Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. március 6., kedd iZIjUUi-Titá Hétköznapok egy kollégiumban Tanár és diák, fiúk és lányok, eminensek és renitensek Óra nélkül is tudom, há­romnegyed kettő körül jár az idő. Ilyenkor van vége a hatodik órának, s az iskola elengedi egy rövid időre a gyerekeket. Pattanásos ka­maszarcok, köpenytől meg­szabadult színes ruhák höm­pölyögnek ilyenkor az ut­cán. Egy csapatnyi gyön­gyöző kacagást épp most nyelt el az áutóbusz, hogy füstöt pöfögve elvigye vala­hová. Diplomatatáskát szo­rongató kezek, tétován egy­mást kereső szempárok, ügyetlen, cigarettát forgató ujjak kavalkádja tart a 6zürke, többnyire „szocreál” stílusú kollégiumok mindent elnyelő bendőjébe. Mi tör­ténik ott, ha megérkeznek? Tényleg, hogy is van 'ez most egy kollégiumban? Mi­lyen ott belül egy nap, egy év, az itt töltött idő? A békéscsabai Lékai Já­nos Kollégium egy a sok közül. De háromszázhuszon- két férőhelyével a megye legnagyobbjai közé tartozik. Hetvennyolc településről jöt­tek ide a diákok, s alig van a megyeszékhelyen olyan középiskola, ahová ne indul­nának el innen reggelente. A kollégistának nem sok gondja van az időbeosztás­sal. Azt megszabja a házi­rend. ‘Eszerint kettőtől fél négyig tart a délutáni ki­menő. (— Nincs sok mindenre időnk. Mire felérünk a vá­rosközpontba, már vége is van. Sétálunk, vásárolunk, meg ilyesmi... — Ha nem jó az ebéd, ilyenkor kipótoljuk valami­vel. — Én nem szoktam kimen­ni, érettségire készülök, ilyenkor is tanulok.) Ezután kezdődik a szi- lencium. A tanulócsoportok a nevelőtanár felügyeletével fél négytől fél hétig foglal­koznak a leckével, de a kol­légiumban van lehetőség matematikából és fizikából korrepetálásra is. (— Egy biztos, tanulni le­het itt, ha csönd van a szi- lenciumon. Ha meg hango­san akarok tanulni, például jegy verset, felmehetek a há­lóba. — Az osztálytársaink, akik csabaiak vagy bejárók, biz­tos nincsenek ennyire rászo­rítva a tanulásra. Szabadab­ban eljárkálgathatnak.) A benti életet ugyanúgy igyekeznek itt is színesebbé tenni, mint akármelyik más kollégiumban. Vannak szak­körök, esténként szintek kö­zötti bajnokság, lehet tévét nézni, szerveznek mozit, működik diáktanács, havon­ta egyszer diszkó. Videóra — egyelőre — nincs pénzük. (— Még video sincs. A könyvtárban működtetnek ugyan nekünk egy videoklu- bot, de ott kötelező olvas­mányokat vetítenek, meg ilyesmit. Azért járnak egy- p árán. — Lehet este tévét nézni, néha még akkor is, ha tíznél tovább tart a film. — Én nem szoktam tévéz­ni. Az a baj, hogy nem le­het fennmaradni fél tizen­egynél tovább, pedig nekem sokszor még tanulnom kelle­ne. De ha elkapnak, hogy égetem a villanyt, az kime- nómegvonással jár. — A színjátszókor, ami most szeptemberben indult, az nagyon jó. Nemrég ad­tuk elő Csehov egyik darab­ját.) Az előteret, ahová az ut­cáról belépünk, „találka­helynek” nevezik, hiszen a fiúk és lányok itt találkoz­hatnak. Meg persze az is­kolában a kimenőn, a közös programokon. (— Az osztálytársainkkal csak az iskolában beszélge­tünk. Általában innen a kollégiumból vannak a ba­rátaink. — A mi hálónk — mind a 611-esből vagyunk — na­gyon jól összejött az idén. Tavaly még volt egy-két „elvont” gyerek, akikkel nem lehetett mit kezdeni, de már nincsenek itt.) rtWWVWWWW A rend persze szigorú, nem szabad késni kimenő­ről, a moziból, nem szabad a szobában enni és így to­vább. A büntetésnek foko­zatai vannak: kimenőmeg­vonás, nevelőtanári, igazga­tói megrovás, s a legsúlyo­sabb esetben kizárás, elta- nácsolás. A Lékaiban hét diákot küldtek el az idén. Sok ez vagy kevés? Babák István igazgató szerint már egy eset is sok. Ez a hét vétkes két ügy kapcsán jött össze, mindkettő .klasszikus kollégiumi incidensnek” szá­mít. A nagyobbak és a ki­sebbek viszonyáról van szó. Először egy avatás néhány részletéről — egész pontosan fenékverésről — szereztek tudomást a nevelők, később pedig egy hasonló dolog pattant ki: néhányan külön­féle szolgálatokra — ágya­zás, takarítás — kényszerí­tették a fiatalabbakat, illet­ve egyiket-másikat megkér­ték, hogy jöjjön át a szobá­jukba — énekelni. (— Az elsős, á csicskás. Meg kell csinálnia, amit a nagyobb mond. De az utób­bi időben nincs ilyen, mert nagyon szigorú az ellenőr­zés.) wwwwwwv Mialatt beszélgettünk Ba­bák István szobájában, töb­ben is kopogtattak. Egyik fiú már csütörtökön haza akart utazni, egy másik pe­dig néhány társával meg­erősítve közli, hogy beletört a kulcs a zárba. Nincs sze­rencséje. Már a másolat volt nála, úgyhogy újat kell csi­náltatnia. Később a fűtők jönnek tanácsot kérni, kell-e fűteni a lány részlegben? — A lányoknál tényleg baj van — fordult hozzám az igazgató, amikor elmen­tek. — Ez a részleg az ötve­nes években épült, délnyu­gati fekvésű, és ráadásul ki­csik az ablakai, úgyhogy mindig ott van a leghide­gebb. Egyébként a lányok 12 ágyas szobákban laknak, a fiúké hat-nyolc személyes. Arra a kérdésre, lehet-e személyesen ismerni a há- romszázegynéhány gyereket, így válaszol: — A két vég­letet mindenképp. Sokszor van megbeszélnivalónk, fő­leg a renitensekkel, ilyen­kor ők általában kifejtik, hogy bezzeg otthon sokkal többet megengednek nekik. Én erre azt felelem: nézd, fiam — mert többnyire fi­úkról van szó, a lakóknak csak egyharmada lány —, az a szüleid dolga. De ha nekik is 322 gyerekük lenne, s mindegyikért felelősséget kellene vállalniuk, biztosan ők is így tennének a he­lyemben. Nem sokkal a második szilencium kezdete előtt fe­jeztük be a beszélgetést a diákokkal a társalgóban. Az utolsó néhány percben ter­veikről esik szó. Mindannyi­an szeretnének továbbtanul­ni s ha más városba kerül­nek is, kollégiumban lakni, mert tulajdonképpen nem is rossz kollégistának lenni, nem minden tanár szigo­rú ..., meg különben is... Kiss Katalin A kimenő alatt kevesen maradnak az épületben... Enteriőr a lányoknál Pártok és az orvosi kamara eszmecseréje Vége az ágy utáni vágynak? Nincs szerencséjük a pár­tokkal azoknak a szakmai törekvéseknek, amelyek — maguk is megújulásra várva — egy-egy ágazat tevékeny­ségéről, jövőjéről kívánnak szót váltani a politika leté­teményeseivel. A Békés Me­gyei Orvosi Kamara péntek délutáni rendezvényére a megye pártjai közül csak az MDF, a Néppárt, és az SZDSZ küldte el képviselőit. A távolmaradottak közül pe­dig egyedül az MSZP vette a fáradtságot, hogy kiment­se magát. Az egészségügyi költség- vetési, ellátási és beruházá­si összefüggéseit dr. Szepes- vári Elemér, a kamara el­nöke vezetésével tekintették át. Hamar kiderült, hogy a megye egészségügyi ellátott­sága (is) messze elmarad az országos átlagtól, s jelentős fejlesztéseket igényel az, alapellátásra, a kórházaink­ra és rendelőintézeteinkre. Valamennyi kórházunk ala­pos felújításra, fejlesztésre szorul. A kamara, a megyei tanács, a szakszervezet, a kórházak és a pártok kép­viselői teljes egyetértésre jutottak abban, hogy semmi sem indokolja, hogy fenn­tartsák a csalóka ágyszám- bűvöletet, hiszen osztályon­ként sokszor már a meglé­vők is kihasználatlanok. A megoldás: javítani az „ágyak minőségét”. (Azaz a kóVház. infrastruktúráját), s az imitt-amott feudális szí­nezetű „osztálykorlátok” le­rombolásával rugalmasabb, megbízhatóbb egészségügyi szolgáltatást nyújtani. Mind­ezt természetesen, a társa­dalombiztosítás hatékony felhasználásával. Nem volt vita arról, hogy a térség meglévő egészség- ügyi hátrányait a kormány­zatnak — az egyébként he­lyes normatív támogatás mellett — ki kell egyenlíte­nie. A vitában a pártok részé­ről dr. Ferdinándy■ Kond, (Néppárt), dr, Kander Zol­tán és dr. Kereskényi Mik­lós (MDF) fejtette ki véle­ményét. Az MDF átfogó szo­ciális és egészségügyi prog­ramja szociológiai érzékeny­ségű, s konkrét helyzetis­merettel párosul. Az eszme­cseréről a kamata videofel­vételt készített, amelyhez or­vosok és laikusok, egészség- ügyi intézmények és pártok egyaránt hozzáférhetnek. Dr. Vtski Annától, a ka­mara alel nőkétől megtudtuk, hogy a pártokkal a párbe­szédet május 4-én, 15 óra­kor Gyopárosfürdőn foly­tatják, s többek között a gyógy-idegenforgalomról esik majd szó. K. A. J. Vidám farsang az S. 0. S.-faluban Bensőséges ünepség szín­helye volt Battonyán, szom­baton délelőtt az S. O. S. gyer­mekfalu közösségi háza. A Debreceni Tanítóképző Fő­iskola békéscsabai kihelye­zett tagozatának 25 hallga­tója vállalkozott arra, hogy a farsangot még vidámab­bá, emlékezetesebbé tegye a gyermekfalu lakóinak. — Hagyományteremtő ez a mai nap — mondta a be­mutatkozás során Kovács Géza, a főiskola képvisele­tében, és ígéretet tett arra, hogy nagyobb ünnepek előtt, máskor is felkeresik a falut, és érdekes műsorokat, játszóházszerű programokat hoznak az itt lakóknak. A délutánig tartó foglal­kozás első felében a gyere­kek gitárszólóval előadott dalokat hallgattak meg, majd vidáman énekelték együtt az ismerős „Se lát, se hall, Dömötör” kezdetű dalt. Ezután a terem gyors át­rendezése következett, és a felerősödött gyermekzsivaj közben, az asztaloknál szebbnél szebb babafigurák és cérnasárkányok kerültek ki a szorgos kis kezekből. A társasjáték és bábkészítés alatt, az érdeklődők válo­gathattak a főiskolások ál­tal felajánlott meseköny­vekből is. Az idő szinte ész­revétlenül telt, amikor hir­telen a Tekerő nevű népi együttes lépett a dobogóra és rázendített egy vidám nótára. / A néhány lélegzetvételnyi szünetben Galambos György- gyel, és Posta Istvánnal a gyermekfalu vezetőivel be­szélgettünk, akik elmond­ták, hogy nagyon jólesett az itt élőknek ez a felajánlás, és remélik, valóban tartós kapcsolattá válik. A farsang apropóján szervezett műsor tartalma és lényege az az együttműködés, amely több csoportokra bontott kézmű­ves-foglalkozást és vidám hangulatú programot hoz majd a gyerekek életébe. Mindennek viszonzásául a gyermekfalu nyáron 5-6 fő­iskolást fogad nyári gyakor­latra. Hogy a családok is jó szívvel vették ezt a kapcso­latteremtést, azt bizonyítot­ta az a lázas készülődés is, amely során minden család egy-egy tálca szendvicset ajánlott fel a vendégek fo­gadására. Az ötlet és a meg­valósítás most tehát talál­kozott, és ez további kap­csolatokat is jelenthet. H. M. Sikerkönyvek A könyvesboltokba, könyv­pavilonokba került a Mes- terdetektív-sorozat első da­rabja, amelynek szerzője méltó és dicséretes módon az ilyenfajta klasszikus iro­dalom legjobbja, koronázat­lan királynője, Agatha Chris­tie. A mű címe pedig: A vörös sál. Igazi, megszokot­tan színvonalas alkotása ez a páratlan képességű írónő­nek. Főhőse ezúttal az oly népszerű és nagyon sokak által kedvelt, bajszos belga mesterdetektív. Hercule Poi­rot, aki a 103. oldalon ál­lítja fel a gyilkossággal gya­núsítottak listáját, ABC- sorrendben, A-tól J-ig, de lehet, hogy a K-ig is eljut maid ... Szórakoztató, lebilincselő, a műfajt kedvelő ínyencek­nek is minden igényét ki­elégítő ez a kötet, amely kis formátuma — 10,5 X 14,5 Agatha Christie centiméter — miatt akár zsebben vagy retikülben is tartható, s onnan bárhol, bármikor elővehető és ol­vasható. egészen az izgal­mas és nem várt -végkifej­letig. De kár lenne a lebilincse­lő olvasmányról előzetesen ennél többet elárulni, in­kább arról érdemes szólni, hogy a „Minden idők 20 legjobbja” feleimet - viselő Mesterdetektív Kiskönyvtár a szerkesztők szándéka sze­rint számos kellemes meg­lepetéssel szolgál a beha­rangozott további regények­kel. Mert találkozhatunk majd Charlie Chan-nel, a mosolygó kínaival, Perry Mason-nel, az agyafúrt ügy­véddel. Sherlock Holmes- szal, a detektívkirállyal, Ar- sene Lupinnel, a detektív- betörővel, James Bonddal, a 007-es ügynökkel, Simon Templarral, az Angyallal, Maigret-vel, a lélekbúvárral, Miss Marple-vel, a vénkis­asszonnyal, Philip Marlowe- val, az exzsaruval, Derrick- kel. a pedánssal, hogy csak a legismertebbeket említ­sük. A Mesterdetektív Kis­könyvtár köteteit a Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft. je­lenteti meg. v. 2. Záptojások A gyerekek imádják, a felnőttek a po­kolba kívánják. Komoly családi viták tárgya, s mióta ott sorakozik az ABC-k polcain, azóta az anyukák a vásárlás ide­je alatt legszívesebben bekötnék csemeté­ik szemét. Igen, a Kinder-tojásról van szó. Ez a félig édesség, félig játék találmány egé­szen elcsavarta a gyerekek (esetenként a felnőttek) fejét. Ami igaz, az igaz, nem volt nehéz lekörözni sem ízekben szegé­nyes édesség-, sem ötletekben hiányos já­tékiparunkat. A tojás így hát akadályta­lanul begurult az életünkbe. S bár az ára nem éppen kevés, a kereskedők a megmondhatói: bizony, nem rossz üzlet a vékony csokitojásba zárt aprócska mű­anyag játék. „Szülőatyja”, bizonyára meg­gazdagodott rajta, meg is érdemelte, hisz egyedülállóan ötvözte mindazt, aminek örülni tud egy kisgyerek: a meglepetést, az ötletet, a játékkészítés gyönyörűségét, s mindehhez köretnek a finom édességet. Am az örömbe mostanában egyre gyak­rabban üröm vegyül. A Kinder-figurákból hol ez, hol az a darab hiányzik. A repü­lőgép szárnyát, a párduc fejét sírva ke­resheti a kis tojástulajdonos. A szülő pedig mérgelődhet, hisz fölöslegesen dob­ta ki a pénzt, nem örömet, hanem fájdal­mat okozva gyermekének. Reklamálni pedig lehetetlen, hisz a cso­ki már elfogyott, s mi módon bizonyítha­tó be, hogy a hiányzó alkatrész nem ott­hon kallódott el? A kereskedő vétlen a dologban. hisz nincs röntgenszeme: a gyártó pedig nem hazai, így reklamálni igen körülményes. Bosszankodik tehát a szülő, gyerek, s titokban arra vágyik, hogy a bűnös fe­jéhez vágjon egy-két, nem Kinder-, de valódi záptojást....-gubuez­Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents