Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat o így mulat a magyar KÖRÖSTAJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET A vox humana a legjobb módszer Tanuljunk a történelemből! Magyarország úgy mutatott olajágat 1989-ben a vele egy bárkában sínylődő szomszéd nemzeteknek, mint Noé népének az a bizonyos fehér galamb, amely a megmenekülés reményét vitte hírül az elcsigázott bárkalakóknak. Mutatva, hogy a szennyes ár még nem a vég, hogy itt az újraéledés reménye, az újrakezdés lehetősége, mert az olajfa kihajtott az Ararát hegyén. Népünk által felmutatott olajág nemzetünk jobbjának kinyújtása a sorstársak felé, amit tilos politikával lerontani. A megcsonkított magyar nép sárba tiport igazságérzete parázsként izzott a hamu alatt. Ennek a parázsnak a lángja sokszor lobbant már fel az 1100 -év alatt, melynek lángjánál más népek fiai is melegedtek olykor. Véres történelmünk a tanúja akaraterőnknek, az újrakezdésre való képességünknek. Ezért nincs helye a letargiának, az ellentétek szításának, egymás gyalázásának. A bűnbak keresése, az erre való szítás nem viszi előre ügyünket. Tanuljunk ismét a történelemből. Horthy Trianont, Hitler a zsidókat, a marxisták már saját népük anyagi és szellemi elitjeit tették pellengérre, mint a bajok fő okozóit. Hogy ezek hová vezettek, azt ma már illik tudni minden politizáló embernek. Most a nemzet egységére, a megértésre van szükség, mert csak ez lehet garancia a biztos megújulásra. A politikai ellentétek helyébe az emberek, a nemzetek barátsága kell lépjen. Ez lehet az az erő, amely a politikai erőket is barátságra kényszeríti. Tisztelt korteskedő politikusjelöltek! A kívánt megújulást ne az ismert ellentétszítással akarják elérni, hiszen Önök is a régi rossz ellen hadakoznak, csak a baj ott van, hogy a módszerük nem jó. (Fenyegetés, betörés, ablakbeverés, egymás gyalázása stb.) Ha igazán az emberi újat akarják, akkor a vox humana a legjobb módszer erre. Ne azt a módszert alkalmazzák, ami ellen Önök is harcolni akarnak, azaz a túlfűtött marxista ideológia által szított osztályok, népek, rétegek, vallások, városok és falvak, parasztok ésmunkások, iskolázott és iskolázatlan emberek egymás ellen szításával, hanem toleranciával, hittel és bizalommal iparkodjanak megnyerni szavazóikat a saját igazuk támogatására. Higgyék el, hogy a letargiába esett nép ezt várja és ezt követni fogja. A pártok feladata a kivezető helyes út megtalálása. Ezt kell a pártprogramoknak ? nép elé tárni, és az majd választ, eldönti, melyiket tartja • helyesnek. A képviselőjelöltek előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ők tabula rasa alappal indulnak, ez szép, csak az a fontos, hogy helyesen értelmezzék a tiszta lapot, és ügyeljenek arra, nehogy túl korán besározódjon az a tiszta lap. A harcnak is illene már tisztességesnek lenni, és tényleg a jobb, az igazságosabb győzzön. Nem helyén való a letargia, de a könnyelmű ígérgetés sem. A hatalom gyakorlásához felkészültség, önbizalom, jó alapkoncepció és a nép támogató ereje kell, amit könnyebb elveszíteni, mint megszerezni. Erre is van sok példa, ide elég a legközelebbi lengyel példa. A lengyel Szolidaritás átvette a kormányzást, de nem tud mit kezdeni hatalmával. A lengyel nép szétszóródva, reménytvesztve csavarok a világban. Az ilyen néppel már nehéz mit kezdeni. Ügyeljünk arra, nehogy mi is idejussunk. Gazdasági fejlődésünk kibontakozásának alapja az egyéni érdekeltség megteremtése. Ezt a magántulajdon biztosíthatja csak. (Figyelembe véve a mai műveltségi és emberi intelligencia szintjét.) A magántulajdonból eredő egyéni felemelkedés azonban a település, a nép, a nemzet felemelkedését is kell szolgálja egy demokratikus államban. A mai fejlett államok tapasztalatai is ezt igazolják. A mai kapitalizmus már nem a marxi kapitalizmus. A rna és mindinkább a jövő munkás- osztálya sem a régi, az iskolázatlan, a mindenben kiszolgáltatott proletár, hanem a jogait ismerő és pártjára, szakszervezetére támaszkodó művelt munkás, aki maga is részese a tulajdonnak, ami tovább serkenti az előrehaladásban. Ez, és csakis ez lehet az alapja a létrehozott értékek megbecsülésének, a további előrejutást biztosító takarékosságnak, felhalmozásnak, újabb befektetéseknek. Az „enyém” fogalmát nem lehet kitörölni az emberekből. Életének biztonságot és értelmet csak ez adhat. Ez az alap, amire építheti a jövőjét. Az a politika, amely ettől megfosztja az egyént, az csak a káoszba vezethet. Az egyenlőség elmélete csak fikció, az pedig „ha nekem nincs, akkor másnak se legyen” eleve a nyomort jelenti, amiből nem kérünk. Tóth Ferenc Várunk jelzéseket magyar barátainktól A Nemzeti Parasztpárt Arad megyei elnöke, Stefanuti Petru úr bizakodik Paradoxon, hogy a parasztpárt Arad megyei irodája a volt pártkabinet helyiségeiben székel. Az életnek vannak ilyen fonákságai. De a légkör és maga az itt székelő megyei vezetőség bizakodó. Stefanuti Petru úr — egyébként jogász —, a megyei szervezet elnöke azzal kezdi beszélgetésünket, hogy a föld bizonyosan azé lesz, aki megműveli. Nyomtatott, 24 pontból álló programot terít elém, amelyben a többi között az ország területi egységének megvédése mellett olyan pontok szerepelnek, mint sajtó- és gyülekezési szabadság, a piacgazdaság bevezetése és új földosztás. Ugyanis a párt íprogramja szerint az 1951-es téeszesítés erőszakos cselekmény volt, az akkori kommunista hatalom erőszakkal vette el a földet a parasztoktól. A kisebb üzemek reprivatizálása, szabad kereskedelem, a nemzeti hagyományok ápolása, az egyetemek autonómiája, szabad szakszervezetek ^létesítése, a nemzeti kisebbségek jogainak helyreállítása és tiszteletben tartása, vallásszabadság, kegyeletteljes emlékezés és tisztelgés az 1945 óta elesett ihősök emlékének és végül, de nem utolsósorban az összes külföldi egyezmények tiszteletben tartása, az európai ház „felépítése”. Az elnök úr, már túl a hatvanon mégis nagyon receptív és élénk taglejtéssel magyarázza a jelenlegi helyzetet. — Ahhoz, hogy pontosan tudja e nép is, meg a külföld is, vissza kell nyúlnunk az 1921-es esztendőkig, amikor is a pánt megalakult, öt év múlva, 1926-ban Iuliu Mnniu úr — a párt akkori elnöke — a régi regátot képviselő Ion Mihalache beleegyezésével fúziót hajtottak végre — így lett országosan erős, izmos a nemzeti parasztpárt. Ne gondolja senki, hogy ez a párt — mert nemzeti — kizárja a nemzeti kisebbségeket. Már Maniu úr, 1925-ben is körlevélben értesítette a párt erdélyi funkcionáriusait, hogy ha nem teszik le az esküt a párt programja mellett, nem garantálhatja állami tisztségük megtartását. Nem igaz, hogy e pártnak, még a szélsőségesei is atrocitásokat hajtottak volna végre a nemzeti kisebbségek ellen, hiszen még 1945-ben is a kolozsvári Kézdy Pólyán Pál, a telekkönyvi hivatal igazgatója a párt vezetőségének egyenlő arányáról beszélt. Kézdy úr azt mondta Stefanuti úrnak — aki az időben a házában lakott —, hogy mindazok, akik annak idején nem tették le az esküt a párt programjára, amelyben a többi között benne foglaltatott nemzetiségek tisztelete: nyugdíjazza őket. Attól függetlenül, mennyi időt töltöttek el az adminisztrációban. Java részük nyomban letette az esküt. — Most, a megváltozott történelmi és gazdasági körülmények között tesz-e valamit a párt az „új földosztásért”? Cimponeru Nicolae mérnök úr á szakember maga- biztosságával nyilatkozik: — E napokban már megkezdődött a dominóelmélet — gyakorlatban, hiszen Pan- kotán, Pietrisen, Hasmason már feloszlottak a téeszek, a földeket és állatokat szétosztották és már megegyeztek a gépállomásokkal, traktorok és egyéb mezőgazda- sági gépek bérlése ügyében —, pozitív eredménnyel. Ez a hullám elég nagy sebességűnek ígérkezik, már nem kell sok idő, míg az egész megyében megtörténik a •föld újraosztása. Stefanuti úr megisimogat- ja az állát és kissé elgondolkozik: — Természetesen —mondja — itt fennáll ama ténynek a bizonygatása, miszerint ezt a felosztást mi kezdeményeztük volna. Ilyenszerű akcióink még nem voltak, de mint tanácsadók nem zárkóztunk el az ügytől, hiszen egyik célkitűzése pártunknak éppen az, hogy a föld legyen azé, aki megműveli. Éppen most kaptunk üzenetet, hogy dr. László György Zerinden éppen a téesz feloszlatását kezdeményezi. — Lesznek-e nagybirtokosok? Ez a célja a pártnak? — Nem lesznek nagybirtokok. Mi célul tűztük ki, hogy 25 hektárig adható és kapható vissza a föld, mert ezt a területet kis bérmunkával már termővé és gyümölcsözővé tehetik ... Természetesen ilyenszerű területről csak akkor beszélhetünk, ha 1957-ben az úgynevezett állami gazdaságok által elrabolt földet is teljes mértékben visszaszolgáltatjuk a parasztságnak. E percben érkezett a hír, hogy Caras-Severin (Lugos környéke) megye Ohaba- Mitinic nevű községében a gépállomások pénzért adják el a traktorokat és mezőgazdasági gépeket. Egy használt, de még kifogástalan állapotban lévő traktort 50- 60 ezer lejért (90 ezer forint) meg lehet vásárolni. Az események ilyetén való felgyorsulását nehezen követheti még a sajtó is. A dologban csak az sántít, hogy a pártnak nincs pénze, vagyona, bár Ion Iliescu úr már korábban megígérte, hogy a kommunista párt 19 milliárd értékű vagyonát, pénzét szétosztják a pártok között. Ez még nem történt meg, de az ígéret valóságában nem kételkednek. A damaszkuszi útnál csak egy kifejezés népszerűbb: az állatorvosi ló. Ama jószág, amelyen a jövendő állatorvosok tanulják a sokféle nyavalyát, hogy 'felismerjék, s gyógyíthassák majd azokat. Bár mi is tanulnánk mindabból a cifra esetből, amelyet e szófordulattal szokás jellemezni már jó ideje. Ám, ugyancsak jellemzően honi állapotainkra, az okulás nem jellemző. Elég a HungarHotels körüli bonyodalmakra utalni, hisz’ előtte is annyi hasonló eset fordult már elő. S mégis ismétlődnek. S mindnek az a csattanója, hogy az országon csattan. Vagyis a népen. Mindazokon, akik termelnek, dolgoznak, tűrnek, fizetnek, mivel a jók — ellentétben a mesével — megkapják megérdemelt büntetésüket. Igen, bizony fizethetnek. Akár a hajdanvolt katonatiszt. Csak akkor még az úri becsületszó járta, s különben is: aki csinálta az adósságot, az vállalta érte a felelősséget, az fizetett, s történetesen, ha kártyáról volt szó, a főbelövést is. Azóta sokan mások hazardíroztak, méghozzá úgy, hogy sohse ők legyenek a kár- valottak. Így aztán nekik semmi sem volt drága. Mért is lett volna az, annak, aki úgysem fizet. Aki meg a számlát rendezi, vigasztalódjon azzal: így mulat a magyar. De mulat másképp is. Olyan „ötért veszi, négyért adja” módon, mint ahogy az ügyetlen kofára mondták valaha faluhelyen. Az ügyetlenen van a hangsúly, mert akiről fennmaradt — állítólag Csanda Juli néni — kicsit habókos és kétbalkezes volt egész életében. Lett légyen azonban akármilyen, ámít tett — hogy „ötért vette, négyért adta”, vagyis mindig ráfizetett —, annak ő viselte az ódiumát. Így ebben a vonatkozásban egy placcra került a katonatiszttel. Balgaságának kö— A harminc-negyven éve elvándorolt parasztok visz- szamennek-e a falukba? — Egyelőre kevesen — hangzik a válasz —, de majd ha kézzelfoghatók lesznek az események, hiszünk és bízunk egy kisebb népvándorlásban. Igaz, mi még pontosan azt sem tudjuk, milyen tagsággal rendelkezünk, de íme itt a mi újságunk, a Dreptatea — Igazság, ebben a bukaresti vörös brigádok — szekuristák — plakátokon hívták fel a figyelmünket, ha február 15-ig nem oszlatjuk fel a pártot, 145 ezer koporsót készítsünk. S ha csak a bukaresti tagságra gondolunk, több százezres tagsággal számolunk. Végül is nem a szoros tagság dönti majd el, hogy uralkodó párt leszünk-e — természetesen koalíciós alapon —, hanem maga a parasztság, amely hisz és bízik e jólétet és békét sugalló programban. Az Irodában eddig csendben ülő dr. Vuia Tnaian gyermekorvos megszólal: — Én Lugos mellett születtem egy faluban. Szüleim pxarasztemberek, sokat szenvedtek az elmúlt évek alatt. Amint földet kapunk, nyomban hazaköltözöm. — És az orvosi pálya ...? — Nlem hagyom fel az orvosi pályát, de emellett eltökélt szándékom — és nem demonstrációs alapon —, hogy felülök a traktorra és földmíveléssel is foglalkozom. Nekünk a vérünkben van a föld szeretete, a szabadban végzett munka, a természetbe való beolvadás. Ebből egy nemzedék, de még kettő sem „gyógyul” ki. Ezt a „betegséget” csak a munvetkezménye őt sújtotta, nem .mást. Nem így a mai „kofákat”, akik egyetlen garast sem fektettek abba a vállalatba, -amelyet többnyire árón alul adnak el, s még külön • ’kedvezményt is nyújtanak a vásárlónak, csakhogy ők is birtokon belül maradhassanak. Nem együgyűek, s tudatlanok ők, mint szegény Csanda Juli néni, hanem szuperdörzsöltek. S úgy is mulat a magyar, hogy a nép mindig, mindenért számonkérhető. Még apró szabálytalanságért is, hisz’ a törvény nem ismerete nem mentség. De a félrevezetés, ha kellő helyen és súllyal történik, az már • mehet. Még a józan ésszel ellenkező dolgot is el lehet követni, ha nagyban megy a játék, nagy anyagi siker reményében. Mint- a HungarHotels-ügy- ben az a bizonyos «utólag odagépelt öt sor, ami személy szerint a kereskedelmi miniszter egyetértésére hivatkozik, noha e záradékot nem ő hitelesítette, hanem saját maguk a hotelo- sok.'S erre írja az üggyel foglalkozó egyik újság: „Hogy szabályosan történt-e vagy sem, azt eldönti a bíróság.” Ép jogérzékű ember úgy hiszi: azt, hogy miniszter — vagy bárki — miivel ért egyet, mit fogad el, mit hagy jóvá, csak saját maga hitelesítheti kötelező érvénynyel. Semmiképpen sem a kedvezményezett. Messze vezetne, ha így lenne. Egészen addig, hogy magam ajándékozom meg magamat a más vagyonával. És mégis, ez a sajátos ajándékozás vígan folyik, noha Kornai János, a híres közgazdász is megírta: ami az államé, afölött csak az állam rendelkezhet. Más nem adhatja el, még átalakításba burkolva sem, mert ■nem az övé. Mindenki csak a saját tulajdonát adhatja el stb. Ha mégsem ez az elv- érvényesül, akkor: így mulat a magyar? Vass Márta ka, .’mozgás, a természetben való lélegzés és az abból fakadó anyagi alap gyógyítja meéEúrópáról, a szomszédokról Stefanuti úr a meghatottság hangján szól: — . Századok óta testvérek vagyunk magyarországi barátainkkal. S lám, most e véres forradalomban is ők voltak az elsők, akik segítségünkre siettek élelemmel, gyógyszerrel és egyebekkel. Tudatában vagyunk, hogy nem a fölöslegükből, hanem a mindennapiukból adtak, barátságból, szeretetből. Ezt a szereteteit mi, a paraszt- párt első lépésként úgy szeretnénk viszonozni, hogy tapasztalatcserét kezdeményezünk a független kisgazdapánt Békés megyei szervezetével. Kérjük, legyen az újság a szószólója eme óhajunknak, hiszen sokat tanulhatunk egymástól, a közös hagyományokból, elképzeléseinket, terveinket egyeztetve gyorsabban érhetnénk el eredményeket, hiszen a mi harcunk, törődésünk, gondoskodásunk azokért történik, akiket megloptak, javaikat erőszakkal elvették, akik bíznak bennünk, hogy jogaikat a legfelső fórumokon is becsülettel képviseljük; Várunk jelzéseket magyar barátainktól, mert hiszünk a testvériségben és abban, hogy Európa közepén megindult demokratizálódási folyamatban mindenki egyenlő részt kíván venni. És a Romániai Nemzeti Parasztpárt e gondolat jegyében tenni akaró párt volt és lesz. Böszörményi Zoltán, Arad
