Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-07 / 56. szám
1990. március 7., szerda o izijauKriitizászlót? II kommunizmus és a szociáldemokrácia között örök ellentét húzódik Beszélgetés dr. Petrasovits Annával Sorscsapásunk, a hiteladó Tűzzük ki a fehér Egy biztos, fizetni senki sem akar. Tiltakoznak, megtagadnak, háborognak az emberek a nagy trükk miatt, amely ugyan formálisan tiszteletben tartja az OTP, valamint a házépítők és lakásvásárlók között létrejött — az állam által valaha még szentesített — szerződést, ám mégiscsak olyasmiért kell fizetnünk, amit a jobbérzésűek is nyugodtan nevezhetnek egymás között disznóságnak. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez ügyben évtizedek alatt gyanútlanul és teljesen ártatlanul ment lépre a fél ország, akkor — a jogos felháborodást átmenetileg félretéve — érdemes megkérdezni egy olyan szakértőt, aki a hiteladó nehéz megszülésénél kezdettől fogva bábáskodott. A nyilatkozatot elhárítok tisztes névsorának pellengérre állítása helyett nézzük tehát, mit mond dr. Cseh Pál minisztériumi tanácsos, a Pénzügyminisztérium lakáspolitikai osztályának vezetője. — Önök elfogadták már a kisgazdák földprogramját. Kétségtelen, hogy <ez közeledést jelent. Rajtuk kívül kit lát még lehetséges partnernek egy koalícióra? — Mi a kisikoalícióban gondolkodunk, a kisgazdákkal, a Fidesszel, a szabad demokratákkal, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kereszténydemokraták is csatlakoznak a kiskoalícióhoz. Azt sem lehet kizárni, hogy a kiskoalíció pártjai felkérik az MDF-et is a csatlakozásra. Feltételezem, a demokrata fórum nem mondana nemet. — A szociáldemokrácia nagy kérdése a szakszervezeti mozgalom. Éppen ezért erős harcot folytatnak a jelenlegi szakszervezetekkel, mert azokat nem tartják valódi szakszervezeteknek. — A szabad szakmai szakszervezetek lennének az ideális szakszervezetek, amelyek — a szocdem-felfogás szerint — valóban képviselni tudnák a munkavállalók érdekeit. Ezek létrejöhetnek, ha a tagság tevőlegesen dolgozik a hagyományos szak- szervezetekben és a független szakszervezetekben is. A független szakszervezeteknél azonban előjön egy probléma, hogy nem a szakmánkénti tagoltságnak megfelelően jöttek létre. Az lenne jó, ha a létrejött szabad szakmai szakszervezetek egyfajta önként vállalt szövetségi rendszerré épülhetnének. — Fogalmazhatunk úgy, hogy a nyugat-európai erős szakszervezetek mintájára? — Valóban az lenne a cél, hogy ezek a szakszervezetek erősek legyenek, hiszen politikai és gazdasági nyomást kell gyakorolniuk a kormányra és a lengéscsillapítás feladatát kellene ellátniuk a munkáltató és a munkavállaló között. Egy ilyen szakszervezeti mozgalom stabilizálná a rendszert. Ezért lenne feltétlenül szükséges. — Attól nem lehet-e tartani, hogy ezek az erős szakszervezetek — fenyegetve a kormányt azzal, hogy emberek millióit viszik ki az utcára — patthelyzetet teremtenek egy kormányalakítás idején? — A szakszervezeteknek nem fenyegetniük kell, hanem a munkavállalók érdekeit megfogalmazni. Ezt a még Magyarországon ki nem alakult érdekegyeztető mechanizmusokon keresztül lehet érvényesíteni a munkáltatók felé. Nem feltétlen a kormánnyal kell tárgyalni. Adott esetben lehet, hogy éppen a munkáltatóval, amely persze vagy állami, vagy magánvállalat. Nem hiszem, hogy a szakszervezetek a szociális demagógia pártján állnak, mert maguk a munkások sem szeretik az effajta demagógiát. — Az elmúlt 40 év és a jelen pedig erre mutat. — A szociális demagógiát soha nem a munkások hangoztatják, hanem mindig egy szűk vezetői csoport, amelyik a munkások nevében próbál valamilyen poli- tikai célt elérni. A munkás roppant megfontolt ember, és ha sztrájkra adja a fejét, akkor tényleg nagy baj van. — Nyugat-európai szociáldemokrata álláspont, miszerint a tökével együtt kell élni, de az egymásrautaltsá- gi viszonyban a munkás oldalára kell állni. Mi a véleménye erről? — A marxizmus a tőke és a munka ellentétéről beszélt, ezzel szemben a szoc- dem-álláspont az, hogy a munka és a tőke együtt termel nemzeti jövedelmet. Ha növekményt akarunk, szükség van a tőkére. Pusztán ezt a viszonyt kell politikailag olyan keretekbe foglalni, hogy a munka és a tőke képes legyen az értékteremtő folyamatokat hordozni. Mig a kommunisták ebből a viszonyból az osztályharcot hirdették meg, addig a szoc- demek az osztálybékét, olyan politikai berendezkedést, ahol a tőke-munka kapcsolatban a kiszolgáltatottabb felet, a munkát védik. Ezt nem a tőke felszámolásával lehet elérni, hanem úgy, hogy a munkáltatókat próbálják rávenni politikai és szociális konstrukciókra, amivel a munka védhető. — Egy másik ellentét a kommunizmus és a szociáldemokrácia között az eszméket hordozó pártok közti harc. Örök érvényű ez? — Öröknek tűnik, ugyanis két ellentétes filozófiáról és egymással szemben álló politikai gyakorlatról van szó. A munkásmozgalomban ez hamar kettévált és azóta a. kommunisták legádázabb ellenfelei a szociáldemokraták lettek. Döntő kérdés itt a proletárdiktatúra gondolata. A szocdemek soha nem akarták és nem is segédkeztek ennek megvalósításában. Mindig az volt az álláspontunk, hogy polgári demokráciába kell beemelni a munkásokat. A kommunisták proletarizálták a polgárt, mi viszont a munkást szeretnénk polgárosítani. Ez, azt hiszem, összebékíthetet- len fundamentális különbség. Meg kell jegyezni, az MSZP ma ás megpróbálja leszorítaná a szocdem-pártot, amit majd megpróbálunk méltóképpen viszonozni. Herpai Attila Fotó: Uhrin Erzsébet Megkímélt szépasszony: az APEH — Mekkora bevételre számit a .költségvetés a hiteladóból? — kérdezem az osztályvezetőtől. — Eredetileg nettó 5 milliárd forintot állított be az Országgyűlés.. Az elmúlt év végén azonban igen sok hitelszámla a kedvezményes befizetés következtében megszűnt. Így hozzávetőleg 1 milliárddal csökkennek a bevételek. — Milyen költségekkel jár az új adónem bevezetése, az adó beszedése? — összesen 100-150 millió forintot tesz ki. — Miért a tanácsi adóhatóság, s nem a jövedelmekről hiteles információkkal rendelkező APEH végzi ezt az adóztatást? — Az APEH csak a személyi jövedelemadó alá eső jövedelmekről1 rendelkezik adatokkal. A több jövedelemről nem is kell tudnia. Ugyanakkor a helyi tanácsok ismerik jobban az embereket. E megoldással egy újabb mentességi lehetőséget kívántunk adni, amely a személyes körülmények ismerete alapján a valóban rászorultakat képes kedvezményezni. — A tanácsok vajon megbirkóznak egy ilyen hatalmas tömegű, új feladattal? — Az adófizetéssel kapcsolatos adminisztratív munkák nagy része nem állam- igazgatási természetű. Határozatot csak ott kell hozni, ahol az egy főre jutó jövedelem több ugyan a létminimumnál, de csak súlyos nehézségek árán lenne képes az ügyfél megfizetni a hiteladót. Ilyenkor a helyi adóhatóság mérsékelheti, vagy elengedheti azt. Ez többletmunka, de nem olyan, amely veszélyeztetné a működést. — S ha tömegesen valótlan nyilatkozatok születnek? — Nem tartom valószínűnek, hogy így lesz. — Mit tesznek, ha állam- polgári engedetlenségi mozgalom bontakozik ki? — Ha ez olyan méreteket öltene, hogy az állami bevételek megcsappannának, akkor a kiadásokat is csökkenteni kellene. — Jó ötletnek tartja azt, hogy az önkormányzati választások előtt az adóbehajtások miatt megutáltatják a lakossággal a tanácsokat? — Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Éppen ellenkezőleg: a mentesítésre jogosult tanáccsal találkozik a lakosság. S ez a tanácsnak pénzébe sem kerül, míg minden más adókedvezmény, mentesség csökkenti a tanácsi bevételeket. Ezzel inkább népszerűségre lehet szert tenni. R nép csak Jártássá a szálát? — Ügy tűnik, hogy az állam által adott szociális támogatásokat, segélyeket ' a hiteladóval most megvámolják. Egyik kezükkel elveszik azt, amit a másikkal adtak? — A parlamenti határozat úgy szól, hogy a létminimum alatt élő családok mentesek az adófizetés alól. Ezért mindazon bevételeket meg kell határozni, amelyek a létfenntartást szolgálják. Ha úgy gondolja, hogy a szociális támogatások nem a létfenntartást szolgálják, akkor lehet másként dönteni. — Ha e döntést a Parlament hozta is, azért ebben egyféle állami képmutatás mégiscsak felfedezhető. — Arról van szó csupán, hogy azok a családok, melyeknek a jövedelme nem éri el a létminimumot, nem fizetnek adót. — Nem lenne-e szerencsésebb például magasabb havi törlesztési részlet befizettetése fejében azt elérni, hogy hamarébb elfogyjon az emberek adóssága? Ezt még talán elfogadnák. — Ezzel egy fillér sem áramlana be a költségvetésbe. Legfeljebb az OTP jutna gyorsabban a pénzéhez. — Ha a költségvetés ekkora felhajtással is csupán 4 milliárdra számíthat, akkor nem lett volna egyszerűbb ennyivel megcsapolni a veszteséges vállalatok támogatásának tengerét? — Dehogynem, vállalva a 100 ezres munkanélküliséget. — A hiteladó csak 1990-re szól. Szakértőként hogyan látja, mi a teendő azután? — Kamatot kell emelni, nincs más megoldás. — A hitelszerződések nem így köttettek. — De nem is szólnak érről. Mindenféle ideológiát és jogászkodást be lehet vetni ebben az ügyben, de ... — .. .az emberek be is vetik. — Természetesen, ez a dolguk. Ha elfogadja a társadalom, hogy nem lehet fenntartani ezeket az alacsony törlesztőrészleteket, akkor elismeri majd ennek jogi megoldását is. Időzített bomba — Lát-e esélyt arra, hogy az alkotmánybíróság törvénysértőnek nyilvánítja a hiteladót? — Nem. — A politikai vezetés előtt mennyire voltak ismertek a támogatás súlyos fogyatékosságai? — Tíz éve mondtuk és számtalanszor le is írtuk. Kétszer is az MSZMP Politikai Bizottsága elé vitte az akkori pénzügyminiszter azt az anyagot, amely bizonyította, hogy a hitelkamatok mértéke, a támogatási rendszer óriási veszélyeket rejt magában, valóságos időzített bomba. A Kádár János, majd a Havasi Ferenc vezette üléseken kétszer is félreértették az ügyet, s nem engedtek a kamatokhoz nyúlni. Sőt, 1988 nyarán a gazdasági kérdésekben illetékes akkori KB-titkár sem tartotta időszerűnek a probléma rendezését. — Ki volt ez a titkár? — Németh Miklós. * * * Ránkszakadt terhes örökséget kellene leráznunk magunkról. Nem téved, aki úgy gondolja, hogy mások bűnös felelőtlenségének isz- sza levét. Az idén 47 milliárd forintot kénytelen az állam — főként a korábbi hitelek támogatásaként — költségvetéséből kiadni. A világ országai közül magasan listavezető Magyarország abban, hogy ki fordítja költségvetésének legnagyobb — évről évre növekvő _ hányadát lakástámog atásra. Ráadásul e pénz kétharmada a már hajlékkal rendelkezőknek, s nem a lakásnélkülieknek jut. A szociális célú támogatást pedig akár a többszörös milliomosok is minden további nélkül felvehetik .A dugába dőlt településfeljesztési hozzájárulás állampolgári erkölccsel játszadozó — s ezért erkölcstelen — bevatlósdija látszik visszaköszönni ebben az adóban is: hazudj, vagy fizess! A tanácsok lehetősége pedig: tedd a kötelességed, vagy csukd be a szemed! Ám szilárdnak és elkerülhetetlennek látszik a mindenkori állami vezetés eltökéltsége: ilyen vagy olyan jogcímen, de ezt a tévedést is velünk fizettetik meg. Kiss A. János Az interjú utáni napokban került nyilvánosságra a kormánynak az a döntése, mely szerint az egy főre jutó jövedelem kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni a családi pótlékot, a szociális támogatást, a gyermekgondozási segélyt, az árvaellátást. és a gyermektartási díjat. Akinek az új szabály következtében nem kellene hiteladót fizetnie, erről a tényről április 20-ig értesítse az OTP-t. Falugyűlés Kardoson Becs—Békéscsaba világkiállítás? Mire jó a falugyűlés? Ha a még hatályos tanácstörvény alapján Ítéljük meg: hát nem sokra. Éppen úgy nincs ügydöntő hatásköre, mint egy jóízű kocsmai beszélgetésnek. Más kérdés, hogy amennyiben a község vezetői őszintén feltárják gondjaikat e fórumon, s adnak a véleményt nyilvánítók szavára, akkor értelmesen telik el az erre szánt idő. Kardoson nemrégiben egy hétfő estére hirdették meg a falugyűlést. (Gondolom, még a tévémentes boldog hétfők hangulatában ringatózva.) Meg is lett a foganatja: az ezerfős faluból vagy 150-en szánták rá magukat, hogy elballagjanak a művelődési házba, meghányni-vetni közös dolgaikat. Arányát tekintve annyian, mintha Békéscsabán úgy 11 ezren verbuválódnának össze. Elszámította magát, aki csupán egy jó kis csetepaté reményében huppant le a kultúrház összecsukható székére. Sejtésem szerint egyszerűen azért nem tört elő semmiféle romboló indulat, mert a település vezetése itt év közben is „beszélő viszonyban” van a többi lakossal. Ha valaki ezek után egyfajta idill bemutatására számít, hamarjában tegyen le róla. Nejn használt ugyanis a szemhéjakat magasan tartó izmoknak a tanácselnök (rövidebb) és a vb-titkár (Kondorosig érő) beszámolója. Pillogtak is oldalvást szép számmal a kardosiak... A fillérre pontos elszámolás ugyan tisztes dolog, de azért mégiscsak a falu népének véleménynyilvánítása lett volna a fontosabb. A kardosiak érdeklődéséhez képest magánügynek számító szolgáltató vállalati sirámok, beszámolók alatt pedig már meg is nyikordultak a székek. Ráadásul egyetlen tudor sem akadt közöttünk, aki meg tudta volna mondani (pláne magyarázni), hogy miért kell a falusiaknak olyan irdatlanul magas árat fizetni a vízért és a villanyért, no meg persze minden másért. Mandátuma lejárta előtt megjelent a falugyűlésen Fekete János, a környék országgyűlési képviselője is. (Huncut, aki arra gondol, hogy mellesleg független képviselőjelöltként is tette ezt.) Nem csoda, hogy elsősorban felé fordultak az arcok. Tőle aztán — a Magyar Nemzeti Bank közelmúltig elnökhelyettesétől — volt mit kérdezni. Egy kis ízelítő a rázúduló faggatózásból: miért nem arról beszél, ami az ötvenes években a földdel történt? Visszakapják-e az örökösök az atyai földet? Mikor lesz egyforma az áramdíj falun és fővárosban? Miért kapnak nagy fizetést, majd nyugdijat azok, akik miatt oly parányi az övék? Miért nem Bécs és Békéscsaba között rendezik a világkiállítást? (Akkor a rosseb se bánná ...) Hogyan jött össze az ország 21 milliárd dolláros adóssága? Jöttek, persze jöttek a válaszok is, igazsággal és elemző mélységgel, de nem tudni, hogy kit győztek meg, s kit nem. Ezért aztán minden tanulságkeresés helyett álljon itt zárógondolatként egy kardosi szlovák parasztembernek a falugyűlésen kibökött bölcsessége, amely az egykor eljövő „békeévekben” majd talán anekdotává is érlelődik: „Okosak ám a mi felső vezetőink — tisztelet a kivételnek." K. A. J. Bízza ránk termékét, j ! (66) 51-202, Mezőberény, (60) 11-411, 11-818, Szeghalom, k ! árukészletét! Elszállítjuk, rakodást végzünk. Fuvarszervezés: (66) 41-825, Békés, VÁLLALUNK — Tartós szállítási feladatok szervezését, kivitelezését. — Költségelemzést, elő- és utókalkulációt. — Fuvarjogi szaktanácsadást. — Egységrakomány közúti szállításra történő méretezését. * — Komplex földmunkákat. KÖRÖS VOLÁN békési üzemegysége, BÉKÉS, Táncsics u. 91. 5630.
