Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEK ELŐTT 1990. MÁRCIUS 2., PÉNTEK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 52. SZÁM Maradt a kamatadó, változott a hadsereg neve, titkos és közvetlen szavazással választják a köztársasági elnököt Ma: utolsó munkanap a Parlamentben? Az Országgyűlés csütörtöki munkanapján folytatta a nemzetiségek képviseletéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter reflektált először a jogi bizottság ellenvéleményére. Rámutatott: az alapvető emberi jogok alkotmányos biztosítása nem jár együtt automatikusan a nemzetiségi jogok érvényesítésével, így tehát mindenképpen érvényesíteni kell az úgynevezett pozitív diszkriminációt. Az egyházi képviselet kérdéséről szólva a miniszter úgy vélte, nem az egyes egyházak képviselőinek, hanem az egyházi szervezet egészének szüksége jelen lenni a Parlamentben. Ezután Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) szólt, s kifejtette: hibát követ el az Országgyűlés, ha néhány héttel a választások előtt alikatmánymódosító törvényeket hoz. Bonyolult határozathozatali procedúra következett. A kormány által benyújtott alkotmánymódosító javaslatot az első fordulóban elvetették, majd ugyanerről — képviselői javaslatra — újból szavaztak, s elfogadták azt, egyúttal a nemzetiségek parlamenti képviseletéről szóló indítványt is megszavazták. Elfogadták a honvédelmi bizottság törvényjavaslatát is, amely értelmében a Magyar Néphadsereg neve ezentúl Magyar Honvédség lesz. Döntöttek a képviselők arról is, -hogy a szavazáskor külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választhatók legyenek. Ezt követően Király Zoltán önálló indítványa került napirendre a köztársasági elnök népszavazás útján történő választásáról. A képviselő javaslatára egyenkénti, név szerinti szavazást rendelt el az elnök. Az eredmény : 309-en döntöttek amellett, hogy a köztársasági elnököt négy évre szólóan titkos ás közvetlen szavazás útján válasszák meg. Az előző napi leszavazás után másodszori szavazásra bocsátották az oktatási törvény módosítását célzó javaslatot. Ezúttal a képviselők 257 igen szavazattal a javaslat mellett voksoltak. Időközben a képviselők titkos szavazással döntöttek az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának személyéről: 212 szavazattal Tömpe István — jelenlegi pénzügyminiszter-helyettest — választották meg, ötéves időtartamra. A honvédelmi törvény módosításáról szóló javaslatot Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter terjesztette a T. Ház elé. A javaslat értelmében a fegyveres erők irányítására vonatkozó szabályoknak garantálniuk kell, hogy a fegyveres erők feletti rendelkezési jogot egyetlen politikai tényező se sajátíthassa ki. A honvédelmi bizottság véleményét Kovács Mátyás terjesztette elő, a vitában Pásztohy András (Somogy m., 4. vk.) kért szót. A miniszter válaszolt az elhangzottakra, majd a képviselők elfogadták a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvényre vonatkozó módosító javaslatot. Ezután Morvay László és Tallóssy Frigyes önálló indítványát tárgyalta meg a Parlament, mindketten a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetésről szóló törvény, az úgynevezett kamatadó hatályon kívül helyezését szorgalmazták. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke bejelentette, hogy a kormány és az érdekelt bizottságok nem támogatják az indítvány elfogadását. Ezután Horváth János (Fejér m., 2. vk.), Bozsó Lajosáé (Budapest, 10. vk.) és Gázsity Milutinné (Baranya m., 12. Vk.) önálló indítványára Békési László pénzügyminiszter reflektált. Mindhárman kérték, hogy a létminimum-jövedelembe ne számítsák be a szociális jellegű jövedelemelemeket. A miniszter bejelentette, hogy ebben a kérdésben a kormány legutóbbi ülésén már döntés született. Nem tartotta elfogadhatónak azt, hogy valamennyi lakossági hitel törlesztő részleteit vonják le a kamatadó, illetve a lakbértámogatás megállapításakor. Végül Tallóssy Frigyes — engedve képviselőtársai nyomásának — visszavonta a kamatadó eltörlésére vonatkozó indítványát, egyidejűleg azonban lemondott képviselői mandátumáról. Morvay László, az ország stabilitására hivatkozva ugyancsak visszavonta az indítványt. A vitában felmerült egyéb javaslatokkal egyetértett a Parlament. Bár ezután Sarlós István (országos lista) újból felvette, hogy szavazzanak a kamatadóról, erre már — parlamenti döntés alapján — nem került sor, így a csütörtöki munkanap a kamatadó helybenhagyásával befejeződött. A simogató napsütés nemcsak a rügyeket csalogatta ki 'a fák ágaiból, hanem a gépeket is a határba. A kiskertekben és a nagyüzemek tábláin megindult a mozgolódás. Képünk Telekgerendás határában készült, ahol a Békéscsabai Állami Gazdaság területén Rau-kombinátorral dolgozzák egyenletesre és porhanyósra a földet, a napraforgó vetése alá Fotó: Veress Erzsi Csak a kacsatartás eredményes Érdekvédelem nélkül nehéz a termelőnek Tegnap Füzesgyarmaton megbeszélést tartott a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége és a Baromfitenyésztési Érdekközösség. A tanácskozás, amelyen részt- vett Tóth István főtanácsos, a Mezőgazdasági Országos Szövetség munkatársa, a baromfitenyésztés helyzetével és jövőjével foglalkozott! Tóth István, az ágazat napi problémái közül a termelési kedv fokozatos csökkenéséről beszélt. Tavaly a visszaesés 17 százalékos volt, az idén várhatóan 10 százalék körüli lesz. Ennek elsődleges oka a drága takarmány, az emelkedő gyógyszer- és energiaárak, valamint a felvevő piac telítettsége. A szakemberek szerint a belföldi fogyasztás is jelentősen korlátozott, talán az olcsóbb árfekvésű far-hát- félék kivételével a szárnyas- húsok nemigen fagynak az üzletekből. A broiler csirkék előállítása nagymértékben visszaesett, amelynek okai között a termelők és a feldolgozók közötti árviták a meghatározóak. A termelőik 55 fo- rin-t/kilogrammonkénti árat szeretnének a csirkékért kapni, míg a Hungavis csak 52 forint körüli árat tud kí(Folytatás a 3. oldalon) Tanácselnök nélkül a falu Pusztaföldváron szerették Ádász Jánost, de ő nyugalmat akart Hogyan továbbb az Évig mezíikovácsházi telepén ? A munkanélküliség itt is fenyeget Olvasom a levelet, és alig hiszek a szememnek; a pusztaföldvári tanácselnök lemondott. „Tájékoztatom önt, hogy saját elhatározásomból, a tanácselnöki beosztásomról lemondtam. Munkaviszonyom a pusztaföldvári községi tanácsnál 1990. február 28-án megszűnt. Ezúton szeretném megköszönni a munkámhoz nyújtott segítségét, az együttműködést, a korrekt munkakapcsolatot.” Ádász János sorait vegyes érzelmekkel ugyan, de tudomásul veszem, a hír azonban nem hagy nyugodni. Másnap, március 1-jén kocsiba ülök és indulok Földvárra. Nyolc óra sincs még, amikor megállók egy ház előtt, ahol három asszonyság beszélget. _ A tanácselnököt keresem. Útbaigazítanának? — tét cam tájékozatlanságomat. — A tanácselnököt? — kérdez vissza csodálkozva a fejkendős asszony, majd barátnőihez fordul. — Ki most a tanácselnökünk? Mert Ádász már nem az. — Vetró László, a helyettese. Ö biztosan többet mond majd — kapcsolódik beszélgetésünkbe egy néni. — Ml csak azt tudjuk, hogy a régi lemondott, új még nincs. Pedig rendes ember az Ádász Jani, sajnálom is nagyon. Nézzen csak szét a faluban: az ő elnöksége alatt épült meg a gáz, most vezetik a vizet, megoldotta a szemételhelyezést. Mindenre talált megoldást! Nem zavarom tovább a reggeli beszélgetőket, a biztos információ reményében egy útmenti talponállónál keresek beszélgetőpartnereket. — Lemondott a Jani, mától a sertéstelepen dolgozik — mondja egy rekedtes hangú iddogáló, majd sejtelmes hallgatásba burkolózik. Nem tudni, hogy a féldecik, vagy a „szólj igazat, betörik a fejed” bölcsessége miatt. Egy idős bácsi azonban készségesen mesél: — ö legalább lelkiismeretesen dolgozott a falu fejlődéséért. Egyszerű, jóravaló ember. De menjen a tanácsra, ott majd útbaigazítják! A tanácsházán találomra kopogtatok be az egyik irodába. A pénzügyi osztályvezetőnél ügyfél van, de nem utasít el. — A tanácselnököt keresi? Az itt nincs — mondja nemes egyszerűséggel, majd (Folytatás a 3. oldalon) Népfőiskola Ma bezárja kapuit Batto- nyán a román nemzetiségi népfőiskola. Néhány nap együttlét után a hallgatók hazatérnek. Ki a munkahelyére, falujába, más az iskolába. Vajon elégedettek-e a szervezők? A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége és a helyi művelődési ház? Sz. Kiss Jánost, a szövetség egyik munkatársát kerestük fel ezzel a kérdéssel: — Első próbálkozásunkkal — válaszolta — nem vallottunk kudarcot. A tapasztalatokat ezután fogjuk ösz- szegezni. De az biztos, hogy mindenképpen folytatni szeretnénk. — A népfőiskoláknak fontos része az esti kötetlen beszélgetés... — Nagyon népszerűek voltak nálunk is-. Szerda este például1 az egész társaságot meghívta a battonyai román- klub. Ennek megismerése hasznos minden résztvevő számára. — Miben látja a battonyai együttlét legfőbb jelentőségét? — Mindannyian, de különösen a nemzetiségiek körében a tanácstalanság a jellemző. Konkrétabban: például nem dolgozták még fel a hazai románság történetét, helyét, szerepét. Az itteni • románoknak sokszor nagy és nehéz feladat identitásuk megőrzése, átha- gyományozása. Ebben nyújt segítséget az együttgondolkodás. K. K. Hogyan tovább? — tette fel decemberben kilenc ember a kérdést Mezőkovács- házán, az Évig gyáregységében. Az ok nem egyedülálló : létszámleépítés, elbocsátás. Tudjuk, Békés megyében nem kell lámpással keresni azokat a vállalatokat, ahol alacsonyak a bérék, de az is köztudott, hogy sok családban a kis pénz, kis fizetés jelenti a megélhetés biztos forrását. A me- zőkováosházi Évig esetében elterjedt a hír, hogy a létszámleépítést több is követi, sőt volt, aki arról hallott, hogy felszámolás előtt áll az üzem. Dolgozók kerestek meg bennünket, járjunk utána, mire számíthatnak. A dolgozók bizonytalanok A tekercselőműhely dolgozói látható indulatoktól fűtve sorolják kétségeiket: — Mi lesz velünk, ha ezt a kis keresetet is 'kiveszik a kezünkből? Hová mehet egy betanított munkás? Először csak a rossz dolgozókat küldték el, de ma már több jó szakember iis átment más területre. Bizonytalan, hogy szükség, lesz-e ránk. Félünk, holnap mi kerülünk sorra. Meddig fokozható a munkanélküliség? — kérdezik egymás után. — Ha nem lesz munkáskéz, megszűnik a gyár, de ha nem lesz hol dolgozni, éhenhal a család. Ez egy ördögi kör. Nem tudjuk, mire számíthatunk. Nem hogy egy év, de még a holnap sem biztos. Nem elég, hogy keveset keresünk, a bizonytalanság is sújt mindannyiunkat — mondják a dolgozók szinte egymás szavába vágva. Elszabadultak az indulatok, eluralkodott a félelem. Sajnos nem ez az egyetlen példa napjainkban. A szakszervezet tárgyalni akar Jlyen esetben mit tesz, mit tehet például a helyi szakszervezet? Kiss József, a szakszervezet titkára az alábbiakat mondja: — Munkásgyűlést hívtunk össze, hogy a vezetők elmondhassák, mire számíthatunk. Ekkor megnyugtató választ nem kaiptunk. Ezután fogalmaztunk egy levelet a budapesti központnak, és kértük, jöjjenek le, tájékoztassanak bennünket. Ezt 95- en — a' dolgozók nagy része — aláírta. Hogy mi a gondunk? A mezőkovácsházi üzemnél az átlagkereset bruttó 5900 forint. Az elmúlt évi bérfejlesztés mindössze 2,24 százalékos volt, az áremelkedések viszont ennél sokkal magasabbak. Mégsem ez a fő gond. Tudjuk, hogy az Évig nehéz helyzetben van, és az emberek között eluralkodott a félelem, hogy bármiikor utcára kerülhetünk. Szeretnénk tudni, meddig dolgozhatunk itt. A szakszervezet támogatja az embereket, amikor dolgozni szeretnének. Nem vagyunk vállalatellenesek, és sztrájk helyett a tárgyalást szorgalmazzuk. Rossz légkörben felőrlődnek az idegeink, amire sem a vezetőknek, sem a dolgozóknak nincs szüksége. Mi dolgozni szeretnénk megfelelő bérért, és nem utolsósorban, folyamatosan, félelem nélkül. A művezető kétségei Rácz László, a tekercselő- műhely vezetője így nyilatkozik: — Az anyagellátással problémák voltak. Például a készülékműhelyből fizetés nélküli szabadságra kellett küldeni embereket. Előfordult, hogy még a budapies(Folytatás a 3. oldalon)
