Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-23 / 94. szám

1990. április 23., hétfő o ■ költő verset olvasni tanít Szép versek 1989 Ha versekről, költőkről szólunk, már-már szinte kö­telező azzal kezdeni, hogy haldoklik a líra, válságban a poézis ... Tekintsünk most el ettől, hiszen itt a tavasz, nemrég ünnepeltük a költé­szet napját és megjelent a kirakatokban a Szép versek újabb kötete, amely az 1989- es év legsikeresebbnek ítélt alkotásaiból ad reprezenta­tív válogatást. De az esztétizáló — jó­rossz, • tetszik-nem tetszik, gyenge-zseniális kategóriák­kal dolgozó — minősítés sem fog előkerülni ebben az írásban, mégpedig azért, ■mert ezen antológia legfőbb értéke, ami legjobban kife­jezi a valóságot, de megpró­bál rá választ, megoldást adni, nem vers. Nem vers, hanem az előszó. Az idén Csorba Győző ajánlja magát és a többieket az olvasónak. A költő — aki 72. életévé­nek küszöbén költeményei­ben emlékeit idézi föl — verset olvasni tanít. Elisme­ri és nyugtázza a helyzetet, de tagadja, hogy a vers fö­lösleges. A költők időszerű­ek. Miért? „Szilárd meggyőződésem, a költő okvetlenül jót akar.” Ezután következnek a ta­nító szavak: hogyan kezdjen hozzá a vershez az olvasó; mit figyeljen benne; hogyan érzékelje az egyes képeket; hogyan állítsa emlékezetét az adott mű megértésének szolgálatába. Olyanok a szavai, mint egy öreg professzor előadása az egyetemi katedrán. Böl­csesség és tudás, amire nem lehet nem odafigyelni. Az akadémista módszertan utón a költészetről alkotott ars poeticája már — természe­tesen — szenvedélyesebb, érzelemgazdagabb. „Bízom-e a vers megma­radásában? Nemcsak hiva­talból, hanem emberi fele­lősséggel jelentem ki, hogy igen! igen! igen! A vers va­lamiképpen életszükséglet. A költőnek úgy, hogy belepusz­tulna, ha nem írna, az olva­sóknak pedig úgy, hogy el­vesztenének egy fontos esz­közt lelki higiéniájuk gondo­zásában.” Aki az előszóban leírt gon­dolatokkal feltarisznyázva vág neki a kötetnek, legyen akármilyen kezdő is, a „ver­sül tanulásban” ' nem fog támpont nélkül haladni. Nem érzi magát elveszett vándornak a versdzsungel- ben. Érteni és érezni fogja, hogy Márai Sándor apoka­liptikus hangvételű Halotti beszéde, Határ Győző vallo- másos hazagondolásai ugyan mást takarnak, mint Kányá- di Sándor balladái, de ösz- szeköti őket, hogy akár itt, akár valahol máshol magya­rok, magyar költők, és ma­gyarok azok is, akik „értik e sorokat”. Nekik mindany- nyiuknak ugyanegy kötetben van helyük a többiekkel... • A többiekkel, akik közül bizony sokan megöregedtek már, s visszanéző gondola­tokkal idézik föl ifjúságuk szép perceit. Hiányzik, fáj­dalmasan hiányzik közülük Weöres Sándor. De szelle­me, sok-sok ajánlásban, és még többeknél tapasztalható hatásban ott van a könyv­ben. És itt vannak persze a fiatalok, vagy a kevésbé fia­tal merész újítók. De, hogy az előszóban megtapasztalt pedagógiai szempontot tart­suk szem előtt, első olvasás­ra Szepesi Attila műveit — szándékosait nem a költe­mény kifejezést használtam — ajánlanám. Ezekből egy­értelműen meg lehet tudni, milyen a költészet, korunk és benne a költő. Vannak persze erőteljes és halvá­nyabb alkotások. (Mindenki döntse el, melyik-melyik.) Az egyik legmarkánsabb két­ségtelenül Csoóri Sándor hat verse.) Álmáról, a megtisz­tulásról ír, majd megfogal­mazza saját bizonytalansá­gát, és megénekli a menthe- tetlenség bizonyosságának tudatában gazdátlan orszá­gával (országunkkal?) való összekötődés himnuszát. Ez a súlyos, zsoltáros, remény­telen helyzet többeknél fel­tűnik. (Márai: Halotti be­széd; Jánosy István: Szét­szóródás előtt; Szentmihályi Szabó Péter: Nincs feltáma­dás.) Ezek mellett persze ott vannak a könnyedebb hang­vételű, de hasonlóan magas színvonalú művek: Döbren- tey Kornél: Az elmondhatat­lan szerelem; és Thinsz Gé­za néhány költeménye. Vonulatot elemző szem­pontot azért nem lehet ‘ ta­lálni, mert mindegyik a ma­ga teljességében érthető és magyarázható csak. A kötet lényege a válogatás. Egy biz­tos, az is, aki érzékeny, le­heletfinom lírát, az is, aki súlyos gondolati költemé­nyeket, az is, aki szerelmes­verset és az is, aki kedves­egyszerű gondolatokat akar olvasni, talál kedvére valót a Szép versek között. Hogy pontosan hol? Azt már iga­zán nem áruljuk el. De ér­demes keresgélni. Hátha más, több vers is megtetszik közben az olvasónak, s ez­által — mire megtalálják a valóban keresettet — ki­csit jobban megtanulnak „versül” is. Kiss Katalin József flttila-szavalóverseny Békéscsabán Szombat délután. A bé­késcsabai Márvány cukrász­dában üldögél szüleivel a másodikos Kasnyik Katalin. Előtte lassan ürül a fagylal- tospohár, három gömbbel nem könnyű megbirkózni. A kislány megérdemli ezt. hi­szen délelőtt, a J ózsef Attila- szavalóversenyen első helye­zést ért el korcsoportjában. Míg szülei a fizetéssel fog­lalatoskodnak, váltunk né­hány szót. — Akkor izgultam a leg­jobban — mondja —, ami­kor a végén az első helye­zetteknek még egyszer el kellett szavalniuk versüket. Persze, azért felkészülés közben is akadtak nehéz pit lianatok. Kati édesapja elárul­ja, hogy a kislány bizony egy­szer még sírva ’is fakadt Jó­zsef Attila Isten című ver­sének „megdolgozása” köz­ben ... Az általános iskolások vá­rosi és városkörnyéki szava­lóversenyén közel 40-en in­dultak, három korcsoport­ban. Ennek eredménye a következő: 1—3. osztályosok között, első helyezett Kas­nyik Katalin Kondorosról, második Nagy Julianna a Békéscsabai 10-es Számú Ál­talános Iskolából, harmadik Hrabovszki Andrea, a József Attila Általános Iskolából, negyedik Csepregi András, a Padrach Lajos Általános Is­kolából. 4—6. osztályosok: első he­lyezett : Sziromi Katalin, 10-es számú általános isko­la, második Orosz Sándor, 9-es számú általános isko­la, harmadik Ancsin Betti­na, a Padrach Lajos Álta­lános Iskolából és Pataki Edina Dobozról. 7—8. osztály: első helye­zett Paczuk Gabriella, a Belvárosi Általános Iskolá­ból, második Berek Patrícia a 9. számú általános iskolá­ból, harmadik Brusznyiczki Noémi, l-es számú általános iskolából. A szervező József Attila Lakótelepi Általános Iskola, fennállása óta, minden év­ben megrendezi — méghoz­zá példásán — ezt a sokak számára élményt adó, ma­radandó versenyt. A hagyo­mányoknak megfelélően, ez a találkozás is a lakótelepi József Attila-szobor megko­szorúzásával zárult. Németjuhász kutyák országos CAC-klubkiállítását rendezték meg vasárnap Pősteleken. A MAOE nemrégiben alakult németjuhász-klubjának első rendezvényére az esős idő el­lenére, igen sokan kíváncsiak voltak. 92 kutyát neveztek a versenyre, melyet osztrák és jugoszláv szakemberekből álló zsűri bírált el. Fő célként szem előtt tartva, bogy a kül- lemileg legszebb kutv', legyen lehetőleg a legjobb munkakutya is. Fotó: veress Erzsi Élet az „M7”-es mellett A hunyai földön áprilisban Egy szál magam poroszkáltam a Wartburggal az „M7”-esen. Akkor kellett csak kissé lehúzódnom, ami­kor egy szembejövő, dupla kerekű óriástraktorral ta­lálkoztam ... Mielőtt. bárki is nagyotmondáson akarna kapni, elárulom, hogy nem az igazin, hanem a hunyai- ak által „M7”-esnek becézett földúton történt mindez. Valóban, a keskeny és rossz burkolatú közúthoz képest autópályái előnyöket kínál ez a távolságot csökkentő, féltő gonddal óvott földút. Mielőtt elértem volna Hu- nya szélső házsorát, a tsz- major előtti szeglet cseme­tefái között egy megter­mett, hajladozva dolgozó férfira figyeltem fel: Tímár Antalra. — Béreli a földet? — kérdeztem a szépen művelt föld. a frissen kikelt növé­nyek láttán. — Dehogy, csak úgy adta a tsz — mondotta Tímár Antal1. — A művelés révén esyúttal rendben tartjuk a fák környékét is. Addig használhatjuk, amíg a fák lombosakká nem válnak. Kukoricán kívül bármit vet­hetünk bele. — A tsz-ben dolgozik? — Már nem. 1986 óta nyugdíjas vagyok. A fele­ségem is az, csak ő női sza­bó volt. — Sok Tímár él errefelé. Ügy tudom, hogy a faluban elöneveket is adnak egy­másnak• — Minket Óvárinak hív­nak. A fiam, aki történel­met tanít a tiszaföldvárd gimnáziumban, most készül kinyomozni az eredetét. — Egyedüli gyerekük? — Nem, nem. A másik fi­unk a gyulai telefonköz­pontban dolgozik, a lá­nyunk orvos, és ugyancsak Gyulán él. — Látom, szétüti a föl­det. Kiveszi a tsz-ből a sa­játját? — Ilyen idős korban már nem nagyon próbálkozik ve­le az ember. Amúgy sem sok, mindössze 6 hold lenne az anyai jussból, s vagyunk rá négyen testvérek. Ma már az egész faluban csak néhányan lehetnek, . akik igazán meg tudnák művelni a földet. A többséget vagy nem érdekli, vagy nem tud­na mit kezdeni vele. Ráadá­sul Hunyán kevés a fiatal. A nagyüzemeknek is kell hogy jövőjük legyen, hiszen ilyenek nyugaton is vannak. Én inkább a hibrid kukori­ca munkálását vállalnám. Persze, sokak fejében meg­fordul a gazdálkodás lehető­sége is. Gazdának még csak akadna jelentkező, de béres nem akar lenni senki. Meg is értem, mert aki átélte, tudja, hogy mennyire meg­alázó volt. Azt hiszem, hogy a földdel rendelkezők közül azok vetik meg majd a lá- bukát, akik társulnak, ösz- szefognak valamennyire. • — Akkor hát marad ez a csemetés, meg a háztáji? — Ezekkel még elboldogu­lok. Ha jönnek a gyerekek, legalább tudunk adni nekik egy kis krumplit, zöldséget A baromfi mellett csupán két kocát tartunk, többre nincs hely. Pedig szeretem az állatokat: 21 évig tehe­nész voltam. El ne felejt­sem, hogy éppen ma vállal­tam a tsz-től egy hektár ré­pa kapálását, főként azért, mert kell a mozgás. — Mit vár az új időktől? — Sok jót talán már nem. Az idén biztosan kap az or­szág segélyeket, kölcsönöket, de majd meglátom, hogy mi lesz jövőre. Gondolom, a tsz is megmarad, s lesznek egyé­ni gazdálkodók is: éljenek meg egymás mellett —mon­dotta, s már hajolt is a fél­behagyott munka fölé. Szívesen beszélgettem 'vol­na még, de már igencsak ló­gott a felhő lába. Indultam tovább, mert ugyan kell, na­gyon kell az eső a földnek, de hát a hunyai „M7”-est egyelőre csak száraz időre találták ki... K. A. J. 0 Kaláka Temesváron Ezekben a feszültséggel, keserűséggel teli időkben, amikor semmi sem biztos, sőt minden bizonytalan és ingatag, amikor az ember, főként, ha magyar, nem tud­ja: a letargiát vagy a két­ségbeesést válassza, a Ma- disz meghívására, váratla­nul megjelent Temesváron a Kaláka. Hirtelen támadt örömforrás a fásultság kö­zepette, fénysugár a magyar égbolt sötét fellegei között. Mert nem használ itt már sem történelmi dráma, sem zengzetes szavalat, sem az Európa-eszme lobogtatása. Rá jöttünk, szeretetne és gyermeki tisztaságra vá­gyunk, Saint-Exupery siva­tagi virágszálárat, néhány órára legalább, hogy elfe­lejtsük a politikai aréna küzdelmeit, a nemzetiségi ellentéteket, a fenyegetett­séget, a programot, a csep­pet sem biztató jövőt, hogy erőt gyűjtsünk legalább a holnaphoz. Ezt a néhány órát ajándékozta nekünk a Kalákái emberséget és fele­baráti szeretetet árasztva felénk, a zenei leleményen, a humoron keresztül, néhány órát, mely alatt a magyar szellem győzedelmeskedett szorongásaink felett. Bizonyára sok szépet és jót írtak már a Kaláka pro­dukcióiról az elmúlt húsz esztendőben, nálam értőbb és szakavatottabb méltatok. Én csupán azt szeretném el­mondani, hogy mi annak örültünk mindenekelőtt, hogy élőben élvezhettük ezt a meghatóan szép, egyszerű és tiszta zenét, költészetet, interpretációt. Eleinte cso­dálkoztunk szomorkásán pu­ritán, szürke-fekete szerelé­sük láttán. Aztán megértet­tük, nem ők akarnak csil­logni. Mindennél fontosabb számukra, hogy az ajándék­ként felénk nyújtott vers, csodálatos hangszereikből áradó, megkönnyeztető mó­ka és gyöngédség, a legne­mesebb egyszerűségében fel­hangzó vox humana valóban érvényesüljön, hisz a gon­dolat szépsége csakis ilyen kristálytiszta előadásban, ilyen kiváló dikcióval és rossz akusztikát legyőző szép orgánum segítségével juthat el lelkűnkhöz. Mindenfajta erőszakot elhárító gyermeki szelídségük így hozhatja kö­zelebb egymáshoz az embe­reket, békejobb nyújtására ösztönözve ellenséget, össze- ölelkezésre barátot. Sebesült lelkünket gyógyí­tották verssel, muzsikával, no, meg persze síppal, dob­bal, nádi hegedűvel. Kazinczy Gábor Vegyes vállalat a magyar bányászati kapacitás jobb kihasználására Pénteken újabb magyar— NSZK közös vállalat ala­kult: ezúttal öt magyar és egy nyugatnémet cég, illet­ve egyesület létesített üzle­ti kapcsolatot a magyar bá- nyásgjtti és bányagépgyártó kapacitás jobb kihasználá­sára. Az Audax Bányászati Gépipari és Kereskedelmi Kft.-t 10 millió forintos alaptőkével és 51 százalékos külföldi részvétellel alapí­tották meg azért —, mint azt Szepessy József ügyve­zető igazgató elmondta —, hogy segítsen megtartani a munkahelyeket mind a nyu­gatnémet, mind a magyar bányákban. A közös válla­lat mintegy 20 százalékkal olcsóbban forgalmazza majd azokat a bányafelszerelése­ket Magyarországon, melye­ket a hernei ATTDAX Kik­hez tartozó német vállala­tok állítanak elő. A magyar AUDAX-érdekeltség ha­zánkban kíván előállítani olyan bányaipari gépeket és berendezéseket, amelyekre megfelelő magyar gyártó­kapacitást talál. Nem először rendezett cipővásárt megyénkben a múlt héten a nagykállói Topánka Cipőkereskedelmi Vállalat. Gyulán, az Erkel Művelődési Központban 12 ezer Pár női, férfi- és gyermeklábbeliből válogathattak a vásárlók. Nem mellékes, s egyben a siker titka, hogy a vásáron jóval olcsóbban jut­hattak divatos, jó minőségű cipőhöz mindazok, akik felke­resték a kultúrház első emeleti helyiségeit Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents