ez? Nevet­tünk. A Vinczéhez írott levél visszhangjából. A halállal fenyegetőző telefonpatkány után egy-egy barátunk is megszólal. B. hívott Székely­udvarhelyről: „Hallgattuk és egyetértünk!” G. és M. a szerkesztőségben keresett meg egy néma kézszorítás végett. Sz. G. román barát­ja megölelt, szeme könnybe lábadt: „Egész szívemmel veled és veletek vagyok!” — mondta. É. tanácsa így szólt: „Lehetőleg ne járkálj egye­dül, kerüld a magányos ut­cákat.” No persze. P. szobrászbarátunknál. „Remélem, ti nem akartok elmenni.” „Hogy gondolod!” Nehezen élnek pedig. Álla­mi rendelés nincs már sok esztendeje. Magánember pe­dig nem vásárol szobrot. Ke­nyérkereseti lehetőség: a plakettkészítés. Az erdélyi nagyok arcképmásai. „Ady halotti maszkja iránt is len­ne talán érdeklődés.” Nagy Imre (a festő) halotti maszk­ját a csíkiak megrendelték, majd meggondolták magu­kat, s lemondtak róla. Nem kell nekik, csak a sok mil­liós hagyatéka. * * * Szűts Pál nagykövet láto­gatása. Kinyitom a nagyka­put. hajtsanak be az udvar­ra. Nem biztonságos a ház előtt hagyni & gépkocsit. Későbben a nagymosásban segédkező asszony így szólt: „Tessék mór utánanézni, ki az a pofátlan alak odakint? Felmászott a kerítésre, úgy bámulta a vendégek autó­ját. Mondom neki: szálljon le, hallja! Mit akar maga?” Kérdem: ,,S aztán mit mon­dott?” — „Rományul morgott valamit.'* „A jelek szerint az elvtárs otthon felejtette a távcsövét. A szemközti ház emeleti ablakából szokott ilyen alkalommal leskelőd- ni.” Október 31. Telefon. B. ezredes. Mon­dom Évának: „No ugye, hogy megtalált?” Közel há­romórás vita legutóbbi „ál­lamellenes megnyilatkozása­imról”, ahogy ő fogalmaz. Békésnek nehezen mondható eszmecserénk témái: 1. A magyar nagykövet látogatá­sa. 2. A Tőkés László ügyé­ben Budapesten közölt nyi­latkozatom. 3. Vincze János­hoz írott levelem, melyet a Kossuth rádió is beolvasott. Ez utóbbit különösen sú­lyos vétségnek minősíti. — „Ez végeredményben kém- tevékenységnek ” is minősít-, hető." — Szóba hozom a ke­rítésen mászkáló gyanús le- selkedőt is. B. ezredes ezt így magyarázza: a szemköz­ti munkatelep egyik munká­sa arra figyelt föl, hogy ud­varunkra idegen kocsi (egy Mercedes) hajtott be. Már­most, az a munkás igen be­csületes ember lévén bete­lefonált (a rendőrségre? a belügyhöz?), mondván: gya­nús dolgot észlelt. Az az idegen kocsi vajon nem el­lenséges szándékkal hajtott be S. A. udvarára? Ők pe­dig — a belügynél — aggód­ni kezdtek érettünk. Ezért küldték ki az emberüket, hogy a gyanús autót köze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents