Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-05 / 80. szám

1990. április 5., csütörtök Alxtík. ^ tüu (rfl ÍCU^C, ácsi! *7 Húzd rá cigány, megittad az árát. Cifra mulatságnak nézünk elébe. Szól a nóta, egyre ha­misabban. Sok prímás pattant a banda élére, a kontrá- sok mind vehemensebben rángatják a vonót, nyüszít, nyekereg a szárazfa, és mi, kerge lakodalmas népség, azt se tudjuk már, milyen ütemre kapkodjuk a lábunkat. Bohócok dobálják egymást, a lakomáról ottfelejtett süte­ménymaradékkal, s még annyi gyönyörűségük sine», hogy lenyalogassák magukról az édes habot, hiszen bű­zös, nyálkás, moslékba se való, a rothadt muníció. Torz vigyorral szemléli a közönség az egerek cincogását, s ret­teg, mert ha egy roppant erős, borízű hang elbömböli: ácsi! — akkor nemcsak a kerge hangászoknak, de a be­ijedt publikumnak is lesz nemulass. Nem kívánok rejtvényekben beszélni, ezért kimondom: félek, elsősorban önmagunktól. Annyi sok mocsok, sunyi hazugság, hőbörgő önáltatás került felszínre, hogy talán nincs is már tisztesség, ész, értelmes cselekedet, vagy ha van ilyen, sajna, száműzetett. Poklok rontásai szabadul­tak ránk, s még arra sincs szemünk, hogy észrevegyük, ha ördögfiak ropják körülöttünk a táncot. Miféle meg­rázkódtatás kell még, hogy föleszméljen az ember, és kezdjen el végre méltóképpen, alkotó módon élni? Utálok minden percet, amikor arra figyelek, hogyan marakodnak eljövendő kis koncokon a törpécskék. Sze­rencsétlen népség, még csak véletlenül se arra jár az agyuk, hogy fogjunk össze, nagy számban, hiszen min­denkire szükség van, ha nem kívánunk megfulladni. Un­dorító, amikor valaki még el se jutott a bűvös hatalom közelébe, de már azt lesi, hogyan bunkózhatja le a mási­kat. Mindezt persze, a többség nevében. Többség! Állí­tom, a lakosok zöme még a pártokat is csak úgy tudja megkülönböztetni egymástól, hogy melyik színész nép­szerűsíti azokat. Pártok! A két „nagy”, nevében is fórum és szövetség. Ideje lenne már, hogy fórumot biztosítsa­nak minden korszerű erőnek, okosan, jól politizálva, erős szövetségben. Nem kellene kivárni a végveszélyt. Mond­ja már ki valaki: vész van, papám! Adósságban fetren- günk, hitünk elhagyott, s még a magunk által választott kevesek se értenek szót egymással. Kell ennél nagyobb végveszély? Nem volt elég az évtizedek veszedelme? Ne­künk mindig Mohács kell? Nincs már tartalékunk, sor­sunk elporlad, gerincünk összeroppan az újabb széthú­zástól. Jussom van, hogy keményen ostorozzam magunkat. Talán még nem késő, most még nem vagyunk érzéketle­nek. Sok millió társammal együtt vártam az időt, amikor lehetőségünk lesz az értelmes életre. íme, eljött a nap, és félő, hogy elrobog mellettünk a nagy alkalom. Akkor pedig legyünk átkozottak, ha elbódulunk a nyálas mocs­kolódók rikoltozásaitól. Felelősséggel kell döntenünk, most, és a jövőben is, arról, ki az, aki alkalmas arra, hogy képviselje ügyeinket, vezesse az országot, a megyét, a városokat, falvakat. Kinek a szavára hallgatunk, ki tud összefogni ezer zsibbadt vágyat, egy közös' akarattá. Re­ményünk csak önmagunkban lehet, hogy köztünk járnak a mi messiásaink, egyelőre álruhában. S ha egyszer elő­állnak, a pokol kapui se rettentsenek bennünket. Fejem zúg, gyomrom émelyeg. Ártalmas, ha sokat ha­dakozik az ember, riasztó árnyakkal. Mégis meg kell küzdeni velük, hogy tiszta hajnalokra ébredjünk. Talán az élet önmagában is vágyódik a tisztaság, a gyógyulás után. S egyébként is tavasz van, és tavasszal minden le­hetséges. Andódy Tibor szik az öngyilkosok száma. Épp e mai napon történt. Egy asszony levetette magát valamelyik tömbház ötödik emeletéről. A rendőrség úgy hagyta ott fél napig takarat- lan, hogy aki ismerte, je­lentse kilétét. Végül kide­rült: többgyermekes mun­kásasszony volt. (...) Augusztus 6. Menten, hogy hazajöttünk, a padlásteret vettük vizsgá­lat alá. Gergely öcsém arra figyelt föl. hogy a villamos vezetékek mentén némely helyen az agyagtapasz föl van túrva. — „Itt matatott valaki!” Nekiállunk, szer­számmal, tíz körömmel vet­jük széjjel az agyagot, az­tán módszert változtatunk. Az utca felőli gerendák alatt kutatunk, alájuk nyúl­va keressük az immár jól ismert drótot. Keressetek és találtok! öcsém diadalma­san húzza elé az „elvtársat”: ugyanaz a kettős huzal, amelynek párját Sikaszóban megtaláltuk. Egyik szála pi­ros, a másik fehér. A geren­da alatt a padlás sarkáig húzódik, ott vezették ki és kapcsolták a telefondróthoz. Ám ez a munkának csak a kezdete. A drót után meg kell találnunk a lehallgató készülékeket is. Evégett hosszú órákon át dolgozunk csöndben, szó nélkül, kéz­ietekkel értekezve. Tudjuk, hogy valahol a suttogásun­kat is lehallgatják, eztán észbakapnak s valamely ürüggyel azonnali ránk csap­nak. Bizonyos, hogy itt is ra­vaszul működitek. A huzalok a padló alatt futnak szerte, komolyabb rongálás r ílkül az irányukat tehetetlenség követni. Ezért — új kísér­letként — a lakásban a mennyezeti lámpákat sze­reljük te s vizsgálódunk a tövüknél eredménytelenül. Vissza megint a padlásra! Fűrésszé!, feszítővasakkal. És nagy reménységgel. Késő délutániig fárado­zunk, hogy saját padlásun­kat minél jobban tönkrete­gyük. S végül markunkban a három készülék. így néz­nek ki. összesen három poloskát találtunk. Mindahány a mennyezeti lámpa fölött hallgatózott gondosan ki­képzett üvegvattafészekben. Egyik a nappaliban, másik a dolgozószobámban, har­madik a konyhában. Kettőt most kiszedünk, a harmadi­kat hagyjuk „élni” (a kony­hában). hogy odabent a fü­lesek gyanút ne fogjanak, így gondoljuk legalábbis. Am lehetséges, hogy ez csak önáltatás. Hisz egy idő után mégis gyanút foghatnak: miért néma a nappali, ahol öiy sok ember megfordul naponta? Mindegy. Most ör­vendezünk. Különös érzés . otthonunkban úgy beszélget­ni. hogy immáron nincs sut­togás, néma mutogatás. — Mennyi ideig hallga­tóztak ezek itten ? — A drótokat rögzítő gipsz színe után ítélve le­het annak tizenöt esztendeje is. A műszereken dátum le­het a 86-os szám? Tán ak­kor cserélhették ki a régie­ket. Fizikus barátunk szerint japán gyártmányúak. (...) (Folytatjuk) (Megjelent a romániai Magyar Szóban) Göröngyös válaszút elölt a dolgozók Bővül a cukorkooperáció Elhallgatnak a szegezőpisztolyok Lökösházán Az idén tovább bővült a magyar—jugoszláv cukor­kooperáció. A Baranya me­gye és a szomszédos Horvát­ország között kialakult ha­tár" menti gazdasági együtt­működés lényege az, hogy a Dráván túli cukorgyárak — nem lévén elegendő nyers­anyaguk — a baranyai ter­melőüzemektől szerzik be a répa egy részét, a cukor meghatározott hányadát az­után visszaszállítják Ma­gyarországra. A jugoszláv partner lényegesen maga­sabb árat fizet a cukorrépá­ért, mint a hazai ipar. Baranya, az utóbbi évek­ben az ország egyik legjelen­tősebb cukorrépatermő me­gyéjévé vált, ahol a hoza­mok felülmúlják az átlagot. Az idén rekordnagyságű te­rületen — csaknem 12 ezer hektáron — termelik ezt az ipari növényt a baranyai gazdaságok. A termés egy­negyedét a hazai feldolgozó­ipar kapja, háromnegyedét a horvátországi cukorgyárak­nak fogják szállítani. Tavaly lejárt a magyar— jugoszláv cukorkooperációs szerződés, ám mindkét fél olyan előnyösnek ítélte a határ menti együttműködést, hogy—a magyar és a horvát mezőgazdasági minisztérium jóváhagyásával — meghosz- szabbították a szerződést, sőt bővítették a kereteit. A Mo­hácsi Űi Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság által irányított termelési-ér­tékesítési integrációban har­mincnál több agrárüzem vesz részt. A termelést a sa­ját eszközeikkel végzik, a cukorrépa betakarítása vi­szont zömmel a jugoszláv gyárak gépeivel történik. A magyar répatermelő üzemek és a horvát cukor­gyárak viszonylag közel fek­szenek egymáshoz, nem kell tehát messzire szállítani a nagytömegű nyersanyagot. Ez a körülmény teszi külö­nösen gazdaságossá az egvüttműködést. Magyaror­szág számára, más vonatko­zásban is előnyös a határ­menti cukorkooperáció. A csúcsterhelésű őszi—téli idő­szakban nem kell hazai energiát felhasználni a rop­pant mennyiségű cukorrépa feldolgozásához. Bár a haderőcsökkentések korszakát éljük, Lökösházán néhány asszony mégis ra­gaszkodik a szegezőpiszto­lyához. Persze álláspontjuk érthető, hiszen nekik ez a kenyérkereső „fegyverük”. Jobban mondva, úgy néz ki, hogy csak volt. A Budapesti Göngyölegellátó és -Forgal­mazó Szövetkezeti Vállalat békéscsabai gyáregységének lökösházi telepét ugyanis a felszámolás réme fenyegeti. — Tavaly "mindvégig azt hallottuk, hogy nagyon jól teljesítünk, nyereségesek va­gyunk, még 23 százalékos bérfejlesztést is kaptunk. Januárban pedig bejelentik, hogy a telep üzemeltetése már régóta veszteséges — fogad ifj. Kotroczó Pálné. — Mivel július 1-jétől meg­szüntetik a telepet, az itt dolgozó 21 embernek két te­hetősége van. Vagy bejárunk a békéscsabai gyáregységbe dolgozni, vagy munka nél­kül maradunk. Itt főként kisgyermekes anyák vannak, a!kik a bejárást nem tudják vállalni. No, meg amíg itt szegezőpisztolyokkal dolgo- zurtk, addig Csabán kala­páccsal kellene a ládákat szegelni. — A faluban nincs más munkalehetőség? — Semmi esély nincs arra, hogy 'itt Lökösházán valahol máshol elhelyezkedjünk. Kü­lönben, ha bejön az ebédlő­be, többet megtud, mert itt van Pestről a vállalat szak- szervezeti titkára. A terembe lépve a leg­szembetűnőbb, hogy a rög­tönzött munkásgyűlésről hi­ányzik a gyáregység igazga­tója. — Amikor a múltkor itt járt Balogh úr, akkor is csak a telepvezető irodájába ment be, velünk nem tárgyalt — mondja Tapasztó Károlyné. — Pedig ígéretet tett arra, hogy próbál megoldást ke­resni, és arról tájékoztat bennünket. — A furcsa helyzetnek az az oika — veszi át a szót a pesti központ szakszervezeti titkára, Csík Ilona —, hogy a gyáregység vezetője sza­badságon van. — Különben a lökösházi telep felszámo­lását nem Pesten döntötték el. A gyáregységek önállóak, ilyenformán nekik kell ha­tározniuk. — Azért valamit csak tud arról, hogy miért lett hirte­len veszteséges a telep? — Lökösháza a szállítást és az értékesítést tekintve rossz helyen fekszik. A na­gyobb költségek miatt vi­szont a termelés nem kifi­zetődő. Én mégis azt mond­tam, kell valami megoldást találni, hogy ittmaradhassa­nak a dolgozók. A szabadságon lévő gyár­egység-igazgatót, Balogh Istvánt békéscsabai lakásán találom meg. Először arról kérdezem, tudott-e a lökös­házi munkásgyűlésről? — Természetesen tudtam, de csak akkor lett volna ér­telme az ottlétemnek, ha valami újat mondhatok a dolgozóknak. — Ügy hallottam, leg­utóbb, amikor a telepen járt, be se ment a munkásokhoz. — Nem, mert ők jöttek ki az ebédlőbe. Higgye el, én is azt szeretném, ha rendeződ­ne végre az ott dolgozók sorsa. Már amikor egy évvel ezelőtt átvettem a gyáregy­ség vezetését, szó esett ar­ról a központban, hogy fel­számolják a lökösházi tele­pet. Ebbe nem mentem bele, azt ajánlottam, próbáljunk meg kihozni belőle valamit. Sajnos nem sikerült. — Végül is ki döntött a felszámolásról? — A központi vezetéssel közösen határoztunk. Tény viszont, hogy ők az én bele­egyezésem nélkül nem hoz­hattak volna döntést. — Azt is mondják, sokáig tévhitben ringatta a munká­sokat azzal, hogy nyeresé­gesek. — Ebben van némi igaz­ság. Viszont mindenképp meg kellett várni az év vé­gét, hogy tisztán lássunk. Nem akartam feleslegesen vihart kavarni. Most is azt mondom, én örülnék a leg­jobban, ha valami más jel­legű tevékenységgel a telep tovább üzemelne. Erre azon­ban kicsi az esély. Ezért is ajánlottuk fel, hogy a lökös- háziak jöjjenek a békéscsa­bai üzemünkbe dolgozni. Az ugyanis már biztos, hogy a faládák szegelését július 1- jétől Lökösházán megszün­tetjük. Nyemcsok László Ruhák, cipők rászorulóknak Első, jól sikerült akciója után — melyet kisnyugdíja­soknak. és nagycsaládoknak szervezett — a békéscsabai Családsegítő Szolgálat, ne­véhez méltóan ismét meg­próbált segíteni a lakosság azon rétegeinek, amelyek az infláció szorításában egyre nehezebben birkóznak meg a mindennapi megélhetési gondokkai. A Máltai Szere­tetszolgálattal. a Tégla Kö­zösségi Házzal, a Mozgás­sérültek, a Vakok- és Csök­kentlátók, valamint a Hal­lássérültek városi csoport­jaival közösen ingyenes ru­haakcióra hívták tegnap 11- től 18 óráig a leginkább rá­szorulókat. Az előzetesen szétküldött meghívók alapján közel 400-an válogathattak a bé­késcsabai Tégla Közösségi Ház nagytermében a mint­egy 50 mázsa ruhaneműből. melynek nagy része a csa­ládsegítő felhívása nyomán érkezett lakossági adomány volt. Az emberekből .nem veszett ki a segítő szándék, ezt bizonyltjai, hogy a ru­hákon, cipőkön kívül többen nagyobb értékű tárgyakat, bútorokat, háztartási eszkö­zöket is felajánlottak. Eze­ket a tagjaik szociális hely­zetét legjobban ismerő szö­vetségek javaslatára osztják majd el, ügyelve arra. hogy a legrosszabb helyzetben le­vő családok kapják a se­gítséget. Ma 14-től 18 óráig várják azt a mintegy 500 békéscsa­bai óvodás és iskolás gyer­meket, illetve szüleiket, akik az oktatási intézmények ja­vaslata alapján meghívót kaptak az ingyenes ruha- akcióra. *. k. Tegnap négyszázan válogathattak a Téglában Fotó: Fazekas Fereno Közlemény Az Agrárszövetség megyei választmánya és a Szö­vetkezeti Szövetségek Koordinációs Bizottsága köszöne­tét mond mindazon választópolgároknak, akik szavaza­taikkal jelöltjeinket és listánkat támogatták. Köszönjük a közreműködő aktivisták önzetlen társadalmi munkáját, és a nyilvánosság előtt is megköszönjük képviselőjelölt­jeink vállalkozását a nehéz és nem túl hálás feladatra. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ez a rövid múltú, alig ismert, sőt félreismert szervezet a Békés megyében in­dult 11 választási párt közül az 5. helyen végzett több mint 6 százalékos szavazati aránnyal. Sajnos választási eredményeink országosan ennél gyen­gébbek, alatta maradtak a 4 százaléknak, így parlamenti képviseletünk néhány egyéni körzet választási eredmé­nyén múlik. Bízunk benne, hogy a helyi választásokon és a következő képviselőválasztáson szervezettebben és sikeresebben tudunk részt venni a vidék, az agrárvilág, a szövetkezetek, sőt az egész nép érdekében. A képviselőválasztások második fordulójában Békés megyében nincsenek jelöltjeink, a pártközi alkudozá­sokban nem veszünk részt, választóinknak azt ajánljuk, hogy szavazáskor a hozzánk legközelebb álló programot vállaló képviselőjelöltre adják le szavazatukat. AGRÁRSZÖVETSÉG Agrárszövetség megyei Szövetkezeti Koordinációs elnöke, Bizottság elnöke, Bálint Imre Győrfi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents