Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
1990. március 26., hétfő o CSUHEiS Üregcserkészek klubjában Nem az árvalányhaj meg a rövidnadrág Délután fél 5 körül jár az idő. Békéscsabán a megyei könyvtárban most van a nagyüzem. Kölcsönzők jön- nek-mennek, zenehallgatók üldögélnek az emeleten, né- hányan pedig épp a soros kiállítást nézegetik a folyosón. Az egyik klubteremből is fény szűrődik ki. Benn idős emberek ülnek körben. Csöndben léptem be hozzájuk, nehogy megzavarjam egyikük beszámolóját. — Bizony-bizony — hajtogatja egy idős hölgy —, egy fiú sem vállalkozott rá, hogy azon az éjszakán őrségbe álljon. Mi lányok vállaltuk el ezt a feladatot. Itt hatásszünetet tart. A férfiak leplezetlen elismeréssel néznek rá, de az egyikük azért csak megszólal, ujját felemelve: — Azok biztos nem csabai cserkészek voltak ... — Nem. Pestiek — jött rá a válasz. Most már biztos vagyok benne, hogy jó helyen járok. A békéscsabai öregcserkészek tartják itt havi összejövetelüket. Mint megtudom, körülbelül százöten vannak, egy-két éve találkoznak rendszeresen. Erre a bizonyos márciusi délutánra 14-en jöttek el, közülük csak kettő a nő.. Aki azt hiszi, hogy csak élménybeszámolóra gyűlnek össze; azért, hogy régi emlékeiket felelevenítsék, azért, hogy elmondhassák, „bezzeg a mi időnkben” — téved. — Mi nem azért jövünk ide, hogy árvalányhajat, meg rövidnadrágot hordjunk — mondta egyikük. — Azt szeretnénk, ha a mostani fiataloknak, a jelenlegi és leendő cserkészeknek olyan jó vj,láguk lenne, mint nekünk. Nem maradnak ki persze az élmények sem. Hol ennek, hol annak jut eszébe valami kedves, felejthetetlen epizód, amit rögtön meg is oszt a többiekkel. Pedig ezen az estén több fontos témájuk is van. „Cserkészemlékekből” szeretnének egy kiállítást nyitni és erre szedik össze a tárgyakat. Körbejár a tervrajz, s máris akad egy-két friss, új ötlet: mit hozzanak még, mekkora legyen a cserkészbaba, amin az egyenruhát mutatják be. Itt van' velük az új nemzedék képviselője is. Szed- lák Tamás, a Márton Áron cserkészcsapat parancsnoka. Miközben az idősebbek er- ről-arról tárgyalnak, ő figyel, nézegeti a rajzot, csöndben kérdezget. Természetesen őt is megkérdezik, mi hír felőlük, hogy haladnak a munkával. Elmondja, hogy örvendetesen nő a taglétszám, egyre több az avatott őrsvezető, de otthonuk, állandó helyük még nincs. De majd csak lesz az is ... Elgondolkodtató az, hogy milyen közös vonás lehet azok között, akik negyven évvel ezelőtt voltak cserkészkorban, illetve a mostani gyerekek között. A „maiak” dolga nehezebb. Deazo- ké is, akik vállalták, hogy foglalkoznak velük. Elő is jön a beszélgetésünk alatt, hogy ők annak idején belecseperedtek ebbe az életmódba. Teljesen önkéntesen vállalták, azért szerették, amit csináltak. Büszkék voltak arra, hogy ehhez a szervezethez tartoznak. Amikor aztán „benne voltak”, akkor a törvények maguktól hatottak az életükre, tudták, mit kell tenniük ... Korán, nagyon korán kell elkezdeni a nevelést, hogy mindezek a mai fiataloknál äs meghonosodjanak. De akkor mi lesz a többiekkel? A negyven év alattiakkal, akik tíz-, tizenöt-, húszévesek, de ugyanúgy mindent elölről kell kezdeniük, mindent meg kell tanulniuk. Ez az igazi nehéz — de mondhatnánk úgy is, cserkészhez méltó — feladat. S hogy ezek az első lépések valóban ezt a célt szolgálják, az is csak később fog kiderülni. Kiss Katalin Segít az önbecsülésben, az önismeretben Könyvpremier Dobozon „Doboz község Békés megyében található, közel ezeréves, magyarok lakta ősi település. A lakosság folytonossága olyan hagyományos kultúrát örökített az utókorra, melynek kutatása mindenképp indokolt...” E gondolat jegyében szerkesztette „Dobozi tanulmányok" című kötetét Réthy Zsigmond. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei sorozatban egy hónapja napvilágot látott vaskos kötet premierjét március 21-én délután 3 órakor rendezték meg a helyi könyvtárban. A könyv szerzőit, s a rendezvény résztvevőit Szatmári János, Doboz nagyközség tanácselnöke köszöntötte, majd a sorozat szerkesztője, Szabó Ferenc a kötet jelentőségéről beszélt. Mint elmondta. Orosháza volt az első olyan település, melyről a hatvanas évek elején — ehhez a dobozihoz hasonló — több tudományos területet felölelő tanulmánykötet készült. E kezdeményezést követte aztán több békési város, nagyközség, és most Doboz is dicsekedhet hasonló kiadvánnyal, és ezzed Doboz is felemelkedett a tudományosan jegyzett és megismert Békés megyei települések sorába. Ám nemcsak azért fontos e kötet, hanem azért is, mert segít a doboziak önbecsülésében, önismeretük kialakításában. E szavakat követően Réthy Zsigmond beszélt a könyv megszületésének körülményeiről. Mint elmondta, kötődése Dobozhoz immár negyedszázados. Akkor, DOBOZI TANULMÁNYOK huszonöt esztendeje már felvetődött benne, hogy ha kevesebb értékkel bíró településeken végeznek kutatásokat, miért ne lehetne épp itt, Dobozon hasonló munkát végezni? A kötet létrejöttére azonban a nyolcvanas évekig várnia kellett. Ekkor sikerült szerződést kötni a helyi tanáccsal és ekkor erősödött meg a szándék: többet foglalkozni a megye magyarságkutatásával. És megkezdődött az anyaggyűjtés. Ki több évtized, ki csak négy-öt esztendő munkáját dolgozta fel, a könyvben megjelent írásában. Hogy hogyan? Erről a szerdai könyvpremieren részt vett szerzők — Becsei József, Kertész Éva, Domokos Tamás, Kova- lovszki Júlia, Hévvízi Sándor, Nagy Gyula és Réthy Erzsébet — szóltak. Sok témakör helyet kapott e vaskos kötetben, a régészettől a természetrajzig és a népi kultúrától a gazdaságig, ám mint Ttéthy Zsigmond utószavában olvashattuk: „Ma már nyilvánvalónak látszik, hogy további dobozi kötetek megjelenésére lenne szükség.” N. Á. Fények!?) Mezőkovácsházán — Égjen-e, és mikor? — kérdezték többen is Mezőkovácsházán, a tanácstagi beszámolókon, amikora köz- világításról esett szó. Többek véleménye, hogy az éjszakai fények csökkentése egyik jó módja lehetne a takarékoskodásnak. Felvetődött az is, hogy a közvilágítást hajnalban hamarabb ki kell(ene) kapcsolni, mert sokszor még világos reggel is égnek az utcai lámpák. Ugyanakkor olyan vélemények is elhangzottak, hogy a mellékutcákban több helyen rosszak a világítótestek, illetve villanykörtét kellene cserélni. A felvetések után a tanács városgazdálkodási osztálya több napon keresztül vizsgálta a város közútjai mentén üzemelő világítótesteket. A tapasztalatokról a következőket mondták el: — A közvilágítás világítástechnikai követelményeit műszaki szabvány írja elő. Ennek a városban csak az Árpád utca nem felel meg, az összes többi kielégítő. A mellékutcákban a 68 lámpatestből 24 nem világított, azonnal kicseréltük ezeket. A közvilágítás csökkentése nem egyszerű. Erre két módozatot dolgoztunk ki. Az egyik egy féléjszakás világítás kiépítése, ami azt jelenti, hogy az egész város területére külön kapcsolószálat kell kiépíteni. Ennek beruházási költsége 3,8 millió forint, megtérülése kb. 6 év. A másik variáció a meglevő higanygőzlámpatestek cseréje, energiatakarékos nátriumgőzlámpákra. Ennek költsége 4,2 millió, megtérülése pedig 4 év. Első esetben a lámpahelyek átalánydíja megmaradna, és csak az áramfelhasználás csökkenne. A második esetben az átalánydíj és a fogyasztás is csökkenne, tehát az utóbbi bevezetése lenne hosszú távon a célszerű. Hogy mi hátráltatja a megvalósítást? Nincs pénz. Talán majd az új önkormányzati rendszer kielégítő megoldást talál. H. M. Pályázat a szociális ellátások fejlesztéséért A Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium pályázatot hirdet a gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint a felnőttvédelmi ellátás fejlesztését szolgáló szakmai programok, kezdeményezések támogatására. A gyermek- és ifjúságvédelem területén benyújtható pályázatok témái lehetnek: a területi gondozás javítása; átmeneti jellegű szállások, segítőházak létrehozása; a nevelőotthonok működési feltételeinek javítása; nevelő tevékenységének átalakítása, fejlesztése. A felnőttvédelmi ellátással foglalkozó pályázók témakörei : családsegítő, mentálhigiénés szolgálatok; az idősek ellátásának területi és intézményi formáinak bővítése, új gondozási módszerek és ellátási típusok kialakítása; a fogyatékosok és az elmebetegek társadalmi beilleszkedésének segítése, gondozásuk szervezése. A pályázat nyitott, jelentkezhetnek tanácsi és költségvetési intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, segítő vagy önsegítő egyesületek, szövetkezetek, alapítványok, valamint humán vállalkozók egyénileg, illetve közösen. A beérkezési • határidő: 1990. április 30. A pályázatokat témakörök szerint szakértői csoportok véleményezik, bírálják, majd bizottság dönt a támogatások odaítéléséről. A döntés eredményéről a pályázók 1990. június 15-ig kapnak értesítést. A pályázat eredményét a Szociális és Egészségügyi Minisztérium nyilvánosságra hozza. A részletes felhívás, a pályázati adatlap s annak kitöltési útmutatója a Szociális és Egészségügyi Közlönyben, a Művelődési Közlönyben és a Belügyi Közlönyben jelenik meg. Sülő András: Naplójegyzetek o 1989. április 30. Tegnap, szombaton hajnali két órakor érkeztünk meg háromhónapos külföldi utunkról. Ez idő alatt nem vezettem naplót. Azóta, hogy a román határon botrányos körülmények között (mert magamból kikelve or- dibáltam a belügyi tisztre) — elkobozták a munkanaplómat. külföldről egyetlen sor kéziratot sem hozok haza. Nyomtatott betűt sem. Ui. ezért küldik vissza százával — egy Ludas Matyi miatt is — a rnagyar állampolgárokat. Otthagytam hát — Budapesten —, a kollégák dedikált könyveit, újságokat, folyóiratokat, a baráti találkozókon készült fényképeket. az Éva számára másolt videofilmeket, stb. Semmit sem hoztunk, amibe valaha is román vámos beleköthet. S tán épp ezért: ezúttal a vámos bele sem pillantott a csomagjainkba. Csak épp kirakatta velünk a rengeteg bőröndöt, tasakot a hír- hedett kőasztalra, majd így szólt: — Vissza! Gyömöszöltünk, hát mindent vissza az autóba. Itthon az élet sivárabb, lint "volt. A tévében a fő- itkárt dicsőítő dalok, sza- alatok és kommentárok, a áros tele rendőrökkel és ómmal. Ablakunk előtt: a zemközt ledózerolt házak »[maradványai. Mo’ ..iák: szép kicsi családi házának helyén szinte naponta megjelenik egy kisírt szemű asszony és bámulja szótlanul a földet. Új háza volt. szabályos engedély alapján építette. Terjed a romvilág. Felénk közeledik. Lehetséges; hogy a mi házunk csak fél év múlva kerül lebontásra. Addig följegyzek még benne egyet-mást. (...) Nos. itthon. Űj botrányok küszöbén. A szerkesztőségben, a lakáshivatalban. stb. Lemondási szándékom folyvást erősödik. Azt hiszem, néhány hét múlva itt kell hagynom ezt a szerkesztőséget. Mintha kútba estünk volna vissza. A riadt hallgatás gödrébe. A kútmély népe vagyunk. (Babits.) És OTT? Egy európai jogállam körvonalait észlelni. Tisztességes és tehetséges államférfiak egész sora tűnt föl. Köztük alkalmatlanok is persze (...) És a magyar átok: a széthúzás (...) Ma reggeli boldog álom. Ágnes lányomat átölelve kiáltottam: ó drága gyermekem! Szemem könnyel teli. Május 3. T. L. helyettes főszerkesztőnél házkutatás volt. Az ürügy? Hogy fia tán lisztet lopott, fgy hát földúlták a könyvtárát, majd elvitték két ..nacionalista” vers kéziratát. Ezekért hivatják immár harmadik hete kihallgatásra. Koppándi máris kidobatja T. írásait a lapból. Hogv mi lesz? Csak sejteni lehet. * * * N. P. meséli: M. A. kolozsvári írónk, barátjával beült valahová sörözni. Két román polgár helyet kért az asztaluknál. Aztán sö- rözgettek. Aztán az új vendégek rájuk szóltak: ne beszéljenek magyarul. Ebből verekedés támadt. M. A. barátunkat alaposan helybenhagyták. Hát így megy a világ manapság. * * * B. szólt be ma reggel, mondván: szemközt bontják a maradék házakat is. Ügy van. Naponta két magyar családi házat bontanak le a volt Vörösmarty, ma Marasti utcában. Volt egy román szomszédunk is. Annak a lakását, miután megvásárolta és szépen rendbe- tette. már korábban eltüntették. * * * Egész nap dózeroltak. Nem bírok aludni. Éjfélkor kimegyek a bontás helyére. Az éjjeli őr tüzet rakott, álldogált mellette. Az el nem szállított anyagot őrzi. Parasztember. valahonnan Dicsőszentmárton környékéről került a városba. Csöndes iszonvodással az iszonyatos pusztításról, mit modernizálás címen végeztek szülőföldjén, a mezőgazdaságban. Kulákcsaládból való. mondja. Május 7. Sinkovits Imréhez írott nyílt levelem a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Imre úgy olvasta be. olyan szenvedéllyel. mint aki maga i^ szenved mindattól. amit megírtam ebben a levélben. Ez így is van. Alig ér véget a rádióműsor, máris levélkét találok a postaládában:- „Köszönjük.” Aztán megszólal a telefon. ..Köszönjük. köszönjük!” Legtöbben — okkal — nem mondják be a nevüket. Éva — gyermeket, unokát sirató szemével — rámnéz, s azt mondja: „Most már bizonyos, hogy lakás nélkül maradunk.” Bólintok —„A kocka el van vetve.” Pontosabban: ezt is elvetettük immár. De hát mi ez a levél? Kétségbeesett kiáltás a menekülők felé — a hely- benmaradásért. Foglalata persze, a menekülés okainak is. — Ezt — ha szól az ember —. nem lehet 'megkerülni. Semmit, ami vesztünket okozza, nem lehet immár megkerülni. M.a délután öt óra körül jelentkezett a telefonpatkány is. (Régi. ismerős hang.) Levelemért halállal fenyegetett meg. mondván: „El fogjuk ütni!” S. mert anyjába küldtem. újból visszahívott, „bátran”, két ízben is. Folytatta fenyegetéseit. Május 9. Az Űj Élet szerkesztőségének fokozódó nyomora. T. L.-t, a párt központi bizottságának sajtóosztálya fölmenti funkciójából. „Jóindulatú” tanácsuk. hogy azonnal kérje nyugdíjaztatását. A dolognak oka: „ellenséges” vers. amelynek szerzője ismeretlen, de nála találták a házkutatás alkalmával. (.,..) * * * Kolozsvárott „eltűnt" D. Cornea asszony. Bukarestben C. Manescut — a „hatok” egyik tagját — erőszakkal kiköltöztették régi lakásából. Valahová titkos helyre hurcolták, családostól. * * * Házunk ^lőtt, a lebontott épület maradványait hordják — vagy lopkodják —. szerte, szekeres polgárok. Hullarablók. A szép családi háznak már csak fundamentum-maradványai láthatók. Mi következtünk. Május 12. Közel háromórás kemény vita B. belügyi ezredessel. A Sinkovitshoz írott, s a magyar rádióban elhangzott nyílt levelem úgymond fölháborította. „kétségbeej tette”. elképesztette őt. Táskájában a levél gondos, román fordítása. A vitában fölhozott nemzetiségi bajokból semmit sem fogad el valóként. Minden úgy jó, ahogy van — ítélkezésem helytelen, szubjektív, stb. Arról, hogy engem telefonon halállal fenyegettek meg. először azt mondja: „Talán egy elmebeteg lehetett.” Mondom: ez nem vigasz. Ha elütnek. legyilkolnak, nem mindegy, hogy elmebeteg a gyilkos, vagy normális? „Eszmecserénk” végén közlöm vele. hogy levelemnek minden szavát vállalom. Bizonyos, hogy sok konfliktusom támad még miatta. Az ezredes előbbi vélekedését fenyegető mo- áollyal így módosítja: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.” Hát meglátjuk. Barátaim, ismerőseim közül már sokan elkerülnek. Megértem őket. Nem akarnak miattam bajba keveredni. Illetékes személy tegnap közölte velem, hogy a bontások miatt kiutalt új lakást nem fogjuk megkapni. A megyei első titkár nem engedélyezi. És akkor? — Jöjjön a buldózer! Lakásunkból nem mozdulunk, ha ránk omlasztják is. így fogadkoztam. „Bolondság” — mondta riadtan a lakáshivatali ember. Május 15., hajnali 3 óra. Tegnap este, M. kolozsvári barátunk keresett föl. Elmesélte. hogy emberjogi ügyben írott kollektív levél aláírása miatt, őt és feleségét is kizárták a pártból. M. különben román, felesége magyar. „A városi párt- bizottság aktivistái elé idéztek mindkettőnket, lehordták a sárga földig, majd közölték, hogy ki vagyunk zárva. Engem csak hazaárulónak. pártellenesnek neveztek. feleségemet azonban magyar mivoltában is gya- lázták. rohadt sovénnek. eltaposni való unguroaica féregnek mondták.” Ez a nagyszerű ifjú ember. aki ritka példája az európai szellemiségű gondolkodásnak és toleranciának. mindezt jóízű nevetés közben mesélte. Azokat, akik emberi becsületében sértegették, olyannyira megveti. hogy haragját sem pazarolja rájuk. (Megjelent a romániai Magyar Szóban) (Folytatjuk)
