Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-04 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1990. április 4., szerda Riasztó hír a tolvajoknak Vagyonvédelmi alapítvány Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak II kenyéradó gazdát híven, odaadóan kell szolgálni! Ember eddig még nem talált ki olyan szerkezetet, melynek nyitjára egy másik ember rá ne jött volna. Ez igaz volt a biztonsági berendezésekre is, hisz a legrafináltabb zárnak is akadt „mestere”. Sokat okoskodtak, ügyeskedtek a bűnözők az utóbbi években is. Az idei év első negyedévében például duplájára emelkedett megyénkben a vagyon elleni cselekmények száma 1989 hasonló időszakához képest. Riasztó adat, hogy a tolvajok egyre nagyobb értékeket visznek magukkal, s bizony a tulajdonos gyakran végérvényesen lemondhat pénzéről, vagyontárgyairól. Ezen az áldatlan helyzeten kívánt segíteni a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság, amikor a bűnmegelőzési alosztály kezdeményezésére létrehozta vagyonvédelmi alapítványát. Az alapítványnak mindazok tagjai lehetnek, akiknek érdeke a fokozott vagyonvédelem. Ezért kifejlesztettek egy nyugateurópai színvonalú biztonságtechnikai berendezést, melynek beüzemeléséről tegnap írták alá a szerződést több megyei cég részvételével. Míg akadt példa arra, hogy a legbiztonságosabbnak tűnő páncélszekrényt is feltörték, az új jelzőberendezés hatástalanítása szinte lehetetlen, hisz’ mindent jelez, ami az adott térbe kerül. Jelzésére perceken belül megérkezik az ügyeletes rendőri egység, és lefüleli a tolvajt. Az inf- ratechnikára épülő mobil- rendszer előnye még, hogy bővíthető, továbbfejleszthető. A főkapitányság biztonság- technikai alosztálya egyben felvállalta biztonsági szakemberek speciális képzését. G. K. Id. Tóth István nyugdíjas, a vasút „szerelmese” Békéscsabán, Jaminában él, szépen karbantartott kertes házban. „Indulástól érkezésig” címmel mintegy 60 gépelt oldalon megírta visszaemlékezéseit és a család rövid történetét: vasutas volt a nagyapa, az édesapa, ő maga. Két fia és két unokája követi a jó példát. Eddig összesen 141 évet szolgáltak. Előszeretettel bújja az újságokat, kivágja azokat a cikkeket, amelyek a vasutasok küzdelmes, de nagyon szép munkájáról szólnak. — Hogyan lett vasutas? — Túrke vén születtem 1918-ban. Édesapám vasutas volt, kiskoromtól ott sürög- tem-forogtam körülötte. A nyarakat Törökszentmiklóson töltöttem a nagyszülőknél. Tudtam, hogy picike a vasutas fizetése, nagyanyámmal sokat voltam piacon, gyümölcsöt és egyéb terméket vittünk eladni. Mégis nagyon megszerettem a vasutat. Vonzott a szép egyenruha, a korlátlan utazási lehetőség, a nyugdíjas állás, a megbecsült öregkor. A vasút szeretete nálunk örökség. Édesapám arra tanított: a kenyéradó gazdát híven, odaadóan kell szolgálni. Nem kötelező ide jönni, de aki bekerül, az elkötelezett! Viselje büszkén az ország „második hadseregének” egyenruháját. — Mint vasutascsemetének könnyű volt bejutni a vasúthoz? — Nagyon nehéz. Ezért is írattak be felsőfokú mező- gazdasági iskolába. De csak egy évig bírtam, mindenáron vasutas akartam lenni. Kérvény kérvényt ért, mindent elkövettem, amíg végre 20 éves koromban pályamunkásnak felvettek. A szerződésben rögzítették, hogy a szolgálat bármikor minden indok nélkül felmondható. A legrosszabb munkákat adták. Kőműves, kéményseprő mellé osztottak be segédmunkásnak, de én mindent elvállaltam. Később a forgalomhoz kerültem, ott is az elején kellett kezdenem. Rengeteg tanfolyamot végeztem, bárhova osztottak be, mindig iparkodtam becsülettel helytállni. A vasút kényszerpályához kötött veszélyes üzem, ezt mindenkinek tudnia kell. — Rossz korban születtem. A háborúban nagyon megrongálódott az állomás Békéscsabán, ahol szolgáltam. A vasútvonalak jó része fel volt szaggatva, a mozdonypark szinte teljesen tönkrement. Tudomásul vettük, hogy a vasutat gyorsan kell helyreállítani, mert ezzel az ország vérkeringését segítjük elő. Dolgoztunk valameny- nyien éjjel-nappal és később nagyon örültünk a korszerűsítésnek, ma pedig nem tudom meghatódottság nélkül nézni a gyönyörű pályaudvart, a szép szerelvényeket, a fejlett biztonságtechnikai berendezéseket. Ezért érdemes volt!... — Emlékiratában részletesen leírja a hosszú szolgálatokat, a fárasztó, nehéz munkát. Hogyan bírta? — Mindig jó volt a családi hátterem. A feleségemnek sokat köszönhetek. Hét gyermeket neveltünk; négy fiút és három leányt. Egy fizetésből! Se családi pótlék, se gyes, gyed nem volt még. Különösen akkor volt nehéz, amikor egyszerre négyen indultak az iskolába reggelenként. A feleségem rendkívül beosztó volt. A kis fizetésből az alapvető élelmiszerekre: tej, kenyér, liszt, cukor, zsír, mindig jutott. Szűkösebb években vonatra szállt és meg sem állt a Nyírségig, onnan hozott burgonyát népes családjának. Én mindig nyugodt környezetből, tiszta, vasalt ruhában indultam munkára, becsomagolva az ebéd, vagy éppen a vacsora. — Amikor a legnagyobb fiunk István befejezte a 8. általánost, mindenáron vasutas akart lenni, de nem vették fel. A feleségem a hetedik gyermekkel a kar- ján felment a miniszterhez, irodáról irodára küldték, de nem jött haza addig, amíg ígéretet nem kapott: szeptemberben Budapestre mehet a fiú tanulni. Büszke vagyok arra, hogy mind a hét gyerméküniket taníttattuk és munkahelyeiken ők is megbecsült emberek, jó munkások, tisztelettudóak. — Mire büszke még? — Arra, hogy soha nem féltem a munkától. Ha kellett, húztam a málhakocsit, rakodtam, felkapaszkodtam az öregek mellé, hogy ellessem a szákma minden csín- ját-bínját. Nyugdíj előtt 24 évig egy irodán dolgoztam mint kereskedelmi hivatalnok. összesen 40 évet szolgáltam ezen a veszélyes pályán. Számos szakvizsgát tettem, sok verseny győztese voltam. Munkámat elismerték. Többszörös Kiváló Dolgozó, a Szakma Kiváló Dolgozója, számos elismerő oklevél birtokosa vagyok. Megelégedéssel mentem nyugdíjba. — Hogyan telnek nyugi- jasévei? — Nagyon kellemesen. 72 évesen egészséges vagyok. Ha az ember otthagyja a megszokott munkát, nagyon nehéz az átállás. De a tes- pedés megbosszúlja magát. Lényeg: ne álljon le az ember, tegye hasznossá magát. Én a ház körül dolgozom sokat. Ott a kert, sok minden megterem benne, baromfit, sertést tartunk, szép galambállományom van, jut belőle a konyhára és eladásra is, egy kis nyugdíj-kiegészítésre. — Mit üzen az aktív dolgozóknak? — Szeressék nagyon ezt a veszélyes pályát. Pecsétes, vasalatlan, kifényesedett ruhában soha ne jelenjenek meg. Adják meg a vasútnak és az utasoknak a tiszteletet megjelenésükkel is. Megéri... . Ary Róza Az RK—30 típusú vagyonvédelmi jelzőközpontnál 24 órás rendőri ügyeletet tartanak Fotó: Gál Edit Csirkemáj-szívvel Csirke far-hát X Kacsa far-hát Grillcsirke BÉKÉSCSABAI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT Amíg a készlet tart!
