Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-25 / 96. szám
EHESS—-------------------------N yárfákat irtanak a búvárok Orosházán 1990. április 25., szerda flz egészségügyi helyzet nem kritikus iFolytatás az 1. oldalról) Cincérek és favágók a sportpályán Az OMTK sportpályáján a vasárnap futni szándékozók megdöbbenve tapasztalták, hogy 12 nyárfát valakik, valamiért kivágtak. Mivel az okokat senki sem ismerte, ezért jogosnak tűnt a közfelháborodás. Időközben azonban megtudtuk, hogy a fák irtását a pálya fenntartója, a Bamevál kezdeményezte a balesetveszély elhárítása érdekében. Ezek a matuzsálemi korú nyárfák ugyanis már a harmincas években itt hajladoztak, akkor is jelentős enyhet adva. Évek óta húzódott az irtás, közben a fák gallyalása is elmaradt. A cincérek azonban serényen „munkálkodtak”, ennek is köszönhető, hogy a fák zöme élkorhadt, a nagy magasság miatt megdőlt az utca felé. Egy-egy nagyobb szélvihar öles ágaktól szabadította meg a törzseket, beterítve a futópályát és a járdát. A pályára vezető úton évek óta nincs világítás sem, rriert a természetes „gallyalás” állandóan leszaggatta a vezetékeket. Felfrissítik 0 növényállományt — A jövőben minden másként lesz — ígérik a szakemberek, Kérdő Imre és Gazsi Sándor, akikkel a helyszínen beszélgetünk. — Végre találtunk favágókat és vevőt. Az utóbbi nehezebb feladatnak bizonyult, mint gondoltuk, mert ezek a fák fél évszázadosak, elöregedtek, haszonfának már nem alkalmasak — tájékoztat Kérdő Imre, a Bar- nevái környezetvédelmi felelőse. — Szerencsére egy raklapokat gyártó üzemnek így is megfelel, ezért első, lépésként 30 nyárfát vágunk ki. A pálya növényállományának a felújítását ezzel megkezdjük, őszig pihen a föld, és októberben telepítjük a fiatal fákat, bokrokat, örökzöldeket. Nem facsemetéket, hanem olyan korú növényeket, amelyekben már nagy kárt nem tehetnek a „lelketlen” emberek. — Ezekkel a faóriásokkal szerintem a megye egyik legszebb sportpályájának tekinthettük az orosházit. De ezek felett is eljárt az idő, fel kell frissíteni az állományt, ,és meg kell akadályozni, hogy bárkit baleset érjen, egy-egy súlyosabb ággal való „találkozás” esetén — kapcsolódik beszélgetésünkbe Gazsi Sándor, a Bar- nevál műszaki osztályvezetője. Miközben a vállalatról, mint pályakezelőről faggatom a 'két szakembert, hatalmas robajjal dől el egy húszegynéhány méter magas nyárfa. Talpunk alatt megremeg a föld. úristen! Még szerencse, hogy nincs ember a közelben. Ilyen magasságból nyakba pottyanva egy karvastagságú ág is a biztos halált jelentené... Búvárok a fák tetején A munkások elégedetten csapják össze tenyerüket — Ezzel is megvolnánk! — mondja mosolyogva Kár- nyáczki Imre, a gyulai Kör- kövizig uszonyos és búvárúszóklubjának „favágója”. Ugye milyen furcsán hangzik? Manapság azonban semmin sem szabad meglepődni : a klub önfenntartó, több területen végeznek „pénzszerző akciókat” a tagok. A búvárkodás, az ipari robbantás és az úgynevezett alpintechni'ka mellett fát is vágnak. — Jelenleg négyen dolgozunk ditt a pályán. Van olyan nap, hogy csak egy fát sikerül kivágnunk, mert akkora: például 76 cm a rönk átmérője és 25 méter magas — magyarázza Kámyáczki Imre, miközben társa, Szigeti János egy akrobata ügyességével kúszik felfelé a következő fára, hogy le- gallyalja. — Speciális felkészültséget igényéi ez a munka. Mivel kerítés mellett dolgozunk, semmiben és senkiben nem akarunk kárt tenni. Ez az állomány egyébként nagyon öreg, rég megérett a kivágásra. Bízom benne, högy amit mi most itt kivágunk, annak helyére nemsokára fiatalabb fákat ültetnek a kertészek. Az orosháziak is hasonlóképpen reménykednek. Csete Ilona (Folytatás az 1. oldalról) A. város egészségügyi ellátásáról a Szeghalmi Demokrata Kör írásos elemzést terjesztett elő. Igen sokat vitatkoztak a mennyiségi mutatókról, ugyanis a meghívott szakemberek az előterjesztéssel szemben más adatokkal rendelkeztek. Dr. Szántó Márta városi főor- , vos a halálozással és ezen belül a csecsemőhalandósággal kapcsolatban elmondta, hogy a környék egészségügyi kultúrája elmaradott. Gyákori a koraszülés, ami a művi vetélések magas számával magyarázható. Dr. Lóránt Gyula, a városi utókezelő kórház igazgató főorvosa ezt a következőkkel egészítette ki: az orvos senkit sem kötelezhet arra, hogy egészségesen éljen, ezt legfeljebb tanácsolhatja. Dr. Szentkereszty Tamás, a szakorvosi rendelőintézet igazgatója, kifejtette, hogy a jelenlegi • elkeserítő helyzet nem az egészségügy, hanem az egész társadalom bűne. Majd megállapították, hogy a jelenlegi lakásgazdálkodási jogszabályok akadályozzák az orvosok letelepítését, néhány egészségügyi hiányszakmában gondot jelent a szabadságon lévők helyettesítése. A műszerek pedig drágák. Egy ultrahangkészülék — amire óriási szükség lenne, hogy emiatt ne kelljen Gyulára beutazni —, például most, 1 millió 800 ezer forintba kerül. Erre jelenleg a városi tanácsnak és feltehetően az új önkormányzatnak sem lesz pénze; fölvetődött, hogy ebben a helyi gazdálkodó szervek segítségét kellene kérni. A vitát végül azzal zárták, hogy Szeghalomnak jelenleg 25 orvosa, van, a város egészségügyi helyzete nem kritikus, és remélik, hogy az új kormány egészségügyi programja, ha nem is rövid távon, de előbb- utóbb megoldja a felvetődött gondokat. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy a legközelebbi értekezletre május 21- én kerül sor, amikor a most elnapolt környezetvédelmi gondokról cserélnek véleményt, valamint visszatérnek a romániai testvérvárosi kapcsolatra is. m. 1. Nincs létszámstop az MDF-nél Nem igaz az a hír, miszerint a Magyar Demokrata Fórum tagfelvételi létszámstoppat rendelt el — közölte a párt országos elnöksége az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában. Az MDF taglétszáma folyamatosan növekszik, és egyre szaporodik a helyi szervezetek száma is. A demokrata fórum központjában nem tudtak pontos adatokkal szolgálni, ugyanis az utóbbi hetekben olyan sok volt a választásokkal kapcsolatos munka, hogy nem volt idő a tagkönyvek nyilvántartásba vételére. Jelenleg mintegy 30 ezerre tehető az MDF-tagok száma. Folyamatosan alakulnak a helyi szervezetek is: a választás két fordulója között például több mint • tíz új szervezetet hívtak életre. A két héttel ezelőtti országos gyűlésen a párt alellnöke még 460 helyi szervezetről szólt, mára ezek száma meghaladja az 510-et ....eltűnt lányomat a karom!” Tegnap este, fél nyolckor csörgött szerkesztőségünk telefonja. Egy fiatalember szólalt meg a vonal túlsó végén. Mint elmondta, húga januárban eltűnt, s mivel eddig nem akadtak nyomára, apja a rendőrség előtt követeli a lányát. És valóban, néhány perc múlva, a megyei rendőrkapitányság épülete előtt találkoztunk Kovács Gáboral, aki táblával a kezében ült az épület elé: „1990. I. 30- án eltűnt lányomat akarom !” — Tizenhárom éves a kislányom. Nehéz korban van, bizonyára ezért kezdtek romlani a jegyei is az iskolában. Egyszer már elment, három napra rá a fiaim találták meg. — emlékezett az év eleji eseményekre beszélgetésünk elején Kovács Gábor. — Aztán behívtak minket a rendőrségre, elbeszélgettek a lányommal ... Még aznap hazajött az iskolából, aztán ismét elment, akkor láttuk utoljára. Idézhetnénk tovább a család kálváriáját, melyről a meggyötört apa beszélt. Hogy feleségét hónapokig kezelték az idegeivel a kórházban. Hogy már hangja sincs a lelki megrázkódtatástól. Hogy nincs se éjjelük, se nappaluk azóta. Hogy állandóan érdeklődnek a rendőrségen, mindhiába. A lányuk azóta sem jelentkezett. — Egy levelet kaptunk egyszer, de azt nem ő írta. A~ keze írását már csak megismernénk! És azóta is csak várunk. ígéret volt bőven. Előfordult, hogy letagadták magukat itt a rendőrségen. Most 'kiültem ide, mert nem akarom elhinni, hogy valóban mindent megtesznek, hogy megtalálják a lányomat! Három hónapja hiába várunk... Próbálkoztunk a Vöröskeresztnél is. Elmentünk egy magánnyomozóhoz ... És most kiültem ide, a rendőrség lépcsőjére ... Dr. Hajdú Antal alezredes és Bencsik Pál őrnagy később az irodában folytatta a beszélgetést az elkeseredett apával. Végül abban maradtak, az újság hasábjain üzen lányának, akinek képét itt közöljük. Íme az üzenet, fésületlenül, ahogy elhangzott: „Gabesz! Gyere haza! Semmi rosszat nem akarunk neked! Nem bántunk, csak gyere haza! A beteg édesanyád érdekében kérlek!” Az édesanya, áld az utcán, egy kocsiban, fiaival várta a tárgyalás kimenetelét, csak egy telefonhívást remél. Csak annyit a lányától: „élek”. Visszaül-e a túzok a tojásaira? Higyan vigyázzunk a védett állatra? Április közepétől fészkel a túzok, s hogy a tojásokat a madarak zavartalanul kikölthessék, olvasóink segítségét kéri Kurpé István, a dévaványai tájvédelmi körzet — közismert nevén a túzokrezervátum — vezetője: — A túzok európai és hazai állománya továbbra is csökken — mondta. — Tíz évvel ezelőtt háromezer példány volt Magyarországon, ez mára megközelítően 1200- ra csökkent. A pusztulás oka az intenzív földművelés, a madarak állandó zaklatása, zavarása, a kemizáeió, az élettér szűkülése. Számtalan fészekaljat 'feldúlnak a tavaszi, kora nyári kaszálások idején, sok tojást a pásztorok, a gomba- és a síkfű- szedők találnak meg. Korábban az tűnt célszerű módszernek, ha a megtalált tojásokat bevitték a rezervátum központjába, ahol kikeltették, majd mesterségesen felnevelték és visszaengedték a természetbe. Sajnos ezek az emberhez szokott madarak nem csatlakoztak vadon felnőtt társaik csapataihoz, és természetes ösztöneik hiányában a ragadozók — rókák, kóbor kutyák — áldozataivá lettek, vagy más módon pusztultak el. Az eredményesebb túzok- védelem érdekében újabban igyekeznek a fiókákat a szabadban, természetes körülmények között, a túzokma- mával fölneveltetni. Kérik a fészekre bukkanókat, hogy ne nyúljanak a tojásokhoz, hanem minél hamarabb távolodjanak el tőle, hogy a tojó Tavaly még sok fiókát neveltek föl mesterségesen, reméljük, az idén már inkább a természet „neveli” föl a ritka madarakat Néhány napos túzokcsibe mesterséges táplálása. Szerencsésebb lenne, ha a túzokmama nevelné! Fotó: Oravszkl Ferenc madáranya oda visszatérhessen. A fészket valami kevésbé feltűnő módon jelöljék meg, és azonnal jelentsék a rezervátum dolgozóinak, ök meggyőződnek arról, hogy a túzokmama a zavaró látogatás után visszaült-e a tojásokra. Ha nem, akkor sajnos marad a mesterséges keltetés & nevelés. Az így felnőtt madarakat tenyészteni kívánják, vagy újabb módszerrel visszajuttatni a természetbe. A lucerna vagy gyep kaszálásakor a megtalált fészek körül tanácsos 25-30 méteres távolságban meghagyni a növényzetet. Ez a kis terület elegendő arra, hogy az anyaimadár oda vdsz- szatérve kiköltse* a tojásokat. Mindazok részére, akik a fészekvédelemben közreműködnek, a rezervátum tiszteletdíjat nyújt A rezervátum kéri, hogy a fészkekről telefonon adjanak hírt a Déváványa 77-es vagy 83-as telefonszámon, vagy táviratozzanak az 5510 Dévaványa, Túzokrözervá- tum címre. Telexen a 83- 519-es számon, vagy CB-rádión, az LSB 34 j csatornán, Túzofcrezervátum hívójellél érhetők el a szakemberek. A mai ember hajlamos elfelejteni, hogy nem csak társadalmi, hanem természeti lény is. A természet a túzokok pusztulásával a környezetünk is rombolódik, tehát mi is pusztulunk. A tú- zoktojások mentésében ezért is kérjük olvasóink segítségét. N. A. — m. I. — 'Li________________i .iTti...'. ____ -fc-g F otó: Kovács Erzsébet Búvár a fa tetején
