Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-25 / 96. szám
1990. Április 25.. szerda Van és lesz értelme a tanulásnak Bizakodók és nyolcadikosok Békéscsabán a Szabó Pál Téri Általános Iskolába 1037 tanuló jár, (közülük 183 most végez. Szép szám mind* kettő, különösen az utóbbi. Tavaly még több nyolcadikosuk volt, s ennek dacára is egy kivételével mindnek sikerült valamelyik középiskolába felvételt nyerni. Sokan ipari tanulók lettek, és igen nagy volt az érdeklődés a szakközépiskolák iránt, s csak jl6 százalékuk kívánt gimnáziumba menni. Az idén ez az arány látványosan megnőtt, 28 százalékra emelkedett. (Erdős Tibor igazgatóhelyettes szerint ez két dolgot biztosan mutat, azt, hogy többen teszik későbbre a pályaválasztást, továbbá azt is, hogy az értelmiség szerepéről megváltozott a felfogás, amit a gyerekek és a szülők pozitívan értékelnek. Erre a hat nyolcadikos diák is kitér a beszélgetésünk során. — Ki milyen iskolát választott közületek és van-e már határozott elképzelése? — kérdem némi ismerkedés után. — Én Szegedre megyek a Deák Ferenc Gimnáziumiba — mondja Vlucskó Ágnes. — Ez egy erős iskola és nagyon örülök, hogy felvettek haladó angol és orosz szakra. Hogy mi is leszek, arról még nem döntöttem, ezt a választásomat az határozta meg, hogy szeretem a nyelveket. S ha -később tényleg pályát választok, bármi legyen is az, a nyelvtudás csak hasznomra lehet. Meg később az életben is. Mazuló András tudja,* mit akar, mert őt már régen a természet, s főleg annak védelme érdekli. Ehhez itt a közelben legalkalmasabbnak a vízműtechnikumot találta, noha legjobban a madarakat szereti. Még alsós korában olvasott egy „madárkönyvet”, és írt is mindjárt Pestre a Madártani Intézetnek, onnan kapta a tanácsot, hogyan lehet egyesületi tag. — Akár Ági, én is a nyelvtanulást tartom fontosnak — folytatja a szót Márkás Imre. — S fel is vettek a Rózsa Ferenc Gimnáziumba, speciális angol tagozatra. Komoly nyelvtudást szeretnék szerezni. Még fogalmam sincs a távoli jövőről: idegenforgalom, oktatás, külkereskedelem? Bármelyik lehet... Schaffer Mihály elektroműszerésznek készül, hajlama, kedve, ügyessége van hozzá. Neki nem probléma kisrádiót, erősítőt készíteni, hiszen évek óta ilyesmit bütyköl. És tisztában van a szakma jövőjével is. Kurucz Viktort igazán a gépészet érdekli, de végül a kereskedelmi szakközépbe vették föl és már lelkileg átállt a változásra. V|égül ismét egy „nyelvészre” lelek, Zöldi Csaba személyében, ö a mezőberé- nyi ötosztályos gimnáziumban kíván továbbtanulni, s bár meghatározott pályacélja még nincsen, abban biztos, hogy két idegen nyelvet perfekt akar tudni. Ezek a diákok mind jó tanulók, eredményük 4,3 és 4,9 között mozog, így kézenfekvő, hogy beszéljünk magáról a tanulásról, ami az ő helyzetükben végül is a munkát jelenti. Azt mondják, még vannak ma is, akik a jó tanulót strébernek tartják, de már kevesebben, mint azelőtt. Talán mert ők is rádöbbentek, hogy érdemes tanulni. — De nem jelent ez túl sok terhet? — kérdem tőlük. Misi és Andris felel, s majd mindenki bólogat, vagyis egyetért azzal, hogy nem. Az órákat kell nagyon jól kihasználni, odafigyelni, mert ez megtérül a szabadidőben. így elég 1-2 óra ott- honi tanulás, s aztán ki-ki a kedvenc hobbijának élhet. Én csak annyit jegyzek meg: könnyű annak, aki könnyen tanul. Szerintük ez csak előfeltétel, s csupán az él vele, aki haszonelvűen gondolko- r zik. S ezzel, ha akaratlanul is, belecsöppentünk a gazdasági dolgok közepébe, a magántulajdon és a vállalkozás kérdésébe. — Nekem azért tetszik a vállalkozás — mondja Andris —, mert önállóságot jelent, a kötöttség helyett szabadságot. S ebben a formában nemcsak a vállalkozó, például a Pintér művek gazdája keres többet, hanem az alkalmazottai is, mintha állami vállalatnál dolgoznának. Imi úgy jellemzi magát, mint akinek nincs hajlama a „főnökségre”, de mint dolgozó értelmiségi szívesen részt venne egy neki tetsző vállalkozásban. — A vállalkozó tudja, mit akar — veszi át a szót tűnődés nélkül Csaba —, s azt is, hogy miként érje el. Ehhez az igen jó szakmai tudás nélkülözhetetlen, vagyis tanulni, tanulni kell, mert ez a tudás ára. És csak a tudást lehet hasznosítani. Itt megáll, gondolkozik égy kicsit, majd azzal folytatja, hogy szeretne vállalkozó lenni. Akkor ő tűzne ki célt magának, választaná meg a munkatársait, s mivel tisztában van azzal, mit akar elérni, mindent elkövet a sikerért. S ha mégsem jön be a számítása, akkor ő bukott meg. Hát ez bizony előfordul az életben, s ezen kissé eltűnődünk ... Aztán a gyerekek mondják ki, hogy az élet nem sima diadalát, nagyon sokat kell majd küzdeni. Ür- rá lenni a körülményeken, megmérkőzni másokkal és sajnos ebben a versenyben nem mindenki nyertes. De az a szép, hogy van lehetőség a tudás és az akarat érvényesülésére. Ám, hogy ez a jövőkép valósággá váljon, az értelmiség nagyobb megbecsülése, elismerése szükséges. És a fizikai munkáé is, hiszen a képzett és kiválóan dolgozó munkás nélkül nincs minőségi termék, márpedig a piacgazdaság csak azt honorálja. — Én keményen dolgoztam eddig is: nyolc évig jól tanultam — zárja le a témát Viktor —, s ezt teszem eztán is. Egyébként az a véleményem, hogy a tudás és teljesítmény megbecsülése, legyen az szellemi vagy fizikai, akkor igazi, ha meg is fizetik. A mostani változásokban az a biztató, hogy ezt az új vezetők látják és akarják, csak persze idő kell hozzá, azonnal nem lehet csodát csinálni. Vass Márta Van miről beszélgetni a szünetben ... Fotó: Gál Edit Szarvasi nyertes az országos Kazlnezy-versenyen A hét végén kétnapos országos döntője zajlott Szegeden a pedagógusjelöltek Kazinczy-versenyének. A résztvevők szép magyar beszédének minősítői között ott volt Kányádi Sándor, a zsűri elnöke pedig, Petőfi S. János nyelvész, az olaszországi macera tai egyetemről érkezett. Határainkon túli magyar nyelvterületről is vettek részt versenyzők, — s ez az idei újdonság —, eljöttek az egyházi felsőoktatási intézmények hallgatói is. Az idei verseny legszebben beszélő pedagógus jelöltjei Kazinczy-emlékérmet kaptak. A tíz hallgató a következő: Ásványi Ilona, Szombathely, Eke Ildikó, Győr, Kántor Zsuzsanna, feudapest, Kiss Mónika, Szeged, Kruppa Levente, Nyíregyháza, Máté Krisztina, Pécs, Pokstaller Lívia, Pozsony, Szosznyák Ildikó, Szarvas, Tóth G. Zoltán, Budapest, Varga Emese, Sárospatak. Megyénket négyen képviselték a jeles megmérettetésen. A Kazinczy-emlékérmet kapott Szosznyák Ildikón kívül Sebők Edit, a békéscsabai tanítóképző főiskola hallgatója részesült könyv- jutalomban. Az idei év szép új léckerítést hozott Kvasz Pali bácsi portájára. No, persze az ő szorgos keze munkája nyomán létt készen a csinos kerítés Békéscsabán, a Dobozi úton Fotó: Veress Erzsi Napközit kapnak az öregek Hunyán Visszaállítják az utcaneveket Utcanév-rekonstrukció kezdődött Pécsett, ahol a lakossági kezdeményezéseken túlmenően a politikai változás és a történelmi jóvátétel okán is időszerűvé váltak bizonyos névtáblacserék. A tanács végrehajtó bizottsága ezért munkabizottságot hívott életre a közterületek és a városrészek elnevezésének felülvizsgálatára. Tagjai között ott vannak az MTA Regionális Kutatások Központja, a Baranya Megyei Levéltár, a Tudományegyetem Tanárképző kara, a Janus .Pannonius Múzeum, s a Városszépítő és Városvédő Egyesület szakértői. Mindenekelőtt a történelmi belváros utca- és térneveit kívánják rendbe tenni a pécsi lokálpatrióták. A XVIII. század óta többször is megváltoztatták a hatóságok az óváros közterületeinek névanyagát. Most arra törekszenek, hogy bizonyos állandóságot teremtse- ' nek. s evégett visszaállítják a történeti értékű, patinás neveket; egy-egy régi elnevezésnek ugyanis — a helymegjelölésen túlmenően — várostörténeti, valamint gazdaság- és művelődéstörténeti értéke is van. Ehhez a. munkához jó alapot ad, hogy a kutatók meglehetősen pontos adatokkal rendelkeznek a pécsi utcák különböző korokbeli elnevezéséről. Várhatóan, még az idén kialakítják állásfoglalásukat a szakértők, majd az új ön- kormányzati testület hoz döntést a pécsi utcanevek ügyében. A bizottság fontos elvként határozta meg, hogy a közterületi elnevezések kérdésköre nem válhat politikai csatározások, netán pártharcok részévé — akár most, akár később. Történelmietlenlennek és igazságtalannak tartják a szakemberek azt a felfogást, miszerint az 1945. után keletkezett utcanevek többségét meg kell változtatni, végtére az elmúlt négy és fél évtized is része a magyar történelemnek. Az új nevek közül tehát megőrzik mindazokat, amelyeket elfogadott a lakosság, és a rendszer- változást követően is ragaszkodik hozzájuk. Hunyán sem olvadtak el a boldogságtól az emberek, amikor megismerték tanácsuk költségvetési tervét. Ha megszámlálták a forintokat, akkor a tavalyinál többet találtak ugyan a bevételek rovatában, ám a mindennapi élet fenntartása is megdrágult. Hiába az állam „nagylelkűsége”: a Hunyán képződő személyi jövedelemadóból a falu nem tud megélni. Ezért annak állami kiegészítésére, vagyis támogatásokra szorulnak. Ha valamennyi bevételi forrásukat számításba veszik, az idén — valamicske tavalyról maradt pénzzel együtt — 12 és fél millió forinttal gazdálkodhatnak. Tizenegymillió-kétszázezer forint arra kell, hogy a közösség számára fontos intézményeket egész évben működtetni tudják, s fedezzék az elengedhetetlenül szükséges kiadásokat. Jó, ha egyetlen millió marad fejlesztésre. így azután Hunyán még biz idén is szükség van a településfejlesztési hozzájárulásra. Igaz, a tanács eddig is ügyesen sáfárkodott ezzel a bevétellel: távhívásos telefonrendszert biztosítottak a községben élőknek, járdát építettek, maguk üzemeltetik a mozit, » még 1990-ben épületet kívánnak venni egy majdani — de mielőbb megvalósítandó — öregek napközije számára. De a legfontosabb céljuk mégis az, -hogy e szűkös időkben se kelljen lemondani az egészségügy, az oktatás és a kultúra egyetlen olyan vívmányáról sem, amit a helybeliek korábban már megszereztek maguknak. K. Á. Jf. Heinrich Böll Szentesen, és más érdekességek A Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése Április 19—20—21-én a Magyar Iroda-: lomtörténeti Társaság az ez évi első vándorgyűlését ezúttal Csongrádon és Szentesen rendezte mintegy 100 résztvevővel. A Csongrád megyei tagozat megalakulása után Katona Imre előadásából megismerhettük Csongrád szerepét a népköltészetben és hallhattunk — Szenczi Ibolya jóvoltából — egy elfelejtett népi író, Kádár Lajos munkásságáról is. 1893-ban Csongrádon született a szerb irodalom egyik jeles költője, írója, Milos Cmjanski, akiről Vuji- csics Sztoján tartott érdekfeszítő előadást. Cmjanski egykori szülőházán az emléktáblát az újvidéki irodalomtörténész, Bori Imre avatta fel. A délutáni programok között szerepelj a Csongrád város és jaz irodalom c. kiállítás és egy általános iskola helytörténeti gyűjteményének megtekintése. Este Pintér Lajos József Attila-díjas íróval találkozhattak az érdeklődők; az est házigazdája, Olasz Sándor, a Tiszatáj főszerkesztőhelyettese voült. Szentesen a város két nagy szülöttjéről, Barta Jánosról és Négyesy Lászlóról hangzott ed előadás. A két irodalomtörténész közül különösen Négyesy nevét ismeri jobban az utókor; a Nyugat első nemzedékének mesteréként, a Zrínyi-filológia egyik nagy alakjaként vonult be az irodalomtörténetbe; róla Kovács Sándor Iván remek előadása marad meg a hallgatók emlékezetében, míg Barta Jánosról Nagy Miklós beszélt. Talán nem egészen köztudott, hogy Szentes és az ismert német író, Heinrich Böll neve immár elválaszthatatlanul egybefonódott. A mai Bartha János Kertészeti Szakközépiskolában, berendezőt egykori katonakórházban 1944. július 9-e és 31-e között töltötte Böll — több sebesült német katonával1 együtt — a háborús időszak legbékésebb 23 napját Az erről tanúskodó 19 levélről, Böll életének e korszakáról Bernáth Árpád tartott előadást; az író egyik regényének, az Ádám, hol voltál? címűnek szentesi vonatkozásairól pedig Bucsány György beszélt. A délutáni programban szerepelt többek között a Böll-em- léktábla megkoszorúzása, a Szántó Piroska- emlékkiállítás és az ortodox templom megtekintése. A Horváth Mihály Gimnáziumban Négyesy László és Barta János emléktáblájának felavatására került sor. Este Tiszatáj-est volt fővárosi színészek: Avar István, Benkö Gyula, Béres Ilona és Hámori Ildikó közreműködésével. A Magyar Rádió nyilvános felvételén a folyóirat szerkesztőivel, Vörös Lászlóval, Annus Józseffel és Olasz Sándorral Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió főmunkatársa beszélgetett. A harmadik nap programja egy Szabadkai kirándulás volt. mely az előzetes izgal- • mák (új vámrendelkezés!) ellenére jól síké nüllt. Szabadkán Dér Zoltánnak, a 7 Nap olvasószerkesztőjének a vezetésével Kosztolányi Dezső- és Csáth Géza-emlékhelyekkel ismerkedtünk meg. A hideg eső és szél sem tartotta vissza a csoportot, hogy ki ne zarándokoljon Csáth Géza sírjához a szabadkai temetőbe. Sajnos — noha az Csáth (Brenner) család' ott nyugszik — már a nevük sincs rajta a sírkövén, az immár a sírhelyet megvásárló Serec család temetkezési helye. Somi Éva »
