Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-19 / 91. szám

BÉKÉS MEGYEI II HIIZII MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1990. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK pouTiKai Napi lop Ara: 410 forint XLV. ÉVFOLYAM 91. SZÁM Keresik a nemzetiségi kérdés kulcsát!? Interjú Ion Iliescuval, a Nemzeti Megmentési Tanács elnökével Aradon, a városháza kapujában álló több ismerős és ismeretlen fotós, ismerős szervezők gyűrűjében, miután kiszabadultam az első sorban tolongó csábos, ifjú höl­gyek, illetve éltesebb matrónák szorításából, akik Ion Iliescut akarták látni, megcsókolni, s egy szál virággal megajándékozni, gondoltam, nagy „baj” nem lehet, hisz’ az ellentábor úgyis a munkahelyeken van. Csak­hogy, amint megérkezett az elnök, a nyitott folyosó ösz- szezárult, s nagynehezen vergődött csak be a városhá­zára. Jómagam a „nép tengerén” vagy kétszáz ember­rel behömpölyögtem egész a városháza erkélyéig. Er­kély-jelenet, virághullás, s végül egy interjú. — Elnök úr! Közismert, hogy a forradalom győzelme után tizenegynéhány nappal az új vezetés teljes körű jo­gokat ígért a romániai nem­zetiségeknek. Hogyan látja ön a nemzetiségi kérdés megoldásának lehetőségeit? Szükséges egy nemzetiségi minisztérium felállítása vagy egy nemzetiségi tör­vény? Tudjuk, a mi kelet­európai régiónkban több ilyen törtvényt is alkottak az idők során. — Vegyük talán sorra. El­sősorban is én őszintén úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat meg kell olda­ni, és hogy a nemzetiségi kérdés megoldása nem tör­ténhet másként, mint de­mokratikus alapokon. Ne­kem úgy tűnik, hogy megte­remtődnek azok az alapvető politikai előfeltételek, ame­lyek nyomán az összes etni­kumok közötti viszonyok megoldódnak. Ennek objek­tív alapja van: olyan népes­ségekről van szó, amelyek ezen a földön hosszú évszá­zadok óta együtt élnek, és az egyszerű emberek közötti kapcsolatban sohasem vol­tak nehézségek. Meg kell ta­lálni a megoldást a politi­kai, kulturális és más jelle­gű problémákra, hogy az emberek valóban szabadnak és teljes jogúnak érezzék magukat. Hogy ezt a politi­kai berendezkedésünkben gyakorlatilag hogyan csinál­(Folytatás a 2. oldalon) Haragoszöldre váltott természetvédők A Magyarországi Zöld Párt (MZP) Békés Megyei Cso­portja a napokban nyilatko­zatot juttatott el szerkesztő­ségünkhöz, melyben — egyetértve a Független Kis­gazdapárt elnökének a saj­tóban megjelent felvetésével — szorgalmazzák ,a Békés Megyei Tanács elnökének azonnali lemondását. Ebben többek között arra hivatkoz­nak, hogy a megye tanácsi apparátusának vezetője egy­felől olyan politikai szerve­zet színeiben indult a kép­viselőválasztáson, amely tel­jes vereséget szenvedett, másfelől hivatalba lépését követően nem akadályozta meg a táj roncsolást, a vizek elszennyeződését, sőt, az erőltetett melioráció révén elősegítette a föld kiszára­dását. Boross Lászlót, az MZP megyei ügyvezetőjét („civilben” a Természetvé­dők és Természetbarátok Bé­kés Megyei Egyesületének elnöke) a politikaivá átmi­nősült ügy hátteréről kér­deztük. — Megmondom őszintén, azon „pöccentünk be” — és ezt tartalmazza az általunk beküldött írás 3. pontja is —, hogy a megyei tanács pénzügyi osztályának cso­portvezetőjétől kaptunk egy felszólítást, miszerint a Bé­késcsabai Május 1. Tsz-től szabályos adásvételi szer­ződéssel megvásárolt póste- leki turistaházról le kell mondanunk. — Nem egészen világos számomra, miről beszél. Mi­lyen alapon szólhat bele a tanács ebbe az ügyletbe? — Arról van szó, hogy ko­rábban romániai menekülte­ket szállásoltunk el a turis­taházban, s ennek fejében a tanács bérleti díjat fizetett nekünk. S az is igaz, hogy a téesz egy ízben tévedésből a megyei tanácshoz küldte a részletfizetési papírt, amit az ki is fizetett. — Érthetetlen, amit mond. — Pedig így történt, s ta­lán most éppen ezt a malőrt akarják meglovagolni. Arról persze mélyen hallgatnak, hogy a menekültek másfél hónappal tovább tartózkod­tak Pósteleken, s az arra az időszakra eső bérleti díjat nem fizették ki. — Mit gondol, mire kell a tanácsnak ez a turistaház? — Nem tudja senki. Le­het, hogy csak bosszantani akarnak bennünket. (dányi) Nachwuchs — Milyen szép nap is ez a mai! — só­hajtott egy nagyot Sehonnai, amint kiné­zett a számára munkahelynek jelöltetett építmény ablakán. Odakint, nem kis dör­géssel és villámlással párosulva, úgy zu­hogott az eső, mintha sohasem akarnael- állni; a keményvizűek és keményfejűek örömére dézsából ömlött a lágy víz. Haragszik az Ür? Nem baj, csak a fő­nök ne jöjjön vissza — monologizált ma­gában hősünk, s felettébb kellemetlen ma­gányát eloszlatandó, úgy döntött, hogy igazolva az ember zoon politikon (társas lény) voltát, társas, mi több „politikusi” érintkezésbe lép a külvilággal. Azonmód kezébe kaparintotta a hozzá legközelebbi helyen megpihenő központi napilapot, s — rögvest kiszúrva a lap fő helyén terpesz­kedő gondolatfűzést — bőszen belemerült annak tanulmányozásába. De jaj annak az olvasónak, aki ma ve­zércikk olvasására fecsérli egyre apadó energiáját! Sehonnai egy darabig emészt- gette a már jól ismert szófordulatokat, mígnem ráfanyalodott a helyi harsonára. Maga elé vette a térség lakosságát évtize­dek óta mindenről és mindenben felül­múlhatatlan alapossággal és részletesség­gel tájékoztató hírlapot, hogy oldjon va­lamicskét az emlékezés bugyrán. És akkor valami egészen különös tör­tént. Miközben az aznapi lényeg után szi­matolva, szemével ösvényt vágott magá­nak a fő-, fel- és alcímek között, ráakadt egy furcsa, kifejezetten idegennek tűnő szóra. Abszolúte nem értve annak jelen­tését, kénytelen volt átrágni magát az íráson. Az voltaképpen nem szólt más egyéb­ről, mint arról: egyszer volt, hol nem volt, ebben az országban a redakcióhoz szegő­dött ifjú toliforgatónak valaha nem az el­len kellett naponta megküzdenie, hogy il­letéktelen külső erők által befolyásoltas- son. Sokkal inkább azért tartották, hogy a boltokban, vendéglőkben, kávéházak­ban, karzatokon, meg uram bocsá’, a Par­lament folyosóin hírmorzsákat csipeges­sen fel, s felrobbantsa a másnapi lapban a /maga kis bombáit, netán eleressze a ka­csáit. Merthogy úgyis ezt várja az olvasó a hírlapírótól. Ha nagy hal akadt a horogra, a zsenge „utámpótlásfi” hagyta a politika dagadt ruháját másra, a hírlapírásban (és nem másban) megsárgult főszerkesztő ragadott tollat. Ha egynémelyik képviselő úr arra vetemedett, hogy félelmet égessen az új nemzedék leikébe, hogy hideg fejjel be- fűtsön az igazat bátran papírra vetőknek, azok nyugodtan odabújhattak az Osvát Ernők, Ignotusok védőszárnyai alá. Biz­ton remélhették, sorsuk jó kezekben van; nincs, ki rá merné és tudná tenni a kezét a szerkesztőségben évtizedek alatt felhal­mozódott szellemi kincsre. Nachwuchs, nachwuchs — morzsolgatta fogai közt Sehonnai a kulcsszót a dörge- delméken túljutva, és a német szótár után nyúlt. Dányi László II kisgazdapárt ás az MDF közős nyilatkozata A Magyar Demokrata Fó­rum és a Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Pol­gári Párt szerdán közös nyilatkozatot Juttatott el az MTI-hez. Ebben leszögezik: az MDF és a kisgazdapárt kölcsönösen elfogadja a ■másik párt mezőgazdasági, programvázlatát, mint a ko­alíciós tárgyalások alapját, és lehetőséget lát azok kö­zös nevezőre hozására. A két párt szükségesnek és nélkülözhetetlennek tart­ja a tulajdonviszonyok ren­dezését a magántulajdon erősítését. adatbank Becslések szerint több ezer közalkalmazott kényszerű munkahelyváltozását idézi elő a következő évek poli­tikai, gazdasági, társadalmi szerkezetátalakulása. A si­keres munkaerő-közvetítés érdekében, a Közszolgálati Szakszervezetek Tanácsa egy olyan adatbank létrehozását határozta el, amely felderíti a munkalehetőségeket, és nyilvántartja a munkát ke­resőket. A számítógépes programok kidolgozására a Magyar Tudományos Aka­démia Államkutatási Prog­ramirodájának szakembereit kérték fel. Foglalkozni kí­vánnak az egyéni álláskere­sésen és az intézményes munkaerő-közvetítésen túl, szakértők közvetítésével, to­vábbá az átképzések előké­szítésével. illetve a munka­erő-kereslet, -kínálat elem­zésével. A szakszervezet szponzorokat és támogató­kat keres a program költsé­geinek csökkentése érdeké­ben. (El)keseritő cukorárak Drágább lett az „édes” élet Nem tudom, hogy kedden egy átlagos vásárlónak meny­nyire ment fel a cukra, amikor megpillantotta a boltokban az új cukorárakat. Mindenesetre mélyebben a pénztárcájá­ba kellett nyúlnia, hiszen az áremelés miatt jpéldául Békés­csabán, a 100-as ABC-ben egy kilogramm kristálycukrot az eddigi (27,90 forint helyett 37 forintért, egy kilogramm por­cukrot pedig 31,60 forint helyett 41,90 forintért kaphat meg. Az áremelés okairól a sar­kad i és a mezőhegy esi cu­korgyárban érdeklődtünk. — A cukoripar közös ál­láspontja szerint március el­sejével emeltük volna a cu­kor árát — kezdi Juhász Ká­roly, a SaPkadi Cukorgyár megbízott igazgatója. —■ Feb­ruár végén azonban' a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumtól, vala­mint a Kereskedelmi Mi­nisztériumtól olyan kérés ér­kezett hozzánk, hogy füg­gesszük fel a cukoráreme­lést a választások végéig, így lett az új időpont ápri­lis 17. — Mi miatt volt szükség az áremelésre? — A répatermelők 45 szá­zalékos emelést jelentettek be, és ugyanakkor nőtték a szállítási, a csomagolási és az energiaköltségek is. A késleltetett áremelés miatt az • átlagosan 25,2 százalékos termelői árnövekedés még alacsonynak is tűnik, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mi az idén 600 vagon cuk­rot adtunk el a régi áron. Bihari Lászlótól, a mező- hegyesi cukorgyár igazgató­jától megtudtuk, hogy - ha március elsején történik meg az áremelés, akkor annak mértéke 16,5 százalék lett volna. Elsősorban a kiesett idő miatt került sor erre a nagyobb mértékű áremelés­re. Az igazgató elmondta még, hogy egy kilogramm kristálycukor termelői ára 30,29 forint, egy kilogramm porcukoré pedig 34,32 fo­rint. Ny. L. Fotó: Fazekas Fereno Értekezlet a kultúráról Hódítanak a giccsözikék A színpadon 20-30 népi táncos fiatal. A produkció remek, kiemelkedő színvo­nalú. A nézőtéren óriási taps. Szerencsére (?) az csak táncos berkekben ismert, hogy a tánccsizmák lyuka­sak, hogy az utazási költség­re, s a zenekíséretre épphogy ki tudták dekázni a pénzt. Itt tart ma Magyarországon a kultúra. Érzi ezt a Békés Megyei Tanács művelődési bizottsá­ga és a szintén megyei szin­ten működő művészeti szak­bizottság is. Aggódva figye­lik, hogy vajon milyen em­berek kezébe kerül majd a kulturális tárca. Az ott ülőknek szívügyük lesz-e a kultúra, elismerik-e, hogy ez legalább olyan fontos, mint a gazdaság, s harcolnak-e, kiállnak-e majd ezért iga­zán? Nem véletlenül tűzte tehát napirendre a megyei tanács júniusban a művé­szeti mozgalom megyei hely­(Folytatás a 3. oldalon) Újabb szünet küvetkezik a bundaügyben \ Botyánszki Pál közkegyelemben részesült Várakozásteli döntés előtt állott a Békés Megyei Bíróság dr. Garami Emil vezette büntetőtanácsa a bundabotrány néven híressé vált megvesztegetési ügyben; három vádlott közkegyelmi kérvényét kellett érdemben elbírálnia. Koráb­ban már hírt adtunk arról: Araczki János, Dénes Lajos, Botyánszki Pál, védőjével egyetemben orvosszakértői véle­mény beszerzését kérte annak eldöntésére, hogy személyük­re a közkegyelemről szóló törvény rendelkezései alkalmaz- hatók-e. Annus Vince, akire a bíróság hivatalból elrendelte az orvosszakértői vizsgálatot, nem kívánt élni az amnesztia lehetőségével. \ A bírói tanács elnöke tegnap ismertette a szakvé­leményt, sőt, meghallgatta dr. Virágos’Kis Erzsébet ál­landó ’ igazságügyi orvos­szakértőt a vitás kélrdések tisztázására. Mérlegelve a tényeket, Botyánszki Pál ha­todrendű vádlottal szemben — a közkegyelemről szóló törvény értelmében — meg­szüntette az eljárást. De ve­gyük sorjában a részleteket Araczkii János egészség- ügyi állapotáról egyebek mellett megállapítja a szak- vélemény. hogy reumatikus betegségei mellett 1989-ben szívpanaszokkal is orvoshoz fordult: mint kiderült, szív- izomzatának oxigéndús vér­ellátása nem elégséges. Meg­felelő gyógyszerezéssell, dié­(Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents