Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

1990. április 2., hétfő 0 pártállam mostohagyerekei Sarkukra állnak a tűzoltók Fesztivál a javából! Színjátszók — a világot jelentő deszkákon — Az 1990. évi megyei színjátszó napok ötszáz résztvevője nevében egy csokor virágot küldünk és jobbulást kívánunk a Hon­véd Kórházban fekvő Sütő Andrásnak. Ezekkel a szavakkal nyi- játszók megyei találkozóját tották meg az amatőr szín- szombaton reggel Békéscsa­bán, a Tégla Közösségi Ház­ban. Fesztivál volt ez a ja­vából! Itt voltak a „szak­ma” régi, elismert képvise­lői, de számos új arccal is megismerkedhettünk. Ha a két. eseményekben és élmé­nyekben gazdag, de bizony fárasztó nap mérlegét rövi­den akarnánk megvonni, azt kellene mondanunk: a szín­játszásnak, a színház szere- tetének és tiszteletének nin­csenek sem térbeli, sem időbeli, sem műfajbeli kor- li'átai... Mert lássuk csak: A dísz­vendégek a határon túlról érkeztek. Ök, az Aradi Nép­színház művészei három éve próbálják és Magyarorszá­gon most mutatják be elő­ször Tomcsa Sándor Műtét című darabját. S hogy ez a foglalatosság nem csupán életkori sajátosság, azt mu­tatja, hogy alsótagozatos résztvevők mellett az ör­ménykúti együttes legidő­sebb tagja például 75 éves. A két nap folyamán lát­hattunk Shakespeare- és Homérosz-feldolígozást, me­sedarabokat. szerkesztett műsorokat. Már születését tekintve is eltér ezektől a sarkad,iák ál­tal színpadra állított mű, melynek' címe Fordított nap, avagy fonákság az iskolá­ban. Ezt a dalokkal, sok mozgással teli darabot az iskola egyik tanára, Nagy Ferenc írta, mégpedig há­rom diáklány kérésére. E felkérő-felszólító levelet ma­gam is láthattam. A gyere­kek — mint írják — nem szeretnék, ha az elkövetke­zendő években a Színjátszó tanulók száma csökkenne, mert ez az iskola hírnevé­nek elhallványodását jelen­tené. A megoldás: a tanár bá­csi írjon darabot, szerezzen hozzá zenét, rendezze is meg, majd ők gondoskod­nak a többiről. Az eredmény — Egy magát megnevezni nem akaró hölgy jelezte fe­lénk, hogy a gyulai Tüdőkórházban nem hív­ják a telefonhoz a betege­ket. Már többször próbáltak ismerősükkel beszélni, de minden esetben elutasítást kaptak. Feltételezhető, hogy nem minden beteg ágyhoz kötött, így nem érti ezt a magatartást. Állítása szerint ez a tény nem csak erre az egy esetre vonatkozik, mert mások is tapasztaltak ha­sonlót. — Egyik telefonálónk a március 22-ei lapunkban, a veszélyes hulladékokról megjelent cikk kapcsán ve­tette fel, hogy érdemes len­ne végigjárni a várost, és megnézni, hol, mennyi a sze­mét. Példának hozta fel a Beloiannisz és a Kun Béla utca közötti területrészt, ahol igen sok hulladék gyűlt össze. Itt építési terület is van, és nem utolsósorban a belváros egyik része. Jobban oda kellene figyelni a város tisztaságára. Ezúton hívjuk fel az illetékesek figyelmét a jelzett helyre, illetve a gyakoribb területellenőrzé­sekre. — Igaz, nem telefonon, személyesen, de tanulságos esettel keresett fel bennün­ket Farkas Miksa, 79 éves békéscsabai lakos, aki az alábbiakat mondta el. Vá­sárolni szeretett volna az Üniverzál áruházban, de pedig a Fordított nap, egy igazi diákshow, és kétségte­len közönségsiker, hiszen hatásosak és szuggesztívak voltak a szereplők, helyen­ként egész tehetségesen improvizáltak, s ha egy show-műsor kelléktárát nem is ' tökéletesen használták feL, üdeségük, „másságuk” a publikumnak tetszett. (A zsűrinek már kevésbé.) Sokszor és sokan elmond­ták már, hogy a színházzal, a játékkal nevelni is lehet. Erre jöttem rá én is, ami­kor fellépésük után a Bé­késcsabai Szabó Pál Téri Általános Iskolából érkezett „Gésekkel” beszélgettem. Tóth Balázs és Tóth Balázs- né növendékei szívesen a rendelkezésemre álltak, pe­dig a főszereplőn. Csalóka Péteren még ott volt a jeli­mez, a rászedett bíró arcán pedig fekete festett bajusz kunkorodott. Ök tudták, tudják, hogy a darabban minden szereplő egyformán fontos, és leginkább egy­másra kell figyelnünk elő­adás közben, nem a közön­ségre. Persze azért a siker, vagy a nemtetszés jeleit ész­re szabad venni... Mindkét nap szakmai megbeszéléssel zárult, ahol a zsűri tagjai — dr. Kovács Miklósné, a Csongrád Me­gyei Tanács művelődési osz­tályának vezetőhelyettese, Bácskai Mihály, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója, Klampeczki Bé­la, a Békés Megyei Tanács 28623 nem kapta meg a keresett terméket. Áru nélkül indult kifelé, a kijáratnál elhelye­zett jelzőberendezés azonban sípolt, mire a rendész ott- termett. Szeme világát évek­kel ezelőtt elvesztette, így nem látta, hogy kik veszik körül, illetve, hogy hová kí­sérik. Motozás után szeren­csére kiderült, . hogy nincs nála semmi. A rendész je­lenlétében többször átment a jelzőberendezésen, és be­bizonyosodott, hogy a ka­bátja anyaga tartalmaz va­lamit, amire a gép reagál. Végül, igaz, hogy bocsána­tot kértek, de felháborító­nak tartja az esetet, és ki­szolgáltatottnak a vevőket. Nem lehetne diszkrétebben kezelni ezeket az ügyeket, hogy mások ne kerülhesse­nek ilyen megalázó helyzet­be? — A belvárosi új iskolá­nál levő uszodát — mondta egyik telefonálónk — lehe­művelődési osztályának ve­zetőhelyettese találkozott a színpadvezetőkkel. (Már akinek nem ment a busza, vonata, és volt ideje és ener­giája erre is.) Szakmai kér­déseket beszéltek * meg, el­igazításokat, tanácsokat, vé­leményeket kaptak a minő­sítés mellé. Felhívták figyel­müket például a színpadtér teljes kihasználására, a jeli- mezek, kellékek egységére. Arra, hogy a pompázatos díszletek mellett — amire szinte mindenki törekedett — nem szabad elsikkadni a mű építkezésének, szerkeze­tének, a szereplők játékának, tiszta beszédének. * * * Vasárnap reggel, pár perc van hátra az Aradi Nép­színház előadásának kezde­téig. — Csókolom — köszön rám egy kislány. Hamar megismerem, a „nagy vesz­tes csapat”, a sarkadi Frics­ka csoport egyik tagja. Lá­tom, sokan itt vannak a többiek közül is. Az aradia­kat jöttek megnézni. — Hát, rossz volt egy ki­csit — mondja. — Mi nem csak oklevélre számítottunk, hanem jobb minősítésre is. Egy páran sírtunk is haza­felé menet. De tovább csi­náljuk ezt a darabot. Addig tökéletesítjük, amíg meg nem hódítunk vele minden­kit ... Sok sikert! Kiss Katalin tetlen megközelíteni. Eső­zéskor az uszoda bejáratá­nál akkora víztócsa és sár van, hogy száraz lábbal ne­héz bejutni. Nem lehetne ezen gyorsan és elfogadha­tóan segíteni? — Tóth Benedek Oroshá­záról sörügyben hívta fel szerkesztőségünket. Tapasz­talatai alapján állítja, hogy négy-öt hónapja Békés me­gye üzleteiből eltűnt a Kő­bányai és Borsodi Extra, diabetikus sörkészítmény. Sokan vannak — mondja —, akik csak ilyen sört ihatnak, amelyek egyébként kiváló minőségűek is. Vajon miért nem terítenek a megyében megfelelő mennyiséget? — kérdezi az illetékeseket. — Az üzenetrögzítőn meg­szólaló férfihang azzal a ké­réssel fordult hozzánk, hogy az MDF-nek a közelmúltban tartott sajtótájékoztatójával kapcsolatos véleményét te­gyük közzé. „Szolidaritáso­mat fejezem ki azzal a négy kiváló értelmiségivel szem­ben — mondta —, akiket az MDF. vezetői durván támad­tak. Megdöbbentő, hogy a hatalom küszöbén álló párt a régi rendszerhez hasonló­an, az értelmiségben keresi az első számú ellenséget. Vé­leményem, hogy megfontolt értelmiségre sokkal nagyobb szükségünk lesz a jövőben is, mint politikai kalando­rokra.” , Novemberben született, s ma. már 2200 fogja és or­szágos szervezete van a Hi­vatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének. Úgy lát­szik, hogy e tisztes szakma művelői ds lassan felocsúd­nak abból a közel négy­évtizedes Csipkerózsika-ál- mukbóil, amikor — piron­kodtak is eleget miatta — a társadalom, de maguk, az egyenruhás szervek is má­sodosztályú polgárokként ke­zelték őket. A megye hat tűzoltó-parancsnokságán mű-, ködő’ helyi szervezetek kép­viselői málrcius utolsó nap­ján Gyulán megbeszélésre ültek össze. A tanácskozá­son tagként és munkáltatói minőségben részt vett a me­gyei parancsnok is. Csak a fegyelem hiányzik Bár néhány szervezeti kérdésben is állást kellett foglalniuk, először a szak- szervezet érdeklődési köré­be tartozó munkavállalói gondokat vették szemügyre. Többen is felháborodással szóltak a megyei gépjármű- javító műhelyben folyó (vagy nem folyó) munkáról. A mezőkovácsházi Popon Péter azt kifogásolta, hogy miért javítanak ott magántulajdo­nú személygépkocsikat, ha tapasztalat szerint nem jut "idő a tűzoltókocsik rendbe­tételére. Csíkos Dániel Gyu­láról azt tudakolta, hogy a rendkívül jól felszerelt, kel­lő létszámmal rendelkező vadonatúj műhely helyett miért javíttatnak járműve­ket idegen helyeken, borsos áron. Král Ferenc szeghal­mi tűzoltó véleménye sze­rint, ma a műhely kapacitá­sának csak töredékét hasz­nálják ki. Minden megvan ott, csak a fegyelem hiány­zik. Ésszerűtlenségekre is felhívta a figyelmet: pél­dául egy ablaktörlőlaipát cseréjéért a tizenkéthenge- res járművükkel Szegha­lomról Békéscsabára kell menniük. Ráadásul — meg­felelő koordináció hiányá­ban — ezt az utat egy hét múlva kénytelenek megis­mételni. Meglepve hallhatták a je­lenlévők: az elmúlt évek­Április 1-je a tréfa, a be­ugratás. napja. Arra szolgál, hogy feloldja az emberek mindennapi feszültségeit, hogy megnevettesse őket. Lapunkban is több éve je­lennek meg ilyen tartalmú cikkek. Irtunk a híres fuit- balilsztár, Maradona látoga­tásáról, a békéscsabai alagút építéséről, egy örömtanya létesítéséről, Áchim L. And­rás című film forgatásáról. ben olyan IFA-gépjármű- fecskendőkkel szerelték fel a tűzoltóságot, amelyek gyár­tásával azóta már leálltak, noha a megrendeléskor már új típusok is rendelkezésre álltak. „A két kocsiban pe­dig legfeljebb az üzem­anyag azonos” — tette hoz­zá keserűséggel vegyes de­rűt keltve, majd feltette a logikus kérdést: — „Ki ezért a felelős?” Előzetes (hovatovább 14 éves) várakozásnak megfe­lelően terítékre került — mint közel másfél évtizede minden tűzoltó fórumon — az őrszolgálat kérdése. Éj­szaka — ahogy mondották, puszta kézzel — ketten vi­gyáznak a laktanyákra, ahelyett, hogy bezárnák az ajtót, mint a rendőrök te­szik. Ez csak azért van — tették hozzá —, nehogy pi­henjen a tűzoltó. Kell-e „pelenkázni” egy parancsnokot? A mezőkovácsházáról ér­kezett Saliai József felvetet­te: ha már van éjszakai munkavégzés, hol marad az éjszakai pótlék, vagy, ha egyhavi munkaidejük jóval több a társadalmi átlagnál, akkor ezt miért nem fizetik meg? Fekete Józsefné Gyu­láról egy levélben megfo­galmazott kérelmet nyújtott át a megyei parancsnoknak, amelyben .annak a gyanú­juknak adnak hangot, hogy hat éve megrövidítik a tűz­oltókat az étkezési hozzájá­rulások kifizetésének téves értelmezésével, továbbá anyagi támogatást kért a megyei parancsnoktól a me­gyebeli szakszervezetek mű­ködéséhez. Csordás Ferenc, aki Orosházát képviselte, a a gépkocsivezetők anyagi elismerési rendszeréhez kért megyei nyilvántartás hiá­nyában beszerezhetetlen adatokat. Dudaszeg József, nem­csak a gyulaiak, hanem az országos elnökség nevében is szólt. Elmondotta, hogy a SZOT vagyonának felosztá­sából — jogelődjük 1949-ben elvont vagyonának fejében —, a- tűzoltók szakszerveze­te is részesülni fog. Ismer­tette az országos parancs­nokság vezetőivel' folytatott tárgyalásaik eredményét, Az idén, április 1-jén, töb­bek között egy milliomosnő látogatásával rukkoltunk elő. Mrs. Reinchard csabai származású, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb családját képviseli. Tegnap telefonon többen érdeklőd­tek és bejelentették, hogy elmennek a színház elé. Köztük egy békési asszony is, aki arról szólt, hogy ki­lenc macskája közül hetet majd elmondta: a létmini­mum alatt élő tűzoltócsalá- dok megsegítését kérték a Belügyminisztériumtól, azon­ban sem Gál Zoltán, állam­titkár, sem más belügyi ve­zető nem fogadta képviselő­jüket, aki így a titkárnőnél hagyta a levelet. Intézkedés csak akkor tör­tént, amikor megtudták, hogy a Magyar Hírlapban szóváteszik a dolgot. E pil­lanatban Illcsik Sándor bel­ügyminiszter-helyettes ígére­tét bírják: a rendőrökhöz hasonlóan a tűzoltók is kapnak segélyt. Az őrszol­gálat megszüntetésével kap­csolatban megjegyezte: az országos parancsnok azt mondta, hogy ő ez ügyben nem fog „pelenkázni” egyet­len vezetőt sem, erre külön utasítást nem fog kiadni. m Országos tanácskozás Gyulán Kovács János tűzoltó alezredes, megyei parancs­nok, a felvetett problémák többségének megválaszolása elől azzal tért ki, hogy utal­ják azokat a tűzoltó-szak­szervezet ez év április 21— 22-én, Gyulán megrendezen­dő országos tanácskozása, elé. A műhely sorsával kap­csolatban egy minden érde­kelt bevonásával tartandó megbeszélést helyezett kilá­tásba, ám emlékeztették ar­ra, hogy' ilyen már volt, de az akkor ígért parancsnoki intézkedés máig elmaradt. Az őrszolgálattal kapcsolat­ban azt mondotta: „Javaso­lom, hogy amíg illetékes ezt el nem dönti, ne bántsuk egymást. Békés megyében kötelező — nagyon remélem, hogy nem sokáig.” Amikor a szakszervezet támogatásá­nak lehetőségét megfonto­landónak minősítette, köz­bevetették: az MSZMP és a KISZ támogatása soha nem volt .kérdéses ... Szó esett még a bérekről, az üdültetés és a lakástá­mogatás körüli visszássá­gokról, a szakfelszerelések rossz minőségéről és sok­minden másról. Végül ja­vaslatot tettek a szervezet végleges nevére, és a szak- szervezet immár nem ideig­lenes elnökségébe delegál­ták Dudaszeg József tűz­oltó alhadnagyot. Kiss. A. János elloptak, nyilván azért, hogy eladják a milliomps- asszonynaik. Békéscsabán, a színház előtt, vagy három­százan várták Mrs. Rein- chardot, aki majd egy nagy összegről szóló dollár csek­ket ad át a város polgár- mesterének. Volt, aki sejtet­te, hogy tréfáról van szó, s akit csak a kíváncsiság ho­zott el, de voltak, akik fel­háborodtak, mikor megtud­ták, hogy a látogatásból nem lesz semmi. Szerencsé­re jó volt az idő. Szerkesztőségünkben ’ este is csöngött a telefon. Töb­ben jókedvűen ecsetelték a történteket. Egyikük'így fe­jezte be gondolatait: — Sajnos, a magyar em­berből kezd kiveszni a jó­kedv. Azoktól, akik elértették a tréfát, elnézést kérünk. A mostani április 1-jének több tanulsága van. Első­sorban az, hogy a politikai csatározások és a napi gon­dok miatt, valóban kezd ki­veszni az emberekből a hu­mor iránti érzék, s ugyan­akkor egyre többen bíznak a nyugati segítségben, hogy dollármilliókkal jobbra for­dulhat a sorsunk. S. J. Mi sejtettük, hogy áprilisi tréfáról van szó, és nem téved­tünk, valóban az volt. De legalább sétáltunk egyet. Fotó: Fazekas Ferenc Félkészen az öltözőben Fotó: Fazekas Ferenc Áprilisi tréfa volt a milliomosnő látogatása

Next

/
Thumbnails
Contents