Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-18 / 90. szám

1990. április 18., szerda o Akasztóiét rajzoltak az ajtóra 11 legtöbben Székelyföldről jöttek Ruhát hoznak, csigát visznek (Folytatás az 1. oldalról) hisz általában a képzettsé­güknél alacsonyabb beosz­tásban tudják foglalkoztatni őket. Nem könnyebb a szak­munkások — lakatosok, esz­tergályosok, villanyszerelők — helyzete sem, mert ezek­ben a szakmákban munka­erő-felesleg van. Rendkívül nagy gondot jelent a lakás. Van, aki három, négy, sőt öt gyerekkel vágott neki a világnak. Családdal nem mehetnek munkásszállásra, albérletbe sem szívesen fo­gadják őket, saját lakásra pedig — ismerve a hazai A napokban felröppent a hír; Boeing 707-es repülő­gépeket állított forgalomba a Malév. A nem mindenna­pi esemény részleteiről — az MTI munkatársának ér­deklődésére — Salliai Ist­ván, a Malév árufuvarozá­si osztályának vezetője adott tájékoztatást Elmond­ta: a vállalat szerződést kö­tött az egyesült államokbeli Buffalo Airways Cargo Vál­lalattal egy Boeing 707-es repülőgép — személyzettel együtt történő — bérléséről. A gép március 19-én meg­érkezett Ferihegyre, azóta folyamatosan repül. Az igaz­viszonyokat — nem gondol­hatnak. — Sok a gyerek a szállá­son. Iskolába, óvodába nem járnak. Mit csinálnak egész nap? — Ez megoldatlan kérdés. Az udvarunkon jelenleg építkezés folyik, tehát nincs játszótérre alkalmas hely. Talán sikerül nyugdíjas óvónőt és pedagógust sze­reznünk, aki délelőttönként foglalkozik az 56 különböző korú gyerekkel. — Akad-e, aki vissza­megy? — Alig. Többségük azért hagyta ott berendezett laká­ság kedvéért azonban el kell mondani, hogy a Boeing üzembeállítását sokkal ko­rábban várták, emiatt több, már megkötött szerződést vissza kellett mondani, ami jelentős presztízsveszteséget okozott a cégnek. A lízingszerződés három hónapra szól, ennek lejárta után azonban a Malév sze­retné a repülőgépet megtar­tani. Ezért a vállalat olyan szándéknyilatkozatot írt alá, mely szerint' további 36 hó­napra bérelni kívánja a 707-est. Tárgyalások foly­nak egy áruszállítási vegyes vállalat létrehozásáról is, sát, rokonait, barátait, mert félti az életét. Mesélik, hogy lépten-nyomon fenyegették őket: akasztófát rajzoltak a lakásuk ajtajára, éjjel dö­römböltek az ablakukon, s gyakran munkahelyükön is inzultálták őket. Azt mond­ják, robbanásig feszült a légkör, _és _ez még rosszab­bodhat. Az áttelepülés után legtöbben politikai mene­dékjogot kapnak. Nagyjából tudják, mi vár itt rájuk, en­nek ellenére vállalják a kockázatot. Olyanok is jön­nek, akik nemrég még azt mondták: utolsónak hagyják el Erdélyt... amely a gép gazdája len­ne. Fontos szempont, hogy a magyar pilóták ezen a gé­pen megszerezhetik a szük­séges gyakorlatot, és letehe­tik az amerikai légügyi elő­írásoknak megfelelő vizsgát. A géppel elvileg bárhová szállíthatnak árut; a legfon­tosabb régió a Távol-Kelet, ezen belül is Szingapúr lesz. A Malév az első kelet-euró­pai légitársaság, amely áru­szállító különjáratokat szer­vez Szingapúrba. A tervek szerint az első időszakban az üzletnek legalább nullszal­dósnak kell lennie, később azonban a gép gazdaságos üzemeltetésével, piacszerve­zéssel és jó propagandával nyereségessé tehető a vál­lalkozás. (Folytatás az 1. oldalról) olasz—magyar Italcom Kft. megalakítására. Mint Barta Éva, a kft. ügyvezetője el­mondta, elsősorban ruhane­műket, bolti berendezéseket, kereskedelmi, technikai fel­szereléseket szállítanának az oliaszok, s cserébe mezőgaz­dasági termékeket — pél­dául csigát — szeretnének vinni. Nem mellékes, hogy a kisiparosok, kiskereskedők a cég békéscsabai raktárá­ból forintért vásárolhatják majd az Itáliából érkezett termékeket. Czibula Zoltán, a Kisosz Békés Megyei Szervezetének titkára szerint a megye ma­gánkereskedői az országban elsőként teremtettek nagy­kereskedelmi cégtől függet­len kapcsolatot nyugati partnerrel. A megyei tanács ajánlotta a loverei céget, amely hamarosan meghívta, s április 1-jétől 5-éig vendé­gül látta a megyei Kisosz 36 tagját. A kiskereskedők sok újat láttak, jó néhány hasz­nosítható tapasztalatra tet­tek szert. Jártak például ru­házati cégnél', ahol márrak- tárkészletezték a következő tél ruházati termékeit. Ellá­togattak fagylaltgyártó üzembe, ahol recepteket is kaptak, bútorüzletbe, ahol 62-féle szövetből készültek az ülőgarnitúrák. A három olasz üzletem­ber mindössze néhány napig tartózkodott megyénkben, s e rövid idő alatt igyekeztek minél több üzletet megláto­gatni Békéscsabán és Gyu­lán. Felmérték, mire van leginkább kereslet, s hama­rosan útnak indítják majd az első áruval megrakott kamiont. * * * Együttműködésre törekszik a Békés Tourist és az olasz GI. RO. CACCIA idegen- forgalmi iroda is. Ez ügy­ben látogatott a napokban Békéscsabára Rampon Luigi, a cég empoli kirendeltségé­nek vezetője, s magával ho­zott egy 55 tagú turistacso­portot is. Arról tárgyalt a két iroda vezetője, hogyan lehetne vonzó, s lehetőleg olcsó programokat összeállí­tani az utazást kedvelőknek. Az első olasz turisták két nap alatt sokszínű program­ból válogathattak: többek közt ellátogattak a békés- szentandrási szőnyegszövőbe, a Gyulai Munkácsy Tsz lo­vardájába, s gyönyörködhet­tek a Balassi együttes hús­véti folklórműsorában. G. K. Az olasz kereskedők Békéscsabán megnézték többek közt a Skála emeletén levő magánkereskedők üzleteit és az Ili- butikot Fotó: Kovács Erzsébet G. K. Boeing a Malévnál Húsvéti koncert Szeghalmon Zenés örömhír Hollandiából Viszontlátásra, Schirchadasj! A szeghalmiak és a kör­nyező falvak lakosai számá­ra már ismerősen cseng a holland Schirchadasj ifjúsági kórus neve, és megkedvel­ték jelvényüket is, amely — eredetileg kék köralapon szájában ágat tartó repülő galambot ábrázol. Hogy ez mit is jelent? Paul van Laar, az énekkar menedzse­re így magyarázta: a kék kör Isten teremtett uni­verzumát, a galamb az erőt adó Szentlelket, az ág pe­dig a békét szimbolizálja. Az énekkar nevéről megtud­tuk, hogy héberül új éne­ket jelent. Húsvét hétfőjén, április 16-án — immár a hatodik magyarországi koncertkörút- juk során — a szeghalmi református templomban ad­tak két és fél órás nagy si­kerű koncertet. A hangver­seny előtt a lel kés zi hivatal irodájában Kopár Lilla se­gítségével — aki egyébként Cegléden llakik, és szívesen tolmácsol a holland vendé­geknek — Bert Leeuwis ze­nekarvezetővel beszélget­tünk. Bemutatkozásként el­mondta, hogy már 15 évvel ezelőtt is zenét tanított Hol­landia Ede városában, azon a főiskolán, ahol ápolók és szociális gondozók felsőfokú képzése folyik, amelynek időközben már az igazgatója lett. Az előadásokon felme­rült, hogy a hallgatók es­ténként ■ szabadi dej ükben is szívesen énekelnének ke­resztény dalokat, ugyanis ők egyházi intézményben ta­nulnak. Először az énekkar csupán a hallgatókból állt, de megközelítően már öt esztendeje, hogy néhány végzős is a kórusban ma­radt, sőt egy részük már nem a városban él, hanem a környező falvakba való. Elsődleges céljuk, hogy Is­tenről és az evangéliumról énekeljenek, és lehetőleg minél több emberhez, főleg fiatalhoz szóljanak, a nekik megfelelő modern formá­ban. Hogy zenéjüket milyen műfajba lehet besorolni, er­ről a beszélgetésbe bekap­csolódó Paul van Laar szólt. Ök az úgynevezett gospel zenét művelik. A „gospel” angolul evangéliumot, azaz örömhírt jelent. Ez elvileg megszólalhat a mai könnyű­zene valamennyi irányzatá­ban, ők ezek közül a nekik leginkább megfelelőt igye­keznek kiválasztani. A zenekar vezetője befe­jezésül elmondta, reméli, hogy zenéjük minél több magyar fiatalt megérint, felkelti bennük az Isten iránti érdeklődést, és elin­dulnak a Teremtő felé. Paul ezt azzal egészítette ki, örülnek, hogy a tavaly ta­vaszi hangversenyük után ismét Szeghalmon lehetnek. Hálával emlékeznek vissza a lelkes közönségre, akik — bár akkor hallották őket először — megtöltötték a templomot. Erdei István szeghalmi református lelkész szerint az idén még többen, több mint ezren jöttek el. A lel­kész a koncert előtt arról szólt, a jövőben minél több hangversenyt szeretnének tartani, ezért az est per- selypénzét az orgona felújí­tására szánják. A közös imádság után Deák Csabá~ né debreceni református lel­kész mutatta be a holland vendégeket, majd az előadás során magyarázatként egy- egy rövid igét, gondolatot fűzött a felcsendült dalok­hoz. Emellett — a megértés érdekében — a templomaj­tóban az énekkar tagjai mindenkinek kezébe adták az énekek magyar szövegét is. A fehér ruhás holland fiatalok megrázó erővel szóltak a hit hiányáról, en­nek tragédiájáról, és — mo­solyogva. egy-egy néző te­kintetét keresve — lélek­emelőén a hit örömujjongá­sáról. A két és fél órás kon­cert végén, amikor a szere­tet összetartó erejéről éne­keltek, már nemcsak a kó­rus tagjai fogták meg ma­gasba emelve egymás ke­zét. hanem a padokból föl- állva a hallgatók is. Kitö­rő tapsviharral ünnepelték meg a holland fiatalokat! Szeghalmi gyerekek húsvéti festett tojásokkal ajándé­kozták meg a vendégeket. A koncert után az énekkar tagjaival szendvics és üdí­tő mellett a gyülekezeti te­remben mód nyílt a beszél­getésre is. A templomból kifelé jö­vet mindenki csodás élmé­nyeiről mesélt. Többen ar­ról beszéltek, hogy a hit örömének csúcspontján va­lami bizsergés futott rajtuk végig, és remélik, hogy jö­vőre ismét viszontláthatják, -hallhatják a már szívükbe zárt Schirchadasj-t. (molnár) Az énekkar nyolcvan tagja a szeghalmi református templomban Fotó: OravBZkl Fereno

Next

/
Thumbnails
Contents