Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
1990. április 2., hétfő Eled a közélet — Önkritikus tanácstagok Tanácsülés Kardoskúton Nevesített Kardoskúton, a Móra Ferenc Művelődési Házhoz vezető út mentén virágba borult az aranyeső, zöldell a fű, pompázik a japán birs. Egy szó mint száz, ébred a természet, és ami még reményt keltőbb: éled a közélet. Ez utóbbi gondolat már a maratoni tanácsülésen fogalmazódott meg bennem, ahol..., de nem vágok a dolgok elé! A Kardoskúti Községi Tanács március 28-án tartotta soros ülését — kivételesen nem a tanácsházán, hanem a művelődési házban — ahol négy napirendi pontot tárgyalt a testület. Elsőként a közművelődési intézmény tevékenységéről számolt be — az írásoá* anyagot szóban kiegészítve — Nagy László- né, a művelődési ház vezetője. Elmondta, hogy a harmincéves épület felett már jócskán eljárt az idő, egy nagyobb eső után újabbnál újabb beázások árulkodnak erről a tényről. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az intézményben a művelődés. a szórakozás feltételeit biztosítsák. A ház sikeres tanfolyamoknak. népszerű kluboknak, szakköröknek, kiállításoknak, sportrendezvényeknek ad otthont. A beszámolót e szavakkal zárta az igazgatónő: „Az embereknek kell a közösség, kell a jó szó, igénylik a kulturált kikapcsolódást, és mi ebben szeretnénk segíteni. Keressük annak a lehetőségeit, hogy a kardoskútiak újra megtalálják egymást, őrizzék kulturális értékeiket, ápolják hagyományaikat. Semmiségnek tűnnek mindezek, de higgyék el nekünk, ez nagy dolog napjainkban.” A napirend kapcsán többen szót kértek. Susán Géza — miután bevallása szerint alaposan meghányta- vetette magában a beszámolót — azt hiányolta, hogy a könyvtárról nem hangzottéi semmi: észrevételezte a.mű- velődési ház technikai hiányosságait, majd a vezető és a tiszteletdíjasok bérezése iránt érdeklődött. Kétségbe vonta az igazgatónő kötetlen munkaidejét, megkérdőjelezte munkafegyelmét. — És hol van a tervezés? Hiányzik a beszámolóból a célmeghatározás, a lebontás ... — aggodalmaskodott tovább a hozzászóló, mígnem Felföldi László a témát másfelől közelítette. — Azt akartuk, hogy a falu művelődési házának gazdája legyen! Tériké személyében olyan emberre leltünk. aki nem papírokon teljesíti a feladatát, hanem a gyakorlati munka során. Beszoktatta a fiatalokat a házba: fogadókészségének, nyitottságának köszönhető, hogy nemcsak községbeliek, hanem vidékiek is ellátogatnak ide — mondta a tanácstag. — Munkája alapján alaptalan mindenféle gyanúsít- gatás — erősítették meg többen az előttük szólót. Végül másfél órás vita után a testület egy tartózkodás ellenében elfogadta a beszámolót, és rátért a második — kevésbé izgalmas — napirendi pont* tárgyalására, mely a településfejlesztési alap 1989. évi zárszámadása volt. Ezt követően a tanácstagok gyakoroltak önkritikát. Elmondták, hogy az elmúlt öt esztendőben mit tettek, és mit tehettek volna körzetükben élő embertársaikért. Valaki megjegyezte: — Most már van járda, gáz, itt az idő, bogy ember- centrikusabban végezzék munkájukat a tanácstagok, akkor is. ha ez nagyobb áldozatot követel tőlük. A közel négyórás ülés interpellációkkal. bejelentésekkel ért veßet. esete vagynn a szarvasi vasipariban Megtartotta szokásos évi mérlegzáró közgyűlését a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet. Az 1989. évi munkáról szóló beszámolót, a mérlegbeszámolót és az 1990. évi gazdasági tervet egyhangúlag fogadta el a tagság. Ez nem volt meglepő, hiszen a nehezedő gazdasági feltételek ellenére is 17 százalékkal nőtt a szövetkezet árbevétele, 15 százalékkal a bérszínvonal, és 77 millió forint nyereséget értek el. A hagyományos zárszámadási témák mellett, ezen a közgyűlésen került napirendre a szövetkezet va- gyonnevesítési szabályzata is, ami élénk vitát váltott ki a tagság körében. A vita elsősorban a szövetkezeti vagyon alapjait megteremtő régebbi dolgozók és a fiatalabb gárda között bontakozott ki. Végül is a tagság nagy többsége elfogadta a vagyonnevesítés szabályait. Ennek értelmében a szövetkezeti vagyon 50 százalékát a szövetkezet egyes tagjaira nevesítik (nem felosztják!) az előző évi nettó kereset és a tagsági viszonyban eltöltött évek számának figyelembevételével. Az így kiszámított szövetkezeti üzletrész értékpapír formájában kerül kibocsátásra. Értékének kifizetésére — a szövetkezet jogutód nélküli megszűnésének esetét kivéve — a tulajdonos nem tarthat igényt, viszont a dolgozót az üzletrész után, osztalék illeti meg, nyereséges gazdálkodás esetén. , K. M. _ hogy az új. statáriális t örvény alapján hány Moldvába kihelyezett magyar értelmiségi veszti el jogát ahhoz, hogy erdélyi szülővárosába valaha is visszaköl- tözhessék ? — hogy a magyar turistaként telefonáló személy nem provokátor-e? __ hogy anyám házának a blakait, mert úgymond a fia „Erdélyt akarja elcsatol- tatni”, mikor verik be? _ hogy a román tömegek b etelepítése mikor kezdődik el / Székelyudvarhelyt is, amelynek színmagyar jellege a kormányt aggasztja? — vajon Magyarország és Románia között megszakad-e a diplomáciai kapcsolat? Szorongásunk folyamatos és naponta növekvő. És nincs képzelet, mely az ellenünk elkövetett merényletek változatosságát föl tudná sorolni. A drótokról készült fényképpel együtt elküldtem tiltakozásomat a pártközpontba Emiil Bobunak, aki Ceau- sescu jobbkezeként a belügyminiszternek is főnöke. (Jobbkeze? És az Asszony? Az több annál'. Társuralkodó.) Megírtam neki, mit művelnek a belügyiek Sika- szóban. Tudom, értelmetlen időpazarlás, de hát azonkívül, hogy az effélét az ember nyilvánosságra hozza, egyebet mit tehet? Üzenet Sikaszóból: házunk ablaka megint nyitva van. Pedig gondosan bezártuk, amikor eljöttünk. „Üjból meglátogattak a fülesek.” Mennénk azonnal, de nincs benzin. A mi mindennapi telefonálásaink a 051-re: van-e benzin? Később tudjuk meg. Későbben: van-e benzin? Nincs. Mikor lesz? Nem tudni. Ezt elkezdjük a hónap elején, folytatjuk — naponta többször is — a következő hónap elejéig, amikor elhangzik a boldogító igen. Aztán a rohanás, a sor három kilométeres félnapot rostokolsz, már a kúthoz közeledel, mire kijelentik: mára elfogyott. Ha kocsidat helyben hagyod, hogy a sorállást ne kezdd elölről, kirabolják, ha nem rabolnak ki, szerencsés ember vagy. ám oda-vissza legyalogolsz tíz kilométert. Így megy — hányadik esztendője? Egy idő után a zsidók sem tudták, mióta vándorolnak a pusztában. Hazavárjuk öcsi fiamat Veszprémből családostul. A rettegés: csak vissza ne zavarnák őket a határon! Mit tehetünk, ha Igret elvtárs a fenyegetését beváltja? Kérvényzés? Tiltakozás bent és kint minden lehetséges nemzetközi fórumon? Azt mondja Éva: . — Mintha azok a fórumok ■ itt székelnének az Eminescu utcában! Kijuttatni semmit se lehet. A testi motozást szó szerint kell értelmezni. Nő- gyógyászatilag is. A követ- ségiek szekuskíséret nélkül ; a sarokig sem mozdulhatnak Bukarestben. Tőkés Lászlónak, akit mindannyian csodálunk kitartásáért annak a nemzetáruló püspöknek a támadásaival szem- { ben, helyzeti előnye, hogy Temesvár; határváros. On- ' nan talán valamivel köny- nyebb üzenetet váltani küzdőtársakkal. Köztük a leghűségesebbek közül való: A. és P. barátom. Közlés végett együtt néztük Tőkés beszámolóit a váradi püspök garázdálkodásairól. Meg is tiszteltük őkéimét ocsmáiny mi voltának rövid jellemzésével. Hogy ez a hitvány papok szégyene mily széles mosollyal szokott volt nekem a parlamentben kezet nyújtani! Ott ólálkodott Fazekas János körül is. Ügy > tett. mintha őt is érdekelné ; azok sorsa, akik választáskor reá szavaztak. (Folytatjuk) (Megjelent a romániai Magyar Szóban) Félmillió hektár erdfirttl döntenek Sorra alakulnak a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) vidéki és központi szakmai szervezetei. A testület a területi szövetségek erdészeti választmányainak kezdeményezésére alakult meg. Mint ismeretes : a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, illetve a halászati szövetkezetek tagjainak tulajdonában, illetve a közösségek kezelésében van az ország erdőterületének csaknem egyhar- mada, .520 000 hektár erdő, amelyből évente 2,5-2,7 millió köbméter fát termelnek ki. A fafeldolgozás 4,5-5 milliárd forint értékű. Az évente telepített új erdők nagysága megközelíti a 10 ezer hektárt. A létrehozott országos választmány részletesen feltárja majd a szövetkezeti erdőgazdálkodás nehézségeit. Folyamatosan figyelemmel kísérik az erdőgazdálkodást befolyásoló pénzügyi szabályozást. Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak az erdők fa- és vadállományának védelmére, továbbá az erdőművelés gépesítésére, a fejlesztés műszaki-tudományos kérdéseinek tisztázására. hirdetmény Értesítjük a lakosságot, hogy Mezőberényben, a Kossuth téri parkvilágltást 1990. április 3-án, FESZÜLTSÉG ALÄ HELYEZZÜK. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, , . Békéscsaba Könyvből vagy könyv nélkül... „Műveljük meg kertjeinket!” Medgyesegyházán is beköszöntött a tavasz! Ezt nemcsak a virágzó fákról, a ragyogó napsütésről lehet észrevenni. Ha a község kis utcáin sétálunk, sok portán láthatunk fóliasátrakat — kisebbeket és nagyobbakat is —, bennük pedig szorgoskodó embereket, s ez a kikelet csalhatatlan jele. Ezen a környéken egyre többen foglalkoznak paprika-, paradicsom-, uborka- vagy diny- nyetermesztéssel. Közhely, de igaz, hogy nehéz munka, és sok szakértelmet igényel. A gazdák, kertészek bizonyára örülnek, hogy így, márciusban — mezőgazda- sági könyvhónap révén — nemcsak a növények bújnak ki a földből, hanem a könyvesboltok polcai is megtelnek primőrökkel, azaz új, régen várt szakkönyvekkel. — örülnek," persze — válaszolta erre a kérdésünkre Kucsera Lajosné, a med- gyesegyházi könyvesbolt vezetője, akivel a raktárban beszélgettünk. — De az érdeklődés itt nem kampány- szerű. Sőt, nem is mindig konkrét művet szeretnének. A kis medgyesegyházi könyvesbolt különben nem önálló, a Tevan Könyvesbolt fióküzleteként üzemel. Ennek az a hátránya, hogy mindössze 10-20 példányt kapnak egy-egy fajta könyvből, s ez néha kevesebb — sokkal kevesebb — az igénynél ... A boltból kijövet elhatározzuk. hogy találomra kopogtatunk be egy olyan családhoz, ahol feltételezhetően szükség van kertészeti szakismeretre. így jutottunk el Balogh Mátyásékhoz, az Űt- törő utcába. A ház körül senkit sem találunk, mindenki kinn van a fóliasátraknál. Minket is odainvitálnak. Balogh Mátyás bemutatja a gazdaságot. Kétezer négyzetméteren termesztenek paprikát, paradicsomot, uborkát. Nem is akárhogyan, hanem vetésforgóval, ami azért jó, mert a talajnak más-más tápanyagait használják fel a különböző növények. Baloghék családi alapon, főállásban végzik a kertészkedést. Itt dolgozik a férj, a feleség, a nagyobbik fiú, és ha itthon van, besegít a kisebbik is, aki különben Békéscsabán tanul. Az áruval a fővárosba, a Bosnyák térre mennek, a nagybani piacon adnak túl rajta. Miközben beszélgetünk, a paprikapalánták között állunk. A fólia alatt kicsit fülledt a levegő, de látszik, hogy ők már megszokták, otthonosan mozognak benne. — Hogy honnan tudjuk, mit kell csinálni — gondolkodik el a családfő —, tapasztalatból. Van egy-két szakkönyvünk is, főleg régebbi kiadásúak. — Amit egyszer elolvastunk, azt meg kell jegyezni — szól közbe fiuk, aki nem is hagyja abba a munkát. — Ez nem olyan, mint egy regényolvasás. Egyébként — fordul szüleihez —azta növényvédő szerekről szóló könyvet még nem szereztük meg, azt még meg kell venni... Nem dőlt el hát a nagy kérdés, mi volt előbb, mi a fontosabb náluk, a tapasztalat, vagy a könyvből szerzett tudás. Mindenesetre az uborkák buja zöldjét látva megállapíthatjuk: akár így van, akár úgy, amit csinálnak, azt jól csinálják ... K. K. Battonyai gimnázium: „Nehéz a felszínen maradni” A növekvő gazdasági problémák nemcsak a magán- * embernek, de az intézményeknek is fejtörést okoznak. Az oktatási intézmények — amelyek költségvetésből, lebontott pénzekből gazdálkodnak —, a függőség mellett egyre kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Nehéz megőrizni a fenntartás, az eszközvásárlás, a bérezés, a túlóra, és az áremelkedések egyensúlyát. Sok intézmény kerül olyan helyzetbe, ahol a felszínen maradásért is komoly harcot kell vívni. Ilyen intézmény a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola is, ahol a gondokról beszélgettünk néhány pedagógussal: — Az iskolába 345 tanuló jár, közel negyven településről. Battonyai lakos csupán a diákok egynegyede. A kollégiumban 141 tanulót tudunk elhelyezni. Az egyik probléma éppen az ingázásból fakad, hisz a reggeli buszok csak 8 óra után 10-20 perccel érnek be. Emiatt a pontos órakezdést lehetetlen betartani. Délutáni fél kettő körül indulnak haza a gyerekek, így a tanórán kívüli tevékenység összehangolásával, folyamatosságával sem számolhatunk — Sorolják bevezetőként. A beszélgetés során felvetett problémákat nehéz lenne mind elmondani, így csak a legfontosabbaikat idézzük: — Tapasztalataink azt mutatják, hogy az utóbbi években szerényebb képességű gyerekek jelentkeznek az iskolatípusunkba. Ez azt jelenti, hogy a nevelőtestületnek több a munkája. Ezért az első osztályban úgynevezett felzárkóztató kiscsoportokat működtetünk. A diákok továbbtanulási lehetőségei, esélyei változtak, bár a sikeres fel vételik aránya azért még elfogadható. Nagyobb gond lesz a jövőben a végzett tanulók munkába állása, a megfelelő kereseti lehetőségek biztosítása. Ehhez az iskola pedig egyre kevesebb segítséget tud adni. Szó volt néhány, mindennapi gondról is: — A legvégső tartalékainkat éljük fel — mondják a nevelők. — Elhasználódott az épület; a talajvíz elleni szigetelés nincs megoldva, az elektromos hálózat már évek óta veszélyes. Többször szóltunk a tanácsnak, de mindig pénzhiányra hivatkozva utasítottak el. Tudjuk, ettől az évtől kezdve még kevesebb lesz. Hogy mire számíthatunk? Ez számunkra is rejtély, de oktatni, nevelni csak kell! ** — A 30 százalékos béremelés sem volt annyira egyértelmű, mint gondolnánk. Hatással lenne a túlóradíjaikra is, amelyre viszont nincs fedezet. Gond a helyettesítés, előfordul, hogy nincs miből kifizetni. Ha történetesen nem lenne kollégiumunk, akkor nem tudnánk a helyettesítést sem megoldani. A pedagógus- és pénzhiány egy-egy óra kényszerű elmaradásával jár. Bíztunk a szakképzési alapban, ami, úgy tudjuk, gyermekenként 35-45 ezer forint pluszt jelentene a képzési formák szerint. Mi ebből egy fillért se láttunk. A szakmunkások képzése közel kétsizerese a gimnáziuménak, így mi többszörösen is ráutaltak lennénk. Hol a pénz? Feltételezzük, hogy a tanács más célra használta fel. — Az országosan kiadott tételekről is lehangoló a véleményünk. Ügy érezzük, mesterségesen keltik a pedagógushiányt, akadályozzák a képzés sikerét, fokozzák a nyelvi oktatás gondjait. Sokszor értetlenül állunk egy-egy rendelkezés előtt — állítják többen. A politikai változások mellett mi csendben várakozunk, kivárjuk, hátha egyszer ránk is odafigyelnek . . . H. M. Még nem piroslik de már alakul... Fotó: Gál Edit
