Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
\s\mm* 1990. április 28., szombat Időzített bombák? Pattanásig feszült a húr a kisgazdáknál A kisgazdapárt vezetőinek részéről meglehetősen ésszerűtlen lépésnek tűnt, hogy éppen a választások előestéjén bocsátkoztak egymással népszerűséget romboló nyílt vitába. A kedélyek azóta sem csillapodtak. A személyes torzsalkodások miatt a koalíciós tárgyalások idején Is többször ellentmondásos helyzetbe került a párt, sőt... És ez kétségkívül nem használt sem nekik, sem az országnak. A napokban azonban újabb időzített bomba robbant, mert a «politikai bizottság annalk ellenére, hogy Vörös Vince, a párt elnöke április végén összehívta a nagy választmányt, mégis úgy döntött, augusztusra halasztja az üllést. Érveik szerint csak így tehetséges megelőzni egy esetleges pártszakadást. Ám tizenkét óra sem "telt el, ismét robbant egy bomba. A rádió szerda esti krónikájában beolvasott politikai bizottsági állásfoglalás elten néhány perc múlva telefonon tiltakozott dr. Zsíros Géza, a párt Békés megyei szerveze- ténk elnöke, a többi vidéki vezető és a párt intéző bizottságának nevében. Csütörtökön 10 órakor már együtt volt Budapesten az intézőbizottság — amelynek egyébként a párt alkotmánya értelmében joga van a politikai szervezet működését ellenőrizni — és úgy döntött, hogy április 29-én, vasárnap mégis kerüljön sor a nagy választmány ülésére, már csak azért is, mert a helyszín és az időpont eredetileg is ki volt -tűzve. A belső gondokról, a vallóban pattanásig feszült helyzetről párton belül a kisgazdák Békés megyei szervezetének elnökét, az országos intéző bizottság tagját, dr. Zsíros Gézát kérdeztük. — A pb döntését az intéző bizottság és a megyei pártelnökök, ha úgy tetszik a vidék, 24 óra leforgása alatt nemcsak felülbírálták, de jogkörénél fogva meg is semmisítették. ön igencsak veszélyes lépésre szánta el magát, tudniillik. könnyen előfordulhatott volna, hogy a vidék vezetői sem egységesek a kérdésben. — A vidék mindig is egységes volt. Fel sem merült kétely bennem afelől, hogy a tagság 97 százalékát jelentő, fővároson kívül1 élők véleménye e kérdésben megoszlik. Az eddigi viták mindig az országos vezetőktől indultak ki. Egyébként is elegünk volt a vezetők választások előtti és utáni torzsalkodásából Számomra az utolsó cseppet a pohárba a Torgyán—Ómolnár reggeli vitája jelentette. Ezt a pártpolitikát tartalmában és formájában végleg be kell fejezni és elfelejteni. — Kívülálló számára, aki a párt belső ügyeit kevéssé ismeri, úgy is tűnhet, a vidéki vezetők elszánt puccsisták, akik ily módon szeretnének közelebb kerülni a tűzhöz, s még olyan áron is megpróbálják keresztül vinni akaratukat, aminek következtében a párt esetleg felmorzsolódhat. — Nézze kérem, puccsról itt szó nincs. Mi vidékiek a párt alkotmánya szerint jártunk el, amelyik a legmesszebbmenőkig a demokráciára épül. Természetesen előfordulhatnak egyéni ambíciók is. de szeretném megemlíteni, hogy a kisgazdapárt vezetésében — mivel a vidék pártja — mindig az ország legkülönbözőbb részéről delegált tagok vettek részt kormányra jutás esetén pedig az ország vezetésében is. — Mennyiben befolyásolhatja a nagyválasztmány vasárnapi ülése a leendő kormánykoalíciót? — Egyáltalán nem befolyásolja, mivel e kérdésben kizárólagos döntési joga van. Az előzetes koalíciós tárgyalások csak tájékozódásul szolgáltak. Még egyszer megerősíteném, dönteni csak a nagyválasztmány dönthet e kérdésben. — Az sem titok, hogy vasárnap tisztújításra is sor kerül. Vezetésváltoztatásra, vagy váltásra készülnek? — Mivel minden évben újra kell választani az országos veztőket, erre is sor kerül vasárnap. Elképzelhetőnek tartom, hogy az országos vezetők egy része lecserélődik. A tagság ugyanis szeretné, ha fiatal, szakmailag képzett politikusokat is'látna. Természetesen az idős. tapasztalt vezetők egy része is nyilvárí bizalmat kap majd. Reméljük, hogy véget tudunk vetni a belső vitáknak, s végire lesz időnk foglalkozni a parasztság érdekképviseletével is. — A kisgazdák torzsalkodnak, az Agrárszövetség, a Néppárt be sem jutott a Parlamentbe. Ügy tűnik, az agráradottságú Magyarország erős agrárpárt nélkül marad. — Mi eddig Valóban egy lábon álltunk, túlhangsúlyozva az agrár, ezen beliül is a földprogramot. A jövőben szeretnénk létrehozni egy erőteljesebb, több dimenziójú agrárpártot. Ügy gondolom, ha az agrár reformkörök megszabadulnak a téesz-lobbi nyomásától, akkor együtt tudnánk működni. Hiszen az agrárértelmiség jelentős részét ők tömörítik. Rájuk pedig igenis számítunk, hiszen nagy feladataik lesznek. Természetesen nem az eddig megszokott bürokrata- munkára gondolok, hanem egy újszerű, szervező menedzselő feladat elvállalására. Rákóczi Gabriella A Közép-alföldi Sütödék Vállalata AZ ÉILÉSKER ABC-ÁRUHÁZAIBAN új termékkel jelentkezik DIÉTÁZÓK, CUKORBETEGEK, FOGYNI VAGYOK RÉSZÉRE: diabetikus búzatöretes kenyér. Szérkhidráttartalma 23 gr/10 dkg. Energiatartalma 1030 kJ/10 dkg. Diabetikus búzakorpás kenyér. Szénhidráttartalma 29 gr/10 dkg. Energiatartalma 955 kJ/10 dkg. PRAKTIKUS, ELŐSÜTÖTT, HŰTŐBEN TÁROLHATÓ KONYHAKÉSZ TERMÉKEK: konyhakész kenyérke, 2 darabos, konyhakész tejes zsemle, 4 darabos, konyhakés; svájci kifli, 4 darabos. Felhasználási javaslat: a konyhakész termékeket a csomagból kivesszük és tepsire rakjuk. A sütőt előmelegítjük (kb. 10 perc), a készre sütés 5-10 percig tant. Hűtés nélkül eltarthatók: 4 napig. Hűtőben eltarthatók: 11 napig. Mélyhűtőben eltarthatók: 5 hónapig. Csótány ár nélkül sem unalmas a hajnali állomás Riltünzött nemzetküzi piac a várában íFolytatás az 1. oldalról) Az eladók a magyar nyelvű köszönés után egyből románra váltanak, amikor meglátják kezemben a jegyzetfüzetet. Kell néhány perc, amíg tisztázni tudom, hogy nem a „szervtől’’ érkeztem, csak beszélgetni szeretnék. — A félétem még mélyen bennünk éli — kezdi egy nagyváradi asszony, aki este 9-kor érkezett az állomásra. — Minden idegenben szekust, civil ruhás nyomozót látunk. Mégis jövünk, vállalva a kockázatot, hiszen én például megígértem az unokáknak, hogy valami édességgel lepem meg őket. — Gondolom, igencsak fárasztó tehet az a néhány nap, amit a váróban, illetve a piacon töltenek. — Kávét iszunk, és arra gondolunk, hogy lakodalomban vagyunk. Tudja- ott sem alvással telik az idő. Különben csak ötszáz tej értékben hoztam cipőket, fehérneműket, dísztárgyakat, de még így is remegett ke- zem-lábam a határon. Amikor a kendőbe bugyolált néni meglátja kolléganőm kezében a fényképezőgépet, korát meghazudtolva, felugrik a'padiról. Nem tudjuk meggyőzni arról, hogy az arca semmiképp nem szerepel majd a képen, hiszen mi is tisztában vagyunk azzal. hogy ez milyen veszélyekkel járhat. Néhány pillanat alatt aztán kisebb csoportosulás közepén találjuk magunkat, és két ereje teljében tevő férfi félre nem érthető módon mutatja, hogy merre vegyük az irányt A fenyegetésekből pár perc múlva újaibb „adagot” kapunk, amikor egy bekötött kezű fiatalemberhez fordulunk. A kapus szerint ő törzsvendégnek számít itt aki sokat mesélhetne az éjszaka világáról. A férfi szemei azonban szikrákat szórnak, és rögtön kiderül, hogy a közeljövőben nem szövődik barátság közöttünk. — Engem csak ne vallassanak, mert rosszul járnak! — mondja közelebb lépve. — Lekéstem a buszt, és slussz. Azt ajánlom, menjenek innen! I „álmomban is vnnatnk zakatolnak” Tanácsát megfogadva békésebb vizekre evezünk* és bepillantunk a vasúti dolgozók éjszakad munkájába. Kísérőnk Kerényi László, állomási irányító,' az éjszakai műszak vezetője. — Tizenhat éve dolgozom Alom, álom, (fél)édes álom itt és a feleségem már a vasút megszállottjának tart — kezdd az állomási irányító. — Szó, ami szó, néha álmomban is vonatok zakatolnak, és ilyenkor azt hiszem, hogy dolgozok. Talán ebben szerepet játszik az is, hogy Lökösházán az állomás mellett lakom. No, de a magánéletemnél vannak itt érdekesebb dolgok is — mondja, és bevezet a forgalmi irodába. A vezérlőasztal mögött ülő Dénesi Zoltánnal még kezet fogni is nehéz, mert egy időben beszél a telefonon és állítgatja a kapcsolókat. — Nekem mindig pontosan tudni kell, hogy a 24 vágányon mi történik, melyik vonat hova áld be, hói van szabad hely. Persze nem lehet csak a gépi berendezésre hagyatkozni, ugyanis egy nagyobb esőnél sokszor olyankor is foglalt jelzést ad a gép, amikor azon a vágányon nem is áll szerelvény. Munkájában nem zavarjuk tovább, mert éppen egy szovjet Diesel-mozdonnyal — ahogy ő mondja. Szergej- jöl — gyűlik meg a baja. Így az előtérben álldogáló lámp>akezelővel!, Király Istvánnal váltunk néhány szót — 1953 óta vagyok a vasútnál, édesapám is itt dolAkik éjszaka takarítanak gozott mozdonyvezetőként: — emlékezik a lámpakezelő.— Bár nyolcán voltunk testvérek, mégis a körülményekhez kép>est jól éltünk, ugyanis 200 pengő „fix”-szel akkoriban valóban könnyen viccelt az ember. Mostanár- ban viszont egyre kevesebben jönnek a vasúthoz, mert itt se húsvét &e karácsony, no meg a pénz sem túl sok ■ felhasított üléseken már nem is csodálkoznak Közben Kerényi László int. hogy ha van kedvünk, nézzük meg a vasút „lelkét”, a teherpályaudvart, így hát a gu rí tóhoz indulunk, ahol rendeltetési hely szerint osztják el a kocsikat. A dombról sorra érkeznek a vagonok, és a gu- rításvezető mikrofonon adja az utasításokat a kocsirendezőknek, melyiket hova állítsák. Terepszemlénk rövid ideig tart, és néhány perc múlva már újra a személy- vonatoknál találjuk magunkat ahol egy tíztagú takarítóbrigád a kocsik tisztításával foglalatoskodik. — Sok mindent átéltem már — teszi le a seprűt és a vödröt Forgó Jánosné —, de most az egyik vécét meglátva felfordult a gyomrom. Ennyire összepiszkított ülőkét ugyanis régen láttam. A felhasított, széttört üléseken és az eldobált napraforgó- magon, szeméten már nem is csodálkozunk. — Sűrűn találkoznak takarítás közben olyan utassal, aki valamilyen ok miatt a vonaton feledkezett? — Ilyesmi mindig előfordúl. Voltt, akiit négyen sem tudtunk felkölteni, és szólni kellett a férfidolgozóknak, hogy leszállítsák. — A fizetésük mennyire kárpótolja önöket ezekért a nem éppen kellemes élményekért? — Huszonöt éve dolgozom itt, és 36,20 forint most az órabérem — mondja Forgó- né. — Ezért azonban rengeteget csutakotok Higgye el, Békéscsabáiról mennek ki a legtisztább vonatok. Hajnal három óra felé jár, amikor újra a váróterembe érkezünk. Egy szakállas, kócos férfi lép hozzánk, látszik rajta, hogy a víz nem tartozik a kedvenc italai közé. Fennhangon panaszkodik, hogy a nagy hangzavar miatt nem tud pihenni. Talán észrP sem veszi, hogy pár perces monológja közben egy álmos tekintetű férfi szólal mgg: — Valaki halkítsa már le ezt a beteg kakast, mert elvesztette az időérzékét! A kukorékoláshoz még túl korán van... Nyemcsok László „Valaki halkítsa le azt a bei? kakast!”
