Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1998. április 21., szombat

o

t

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

Székelyföldtől Füzesgyarmatig

Levelet írtam a püspöknek

Füzesgyarmat új unitárius lelkésze, Balázsi László április 16-án, húsvét hétfőjén kezdte el a szolgálatát. Mikor Bethlen utcai lakásán meglátogattuk, bemutatkozását azzal kezdte, hogy a Székelyudvarhelytől 17 kilométerre levő Homoród menti kis falucskában, Lókodon született 1951-ben. Székely földműves családból származik, a 6 testvér közül ő a legfiatalabb. Érettségit Székelyudvarhelyen szerzett, a teológiát 1974-ben Kolozsváron végezte el. Azonnal kihelyezték a Nyárád menti Szentháromság-Kisadorján társegyházközségbe unitárius lelkésznek. Már akkor ősszel elkezdődött a gondok, bajok sorozata:

—■ Még korábban — emlékezett vissza a még mindig fáradt tekintetű fiatal lelkész — összeütközésbe kerültem az egyik teológus kollégáimmal,. aki most Köröndien lelkész. Tekergő, részeges fiú volt. Az Igazságban, az akkori kolozsvári újságban megjelent egy cikk megközelítően ezzel a szöveggel: Farkas László, harmadéves teológus hallgató részegen, egy lopott Daciával karambolozott a sétatéren. A rendőrség Farkas Lászlót előállította, és eljárást Indított elüjene. Ez az atyafi a teológiáról akkor eltűnt, bebörtönözték. Később hallottam róla, hogy feltűnően hamar szabadult. Harmadéves koromban meglepődve tapasztaltam, hogy visszavették közénk. Ezt nem tudtam lenyelni. Ütőn, útfélen hangoztattam —amit többen is tudtunk —, hogy őt a Securitate helyezte visz- sza. Miikor a főiskolán végeztünk, megígérte — persze nem józanul —, hogy rendezni fogja a sorsomat. Valóban így történt. Szentháromság-Kisador j ánban 1974 augusztus elején foglaltam el a helyemet, és már november közepén megjelent a Secüritate. Még most is előttem van, ahogy a könyveim között turkáltak, az irredentának tartott Reményik Sándor és Mécs László verseit keresték. Védelmet remélve panaszt tettem az egyházi feletteseimnél. Megdöbbenésemre dr. Kovács László püspök azt válaszolta, előfordulhat

mindenkinek ilyen ügye, rendezzem úgy el, ahogy tudom. Miikor láttam, hogy teljesen kiszolgáltatnak a diktatúrának, feleségemmel úgy döntöttünk — hála Istennek, magamhoz való, meg nem, alkuvó társat rendelt melllém az ég —, hogy a jövőben nem törődünk se az egyházi vezetéssel, se a se- cuvall, járjuk a magunk útját.

A nacionalista tulipán

— Gyakorlati teológiából 1974 őszén doktorátust akartam szerezni. Sajnos a munkámat irányító tudományos tanács vezetője köztudottan besúgó volt. Kijelentettem, hogy ezzel az emberrel én nem dolgozom együtt. így 3- 4 évi vajúdás után lemondtam arról, hogy doktorátusom legyen. Közben a secu- tól. gyakran idézést kaptam Marosvásárhelyre. Felajánlották, ha megüresedik a püspöki szék, segítenek, hogy én kaphassam meg. Irataimat többször átvizsgálták. Egy istentisztelet alkalmával például; a Szózatot idéztem, és ezt fasiszta versnek bélyegezték, Igyekeztek megfélemlíteni, többek között azzal fenyegettek, ha nem leszek a munkatársuk, katonai törvényszék élé állítanak. Később, már többszöri

felszólítás ellenére sem jelentem meg Marosvásárhelyen, ezért 1976 tavaszán a községi őrsre jöttek ki. Ekkor közöltem egy alezredessel, hogy semmilyen bűnt nem követtem el, és a jövőben akárhová hivatnak is, ón nem jelenek meg.

Ezt követően — szőtte tovább az emlékezés fonalát Balázsi László — a Securi- tate-val nem volt dolgunk egészen az 1982-as választásokig, amikoris a feleségemmel együtt nem szavaztunk. Ekkor nyilatkozatot kellett volna írnom arról, hogy soviniszta, irredenta felforgató vagyok, és amennyiben ilyen megnyilvánulásokat hallóik a híveimtől, arról értesíteni fogom őket. Természetesen ezt a nyilatkozatot nem tettem meg. Bajom származott a két széfcelyka- pu faragásából is, az egyik Szentháromságban, a másik pedig Kisadorjánhan áll. Fehér alapra égőpiros tulipánokat festettem, zöld szárral. Bár — összesen 11 színt hasiznál va — tettem rá például kék búzavirágot is sárga bibékkel, mégis hivattak élte az esperes! hivataliba. Nyilatkoznom kellett arról, hogy a piros, fehér, zöld színek a székelykapun nem szembetűnőek. Ezzel az ügy még nem záródott lile. A ma- rosvásárhelyi unitárius

templomban egy gyűlés végeztével az egyházi vezetés maga elé cibált, és —r hogy ne zaklassák őket —. felszólítottak; hogy fessem át a kaput. Csupán annyit válaszoltam: én nem.

Az egyre szoroogatóbb környezetből szerettem volna átkerülni egy másik esperest köribe, de ez nem járhatott sikerrel, ugyanis akkorra már engem egyházunkban összeférhetetlennek bélyegeztek meg. A kolozsvári püspökségen rám förmedt a f őgondnokunk, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy a 110 lelkész közül

egyetlenegy is kilógjon a sorból. Az egyik egyháziközséget például azzal fenyegették meg, ha én kerülök oda, elveszik az állami fizetésit, és a híveknek kell eltartaniuk engem. A Maros megyei Dicsőszentmártonba pedig helyettem egy Secu- ritaite-ügynököt helyeztek.

Júdás egyháza

— Ekkor, 1985 májusában írtam a püspöknek azt a levelet, amelyben annyi csalódás után' összefoglaltam az egyház vezetéséről kialakult véleményemet. Többek között megfogalmaztam, soha nem hittem volna-, hogy egyházunk támogatja, pártolja a bűnt. A szennyes, erkölcstelen, szoknyavadász, italozó, üzérkedő, felkészületlen, helyezkedő, hajbókoló papok gyarlóságai fölött szemét behunyja, és időnként a besúgó papokat még meg is jutalmazza égy-egy jó eklézsiával, miközben a magamfajtát megbélyegezve, örökre elzárja a lehetőségektől, mert: az én politikai makacsságom, helyezkedni, nyalni nem tudásom szörnyűbb bűn minden fent említett véteknél. Ezt nem lehet egyébbel igazolni, mint azzal, hogy egyházunk régen nem Jézus, hanem Júdás egyháza, az áruló egyháza. Szóltam arról is, hogy a püspöknek nincs tekintélye, egyszerűen a Securitate nevezi ki a lelkészek egy részét.

Erre a levélre az egyházi bíróság írásbeli dorgálással válaszolt. Korábban már éveken keresztül ígérték, most be is váltották. Közben szólnom kell arról is, hogy már 1977-ben megkerestem a magyarországi püspököt, Ferencz Józsefet, hogy kérjem az áthelyezésem. Mived' Ferencz József jó barátja volt a püspökömnek, így visszautasított, »őt, az egyházvezetését bíráló levelem miatt ajánlotta, hogy részesítsenek fegyelmiben. Végül ezt mégis kaptam. Az indoklásban szerepel /az is — ami legjobban bántott —, hogy feltételezésük sízerint elmebeteg vagyok, és ideggyógyászati kezelésemet javasolják. A fellebbezési lehetőséggel nem éltem, hanem 1986 márciiuÁtmentett kincsei között a legbecsesebb ez a színes iniciáléval díszített zenés passió, 1748-ból

Fotó: Oravszld Ferenc

sában beadtam a kivándorlási kérelmünket Kanadába. Mivel nem láttam annak a lehetőségét, hogy lelkiismeretem szerint dolgozhatok, a lelkészi állásról is lemondtam. Döntésemet az is befolyásolta, hogy abból a környezetből ki akartam szabadulni. Már nem tudtam el- 'fcépzelini, hogy lehet egy olyan hetem, amikor vagya püspökségre, vagy az espe- rességre nem. hívatnak, sőt, a Securitate sem fog zaklatni.

Így, munka nélkül maradva hazaköltöztünk szülőfalumba, Lókodra. A tsz-től részes művelésire földet kértünk. A diktatórikus állam- és egyházvezetéssel való hadakozásunk híre eljutott külföldre is, főleg a svájci, és a svéd szabadegyházaktól kaptunk sóik segítséget, elsősorban élelmiszert.

Erdélyben

szeretne

megöregedni

— Az utóbbi időkben már a végikimerüléshez jutottunk el a várakozásban. Levelet írtunk Ceausiescuhoz is, bár tudtuk, hogy nem jut el hozzá, de abban bíztunk, hogy legalább a titkársága elolvassa. Ennek hatására a román hatóságok gyorsabban intézték ügyünket, de külföldön befogadóra nem találtunk.

Közben Magyarországion változott a püspök személye, és az új püspök, Huszti J ános — miután többen köz- rejártak érdekünkben — elküldte a befogadólevelat. Tavaly decemberben léptük át a határt, épp a december 22-i' események előtt. Egyenesen Füzesgyarmatra _ érkeztünk, ugyanis senki sem értesített minket arról, hogy itt még nem foglalhatjuk el a lakásunkat. Végül Budapesten, a Hőgyes Endre utcai missziós házban találtunk szállást. Február elsején költöztünk le Füzes- gyarmatra. Mivel az itteni egyházközség olyan kicsi, hogy nem tud egy lelkészt eltartani, ezért a helyi taf- nácsmál munkát vállaltam. Húsvét hétfőjén, végre, négy év után, újra elkezdtem a szolgálatot. *

Sajnos, az erdélyi politikai helyzet miatt még sokáig távol kell maradnunk, de én otthon akarok megöregedni. Remélem, előbb- utóbb eljön egy kedvező fordulat. Addig is szíwel-ilé- lekkel végzem a lelkészi munkámat, akár itt Füzesgyarmaton, akár az ország más részén, ha egyéb megbízatást ad a püspökség.

Lejegyezte: Molnár Lajos

Négy év után (újra szolgálatban

Józanság,

megértés és munka

Á

sok zaklatottság után nyugalmasabb napokat élünk s még meg is könnyebbültünk, hisz’ az ember természe- . ténél fogva nem bírja túl sokáig a feszültséget. Bármily nagy dolog áll előttünk, kell a feloldás, a hétköznapokba illeszkedés, hogy most már igazán elkezdődhessék a munka. A választók döntésének jegyében, kiknek többsége sem egyik, sem másik szélsőséget nem óhajtja, vagyis a közép találtatott vonzónak. Ami a nagy tömegek józanságát mutatja, a rokonszenves irányzat meg- eélzásában a történelmi tapasztalatok leszűrését is.

Ám józanságra, azaz a helyzet érzékelésén kívül annak folyamatos értékelésére is igen nagy szükség van. Sokkal inkább mint valaha, mert most tényleg elérkezett a cselekvések ideje, az olyan sokáig halogatott intézkedések megtétele. A gazdaság szerkezetének átalakítását, bár határozatokban másfél évtizeden keresztül az állampárt célul tűzte ki, még tétova végrehajtására sem került sor. Tudjuk jól, miért: a népszerűtlen intézkedések hatásától rettentek vissza. Igazán belevágni a most távozó kormány sem mert, több okból, ebből egy és nem is kicsi az. hogy hogy nem érzett maga mögött többségi támogatást. A hatalomra pályázó pártok mindegyike — ki jobban, ki kevésbé — tisztában volt azzal, hogy választás után már nem lehet ezt a kérdést tovább odázni, s azzal, is, hogy a győztesre nehéz idők várnak. Azért is, mert még azokban az országokban is nagyon megszenvedték a modernizálást, ahol azt nem a piacgazdaságra való áttérés közben kellett végrehajtani, mint nálunk. Itt nehezíti a helyzetet még az is, hogy abszolút többséggel egyik párt sem került ki a választásokból'. tehát elkerülhetetlen a koalíció.

A koalíciós kormányzás felettébb nehéz, mert nemcsak az ellenzékkel áll szemben a győztes pálrt programja megvalósítása során, hanem olykor a Barin ereivel is, még ha nagy vonalakban egyet is értenek. Mivel az egyetértés kompromisszumok eredménye; törékeny, szinte naponta, de ügyenként feltétlenül karban kell tartani. S még így« is. szerencsés csak akkor lesz. ha a koalíciós nártok politikusai felül tudnak emelkedni a pártérdekeken, s nemzetben gondolkoznak. S egységesek lesznek az intézkedések meghozatalában, sőt a végrehajtásban is, ami az előbbinél is nehezebb, hisz’ a részletekben rejlenek a konfliktusok. Nagy-nagy józanságra lesz szükség, s nem kevés önmérsékletre a hamarosan létrejövő koalíció minden pártja részéről1, hogy az eredményes kormányzás kezdetét vegye és jól működjék később is. De ez mind együtt, is kevés, ha az állampolgárok józanságára, megértésére nem számíthatnak. És ez. mármint az indulatokkal, érzelmekkel szembeni ésszerű gondolkozás. az érvek igazéinak az elismerése a jelen súlyos nehézségei közepette szinte emberfeletti erőt kíván. És bizalmat persze, mert másképp hogyan is lehetne elviselni az átmeneti éveket, melyektől csak a jövő javulását lehet várni és nem az azonnali könnyebbséget.

Az örökség, amit az új kormány átvesz: rettenetes. Annák minden ódiumával, hogy aminék a tönkretételéhez négy évtized kellett, azt nem lehet pár év alatt rendbe tenni. Lenne bárki a kormányban, akkor sem. Az államháztartásra is vonatkoztatható az a közmondás. hogv üres kamrának bolond a gazdasszonya mégis kiegészítést kíván a népi mondás; most pedig, ha törik, ha szakad, okosnak kell lennie. A hogyan azonban teli van buktatókkal, hogy ne mondjam, „időzített bombákkal”. Ezek egyike a kedvezményes lakáshitelek után fizetett állami kamattérítés, mely csak látszólag igaz- sáig-igazsáetailansá e kérdése, mint az az egyik, vagy másik oldlaillról látszik. Lényege az, hogy rendkívül nagy terhet ró az állami költségvetésre, mégpedig olyan időszakban. amikor minden fillérre szükség lesz az új munkahelyek termitáséhez. a szociális védőhálóhoz és az infrastruktúra fejlesztéséhez. A kamatadó eltörlése csak elodázta a megoldást, a cselekvés továbbra is sürgető, mert az inflációt, is figyelembe véve. a kamattérítés,i kiadások növekedése finanszírozhatatlanná teheti az évi állami kölltséevetést. Akár a pillanatot, akáir a jövőt nézzük. független közgazdász csoportok véleménye is az, hogv a kedvezményes kamatozású hitelek rendszere tairt- hatatlán. Csak a javasolt megoldásaik különböznek.

És sorolhatnánk még a további nem kevésbé súlyos problémákat, sőt a fentinél sokkal súlyosabbakat is. mint a bányák és a veszteséges vállalatok ügye. De magát a privatizációt is. a piacgazdaságra való áttérés kulcskérdését, összekapcsolva a kis és középvállalkozások intenzív segítésével Végére hagytam a külföldi tőtőke csak csordogáló beáramlását, ami szorosan összefügg a vállalkozások biztonságával, a hazai piaci viszonyok körülményeivel1. S akkor indlül meg igazán, ha nem különleges kedvezményekkel csalogatjuk, megkülönböztetve a hazai vállalkozásoktól, hanem általában, mindenkinek kedvező fesz vállalkozásba fogni, Már akinek ehhez megvannak az anyagi feltételéi, tehát tisztességes körülmények között, s nemi Úgy válik valaki tulájdo- nossá, hogy elorozza az állami vagyont, szinte egy to®- , vonással.

De legyenék majd bármily előnyösek a gazdasági átalakulás feltételei, annak sikere mindnyájunkon mú\ lik. Nagyrészt azon, hogy maga a nép bízik-e benne, akarja-g igazán, s ki tud-e lépni abból a fásultságból, amiely ma oly jellemző az emberekre. ValamelyikI nap egy rövid tévéinterjúban erre utalt Kéri Kálmán, az új Parlament leendő korelnöke is, amikor a jövőre nézve azt mondta, csak a munka az, amelly megválthatja most már az országot. Igen, kaphatunk bármennyi külföldi segítséget, lehetnek jó törvényeink, bizakodás és munka nélkül nem fesz látszatja. Ha mi magunk ném segítünk magunkon, nem érhetünk el eredményt. Igen; a szellemi és fizikai munkáról Van szó... Mindenkinek a maga helyén végzett értelmes és egyénileg is érdemes munkájára van szükség hogy ha lassan és nehezen Is, de megteremtsük azt a gazdaságot, amely felé most már végérvényesen elindultunk.

Va« Márta