Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
1990. április 26., csütörtök B nemzetek közötti kommunikáció közös nyelve — a kultúra Relaxálva is lehet Aradi filharmonikusok mini évadja Békéscsabán? Ma is azt hiszem — március 20-a után — midőn e. sorokat írom, hogy mi, Erdély román és magyar lakosai megérthetjük egymást. Hiszen ezt ma, amikor az új demokrácia kiépítése közben — még a marosvásárhelyi események tudatában is — ez ja. barátság, az egymás iránt tanúsított tolerancia, tisztelet és szeretet hosszú életű, tartós alapjaira helyezhető. Itt Aradon most is csend és nyugalom van, amint nyugalom, csend és a kölcsönös tisztelet jegyében mi, aradi románok a váro- sunkbeli magyarok oldalán ünnepeltük március 15-én az ő ünnepüket. A romániai, aradi magyarsághoz, s általuk a Magyar Köztársasághoz bennünket fűző barátság, kultúra általi elmélyítéséről készítettem interjút Dórin Frandessel, az aradi Filharmónia szimfonikus zenekarának karmesterével. — Ügy tudom, a forradalom után az Aradi szimfonikus zenekar első határon túli útja Magyarországra, pontosabban Budapestre vezetett. Van-e ennek valami jelentősége? — A diktatúra utolsó éveiben a külországokhoz fűződő közvetlen kultúrkapcso- latok drasztikusan beszűkültek, így az aradi Filharmónia kulturális szempontból teljesen elszigetelődött. Ha más területen ez nem volt annyira zavaró, a művészetben súlyosan nyomott a latba. Éppen ezért a forradalom után a Filharmónia tagjainak egy csoportja és jómagam is kezdeményeztünk, s elutaztunk felkutatni a kulturális nyitás módozatait. Elsősorban magyar szomszédainkhoz, de Középrés Nyugat-Európa más országaihoz is fordultunk. — 1Tehát először Magyar- országra mentek... — Ennek a szó szoros értelmében vett aradi zenészdelegációnak az útja a Szeged—Kecskemét—Budapest—Szolnok—Békéscsaba —Gyula útvonalon vezetett. E városok mindegyikében fogadtak bennünket az ottani tanácsok kultúráért felelős tényezői, Budapesten pedig néhány volt kollégánk közbenjárására az MSZP két koncertet szervezett, így sikerült fellépnünk Budapesten és Gödöllőn is. — Ügy érzem, Önök Magyarországon többet akartak nyújtani a művészi élménynél ... — A magyar barátainkkal való együttműködés mikéntjéről beszélve az az óhai vezetett, hogy a művészi élményen túl tükröződjön hálánk a magyar nép iránt, a népünknek nyújtott humanitárius és erkölcsi segítségért. Erről beszélve utalok itt a diktatúra bukása előtti időszakra is. — Hogyan sikerült ezt megvalósítani? — A házigazdákkal tárgyalva kétféle koncert ötlete vetődött fel: Gödöllőn, Budapesten és Békéscsabán megemlékezés jellegű koncerteket adtunk, amelyek keretében a témához illő zeneművek mellett a romániai forradalom aradi és bukaresti szemtanúi a forradalom főbb eseményeit is felelevenítették. A többi koncertek hagyományos előadások voltak. — Milyennek értékeli a magyar közönség fogadtatását? j — Kollégáimra és rám is nagy hatást gyakorolt az a baráti fogadtatás, amelyben a hivatalos személyek és a közönség részesített. — Mint tudjuk, Arad és Békéscsaba között együttműködési megállapodást írtak alá, amely általános kereteket biztosít a két szomszéd megye közti kapcsolat fejlesztésére. Mit gondol, hogyan lehet megvalósítani a kulturális együttműködést? — Mivel közel esünk egymáshoz, s ezenkívül Békés megyének tudtommal nincs professzionista szimfonikus zenekara és kórusa, amint az nálunk megvan, ellenben van egy szép terme a Jókai Színházban és van egy szigorú és zeneértő közönsége, ezért . javasoljuk, hogy a szomszédos ország zenei életét koordináló Országos Filharmóniával együttműködésben rendezzük meg Békéscsabán az aradi Filharmónia mini évadját. Békés megyei barátainkat ezúton is tájékoztatjuk, hogy szimfonikus zenekarunk az aradi kultúrpalotában minden pénteken olyan 'koncerteket ad, amelyen a román vagy a külföldi zenei élet jeles képviselői is részt vesznek, karmesterként, vagy előadóként. Amennyiben Békés megyének van arra lehetősége, hogy fogadjon bennünket, azt javaslom, hogy egyes koncerteket a fent említették közül rendezzünk Békéscsabán is. — A diktatúra tiltási rendszere rányomta a bélyegét az Önök műsortervére is. Gondolom, nagy munka lesz, hogy emeljék a zenei választék és az előadás színvonalát is. — Műsorunk a repertoárt tekintve feltétlenül bővülni fog, mégpedig az „ideológiai meggondolásból” eddig parlagon heverő művekkel. Azt is remélem, hogy jobb anyagi körülményekre számíthatunk, melyek nyomán lehetővé válik a XX. századi ze- zeneszerzők műveinek a bemutatása. Természetesen itt szükséges a valutában megfizetendő szerzői és kiadói díjak megnyugtató elrendezése. Azt is reméljük, hogy az újonnan szervezendő külföldi turnék és a gyakori lemezfelvételek emelik a zenei szolgáltatásunk színvonalát. — Mit várnak a magyar- országi együttműködéstől? — Elsősorban a magyar zenei élet közelebbi megismerését, hisz a szomszédos és baráti ország szervezőivel és előadóival való közvetlen kapcsolat nyomán megismerhetjük a mai magyar zenét is, s nem állunk meg kizárólag Bartók Bélánál. Cristina Alecu (Fordította: Békés Sándor, Arad) Dórin Frandes: „Szívesen jönnénk vendégszerepelni.” Fotó: Molnár József Ismét egy folyóirat... Új Katedra A budapesti Bérezi Géza utca 2. szám alatt új lap készül. A havonta megjelenő 82 oldalas folyóirat első száma áprilisban került az utcára. Címe: Üj Katedra. A lapalapítók által írt belső vezércikk szokatlan dolgot közöl az olvasókkal: a folyóiratot nem újságírók írják. Pedagógusok, szülők, és diákok, akik naponta ta- lá lozna egymással1 az utcán, a tömött villamoson, a közértben, az iskola kapujában, ám sokmindenben egymást okolják az iskolai kudarcokért, sikertelenségekért. Az újságot alapító gyakorló pedagógusok éppen ezért úgy gondolták, szükséges lenne számukra egy közös fórum, ahol párbeszédet teremthetnének, ahol végre elmondhatnák egymásnak, ki hol látja a hibát, s ki miben véli a segítséget. Erre szolgál tehát az Új Katedra. De nézzük, mi mindennel találkozhatunk az első számban! Érdekes összeállítást olvashatunk például arról, hogy a közoktatás különböző területein dolgozók, illetve maguk a tanulók, mit reformálnának meg legelőször a jelenlegi magyar iskolarendszerben. Ugyancsak érdekfeszítő olSikere megjósolható vasmány, Bartai Róbertné és Pecsenye Éva írása, akik tavaly októberben az NSZK néhány iskolájában járva, az ottani tapasztalataikról számolnak be az olvasóknak. De találhatunk a lapban irodalmi értékű írásokat is, a hatéves kisiskolás tűnődéseiről, vagy a serdülő legbelső gondolatairól. Megismerhetünk egy csokorra valót azokból a szülői levelekből, amelyek nap mint nap érkeznek a Művelődési Minisztériumba, és olvashatunk olyan népszerű oktatási témákról is, mint az érettségi botrány, vagy az orosz nyelv bojkottja. A Beke Kata által szerkesztett pedagógusok, szülők és diákok magazinja ötvenkét forintba kerül.- ria Leltározás miatt — nyitva! A Békéscsabai Szabadművelődési Tanács nemrég felhívással fordult a város lakosságához, melyben kéri, aki olyan kulturális értékről tud, mely megőrzésre, to- vábbéltetésre érdemes, jelezze! Hogy mi a felhívás célja? Többek között erről kérdeztük az országban elsőként itt, Békéscsabán megalakult szabadművelődési tanács ügyvezető titkárát, Pál Miklósnét. — Manapság, mikor minden változik, mozog a világban, nem lehet tudni, hogy a jövőben ki lesz a kultúra mecénása. Várhatóan a központi költségvetésből történő támogatás csökken, marad elsősorban az önkormányzat, valamint a lakosság, s azok a gazdasági szervezetek, melyeknek adóalapjából leírható a kultúra támogatására fordított összeg. — Mi köze mindehhez az önök fáradozásának? — Mindezt csak azért mondtam el, mert a Békéscsabai Szabadművelődési Tanács szeretné elkerülni, hogy a rendszerváltás következtében eltűn jenek egyes kulturális értékek, melyek megszűnése, pusztulása pótolhatatlan lesz a jövőben. Hogy ezt megakadályozzuk, fel kell mérnünk, hogy tulajdonképpen mink is van... — Kikre számítanak e feltérképezésben? — A gyűjtés három szálon fut. Először is területekre bontottuk a számiba vehető témákat. Az építészet, a közgyűjtemények, a művészetek, a köztéri műalkotások, a közösségi művelődés, a természeti és a tudományos értékek — és így tovább — legjobb ismerőit felkértük egy vagyoniista elkészítésére. Ez a felhívás eljutott a közművelődési és oktatási intézményekhez, az egyházakhoz, a pártokhoz, az érdekképviseleti szervekhez, valamint a gazdasági egységekhez, amelyek ugyancsak segítségünkre lehetnek. De számítunk a lakosságra is. Kérdőívekkel keressük meg'őket. Az értékek leltározásában enélkül is bárki partnerünk lehet. Csak egy levél, ide a Luther út 6. szám alá arról, mit vehetnénk még az értékleltárba. — Hatalmas feladatra vállalkoztak. Vajon mikorra készülnek el ezzel a munkával? — Nyárra — mire a választásokat kiírják — el szeretnénk készülni, hogy elsők legyünk, akik az újjászerveződő önkormányzat asztalára teszik a város kulturális értékieltárát. — Mások is fáradoznak ilyesmivel? — Már több helyen életre hívtak az országban a miénkhez hasonló szabadművelődési tanácsot, a kulturális értékek védelmére, illetve a helyi önkormányzatok részeként, vagy tanácsadó szervezeteként. Ha mindeij igaz, május 4-én és 5-én egy országos szövetség is létrejön. Egymást segítve talán még hatékonyabbá tehetjük munkánkat. N. Á. A nyelvtanulás egyik módszere — Hívek és „ellenségek” Nemcsak az elképzelések, vagy a katonai szolgálat esetében beszélhetünk alternatívákról, hanem a tanulás — így a nyelvtanulás — kapcsán is találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. A ralexációs nyelvtanfolyam is ilyen. De hogy ez mennyire nem új találmány, azt bizonyára kevesen tudják. Már a régi görögök is alkalmaztak valami hasonlót: a tanítványok egy csarnokban feküdtek, a mester pedig fel-alá járkálva ismételgette nekik a tudnivalót. A „kései utód” hatékonyságáról sokat vitatkoznak. Vannak elszánt hívei és még elszántabb ellenségei. Mi most néhány igazán illetékest kerestünk meg, hogy mondják el véleményüket ez ügyben. Békéscsabán, a Vasutas Művelődési Házban a hagyományos nyelvoktatás mellett 1988 júniusa óta négy relaxációs gép is az érdeklődők rendelkezésére áll. Ha összejön három-négy jelentkező, indítanak egy héthetes alap-, vagy középfokú tanfolyamot német, illetve angol nyelvből. (Olaszból is volna érdeklődő, de ehhez nincs tanár, egyelőre.) Aki azt hiszi, hogy így könnyen, gyorsan, munka nélkül jut eredményre, az alaposan téved. Mert lássuk csak, miből is áll egy foglalkozás: napi három óra tanulás, ebből két óra a „gépben”: ilyenkor kazettáról hallgatják a memoritert, a magnó ismételgeti a szavakat. Ellazult állapotban az agykontroll kikapcsol, és könnyebben rögzülnek a szavak. Ezután nyelvtani gyakorlatok, az új anyag következik, amit már könyvből, tanár segítségével vesznek át. Amikor haza- menmefc, tovább folytatják a tanulást. A tanfolyam árában ugyanis (6500 forint) benne van a tankönyv, és a hat kazetta ára is. (Ha valaki úgy szeretné, háromezerért csak ezt is megigényelheti a Vasutas Művelődési Házon keresztül.) A tíznapos kurzus hatodik napján, azaz valamivel túl a félidőn kapcsolódtunk be a „német alapfok 2" csoport foglalkozásába. Bár igen csábító volt, hogy a pihenve tanulás közvetlen részleteit is megtapasztaljuk, úgy gondoltuk, ezek nem olyan látványos mozzanatok, így lemondva a kényelmes fekvésről, illetve félve az elal- vástól, a „harmadik harmadba”, azaz a nyelvtani összegzés órájába kapcsolódtunk be inkább. A tanár Knyihár Pál munkahelyén, a> Gyulai 3-as Számú Általános Iskolában is, és itt is arra törekszik, hogy tanítványai a lényeget ragadják meg a lefordítandó szövegből. A társalgás legfontosabb követelménye ugyanis ez. Nyelvtani finomságokra majd később is ügyelhetnek. Az egy óra alatt kérdések, feleletek váltogatták egymást. A külső szemlélő is megállapíthatta, ez a hatvan perc csak arra elég, hogy röviden átfussák az aznapra rendelt nyelvtani anyagot. Óra után a két tanítvány (egyébként hárman vannak, csak az egyikük hiányzott) meg is erősített ebben: sokat kell még otthon is tanulniuk. De hát aki intenzív tanulásra adta ‘ a fejét, az vállalkozott is erre. Az egyik résztvevő, Szikora Károly úgy vélte, a hagyományos, többéves nyelvtan- folyam túl hosszú, ö jobban szereti az ilyen gyors tempót. Neki is és társának, Gátszegi Juditnak is van már némi alapja. Judit a középiskolában, Károly egy hasonló alapfokú tanfolyamon ismerkedett meg a német nyelvvel. Mindkettőjüknek az a véleménye, hogy ez a tanulási forma olyanoknak való elsősorban, akiknek már van valamilyen szintű kapcsolata a nyelvvel, illetve ez az intenzív tanulás a későbbiekben i£ megmarad. Ez főleg Judit esetében így is lesz: ő ugyanis Ausztriába megy férjhez hamarosan. * * * • Velük és tanárukkal való találkozás egyről meggyőzött: sokfélék vagyunk, sokféleképpen tanulhatunk. Mindenki arra a módszerre esküszik, amelyikre akar. Az eredményt úgyis az dönti el, hogy a Mariahilferstrassén vagy az Alexanderplatzon ♦neg tudjuk-e kérdezni egy kiválasztott személytől, hogy eljön-e velünk egy kávéra... Kiss Katalin Nem alvás: tanulás... Ugye elhiszik, hogy így van? Fotó: Gál Edit
