Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. március 26., hétfő

demokratikus Magyarországon nőhet fel. Szeretném, ha

Hellát boldogságban és békességben nevelhetnénk. Talán ez a választás segít ebben.

* * *

A monori iskola sokat próbált, öreg épülete, itt a 47-es út mentén jó néhány hajdani kisdiákját is viszontlátja ezen a vasárnapon. Itt működik az orosházi 35-ös szavazókor, sorra érkeznek a környékbeli tanyákról a szavazók.

— Ismétlőbe jártam ide egy ideig — int a szemével a hajdani iskola felé Setényi Ferenc, az idősebbik, aki tsz-nyugdíjas, a fia pedig karosszérialakatos. Épp most voksoltak, hazafelé indulnának, amikor megszólítjuk őket.

— Annak idején, 1947-ben a Csíkiék tanyáján volt a szavazás. Akkor még megvolt a föld, nagy volt a bizalom. nem gondoltuk, hogy

ide süllyedünk. Aztán 1952- ben beléptünk, elvették a 16 kisholdat. rá eg.v évre Nagy Imrénél kiléptünk, itt Mo- noron kártalanítottak. De 1961-ben nem volt mit tenni, csak az lett a vége, hogy beléptünk a téeszbe — sorolja a keménykötésű, őszülő gazda, aki a földhöz, szőlőhöz, géphez, jószághoz egyaránt ért. — Szóval, akkor, '47-ben voltak a kisgazdák, a szocdemek, a kommunisták, meg még egy- kettő, nem volt ennyi párt akkor.

— Túl sok ez most — igazít a szemüvegén az ifjabb Setényi. — De nyilván kevesebb marad. Azért valahová le kell tenni a vok- sot. Én úgy gondolom, csak többet ér az, amelyiknek van múltja. Az a baj, beszéltük a haverokkal is, hogy sok a hasonló program, meg nagy a hatalmi harc. Én a kormány helyében nem adtam volna pénzt nekik.

„Reménykedem, hogy jobban élhetünk”

Szarvas, 12. sz. választó- kerület. A 2. sz. általános iskola egyik termében fogadja a szavazatszedő bizottság a 6 óra óta folyamatosan érkezőket. A nagy hír, hogy nincs hír. Ottjártunkig minden simán, zökkenőmentesen történt. Vaskor Mihály, a bizottság elnöke elmondta, hogy 10 óra 30 percig a 879 szavazatra jogosult állampolgárból már 328-an leadták voksukat. Nagy Sándor a bizottságban az MDFLerövidült az Európa Tanácsba vezető utunk

után — sóhajt fel a 84 éves asszony, miközben bedobja voksát a ládába. — Megéltem én a 47-es választásokat is, de akkor nem volt ilyen nagy felhajtás. Nem is tudom, megéri-e ...

Egy folyosón sétálgató fiatalasszonyhoz is megérkezik az urna. Horváthné Szilasi Erzsébet boldog anyuka, kislányát, az egyhetes Hellát megfigyelés alatt tartják a kórházban. A szavazócédula kitöltésével nem sokat időzik.

— Én már eldöntöttem régen. kire szavazok — fűzi hozzá magyarázatképpen. — Megtaláltam a megfelelő jelöltet is. Ügy gondolom, ha a pártom beváltja ígéretét, akkor a kislány már egy

Reggel, pontosan 6 órakor. Orosházán, a 25-ös számú szavazókor szavazatszámláló bizottságának egyik tagja felkiáltott: — Uraim! Megérkezett az első szavazó!

Csapó Bélának — aki az üveggyárban dolgozik — az éjszakai műszak befejezése után első útja ide vezetett.

— Ugyanúgy, mint legutóbb? — kérdezte a svájcisapkás fűtő, majd a választási törvény előírásának megfelelően első szavazóként leellenőrizte az urnát, elhelyezte bennük a kitöltött lapokat. Miközben lezárták az urnát, megtudtuk, hogy a novemberi népszavazáson is ő volt az első voksoló.

— Nem volt nehéz döntenem. Igaz, gyűlésekre nem jártam, de a tévéből, az újságokból tájékozódtam — mondta az orosházi munkás, miután bedobta a borítékot az urnába.

— Azt a pártot választottam, amelynek a programja szerintem a többség és egyben az én érdekeimet is szolgálja: ezek a kisgazdák. Biztos vagyok abban, hogy ők győznek.

* * *

Kitárul a templomajtó. vége a vasárnap délelőtti istentiszteletnek az orosházi

Egy plakát az orosházi evangélikus templom bejáratánál, amellyel csak egyetérthetünk

evangélikus templomban. A bejáratnál balról a falon egyszerű, ünnepélyes emlékeztető. nemzetiszín szalaggal: Jézus arcmása, és a felirat: „1990. március 25. Isten. áldd meg a magyart!''

Hallai Józsefné és Hajdú Mária még pár szót vált a templom előtt ismerőseivel, aztán hazafelé indulna.

— Miről szólt a mai istentisztelet?

— Az ígéretről, arról, hogy Isten ígérete mindig igaz, és

beteljesül — sommázza Hallai Józsefné. — Ábrahámról, a feleségéről, Sáráról, s annak Hágár nevű szolgálójáról.

S hogy milyen üzenetet hordoz a ma vallásos embere számára ezen a napon a bibliai történet? Hajdú Mária akképpen fogalmaz, hogy elsősorban nem a pártoktól, nem a választásoktól várják a biztató ígéretet, de...

— De felelősek vagyunk ezért a világért, és teljesítjük kötelességünket — mondja. — Zsuzsika néni már szavazott, én apukával jövök majd vissza az iskolához. A döntésnél természetesen a keresztény hit felvállalása számomra meghatározó. S túl a szavakon, az lenne a jó. ha mindennapi életünkben, az emberek cselekedeteiben is megnyilvánulna ez.

* * *

lglicz Antalnét két hete

kezelik az orosházi kórházban. A betegség sem lehet azonban akadálya annak, hogy szavazzon. A mozgóurna — a 12. sz. választókörzet két bizottsági tagjának segítségével — a betegágyához jött.

— Nekem már olyan mindegy, mi történik ez„Ha már az ígéretek felét betartják...”

Fürdőnadrág és bikini helyett a toll volt a legfontosabb kellék tegnap a békési fürdőben, hiszen itt választottak a békési 4-es számú körzet polgárai. Persze csak azok, akik éltek is a lehetőséggel, ugyanis néhányan beérték a bámészkodással. Egy piros Ladából például két fiatalember szállt ki, de csak egyikük vette az irányt az urnák felé. A 21 éves Horgács Gábort kívülmara- dásának okairól kérdeztük:

— A sok program között nem találtam meg az igazit. Biztos, fontos ez a szavazás, de én nem foglalkozom politikával.

Közben kilép az ajtón barátja, Varga Attila, akinek egészen más a véleménye.

— Engem a változtatás igénye hozott ide. Elég volt a kommunista diktatúrából, most már hiteles emberekre van szükség. Próbáltam Gábort is meggyőzni erről, de nem sikerült.

A voksolás izgalmait többen a szomszédos vendéglőben pihenik ki. A politika itt most még a futballt is háttérbe szorítja.

— Tavaly óta várom ezt a napot — kezdi Vincze Imre. — Kulákcsemete voltam, de miután elvették a földünket. többször került hús helyett zsíros kenyér az asztalunkra. Az én toliamat a szívem irányítja, és a szüleim iránti tisztelet vezérel a választáson. Ettől függetlenül csak úgy tudok szebb jövőt elképzelni, ha a pártok befejezik egymás sárba tip- rását és végre összefognak. Ugye, Karcsi bátyám?! — fordul egy 77 éves bácsihoz.

— Mindenki nagyon szépen beszél mostanában, és ha már az ígéretek felét betartják, jobb lesz az éle„Eddig satuba fogva éltünk 1” lasztó kerékpáros bácsi

tünk — veszi át a szót Karcsi bácsi. — Jósolgatni viszont nem szeretek, mert az a horgászásban sem vezet jóra.

Közben Vincze úr is egyre többször pillant az órára.

— Sietek, mert én még a választás előtt állok. Most hazamegyek, felöltöztetem az asszonyt díszmagyarba, és

Egymásra talált választók Békésen

így vélekedik a Békésen vákettesben az urnához járulunk — búcsúzik nevetve.

Tíz óra körül az utcán főként nyugdíjasok ecsetelik, hogy ki mikor döntötte el, kire voksol.

— Mindenkinek végighallgattam a programját, s aztán egy hete döntöttem véglegesen — mondja özvegy Pappné. — Mi idősek sok jót nem várhatunk, hiszen hiába emelik a nyugdíjat, ha a boltban minden drágább.

A városból kivezető úton egy magányos kerékpárost állítunk meg.

— Hetvenöt éves vagyok, de ilyen szép napon a négy kilométert szinte észre sem veszem — mondja Megyeri János. — Kizárólag a választás miatt mentem be a városba. Tudja, eddig satuba fogva éltünk, pedig ha a magyart hagyják dolgozni, csodákra képes. Ha pedig gazdag lesz a nép, az ország is kimászik a kátyúból — búcsúzik János bácsi.

Gyulán dr. Pintér Miklós tájékoztatja az Európa Tanács küldötteit

Szombaton, még a Nép- szabadság címoldali fotójáról mosolygott ránk az Európa Tanács közel száz fős megfigyelő csoportjának két tagja: Martin Strimitzer, az osztrák néppárt és M. Jouni Särkijärovi, a finn konzervatív párt képviselője. A jó kedélyű norvég szociáldemokrata nővel, Kristi Gröndallal kiegészülve tegnap már Gyulán üdvözölhettük őket. Miután az Európa Tanács kinyilvánította, hogy választójogi szabályaink a demokrácia minden követelményének megfelelnek, feladatukká tették, hogy a helyszínen tanulmányozzák a szabályok gyakorlati érvényesülését.

Gyulán, a városi tanács épületében szóbeli beszámoló és videobemutató alapján tájékozódlak a választási előkészületekről, majd az egyéni választókerületi bizottság pártok által delegált tagjainak véleményét kérték és hallgatták meg figyelemmel. Délután, a művelődési házban kialakított szavazókörben, a helyszínen tanulmányozták a szavazás lefolyását. Ezt követően kérdeztük meg Martin Strimitzer urat a nap során szerzett tapasztalatairól:

— Egv nagyobb megfigyelői csoport tagjaiként érkeztünk Magyarországra. Felosztottuk magunk között a feladatokat, így kerültünk Gyulára. A megfigyelői, kvázi ellenőri tevékenységhez szükséges feltételeket maradéktalanul megteremtették részünkre. Azt tapasztaltuk. hogy a nyugati elképzeléseknek megfelelően készültek el a választói névjegyzékek, s a jogosultakat mind felvették a listára. A választók igazoltatása is megnyugtató módon történik. Meggyőződtünk arról, hogy a szavazó fülkékben külső megfigyelés nélkül, valóban szabadon és titkosan dönthetnek az emberek. A borítékba tett szavazatokat biztonságosan lezárt urnákba dobhatják.

Azaz, amit láttunk, teljességgel megfelel a nyugateurópai értelemben vett szabad, titkos és egyenlő választások szabályainak. Tapasztalatainkról jelentést készítünk az Európa Tanácsnak is. Biztos vagyok abban, hogy e jó és sikeres választások lerövidítik Magyarország Európa Tanácsba vezető útját. Egyetlen előfeltételt, nyitott kérdést kell még rendezniük: az emberi jogok konvenciójáról szóló nyilatkozatot is alá kell írniuk — mondotta Strimitzer úr, aki hangsúlyozta, hogy nem pártját, hanem az Európa Tanácsot képviseli Gyulán.

Arra a kérdésünkre, hogy találkozott-e olyan jelenséggel. amit kifogásolnia kellene, a következőket válaszolta :

— Meg kell mondanom, hogy a mai választási napon igazán semmiféle negatív, vagy kritikával illethető tapasztalatot nem szereztünk.

„Valahová le kell tenni a voksol”

Jó reggelt, Magyarország!