Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-14 / 63. szám
VCŐRŐSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. március 15., csütörtök Régi dicsőségünk hátteréről — új megvilágításban A pesti forradalomhoz Szarvas csatlakozott másodikként — Gyulán is voltak márciusi ifjak — Mezőberényben nem kellett nemzetőrség A nagy változások és átértékelések korát éljük; módosulnak. kiegészülnek eddig igaznak vélt tények, fogalmak, ítéletek. Fény derül nemzetünk történelmének egyre több fejezetére is. ,S már-már egyedülállónak számit a dicsőséges, kokárdás 1848—49, a magyar forradalom és szabadságharc időszaka. Vagy mégsem? Mi az, amit korábban nem lehetett, nem volt célszerű tudni a 48-as eseményekről, illetve azok hátteréről? A történettudomány mai állása szerint hogyan értékeli a márciusi .megmozdulásokat, s egyáltalán mit üzen 1990 tavaszának az 1848-as tavasz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Jároli Józseffel, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettesével. — Az 1848-as események valóban lényeges mozzanata a függetlenségi harc, de ugyanakkor volt ott még sok más jellemző vonás, ami kevésbé kapott hangsúlyt. Ha a történész egy esemény kapcsán nem próbálja meg a históriát a maga bonyolultságában bemutatni, akkor egyes részek — az egyéni válogatás vagy a napi politika érdeke, céljainak illusztrálása miatt — óhatatlanul előtérbe kerülnek. Még kicsit a mai viszonyok között is abban a tudatban élünk, hogy a '48-as szabadságharc olyan dicső korszaka Magyarországnak. amikor egyetértés volt, Kossuthnak csak tobor- zó beszédeit kellett elmondania, és n honvédség azonnal összeállt. Ezek a nézetek túlságosan leegvszerűsítik a dolgokat, és ellentmondanak ezeknek a Békés vármegyei tények is. — Nem azt akarom mondani természetesen, hogy az emberek nem voltak szív- vel-lélekkel a szabadság mellett. Am a viszonyok sokkal bonvolultabbak voltak. A megvei nemzetőröket Dél- dául elvitték a Délvidékre. Az első két váltás 1848. június közeoétő! augusztus 2-ig volt. i\7, alispán vezetésével néevezren mentek először Makóra, onnan Nagvbeeske- rekre akkor még nem volt probléma. De a második váltásnál összeállt nemzetőrök. akik mentek . a hazát védeni, már Szarvason beverték az egvik tisztviselő ablakát. Maga a főszolgabíró ielentette a minisztériumnak. hogv olyan embereket is kénytelenek voltak magukkal vinni, akik vagyoni állapotuk, egészségi okok és egyebek miatt nem lettek volna kötelesek menni. — A honvédtóborzással kapcsolatban ismerünk olyan adatokat, amelyek arra mutatnak, hogy a háromszori toborzásnál bizony nehéz volt a szükséges létszámot biztosítani. Először verbuválni kezdtek zenével, s ha erre nem jöttek elegen, akkor kiírták, hogy az adott községnek hány honvédet kell kiállítani. S akkor már nem nézték, hogyan sikerül, önként vagy másképp. Ez volt az úgynevezett „bekeze- lés". A harmadik megoldás volt a fogadott honvéd, akit bizonyos összegért "valaki más állíthatott maga helyett. Éppen Gyulán maradtak fenn ilyen helyettesítési szerződések, amelyekben leírják: a honvéd kenyérért, szalonnáért és bizonyos ösz- szegű készpénzért vállalta, hogy belép a honvédség soraiba. — Nem szerencsés, ha egy- egy történelmi korszakról kialakul az idealizált kép. 1848-at is emberek csinálták. Kossuthnak is voltak emberi gyengéi, gyarlóságai. A történetírásnak mindig az a feladata, hogy a részletkérdéseket is az olvasó elé tárja, a korszakot a maga ösz- szetettségében, bonyolultságában mutassa fel. Ez a történelemszemlélet sokszor homlokegyenest ellentétes a másikkal. az idealizálttal, fgv fordulhat elő. hogy amikor az emberek — az idealizált vagy politikai történetírás után — elolvassák a történelmi szakmunkákban, hogv a nagv eseménvek mögött is rengeteg emberi hiba és probléma reitőzik, akkor csalódnak. Azt hiszik, valaki öss7°rombolta bennük az ideális képet, pedig az valóiában sosem létezett. — Német-Gvulán megtagadták a honvédtoborzást, mert ott csak a császárnak akartak toborozni. Mezőbe- rénvben kijelentették az első nemzetőrség, a rendfenntartó erők szervezésekor. 1848. március közepén, a pesti forradalom után. hogv nekik nem kell nemzetőrség, majd maguk rendet csinálnak ... — Aránylag keveset beszélünk arról, milyen rettenetes terheket rótt a szabadságharc az emberekre. Nemzetőrt, honvédet kellett állítani, ellátni, élelmezni, elszállásolni a katonákat. A dicsőséges haditettek történelmi tények, de azokkal a nép áldozata párosul. Gyulán a Damjanich Kórházat (a 2. számú iskola régi épülete volt, a Kálvin és az Árpád utca sarkán) a városnak kellett ellátni ágyakkal, ágyneművel, kötszerrel, tüzelőanyaggal. élelmiszerrel. — Az iratokból az is kiderül, hogy a honvédeknek külön sütni kellett finom fehér kenyeret, és számos dologban kedvezni kellett nekik. A város polgárai saját ágyukat, lepedőjüket vitték, kötszernek adták oda szőtteseiket. Csabán Haán Lajos, ismert evangélikus lelkész és történetírónk annak idején tanított, és a gyerekekkel tépést csinált, elég jelentős mennyiséget. Javasolta a megye vezetőinek, hogy ezt tegyék általános gyakorlattá az iskolákban, ígv vegyék ki- részüket a gyerekek a szabadságharc támogatásából. — 1848. június végén a megyében 11 587 gyalogos nemzetőrt írtak össze és 522 lovast. Az aradi hadszíntéren főleg ezek a nemzetőrök álltak helyt. A szabadság- harc után körülbelül 4000-re tehető a honvédeink száma, akik szinte mind a 12 aradi vértanú alatt szolgáltak. Nasv tehertétel volt ez a vidéknek. Ráadásul minden katonáskodásban benne van. hogv az emberek meghalhatnak vagv megrokkanhatnak, és erre akkor semmilven in- tézménvesített, formájú, mai értelemben szociális háló nem volt. — A pesti forradalom hogyan jutott el erre a vidékre? Voltak-e itt is márciusi ifjak és pontokba szedett követelések? — Pesten március 15-én volt a forradalom, de néhány napba telt, amíg annak híre eljutott erre a v'dékre. Tessedik Károly, a sza-vasi főszolgabíró, március 18-án keltezett jelentése szól arról, hogv 17-éről 18-ára virradó éjszaka a Pestről érkező postakocsi utasai, hozták Szarvasra a 12 pontot és a Nemzeti dal nyomtatott példányait. amiket gvorsan osztogatni is kezdtek. — A megyében ugyanúgy megvolt q márciusi ifjúság, mint Pesten. Gyulán a Kaszinóban (székhelye a mostani 1. számú iskola, akkor Korona vendéglő) a város és a megye fiataljai, értelmiségiek létrehozták a Gyulai Kört. Tagjai két dologban tették le voksukat. Amikor a Pesti Közbátorsági Választmány a népképviselettel kapcsolatban megkereste a vidéki városokat, nem a tanácshoz vagy az alispánhoz fordult, hanem a Gyulai Körhöz. (Országos viszonylatban nem találkoztam ehhez hasonló adatokkal.) Olyan politikai hierarchia alakult tehát ki, hogy a közigazgatás mellett a kaszinók ifjúsága is kapcsolatot talált egymással. Beadványban tiltakoztak az ellen, hogy a közös had- és pénzügyet elvegyék a kormánytól. A másik: az olasz szabadságharc leverésére kértek akkoriban ismét katonákat, és a Gyulai Kör tiltakozott ez ellen. A megyében is kialakult a haladó szellemű politikai erő, s az hallatta szavát fontos kérdésekben. — A Pesti Hírlapból tudjuk, hogv egy csabai polgár (a neve sajnos nem .ismert) Pesten volt március 15-én. sőt, abban a tömegben is jelen volt. amely kiszabadította Táncsicsot Budán. S amikor az a polgár hazajött, itt rögtön elhíresztelte a történteket. A március 20-ai csabai képviselőgyűlésen felolvasták az újságot, amiből tájékozódni lehetett arról, hogv mi történt Pesten. De talán egy példát mondanék arra, hogy a márciusi események mennyire nem voltak mindenki számára nyilvánvalóak. Szarvasról március 18-án indítottak egv küldöttséget Pestre, hogy keresse meg a város polgár- mesterét a következőkkel: csatlakozhatnak a forradalomhoz. de csak akkor, ha az valós! Az összes vidéki város közül Cegléd után másodiknak Szarvas csatlakozott a pesti forradalomhoz. — Március 22-re összehívták a megyei rendkívüli népközgyűlést a régi gvulat megyeháza udvarára, és ide már nemcsak az alispánt, a nemességet, hanem minden községből képviselőket is hívtak. Itt ismertette Szombathelyi Antal (jelentős reformkori politikus, többször volt képviselője a megyének, Kossuth Lajos esküvői tanúja) a 12 pontot, mint az országgyűlésnek szánt követeléseket, sőt, törvénvjavasla- tokat is. Egy köznyilatkozatban csatlakoztak a forradalomhoz. ugyanakkor felhívást intéztek a királyhoz: kérték a törvények szentesítését. Ekkor jött létre a megvei bizottmánv, amelv március 22-án felhívást intézett a megve lakosaihoz, a nemzetőrség megszervezésére vonatkozóan. Érdekes kitétel a felhívásban az. amely arra szólít fel. hogy a régi y/S/f-7/ -7 fff ' / fi'ry ' fZy ^ ' (’<S -V ' t/Zs? /tr r ,'/í? f jí ? /trS/SP/*•/ rí* ,/ 'Wa* ** /*' 7* !?'/' yíA 7 A' S" XtiíSS* ót’ SsSt'é’y cS, Á'/W' */>y . , 7^ y.; /r< St rV p S-nr**? S'. S'/ z. 7 S,.,,.T A — sí*? — si**úd*p , A" „ /ir,'ísr/ /s, Srs-i' '’ f'yr.A'/zy 7** /í» J- 'yla *7 tr'' » r /' / .í's 'fty/ír „y . /7 s. .• «i' A»* j ■S' A közbátorsági bizottmány kiáltványa Fotó; Kovács Erzsébet törvények még érvényesek, azoknak engedelmeskedni kell. A megyei vezetők nagyon féltek attól, hogy a forradalom olyan népmegmozdulásokhoz vezethet, hét, amelyek kezelhetetlenné válhatnak. — Ha a történész feltár korábban ismeretlen. az idealizált képbe nem illő tényeket, hamar rásütik, hogy „sárba tiporja nemzeti múltunkat", dcheroizál. — Azt hiszem, nincs erről szó, ha a nemzet elég érett és felnőtt ahhoz, hogy tisztességgel szembenézzen a maga erényeivel és hibáival. És ha ez a helyzet találkozik' a történész szándékával, hogy szembesítse a nemzetet azzal, hogy a múltjának nemcsak kiemelkedő eseményei és nagy bukásai voltak, hanem a dolgok összefüggnek. — Hasonló gondolatokra utalt Pozsgay Imre a '48-as tiszti fegvverletételi ünnepségen elmondott beszédében, amikor kifejtette, hogy ez a bukás tulajdonképpen nem kudarc volt, s a kiegyezés után egészen más időszakot eredményezett. Amikor a politika szembesülni tud a történetírás eredményeivel, s ezt képes közvetíteni a tömegek számára, akkor tölti be a történetírás is a maga szerepét. Mert hiába ír a történész az eldugott szakmai folyóiratokba kiváló munkákat. ha ezt a politika nem fogadja el. S ismert a régi latin közmondás, hogy a történelem az élet tanítómestere. Tehát ha a múltunkban már elkövettünk hibákat, és azokat felmutatjuk a nemzetnek, talán még egyszer nem követjük el ugyanazokat ... — A ’48-as forradalmat is emberek csinálták, mondta korábban. Akkor is voltak túlkapások, elszabadult indulatok, elfajult hangok, mint ma? — Akkor is voltak zsidó problémák. A magyarországi zsidóság magyarnak érez- ne magát, annak ellenére, hogy sajnos 1848-ig nem telepedhettek le mindenütt. Gyulán például nem kaptak letelepedési engedélyt, csak Váriban lakhattak. Egy megalázott emberi kisebbségről volt tehát szó. A pesti eseményekben is előfordult ilyesmi, pedig a nemzetőrségben jelentős mértékben részt vettek, majd szinte kiborították őket ebből a feladatkörből. ahelyett, hogy a kisebbségek iránti tolerancia érvényesült volna. Az udvar aknamunkája folytán a megyében élő nemzetiségiek között is voltak különféle nézeteltérések, és ezeket tudatosan szították. A „hatékony” aknamunkára és a rossz beidegződésekre jellemző. hogy Gyulán a nemzetőrök zászlaját nem engedték felavatni addig, amíg a császár neve nem szerepelt a zászlón . . — Azzal a meggyőződéssel köszönöm a beszélgetést, hogy — ugye — igazi eszmék, ideálok kellenek, de a múlt alapos ismerete nélkül nincs jövő. Niedzlelsky Katalin „Nem mondhatom el, minő nehezemre esik a távoliét” Három levélrészlet a szabadságharc korából Leiningen- Westerburg Károly Feleségéhez, Sissány Elizhez Becsén. '1848. november 4-én. Édes Lizám! ... Becse egész tábor. iA kis házba, melyben laktunk, van a ífőőrség és a lőszerraktár stb., a ház előtt két kis kétfon- tos sajkás-ágyún és egy egyfontos vaságyán kívül áll még két hatfontos ágyú és egy hétfontos tarack jobbra, a kikötő felé egy barikád emelkedik, széles /árokkal és palánkkal, a másik ia kútnál, a templom mögött, a harmadik a fő-utcán, a negyedik a /második hosszúutcán, az ötödik a Papjch-ház- nál. A Tisza mellett, a fürdőhöz környékén egy földsáncot emeltek. Ezen felül az egész Becsét örök övezik. A rácok sohasem veszik majd be rendes katonaság nélkül. De azért mindig ki vagyunk ,téve e kutyák támadásának, mert hadi erőnk sokkal gyengébb, semhogy támadólag léphetnénk fel. Átok azokra, kik ezt a gyalázatos háborút előidézték. Ha csak egy napig van itt az ember, meg\kell szűnnie benne minden tekintetnek, minden ragaszkodásnak az előbbi viszonyokhoz, itt látni iteljesen a bukott osztrák kormány gyalázatosságát. Hálát adok Istenemnek, hogy nem próbáltam előbb belépni ezredembe, különben most meggyőződésem s Magyarország ellen ikellene harcolnom, vagy pedig titkon elhagynom csapatomat, mert kvietálást többé nem fogadnak el. Rickel őrnagy, 'ki voltaképp zászlóaljparancsnok, máris benyomul Magyarországra, és Temesvárral iparkodik egyesülni. Azd remélik, hogy Arad várát beveszik, mert az őrség egy része velünk ért egyet. Temesváron is részben Magyar- ország felé hajlik a Leiningen-ezred hangulata. Krisztián örvény szélén jár; vajha Isten idejében nyitná föl szemét. Ha a mi részünkön volna, bizony sok ezerrel fölérne. Szomorú következtetése a hirtelen fejedelmi politikának, hogy közel rokonoknak egymás ellen kell harcolniok ... Nem mondhatom el, minő nehezemre esik a távoliét tőled és a gyermekektől, pedig most még csak a kezdetén vagyunk. De már most is minden szenvedés és nélkülözés mögött ott áll azon boldog napnak vigasztaló gondolata, melyen ismét együtt leszünk. Isten őrizzen meg téged és a gyermekeket, érted él hű szerelemben Karolnod Damjanich János Feleségéhez, Csernovits Emíliához Űmecse, 1848. augusztus 21. Imádott, drága jó Emíliám! Végre — a csatatérről való visszaérkezésem után — van egy pillanatnyi időm, és ezt néked szentelem, jó Lélek! Először is szomorodott szívvel értesítelek, hogy sajnos, nem győztünk. Az Isten büntesse meg azokat, akik az okai: majdnem megőrülök a bánattól és a fájdalomtól. Sokáig tűrik még ezt a szerencsétlen nembánomságot? Én nem vádolok senkit, de az Isten tudja, s én mondotn, hogy másképp folyhatnának a dolgok! Egyébként az állandó, huszonnégy órás fáradságot az én áj zászlóaljam fiatal harcosai szilárdan állották. Hál’ Istennek, egyetlen embert sem veszítettem, csak egypár derék fiú megsebesült. A Mindenható vélünk volt. jó Milikém, mert az ö oltalma nélkül a nyolcórás állandó ágyú- és fegyvertüztől kétségkívül tekintélyes veszteséggel tértünk volna vissza. A türelem és bizalom Istenben, aki mindent a legjobbra fordít, marad csak részemre, és ez is az én vígasztalásom, de fogcsikorgatva és vérző lélekkel érzem, hogy másképp lehetne, és kellene is lenni! Hogy vagy, szentséges, jó Milikém, remélem jól? — Imádkozzál hazánkért, amely oly drága és értékes nekünk. Az Isten bizonyára meg fogja hallgatni a te tiszta, ártatlan és áhítatos imádat!... Petőfi Sándor Feleségéhez, Szendrey Júliához Marosvásárhely, július 29., 1849. Kedves, édes Juliskám! . . . Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Bereck felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova jlázító proklamációkat vitt be, s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jő hozzá ia tudósítás, hogy Szász- régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak. vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdivásárhe- lyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú át volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? Ö /tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd !körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, |mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát, és kinyújtja felém /karjait, én fölug- rom, nyakába borultam, s összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils!” szólt «z öreg sírva. A körülálló népség iazt kérdezte Egressy Gábortól, hogy ,,fia ez a generálisnak?”. Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt...
