Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21., szombat TALLÓZÓ ■köROSTÁJ Elbocsátó rút üzenetek Demokráciához a sértődékenység — mint pufajkához a lakkcipő ... Furcsa, hogy a tömeg- kommuindkáciát — amelyet a korábbi egy párt kegyosz­tó hajlama kevéssé szeren­cséltetett, s amely ugyancsak látványosain és tapasztalha­tó örömmel vett részt a dik­tatúra eltakarításában — ezekben a napokban nem az eufória, hanem a gyanú zsibbasztja. Attól tart, hogy szép sorjában mindenkit be­hívnak rendelkezőpróbára. Kit ehhez, kit ahhoz a tár­sulathoz. Ahogy a művésze­ti vezetés megegyezett. Ko­moly az aggálya: lesz-e ér­telme a jövőben az olyan önminősítésnek, hogy • füg­getlen, meg szabadelvű? Félelmeink, félreértéseink persze, a múltból, pontosab­ban a félmúltból táplálkoz­nak. Hiszen mindnyájan ugyanazt az iskolát jártuk ki, a négy évtized még ak­kor sem tűnik el nyomtala­nul, ha voltak, akik szám­talan igazolatlan órát sze­reztek, sőt tudatos renitens­kedésükért a fenyítést is vállalták. A sajtószabadság — tapasztalhattuk — csak addig egyértelmű, amíg tör­ténelmi kategória, aztán amikor elérkezik az ideje, úgy értendő: mindenki mondhatja a magáét, de vé­gül nekem legyen igazam. Remélem, nem hiú ábránd, hogy mást értsünk alatta. Például azt, hogy a sajtó nem vonható felelősségre, ha bírálja a kormányzatot, mi­ként az ellenzék sem kap idegösszeomlást, ha neki nem tetszőket olvas, s az egyik vagy másik oldal di­csérete se jelentse azt, hogy á „firkászok” eladták a lel­kűket. A demokráciához a sértődékenység legalább annyira illik, mint pufajká­hoz a lakkcipő. A divatirányzatot vélhető­en nem a panaszos levelek, helyreigazítási kérelmek, in­tim és nyílt fenyegetések alakítják majd, hanem az új Parlament által mielőbb megalkotandó új sajtótör­vény. Mi is szeretnénk tisz­tán látni. Már csak azért is, hogy ránk vonatkoztatva is hitele Jegyen az olyan kifejezéseknek, mint bátor­ság, tisztesség, szakértelem. S ami ezen kívül esik, az mind nem számít. (Szényi Gábor; Magyar Nemzet) „Mellbe vágott a felmon­dólevél, amikor tavaly feb­ruárban megkaptam. Tíz év a vállalatnál! A munkám ellen sohasem volt kifogás.” A debreceni kötöttárugyár volt dolgozójával készült miniriportban nincs semmi szenzáció. Ellenkezőleg: na­gyon is hétköznapi1 eset... Ijesztően hétköznapi. _Süt a tévé is. Gyorsan le­veszem a hangot, amikor egy magamkorabell nő küszködik fel-feltörő zoko­gásával a képernyőn. Elbo­csátott üzemágvezeitő. Ke­mény, férfias foglalkozás. Ez a nő sziklagörgetéshez szokott. Mások irányításá­hoz. Hogy mindenre lehet és kell megoldást találnia. Egyedül, férj nélkül. Elő­ítéletekkel megharcolva. Most csak sír... A család­jának mikor mondta meg? — kérdezi a riporter. „A gyerekek egy hónapiig nem tudták.” Egy hónapig tette az asszony a dolgát a ház körül. Kérdezett aZ iskolá­ról! randevúról, moziról, pénzt adott az örökké pénz­éhes és éhes kamaszoknak. Ügy csinált, mintha... Mi is úgy csinálunk, mint­ha ... Megzavarodott gaz­daságunkban, amelyet egy szakértő a „már nem teljes, de még nem hatékony” fog­lalkoztatás állapotával jel­lemzett, úgy csinálunk, mintha kézben tudnánk tar­tani a problémákat. Ügy te­szünk, mintha tudnánk, mennyien kapnak az elkö­vetkező években elbocsátó szép üzenetet. 50 ezren, 80 ezren, 150 ezren, 500 ezren? A levegőben prognózisok szálldosnak. Számmágia. Ügy csinálunk, mintha tud­nánk, hogy kik és miért .. Hiszen ez adja biztonságér­zetünk maradékát! Velem ez nem fordulhat elő... Én nem Özdon dolgozom, én nem vagyok cigány, én nem elmeszesedett ipari struktú­rákat táplálok vérrel és ve­rejtékkel ... És ha ne adj’ isten... Akkor is tudnám, mit kell tenni: átképzés, külföldi munkavállalás, köl­tözködés, vállalkozás... Mi közgazdászok is igyek­szünk magunktól minél messzebbre hessenteni a problémát, hűen „szomorú tudományunk” (ez a találó megjelölés állítólag magától Adam Smith-től' származik) fagyos szelleméhez. A gaz­dasági nagymogu'lOk szemé­ben a munkaerő a legjobb esetben is csak a stratégiai célokhoz illeszkedő passzív erőforrás, és valahol utoljá­ra jön számításba az adós­ságállomány, az infláció, a szerkezetváltás után. Rosz- szabb esetben „zavaró té­nyező”. Csak'idegesíti a gaz­daságpolitikusokat. Túl so­kat fogyaszt, követelődző, fegyelmezetlen, utcára megy... még mielőtt utcá­ra kerül. Nem néztünk még szembe a probléma valósá­gos méreteivel... (Szabó Katalin; Magyar Napló) Sámsoniak sorsa Perük a húsipart, mert emelte az árakat ... Amihez a napokban jutottam hozzá, nem testes memoárfolyam. Vékony kis füzetféfe kiadvány: riport­kötet, Raffay Ernő utósza­vával. Témája viszont önmagá­ban is figyelemre méltó, jól­lehet mindaz, amiről' ol­vashatunk, csupán apró vil­lanás abban a szörnyűséges 7-8 évben, amely az „ötve­nes évek” állandó jelzőjét érdemelte ki. A kötet szerzője újságíró, a Délvilág munkatársa, aki Paraszti ellenállás 1951— 1955 alcímmel jelzi, mit rejt a kötet Magyar Sám­sonok címe. Domokos László ugyanis a bibliai hősre utaló ma­gyar Sámsonok történetét írja meg. nemes ötlettel rá- érezve, s fölhasználva az analóg helynév és a helyi ellenállás kínálkozó jelké­pes összefüggését. A Békés megyei Sámsonról van szó. Arról a Hódmezővásárhely közelében fekvő 2800 lelkes Békéssámsonról! ahol az öt­venes évek elejétől 20 fia­tal — nagyobbára röpcédu- lázással — szervezett ellen­állást fejtett ki, meg-meg- tépázva a totalitárius dikta­túra hazug nimbuszát. Négy éven át rendszeresen „je­lentkeztek”, eleinte csak a környező községekben, majd egy-két megyeszékhelyen, végül a fővárosban is. Az akciók Budapesten a Láng Gépgyár, a Váci út s a mun­kásnegyedek tájékán buk­kantak fel. A csoport robbanóanyagot is beszerzett, hogy 1955. áp­rilis 4-én felrobbantsa a tótkomlósi felszabadulási emelékművet. Eme azonban már nem került sor, mert lebuktak. Kettőjüket halál­ra ítélték, összességében pe­dig csaknem 170 év bünte­tést szabtak ki a 20 fia­talra, a Népköztársaság megdöntésére irányuló ösz- szeesküvés bűntette miaut. A két halálos ítéleteit másod­fokon életfogyitiglanra vál­toztatták ... Valamennyien az 1963-as, általános amnesztiával sza­badultak, s élték azután jó negyedszázadon át a politi-# kai börtönviseltek nehéz életét. Amiben azért nagy lelki támogatást jelentett az emberek hallgatólagos elis­merése. Hiszen „a falu so­ha nem volt ellenünk...” — fogalmazta meg egyikük... (Wallinger Endre; A Hely­zet) Példaértékű pert tárgyal májusban a Fővárosi Bíró­ság. A felperes a Fogyasztók Országos Tanácsa, amely húsz húsipari vállalatot pe­relt be amiatt, mert 1990. január 8-tól a tőkehús és a húskészítmények fogyasztói árát átlagosan 32 százalékkal felemelték. A FŐT beadványa szerint az eltérő árbevétellel rendel­kező, illetve különböző nye­reséggel és veszteséggel mű­ködő vállalatok esetében el­képzelhetetlen, hogy akár a tőkehús, akár a húskészít­mények árát azonos mérték­ben kellett volna megemel­niük. A húsipari vállalatok árkartellt hoztak létre, ez­zel monopolizálták a felvá­sárlást, a feldolgozást, és akadályozták a piaci ver­seny kibontakozását.\ A beadvány a kereskedel­mi miniszter felelősségét is hangsúlyozza, aki a érvény­ben lévő minisztertanácsi rendeletek alapján piacfel­ügyeleti jogával élve letilt­hatta volna az árkartellben kialakított árak bevezetését. Beck Tamás azonban ezt el­mulasztotta, s csupán egy udvarias levélben szólította fel a vállalatokat, hogy tart­sák szem előtt a tisztesség­telen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt, és áraikat he a szakma, ösz- szehangolt, versenyt sértő „tevékenysége” alapján, ha­nem reális gazdasági számí­tások révén alakítsák ki. Mindezek alapján a FŐT felkérte a Fővárosi Bírósá­got, hogy a perhez szüksé­ges adatokat az Állami Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­taltól szerezze be, a húsipa­ri vállalatokat tiltsa ed a kartellár alkalmazásától, és szabjon ki velük szemben gazdasági bírságot. Az ügy­ről megkérdeztük a Főváro­si Bíróság egyik szakértőjét, aki annyit fűzött hozzá, hogy szerintük a FŐT ezt a pert precedensnek tekinti, s kimenetelétől teszi függővé, hogy bírósági eljárást kez- deményezzep-e a gazdaság más területein jelentkező ár­kartellek ellen. (Tamás Mi­hály; Pesti Hírlap) (Az újvidéki Magyar Szöból) „Kaszinó a neve’ Van szerencsénk — a szerencsejátékokhoz Nagy napra virradt a ma­gyar! Nem leszünk többé másodosztályú állampolgá­rok kárpát-medencei garzo­nunkban. Eddig csak a vi­lág megannyi játékkaszinó­ját kereshettük fel, mostan­tól a hazaiakból sem tilta­nak ki. A Magyar Játékkaszinó Kft. főkönyvelője dörzsölhe­ti a kezét, ám a krupiék kis­sé idegesek. Attól tartanak, hogy hiányzik belőlünk a játékkultúra. Mi tagadás, van ebben a vélekedésben némi igazság ... S hogy miért éppen most nyerünk bebocsátást a ka­szinókba? A főosztályvezető nem kertelt. Szerinte szere­pet játszott a döntésben az is, hogy hamarosan vagy fél­tucatnyi újabb kaszinó nyí­lik. A különböző vállalkozá­sok már nem állnak sorban a pénzügyminisztériumi en­gedélyért. A napokban meg­kapták. Az sem hagyható figyel­men kívül, hogy már meg­honosodott nálunk az Aust­ria Lotto. Répássy úr érve­lése logikus. Ha azt a sze­rencsejátékot valutáért űz­hetjük, semmi okuk rá, hogy éppen a kaszinókból tiltsa­nak ki bennünket. Csűr ka István — Igen nagy energiákat fektettem a kampányba. Jár­tam az országot és főleg Bé­kés megyét. Ahol csak lehe­tett, részt vettem jelöltjeink bemutatkozásain. Talán en­nek rovására kellett volna még többet törődnöm saját körzetemmeL Talán el is számítottam magam egy ki­csit. Nem mértem föl elég jól sem a békési és Békés környéki kisgazdapárti ha­gyományok erejét, sem pe­dig azt, hogy az SZDSZ-es barátainknak mindennél fon­tosabb lehet, hogy ne én győzzek. Bárki más, csak ne A törvénytisztelő állam­polgár ugyanakkor legfel­jebb négyezer forintnak megfelelő valutát játszhat el. Ha netán nyer, igazolást kap arról, hogy a szerencse ajándékozta meg az újabb márkákkal. Sajátos magyar megoldás ez. Ha odatolják elém a zse­tont, egyből szaladhatok a kasszához, hogy igazolást állítsanak ki róla. Ám mi történik akkor, ha valaki tele tárcával érkezik meg a kaszinóba magyar állampol­gár létére? A minisztériumi főosztályvezető elismeri, hogy mindenki zsebébe nem tehetnek rendőrt. Csakhogy: a kaszinókban minden láto­gató nevét feljegyzik.!!) így aztán könnyen előfordulhat, ha valaki túlontúl sok pénzt hagy az asztalon, ahhoz lesz egy-két kérdésük a zsaruk­nak. S mindaddig kínos lesz a válasz, ameddig forintért nem játszhatunk. A szerencsejáték törvény- tervezete remélhetőleg még az idén a Parlament elé kerül. Az pedig már az új kormányon múlik, hogy mi­lyen fizetőeszközről esik szó benne. (Varga Zsolt; Mai Nap) mondja: én. Egyébként ami igazán zavart és zavar a mostani választások kapcsán, az Bé­kés megye egészében történt, s ez az elvtelen koalíciós al­kudozások és paktumok so­ra. Nagy öröm, hogy fiatal, tehetséges jelöltjeink az így megnehezített helyzetben is igen szép győzelmet arattak. Az én szereplésem meg leg­feljebb engem figyelmeztet arra, hogy ne bízzam el ma­gam. Végül is tiszteletre­méltó ellenfél kerekedett fe­lül egy tisztességes verseny­ben. (Kőváry E. Péter; Nép- szabadság) „Milyen úton megyünk?” (A Magyar Nemzet karikatúrája) ... Szerinted mi kell, a fehémeműválfáshoz? Ugye, miJt- denekelőtt tiszta ruha? Mit gondolsz, van-e tiszta dolog ebben az országban? Tiszta ember, tiszta lap, tiszta kéz, tiszta lelkiismeret? Lehet-e tisztának mondani egyáltalán azt, aki itt él miár 45 vagy még több év óta? S vajon tisz­ta-e, aki magáról azt állítja, hogy ő az? Mit tegyen* aki 25-30' évnél régebben született? Tehet-e róla egyáltalán? Mi múlott rajta, rajtad, rajtam, akik már kénytelenek vol­tunk akkor is élni? Múlott-e rajtunk valami egyáltalán? Te például uralkodtál!! döntöttél, vadásztál? Esetleg ép­pen fölötted uralkodtak, helyetted döntöttek, rád vadász­tak? Ezután kik fognák uralkodni, dönteni, vadászni? Le­het, hogy megint nem te? Milyen úton megyünk? Ez miár szerinted sem a lenini út? * Hát akkor melyik? CJsak nem az, amelyik az európai ház­hoz vezet? Milyen, ház az európai ház? Miért akarunk min­denáron odaköltözni? Azért, mert korszerű, tágas, jól föl­szerelt, napfényes lakások vannak benne? Sejted-e, mitől félek? Mondd, te nem tartasz tőle, hogy már csak a ház- mesterlákás üres? Mi lesz, ha még a WC is udvaírd? És mi lesz hát a rendszerváltással? Ma már tudod, 'leg­alább, hogy mit. mire és miért cserélsz? Lecseréled a régi rendszert, az 1945 utánit, mert neked is eleged volt be­lőle? És még kinek? A választások tanúsága szerint a több­ségnek? Mit gondolsz, milyen rendszert akarunk a régi helyett? Szerinted is olyat, amiben végre szabadon, demokratikus módon lehet élni, boldogulni? Ez az új rendszer esetleg olyan rendszer lesz, ahol a tehetség, a rátermettség a szak­értelem juttat pozícióba, nem pedig a papa mozgalmi múlt­ját elismerő kitüntetés? Mit gondolsz, el merjük hinni vég­re? Vajon lehet-e remélni, hogy a két győztes ellenzéki párt — nagy cél érdekében, sértődések, vagdalkozásók és viták helyett — összefog? Egyáltalán: elenzék-e még az ellenzék? Vagy ez az el­lenzék már nem az az ellenzék? Honnan nézve ellenzék ma az ellenzék? Lehet, hogy a mai ellenzék már csak jobbról nézve az?... A váltáshoz ugye szerinted is sok tiszta kelll? Netán az a bizonyos tiszta láp, tiszta lelkiismeret, tiszta kéz? Ugye te is reméled, hogy az új Parlament politizálni most tanuló fiatal) képviselőitől ez a tisztaság — minden tekintetben — elvárható? Mit gondolsz? Végül is tartsunk velük? (Bedecs Éva; Ma­gyarország) — Az új utcaneveket kérdezd meg nagyanyádtól, ö még talán em­lékszik rájuk.,.! (Lehoczk! István rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents