Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat o A privatizálástil nem kell lélni A munkások keresete 26 százalékkal nőtt En is tudom, te is tudod, tt is tudja... Nem hiszem, hogy különösebben emlékeztetnem kell a tisztelt olvasót, hogyan folytatódik a címben kezdett mondat, és miért tartozik a majdnem közmondásos élettapasztalatok gyűjteményébe. Szóval: „Én is tudom, te is tudod, ö is tudja, hogy amiről beszélünk, az nem igaz.” Ide kívánkozik még a folytatás is: „Fő, hogy úgy tegyünk, mintha nem tudnánk, hegy én is tudom, te is tudod, ő is tudja .. Valami rémületes kompromisszum ez, vagy totális cinizmus? Kicsiben és nagyban?! Kollégáimmal (no, nem mindegyikkel) épp elégszer háborogtunk hasonlókon az elmúlt „békeidőben”, amikor szent áhítattal és megütköző tekintetekkel kerültünk szembe, ha elejtettünk egy-két szót erről az „én is tudom, te is tudod”-ról; amikor bámulva csodálhattuk, hogyan változik pompás színésszé a tehetségtelen politikus, aki azért annyira „tehetséges” mindig volt, hogy csalhatatlanul tudta, mikor mit kell mondania és kinek. Nyilván, semmi nincs ok nélkül, s ezek a fenti sorok sem ok nélkül fogalmazódtak meg bennem. Az ok: olvasom a tudósításokat egy dunántúli város (nem írom ide, hogy Veszprémről van szó) színházának átváltozásairól az alakuló demokráciából a diktatúrába (habár ezt a két utóbbi fogalmat szintén idézőjelbe kellene tennem), amikor a „szerződtetés művészeti kérdés" jelszó alatt a jelenlegi vezetés számára nem megfelelő álláspontot képviselő színművészeket egyszerűen kirúgták a nevezett város színházából. Miközben: „Én is tudom, te is tudod, ő is tudja”, sőt: ők is tudják, hogy közel sem erről van szó, csupán a bosszút lihegő vezetői önkény otromba sakk- húzáisairól, melynek a tavaly még kitüntetett színészek js áldozatul esnek, utcára kerülnek, mondván: „művészileg nem megfelelők”. Amikor egy időben kísértetiesen hasonló viharok kezdtek kimunkálódni egy Tiszántúli város (nem írom ide, hogy Békéscsabáról van szó) színházban is, egészen odáig jutottam önmagam belső vitáiban, hogy „ez a színház sajátossága, a színház ilyen”. Közben nem hittem azért egészen, hogy ilyen. És azt sem, hogy az igazságosztó és értékelő isten (vagy istennő) kezében mindig az igazság és az igaz értékítélet fénylik, de hát máig sincs védelem (szinte sehol) az ellen, ha arra bélyegzik ikszet vagy ipszilont, hogy „szakmailag nem megfelelő, dilettáns.” Persze, ez ügyben is kísértetiesen elősuhog egy évtizedeken át használt és felhasznált ítélkezési mód: a „politikailag nem megfelelő”. Miközben „én is tudtam, te is tudtad, ő is tudta ...” Vajon létezik-e valaha egy morális ma- gasabbrendűség, mely úgy változtatná meg a majdnem közmondásos érvényű mondatot, hogy „én is tudom, te is tudod, ő is tudja: úgy is mondjuk!” Vajon ez a dunántúli színházi eset, az agresszív számonkérés és leszámolás hazugságba sztaniollizált receptje csak utóvédharc, véletlen fellángo- lás, vagy valaminek újmódi kezdete? Aki nem tudja, annak is tudnia kell, hogy a színház az igenis egy másféle világ. Színházban minden felfokozottan jelentkezik, a külső behatás és a belső forrongás ugyanúgy. Színházban a bentiek félóránként képesek szidalmazni, majd mennybe vinni a másikat, a szervezettnek tűnő bosszú azonban aggasztó jelenség. Főleg akkor, ha nem vállalják nyíltan, hiszen csak ,.művészeti kérdésekről” van szó... Egyelőre nem hiszek abban, hogy a leg- , különbözőbb képmutatások mögött egyre kevesebbszer munkál majd az „én is tudom, te is tudod” cinizmusa, hogy ez a másról beszélés tudománya csődöt mond darab idő múlva, mert nem lehet az, hogy az álságos rafinéria építse a hadállásokat. De a mindennapok életét sem építhetné tovább, mert az effajta „építés” nem más, mint rombolás, pusztítás, a legkülönbözőbb értelemben. Ha elfogadottá lehetne ez a fajta morál, ez a fajta módszer, akkor szomorú kilátások derengenek a jövő felől. A jel, amely a meg nem nevezett Veszprém városi színházából felröppent, figyelmeztet. Arra mindenképpen, hogy a diktatórikus, erőszakos akaratátvitel miféle főről fakad. Én is tudom, te is tudod, ő is tudja — minek mondjam? Sass Ervin Nem csodahal, de... A busa ismét kint lesz a vízből? Termelőüzemeinkben az év első hónapjai mindig az előző esztendőben végzett gazdasági tevékenység értékelésével telnek. így van ez az Orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet (Ka- zép) esetében is. A szövetkezet a tavalyi év zárásával együtt áttekintette egy újabb ötéves ciklusidőszak termelési fejlődését. Ha belegondolunk, 1985 és 1989 között politikai és közgazdasági környezetünkben számtalan változás következett be. Vajon Surányi András, a Ka- zép elnöke hogyan látja a szövetkezetét ért külső hatásokat? Előre tervezni képtelenség — A korábbi gazdálkodási intervallumokban is jellemző volt a túlszabályozottság. Ám ennek tetőfokát az elmúlt öt évben értük el. Külön gondot okozott az a fajta gyakorlat, amikor az adott módosító határozat, vagy rendelet az év második felében jelent meg visz- szamenőleges hatállyal az év elejére vonatkozóan. Ilyen kodni, előre tervezni majdnem képtelenség. Nem beszélve arról, hogy milyen kockázatot vállal a vezetés egy-egy döntésekor, amikor jószerivel az „orráig” se lát. A Kazép vezetőinek eddig, úgy tűnik, „jó a szimata”, hiszen a főbb mutatókat tekintve folyamatosan fejlődött az egység. Például árbevételük 1985-ben 235 millió forint volt, 1989-ben már elérte a 380 millió forintot. Dolgozóik átlagkeresete egy személyre vetítve a ciklus első évében 69 ezer 600 forint, tavaly meghaladta a 112 ezer forintot. S külön figyelemre méltó, hogy mindezt csökkenő létszám mellett érték el. A szövetkezet állományában 1985-ben 325- en voltak, ma 305-en vannak. — Valóban büszkék vagyunk közösen' elért eredményeinkre — folytatja a beszélgetést Surányi András. — Minden év elején többet vállaltunk, mint amennyit az előző évben elértünk. S számadataink bizonyítják, a kollektíva növekvő színvonalon teljesítette a feladatokat. Ha a termelés növekedését vesszük, aikkor a tavalyi esztendő messze kimagaslik korábbi fejlődési folyamatunkból. Míg 1988ban 300 millió forint értékű árut állítottunk elő, addig 1989-ben már 380 milliót termeltünk. Éves eredményünk 44,5 millió forinttal, munkásaink keresete 22,6 százalékkal nőtt. De már márciusban újabb 20 százalékos alapbéremelést is végrehajthatunk. Az inflációval lehet, hogy nem tudunk majd lépést tartani, de a mi dolgozóinknak nem kell félnie az elbocsátástól. A jelenlegi létszámunkra a jövőben is szükség lesz. Az első kifizetett osztalék után — Hogyan éltek a vagyonfelosztás törvény adta lehetőségével? — Szövetkezetünk az elsők között valósította meg a szövetkezeti törvény változtatása által biztosított va- gyonérdekeltségi rendszer kialakítását. A meghatározott feltételekkel tagjaink között kiosztásra került több mint 2 millió forint üzletrész, valamint részjegy-kiegészítésre 3,2 millió forint. Ám ennék a lépésnek az igazi súlya akkor érződik, amikor az értékpapírok után az első osztalék kifizetésre kerül. — Milyen szempontokat vettek figyelembe a vagyonfelosztáskor? — Differenciált felosztást alkalmaztunk — válaszol az elnök. — Közgyűlésen tagjaink elé négyféle módozatot terjesztettünk. Ebből választották ki a számukra legmegfelelőbbet. A részjegykiegészítésnél a régebbi tagok többet kaphattak. Az üzletrésznél az eltöltött tagsági viszonyt és a végzett munka minőségét 50-50 százalékban vettük figyelembe. Ilyen módon az átlag részjegy nagysága 25 és 35 ezer forint között van. Ügy tűnik, jól döntött a közgyűlés, mert eddig semmilyen panasz nem érkezett hozzánk. S 'hogy érzékeltessem a különbséget, elmondom: tavaly nyereségrészesedés címén összesen 800 ezer forintot fizettünk ki, az idén osztalékként ennek hatszorosát, mintegy 5 millió forintot. A részjegyekre 35 százalékot, az üzletrészre 8 százalékot adtunk ki. A számok magukért beszélnek. Figyelmesebbek az emberek — Tagjaik mennyire érzik, hogy tulajdonosok? — Erre szemléletesen megint csak egy példával tudok válaszolni. Vettünk jó fél éve egy nyugati gépet. De mivel néhány tartozéka még nem érkezett be, így egyelőre nem állíthattuk be a gyártásba. És most fogódzón meg: már többen szóvá tették. Én 25 éve vagyok a szakmában, de hasonló esetre nem emlékszem. Figyelmesebbek az emberek, már nem mindegy az sem, milyen költségek mellett termelünk. Tehát nem kell félni a privatizálástól. Nekünk az a célunk, hogy az egyének közössége járjon jól. Sajnos vannak keserű tapasztalataink is. Történetesen az APEH hozzáállása érthetetlen, akár a nyereségünket, akár a jogszabály értelmezését tekintjük. Az előbbit hitetlenkedve, bizal- mamtlanul fogadták, s már előre közölték velünk, hogy majd „megnézik”. Az utóbbit kiemelve felháborodva fogadtuk az adóhivatal magatartását, miszerint az 1988. december 31-i vagyonfelosztás után is személyi jövedelemadót akartak szedni. Kitartó harc után szerencsére ebből nem lett semmi. Ám ha az átalakulási folyamat zökkenőmentes véghezvitelét egységesen valljuk, akkor jobb volna elkerülni a hasonló félreértelmezéseket. Papp János A busa mindig is olyan volt, amilyen, semmit sem változott, amióta — hogy úgy mondjam — él, mint hal a vízben. A busa megítélése persze teljesen más mozgatórugóktól függ. Nem csodálkozhatnánk, ha — az egyébként békés növényevő halunk — idegesen és értetlenül tátongna a körülötte keltett hullámok hallatán. Emlékezzünk csak: valamikor 1987 őszén szenzációként robbant a hír, hogy aki rendszeresen busát fogyaszt, biztosítja magát a szív- és érrendszeri betegségek ellen. Lett is nagy keresleti szökőár, szegény uszonyos pára olyan ütemben szabadult meg csillogó pikkelyeitől, mint manapság fixfize- téses polgár kopottas forintjaitól ... Aztán jött az „apály”: hunbug az egész, a busa az csak busa, a szív az szív, kereskedelmi fogás az egész hírverés. Teltek a hónapok és évek, alig csörgedeztek a busainformáci- ók, megmaradtunk inkább a jó öreg, zsíros pörköltjeink- nél. De ahogyan az már lenni szokott, a háttérben a busa- sztori továbbra is a vízszint felett lebegett. A kiskunfélegyházi kórházban újabb kísérleteket végeztek, amelyek megerősítették, hogy a busafélék zsiradéka kedvező hatással van egyes, magas vérzsírszintet előidéző betegségek megelőzésére, illetve a gyógyításban eredményesen alkalmazható. A Szegedi Konzervgyár busakon- zerveket készít és további táplálkozástudományi kutatások kezdődtek. Áprilisban a Magyar Táplálkozástudományi Társaság Budapesten A halfogyasztás jelentősége a megelőzésben és gyógyításiban címmel tanácskozást szervez. A napokban kaptuk a „fülest”, hogy dr. Csengeri István, a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet tudományos főmunkatánsa és dr. Müller Ferenc igazgató könyvet szerkesztett A halhús szerepe az egészséges táplálkozásban címmel. Dr. Csengeri István az indítékaikról mondja: — Hazánk halbősége évszázadokig legendás volt, és ennek megfelelően alakult a halfogyasztás ás. De az elmúlt 150 évben szinte teljesen elfeledkeztünk a halról, évente átlagosan mindössze 3 kilogrammot fogyasztunk belőle. Pedig a halhús teljes értékű fehérjét tártál-, máz, amely a fogyasztói árat illetően, negyedébe- harmadába kerül, mint a sertés vagy szarvasmarha húsa. (Ha a tiszta fehérjére vonatkoztatjuk az árakat.) — Azt gondolná az ember, hogy ilyen ismeretek birtokában valóságos propaganda-hadjáratot kellene indítani étkezési szokásaink megváltoztatásáért. — A halfogyasztás jelentőségét ismerik az egészség- ügyi szakemberek és nagyon valószínű, hogy a felvilágosítás, népszerűsítés és anyagi megfontolások révén nö- véksziik a következő években a halfogyasztás Magyarországon. Ezt a folyamatot szeretnénk elősegíteni könyvünkkel, amelyben szó lesz a zsírok, zsírsavak tulajdonságairól, a már említett érrendszeri betegségekről, a halas diéták eredményeiről, a halételek általános tudnivalódról, leírunk praktikus dolgokat és természetesen rengeteg receptet, hogy minél változatosabb ételeket készíthessenek a háziasszonyok. — Tudomásom szerint önök nemcsak könyvet szerkesztettek, de egyéb módon is propagálják a halakat. — Már több színes kiadványunk jelent meg — képünkön —, amelyekben halételek receptjeit közöljük. Védjegyoltalmat is kértünk a találmányi hivataltól a busa magas polién-zsírsavtartalmával kapcsolatos tudományos felfedezésre. Megkaptuk a bejegyzést igazoló okiratot, így a Cardio Menü emblémát csak beleegyezésünkkel használhatják fel a gyártók ezekre a termékekre. — Csak a busa érdemelte ki az emblémával való védelmet? — Nem, az összes hal, amelyben hasonlóan magas a polién-zsírsavtartalom. — Mi van akkor, ha valaki emblémás halkészítménnyel akar megjelenni a piacon? — Az embléma fölhasználásáért licencdíjat kell fizetni. Eddig a Szegedi Konzervgyárral kötöttünk előzetes használatbavételi megállapodást. Ezek szerint a jó öreg busa, ha nem is csodahal, mégiscsak van mire „fölvágnia”. Megint kikecmereghet a vízből, vesztére, egyenesen a tepsiikbe, bográcsokba kerülhet. — lovász — Fotó: Veress Erzsi körülmények között gazdálTextilszálvezető orsók exportra történő csomagolását látjuk Fotó: Veress Erzsi Ezermester — OTP-hitelvásárlási akció AZ EZERMESTER BOLTBAN! Részletfizetésre kaphatók az alábbi áruféleségek: — C 64 személy számítógép, /új típus 18 000,— Ft — 1541—11 floppy 17 500,— Ft. VÁRHATÓ KÜLÖNBÖZŐ TlPUSÜ SZÍNES TV-K, SAMSUNG, DAYTRON, GOLD STAR — különböző videokészülékek, valamint — fagyasztókészülékek érkezése, melyekről az Ezermesterboltban lehet érdeklődni. AZ 1989. ÉVI SAMSUNG TV-AKCIÖ TÁRGYNYEREMÉNY-SORSÖLÁS NYERTES SZÁMAI A KŐVETKEZŐK: 1. díj 0221 016, C 64 személyi számítógép. 2 díj 4663 304, 115 mm-es sarokcsiszológép. 3 díj 466 956, EL 531 H számológép. • Kérjük a szerencsés nyerteseket, hogy boltunkba befáradná szíveskedjenek.
