Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-29 / 74. szám
a 1990. március 29., csütörtök Egy vitaanyag margóiára A TIT szervezeti megújulásáról ........a tagegyesületek szövetségeként működő TIT-ben nyílik majd igazi lehetőség az egyesületi demokrácia megvalósulására” Fotó: Kovács Erzsébet Vállalkozó népművelés A békéscsabai Szivi A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a közeljövőben tartja közgyűléseit. Hogy az eszmecsere eredményes legyen, egy vitaanyagot küldött tagjainak a megyei szervezet a TIT szervezeti megújulásáról. Az erről szóló javaslatot dr. Petrik Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettése (a TIT munkabizottságának vezetője) látta el névjegyével... — A jogi választmány tagjai s néhány megyei titkár alkotta azt a tizenegy- méhány fős munkabizottságot, mely ezt a vitaanyagot elkészítette. — Miért van szükség a szervezeti megújulásra? — A TIT magán viseli a régi, félállami, féltársadalmi vonásokat, a demokratikus centralizmus elve alapján, kívülről irányított szervezet. Ilyen módszerekkel képtelenség egy több ezres társadalmi szervezetet eredményesen mozgatni. Ám a legnagyobb baj, hogy nincs nyilvántartott tagsága. Ezt szimbolikus értelemben mondom. Arra gondolok: nem tudjuk, hányán vannak, akik valóban azonosulni tudnak a szervezet célkitűzéseivel, s hányán, akik csak névleg TIT-tagok. — Tehát elsődleges feladatnak tartja a szervezeti átalakítást? — Inkább elengedhetetlen feladatnak tartom, hiszen természetesen a tartalmi megújulás legalább ennyire fontos. Korszerű formával — egy teljesen újonnan létrehozott, alulról építkező szövetséggel, mely sok, autonóm tagegyesületből áll — könnyebb eredményes ismeretterjesztő munkát kifejteni. — Milyen alapon szerveződnek ezek az önálló tagegyesületek? — Lehetnek regionális (megyei, városi, községi vagy tájegységi) egyesületek ugyanúgy, mint tudományág vagy tudománycsoport köré szerveződő, illetve adott probléma megoldására alakuló egyesületek. — A munkabizottság melyik formát ajánlja leginkább? — A különféle alapon szerveződő tagegyesületek egyenrangúak és egyformán fontosaik. Épp ez a dolog lényege: hogy ne központilag döntsék el, kik és milyen célból hoznak létre tagegyesületet. Ezt a tagságra kell bízni! — És ha jól értem, a tagegyesületekből áll majd ösz- sze a társulat ... — Igen, egy szövetség, mely gyűjtőmedencéje lesz a tagegyesüieteknek. Ám — s ezt hadd húzzam alá! — a gazda nem a szövetség lesz, hanem épp fordítva! S ez a dolog lényege. Ügy hiszem, a tagegyesületek szövetségeként működő TIT-ben nyílik majd leginkább lehetőség az egyesületi demokrácia megvalósulására. A szövetség feladata elképzeléseink szerint nem más, mint a tagegyesületek kiszolgálása, az egység megtartása. Ez utóbbi több okból fontos. Egyrészt azért, mert a TIT társadalmi presztízsét csak így őrizheti meg, másrészt mert a tagegyesületek így szövetségi formában lesznek képesek országos fontosságú művelődési folyamatok megoldására, illetve az ehhez szükséges állami és egyéb pénzforrások megszerzésére. — Ha már a pénznél tartunk ... Mi lesz a társulati vagyonnal? Ez bizonyára élesen felvetődik majd az újraszerveződés idején. — Hosszú és nehéz alku várható a küldöttgyűlésen, ha ez a kérdés napirendre kerül. Én nem tartom célszerűnek széthordani a TIT vagyonát, bár választhatja ezt a megoldást is a tagság. Egy biztos, csak akkor érdemes a tulajdonjogi kérdéseket felvetni, ha tudjuk, mi az örökség. Félek, nem olyan hatalmas az a vagyon, mint sokan hiszik ... — Térjünk vissza a szervezeti kérdésekhez! A vitaanyagban szó van olyan regionális irodákról, melyeknek alapvető kötelessége lenne a tagegyesületek működési feltételeit biztosítani. Ez a felállás kísértetiesen hasonlít a mostani formához. Itt a megyei, városi TIT- szervezetekre gondolok ... — Van is hasonlóság, hiszen itt is professzionisták dolgoznak majd. Csakhogy ezúttal nem a szövetség, hanem a tagegyesületek alkalmazásában! S ez a fontos. Abban, hogy mely iroda szolgáltatásaira tart igényt, a tagegyesület dönt. Előfordulhat hát — ha nem dolgozik úgy, ahogy kell, ha nem kezdeményez értelmes dolgokat —, hogy egyszerűen elhal egy iroda, a másik meg virágzó vállalkozásba kezd ... — Ha valóban ilyen demokratikus a dolog, s a tagegyesületek a regionális irodák gazdái, akkor miért így fogalmaz a vitaanyag — idézem: „Az irodát a főhivatású munkaviszonyban álló igazgató irányítja, aki felett a munkáltatói jogokat a szövetség ügyintéző szerve gyakorolja...” — Ez is egy olyan kérdés, melyen sokat vitatkoztunk a munkabizottság ülésein. Mint említettem, néhány megyei titkár is részt vett munkánkban, ők fogalmaztak így: jobban éreznék magukat, ha nem lennének kiszolgáltatva esetleges helyi hatalmasságoknak. Nos, ezért került be a vitaanyagba még csupán alternatívaként ez a megoldás. Egyébként én nem értek egyet vele. — Inogna a szék a helyi szervezetek munkatársai, vezetői alatt is? — A jó megyei titkárokat, s munkatársakat nem féltem. Hogy ezt példával is alátámasszam: nemrég egy fiatalember járt nálam. Elmondta, hogy Siófokon létrehozzák a Dél-balatoni Tudományos Ismeretterjesztő Egyesületet. Az átképzésekre és az idegennyelv-okta- tásra specializáltam, nemhogy megélnek, de nyereségesek is lesznek. Nos, e példa is bizonyítja, kulturális szolgáltatásként másutt is létre tudnak hozni olyan profi vállalkozást, mely megáll a maga lábán. S akkor az adott titkárnak, munkatársaknak nyert ügye van. — Még egy aggályom van, az önök vitaanyagát olvasva. Tudjuk, hogy elsősorban olyan ismeretterjesztő formák -virágzanak napjainkban, melyek idővel anyagi erővé válnak. Nyelvek, jogi előadások, hadd ne soroljam ... Ugyanakkor azok a tagegyesületek, melyek teszem azt, egyes művészeti ágak népszerűsítését tűzik zászlajukra, életképtelenekké válhatnak. Érdeklődés híján ... És az esélyegyenlőség hiányát érzem az aprófalvak és a nagyvárosok területi elvén szerveződött tagegyesületei között is ... — Az előző kérdésére csupán annyit: én nem félek, mert a területi tagegyesületek továbbra is meghatározóak lesznek, s ezek — egyesületen belül — a kevésbé kurrens tudományágakat is segítik. Kérdése második felére el kell mondjam: recept nincs a szervezésre. Ha egy kistelepülésen 10 ember akad, aki önállóan kíván dolgozni, tegye. S döntsenek arról is, hogy a megyéhez, más városhoz, vagy egyenesen a szövetséghez kívánnak-e csatlakozni. — Kérem, árulja el: miért olyan fontos a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének a TIT sorsa? — Fiatal jogászként 1960- ban lettem a TIT tagja és szakmámnál fogva is közel állnak hozzám a szervezeti élet kérdései. Meggyőződésem, csak akkor éri meg 150. évfordulóját a társulat, ha mielőbb új alapokra helyezi önmagát. Nagy Ágnes Mit tegyen a népművelő, ha piacgazdaság felé törekvő társadalomban dolgozik? Mit a közművelődési intézmény, melyet támogatáscsökkentéssel előbb-utóbb a miből létezni kérdése elé állítanak? Ugyanazt, mint mindig is: a szakma mérlegel, számol, alkalmazkodik — gyakran hangoztatott kifejezéssel' megújul'. A megyei művelődési központ szerencsés, mert bevált szolgáltatásaira alapozhatott, mikor nemrégiben megnyitotta Békéscsabán, a Beloiannisz utcában irodáját,. a Szivit. Három népművelője szervez, menedzsel, kölcsönöz. Nem titkolt szándékuk, hogy mindebből pénzt csináljanak az intézmény laposodó zsebébe. Hogy mire vállalkoztak, arról bővebbet Tóth Imre irodavezetőtől hallottunk. — Mindenféle műsor és rendezvény szervezésére alakult ez az iroda — mondta. — Munkahelyi, családi, kulturális összejövetelekhez ajánljuk vagyonúnkat, azaz a művelődési központ tíz, de akár 500 főt is befogadó termeit, a fehérasztalos programokhoz, gyűlésekhez felszereléseinket. Vannak fotósaink, videósaink, zenekarunk. amatőr művészeti együtteseink... Az MMK új kezdeményezése a videofilmkölcsönzés. A Tiszafilm Forgalmazó Kft. rendszeresen eljuttatja hozzánk a kurrens és nagy érdeklődésre számot tartó filmeket. Kölcsönző fiókunk nyílt már a Tégla Közösségi Házban és. hamarosan lesz a Lencsési lakótelepi épületünkben is. Itt, a Beloiannisz utcai irodában levő kistermünket elsősorban premier moziként nyitjuk meg — júniusban hasonlóképpen a Lencsési Közösségi Házban —, de mint lakótelepi klubot is megajánljuk. A harmadik elképzelésünk a szomszédos IBUSZ-szal való együttműködés. Miért ne lehetne az eddigieknél jobban kiaknázni a turizmus és a kultúra összekapcsolásában rejlő lehetőségeket? — A megyei művelődési központban megszűnt a köz- művelődési munka osztályokra tagozódása. Hogyan illik a képbe az iroda létrehozása? — A szervezeti váltással célunk a kevesebb bürokrácia, a művelődési közösségek nagyobb önállóságának biztosítása volt, ami nem jelent magára hagyatottságot. Mi például ugyanúgy, sőt az eddigieknél jobb menedzserei szeretnénk lenni az amatőr művészeti együtteseknek. Nekik fontos a világot jelentő deszka, mi pedig igyekszünk megkeresni az igénylőket. A művelődési házakat változatlanul támogatjuk a megyébe érkező művészeti rendezvények ajánlásával. A szervezett közvetítéssel mindenki jól jár, hisz lőhet takarékoskodni az utazási költségeken és ha, több a fellépési lehetőség, az ár is kisebb. Végül, szerintem a megyében és az MMK-ban dolgozó kollégáknak is jó, ha szervezési gondjaikon enyhítünk. — Kell-e a közművelődésnek a menedzselés? — Feltétlenül!. Mikor a gazdasági vállalkozások ke- rültnek előtérbe, mi se tehetünk mást. A kultúrától sem lehet megtagadni a túlélés lehetőségét. Ez pedig a saját lábon állás. És még valami: jobban megbecsüljük a sűrű fillért, mint a ritka forintot. Más irodáknál olcsóbbak akarunk lenni és lehetünk is, mert belső, meglevő erőinkből gazdálkodunk. A Szivi (nevét a szervező iroda és video szóösszetételből1 alkották) a hét minden napján nyitva tairt. Hogy kell-e majd vagy sem.' eldönti az idő. Az ott dolgozók mindenesetre bíznak, mert szolgáltatásaiknak már eddig is volt vevőköre, vállalkozásuk nem légből kapott ötlet. Ami az egészben új, az a szervezettség, a nyílt kiállás. Felmerülhet persze a kérdés, hogy áru-e a kultűra? Évtizedekig még a .gyanú árnyékát is igyekeztünk elkerülni, ám ma már egyre többen úgy gondolják, ha a piacgazdaság az élet minden területén létező koncepció, az a művelődés területét sem kerülheti eL Persze a végső cél nem lehet az üzlet... Sz. M. Tudod-e, mit írt Móra Ferenc? Mintegy 100 kisgyerek hallgatta kedden délután Békéscsabán, a megyei könyvtár gyermekkönyvtárában a budapesti Helikon Együttes Nádihegedű című, szívet melengető Móra- műsorát. Létay Klára előadó-, • Békeffi Sarolta ének-, Mosó- czi Miklós gitár- és Vág! László fuvolaművészek Móra Ferenc verseit, prózáját szólaltatták meg, összeállításukat népdalokkal fűszerezve. A könyvtár a Móra-vetélkedő 4. osztályos résztvevőinek kedveskedett az előadással, melyből egyúttal versenykérdések is lesznek Fotó: Fazekas Fereno Sütő András: Naplójegyzetek Itt van tehát a drót, mon- dóm Gergely öcsémnek, aki velünk jött, hogy az elhárító munkálatokat szakértelemmel végezze. A ház sarkában állunk, ahol szombaton az elégtétel ritka örömével tapinthattam ki a huzalt a föld alatt. Gergely a mutatott helyre nyúlt, majd fölrántja szemöldökét: — Itt nincs semmi. — Lehetetlenség. Ott volt. — Csak volt. Kapkodó mozdulatokkal követel jük a körfűrész vágta nyomot: a drót sehol. Az elégtétel öröme most a bel- ügyéreké. Valahol összeröhögnek a kudarcunk láttán. Talán épp a közelünkben, a sűrű bokrok között. azután az erdő fái között, ahol a szakszerű ténykedés újabb nyomára bukkanunk. Száraz tölgyfalevelek össze- seperten, tenyérnyi széles ösvényként jelzik; itt nem a szél működött. Ember mesterkedett. A vágat nyomát még fenyőgallyakkal is megpróbálta eltüntetni. Haladunk tehát a nyomon négykézláb, s úgy 150 méternyire a patak közelében öcsém felrikkant: — Itt van! Nézzük tehát egyik a másikat leverten. Míg hazanyargaltunk, a drótot fölszedték. Csak szombaton éjjel tehették. Ugyanis rendszerint éjjel dolgoznak. A helybéliek nemegyszer észleltek a ház körül zseblámpafényt. titokzatos mozgást. Hát most kész! Újból túljártak az eszünkön. De nem olyan fából faragták Gergelyt! Tíz körömmel kutatva halad elé a vágaton, át a tisztáson, majd Kezében a fekete zsinór, így derült ki, hogy a vágatban nem nyúltunk eléggé mélyre. De lám, itt a bűnjel! Előttünk is, mögöttünk is. A fülesek az erdőben komolyabb munkát végeztek, mint a ház mellett a tisztáson. — Akkor tehát göngyölítünk! — mondom lelkesen. — Kíváncsi vagyok, meddig vezet ez a drót. S mi van a végén? Kik lehetnek a végén? Lelki szemeimmel azokat a nyakkendős civileket látom, akik itt is követni szoktak bennünket s leginkább olyan napokon, amikor külföldi vendégeink érkeztek. Ott lehetnek most is az elnöki medveles épületben. Karszékben ültve kártyáznak,' fülükön a hallgató, szemükben az öröm, hogy végre megoldották az emberi gondolatok etcsípésének bonyolult feladatát — a vadonban, ahol nincs telefon. öcsém nálamnáll óvatosabb, mert körülnéz a sűrűben s így szól: — Ne menjünk most tovább. Itt könnyen agyonüthetnek. Haladjunk a fölszedéssel visszafelé. így cselekszünk. A drótot kihuzigáljuk, de nem tekerjük föl. Ne veszítsük el a végét. — Gabonabetakarítás, drótbetakarítás! — mondom nevetve. Egy idő után Gergelyt magára hagyva elnyargalok a fényképezőgépért, örökítsük meg a látványt. Az irántunk tanúsított állami gondoskodás megható jeleit. Belügyérek áldozatos, lelki- ismeretes munkálkodásának bizonyítékait. Ó, szegények! Mily nehéz terepen kell dolgozniuk! Hány vastag fenyőgyökeret kellett átvágnánk! * Futás közben eszembe jut, hogy tanúk is kellenének most. Sándor szomszédot kellene áthívni. Vagy Marxot inkább? öt és Lenint, mondjuk. Lássák, mi van a drót, vagyis az Eszme végén. Mire megtérek a fényképezőgéppel, öcsém már az erdő szélén pihen egy kövön. Lekapom. Cseréljünk helyet. Gergely hátranéz, elképed. Alig néhány méternyi drót fityeg a kezében. Pedig legalább ötvennek kellene lennie. — Nézd csak! Elvágta valaki. Elvágta és él is tűnt vele. — No, mit mondtam én neked? — néz rám Gergely szigorúan. Itt volt hát a szolgálatos belügyér alig néhány méternyire a sűrűben. Megállapítjuk, hogy ügyesen és bátran járt el. Vagyis, hogy túljárt az eszünkön. Nem tudjuk meg, meddig vezetett hát a drót. Ám lehetséges, hogy ennek fejében megúsztuk az esetleges főbeverést. — Vagy a meglövetést hangtalan pisztollyal — lódult meg újból Gergely képzelete. Az erdőszéli s a ház közötti részen azonban már nincs drót. Ezt a részét szombaton éjjel valóban fölszedték. Szerszámot elé! A ház sarkában folytatjuk a kutatást. Gergely a tonnád szi'kllatömb alá ás, a vízfogó 'betonpánt repedezé- seit mélyíti éles vasszerszámmal. Órákon át működik némán, verejtékesem, míg én a konyhát teszem
