Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. március 14., szerda

o

Dr. Vastagh Pál DombegYházán

Az MSZP gyökeresen szakított a múlttal

(Folytatás az 1. oldalról)

azok, akiket földtulajdonuktól megfosztottak, de ennek költségeit ne hárítsák a szövetkezetekben dolgozókra. Aki pedig művelési céllal ki akarja vinni a földjét: biztosítani kell, hogy ezt megtehesse és gazdálkodjon rajta. Utalt arra is, hogy az MSZP agrárprogramja — a kisgazdáké ellenében — több más párttal hasonló módon közelít e kérdéshez. Mit lehet tenni a Dombegyházat is felölelő vidék fejlesztéséért? — tette fel a kérdést,

majd válaszként kifejtette: a mezőgazdaság fejlesztése mellett e tájat be kell kapcsolni a nemzetközi gazdaságba, kereskedelembe. A másik oldalon az államhatárig már kész az út. Domb- egyháznál is csupán 3 kilométernyit kellene kiépíteni. Ez esetben lehetőség nyílna arra, hogy az Arad központú vonzáskörzettel — melybe Dombegyház is szervesen beletartozik — jövedelmező gazdasági érintkezésbe lépjen e vidék, s ne kényszerüljenek kerülő útra a rokoni kapcsolatok sem.

A vita során dr. Vastagh Pál részletesen is megvilágította egyéni programja, illetve az MSZP-akarat részleteit. A szocialisták har- sányságtól mentes kampányának okait kérdezőnek pedig azt válaszolta: pártja felelősséggel csak olyan kíván ígérni, amit a választások után meg is tud valósítani.

A találkozó végén dr. Vastagh Pál egy-egy szál piros szegfűt ajánlott fel a gyűlés hölgy vendégeinek.

K. A. J.

Ajánlott küldemény postások részére

Holló a hollónak...?

Megtörtént, aminek elkerülése érdekében — vállalva az engem bizalmával megkereső neheztelését is — már hónapok óta magamba zártam egy történetet. Reményeim ellenére a közelmúltban mégiscsak otthagyta munkahelyét — a békéscsabai postahivatalt — Hegyesi László, a hírlaposztály egykori vezetője. Elment, mert a postánál eltöltött 27 év után — a lapterjesztés visszaesését is megkockáztatva — lehetetlenné tették maradását. „Ezer” fórumon bizonyitottan: jog szerint, s éppen „ezer” fórumon mellőzve a tisztesség vizsgálatát.

Még 1980-ban történt, hogy a múlt év szilveszteréig szólóan a hírlaposztály vezetőjévé nevezték ki az akkor 36 éves Hegyesi Lászlót. Három év múlva kiegészítették ezt azzal a megszorítással, hogy 1989 végéig a postatiszti végzettsége mellé szerezzen főiskolai oklevelet is. Nehezen ment már a matek és a fizika, ezért kérte, hogy tekintsenek -el tpvább- tanulásátóL

Biztató jelek...

A szegedi postaigazgatóság akkori vezetése — munkája eredményességét látva — hajlott is erre, ezért írattak vele egy hivatalos kérelmet. S ezzel feledésbe is merült a dolog. Másfél-két éve ismét elővették Hegyesi Lászlót, valamint a meglehetősen nagyszámú, hasonló helyzetben lévő postai vezető ügyét. A posta kollektív szerződése alapján úgy döntöttek, hogy — a 45. életévüket betöltött, tanulásra már nem kötelezhető — egyes vezetői állományú dolgozók esetében a képesítés megszerzésétől véglegesen eltekintenek. Minden oka megvolt az örömre Hegyesi Lászlónak is, amikor megtudta, hogy az említettek között van. Csodálkoznia sem kellett ezen, hiszen a nagy tapasztalatot, rátermettséget igénylő beosztásban eddig is elismerést elismerésre halmozott. A nem sokkal előbb kelt minősítésében pedig tevékenysége alapján munkakörében hagyását javasolták. Sőt 1988-ban Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta szegedi postaigazgató meleghangú levélben fejezte ki elismerését („Az eredmény az ön odaadó, jó munkáját is tükrözi. Lelkiismeretes szakmai tevékenységét köszönöm ... Jó egészséget és sok munkasikert kívánok.”), s jutalomban részesítette. Volt is miért: az eladott lapok száma — áremelések, hanyatló életszínvonal ellenére is — évről évre jelentősen növekedett. (1988-ban például 11 millió 758 ezer 722 napi- és hetilap talált gazdára Békéscsabán.)

Dnpla vagy semmi

Ennek ellenére nem sokkal később mégis kiutálták a postáról. No, nem közvetlen főnökei és munkatársai, hanem a Tisza partján ítélkezők. Nem könnyű nyomon követni a távolból kiszámított ridegséggel ható szándékok valódi természetét Ám keresgélés közben lehetetlen volt nem belebotlani az igazgatónő jól bevált „kézi vezérléses” irányítási módszerébe. Igen eredményes dolgozójának végleges mentesítést adott — hogyne adott volna — a továbbtanulás alól. Cserébe csupán azt kérte, hogy néhány év múlva tegye ki magát a teljes létbizonytalanságnak. A felmentés árául ugyanis azt szabták, hogy eddigi határozatlan időre kötött munka- szerződését határozott idő-' tartamúra — ötévesre — cserélje fel. Mi ez, árukapcsolás?

Ugyan, csak egy szimpla „dupla vagy semmi”. Hasonló helyzetű sorstársai kivétel nélkül aláírták az új szerződést, vállalva, hogy néhány év múltán — a szerződés lejártával — nemcsak vezetői székükről kell lemondaniuk, hanem akár minden indoklás nélkül az utcán találhatják magukat. Speciális postai képesítéssel, óriási gyakorlattal, ám máshoz nem, vagy csak alig

értve. Persze közben reménykedhetnek, hogy az akkori igazgató mégsem rakja ki majd a szűrüket, hanem esetleg aláírat velük újabb néhány évet. Feltéve, ha közben okosan viselkednek.

Hollóból palimadár

Nem úgy, miként Hegyesi László tette, aki elvi kérdést csinált a vezetői diktátum, a megaláztatás elutasításából, s nagy naivan azt hitte, hogy az igazság és a jog szava feltétlenül egymásba oltódik. A múlt év végén — annak minden következményével együtt — alacsonyabb beosztásba helyezték.

Talán felesleges bizonygatnom, hogy nem Hegyesi László szentté avatásán munkálkodom. • Nyilvánvaló, hogy — lévén a bőréről szó — ebben az adok-kapokban koránt sem higgadt szemlélőként vett részt. Az igazgatónő szóvá is tette: lojálisabb beosztotti magatartással talán eljuthattak volna valamilyen kompromisszumig ...

S talán e ponton érhető tetten a lényeg: úgy látszik, hogy e mélyen hierarchizált szervezetben sok minden fontos lehet, de a vezetői tekintély vitathatatlanságát semmi sem kérdőjelezheti meg.

A posta szimbólumáról, a bájosan bumfordi címermadárról jut eszembe, hogy

holló a hollónak — legalábbis a közmondás szerint — nem vájja ki a szemét. Igaz, ezek a földhözragadt népi bölcsességek egyszerűen képtelenek olyan nyilvánvalóságokkal számolni, mint hogy holló a hollónak (mondjuk a postánál) akár főnöke is lehet. S egy beosztott hollót már könnyű palimadámak nézni...

Kiss A. János Fotó: Veress Erzsi

Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művész dijakat adtak át

(Folytatás az 1. oldalról)

Borai Ákos, a földrajztudomány doktora, nyugalmazott tudományos tanácsadó, Keresztesi Zoltán térképész, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet osztályvezetője,

Marosi Sándor, a földrajztudomány doktora, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese,

Papp-Váry Árpád, a földrajztudomány kandidátusa, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal helyettes vezetője,

Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója, Szőke-Tasi Sándor térképésznek, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főmunkatársa;

az oszcillációs kémiai reakciók mechanizmusának tisztázása terén elért eredményeikért:

dr. Kőrös Endre, a kémiai tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára,

dr. Noszticzius Zoltán, a kémiai tudomány kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi decense,

dr. Orbán Miklós, a kémiai tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára;

POSZTUMUSZ KOSSUTH-DlJAT KAPOTT

Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, Eckhardt Sándor, az MTA tanácskozó tagja, irodalomtörténész,

Hamvas Béla filozófus, író,

Huszárik Zoltán filmrendező, érdemes művész,

Jékely Zoltán költő,

Kodolányi János író,

Kondor Béla festő- és grafikusművész, Latinovits Zoltán színművész, érdemes művész,

Laziczius Gyula akadémikus, nyelvész, Márai Sándor író, költő,

Molnár István koreográfus, kiváló művész, Öze Lajos színművész, kiváló művész, Rajeczky Benjamin, a zenetudomány doktora, népzenekutató, zenetörténész, zenepedagógus, teológiai doktor,

Sinka István költő, író,

Tóth Menyhért festőművész, érdemes művész;

POSZTUMUSZ SZECHENYI-DIJAT KAPOTT:

Bibó István, az MTA levelező tagja, történész,

Győrffy Barna Kossuth-díjas biológus, a biológiai tudomány doktora,

Hajnal István akadémikus, történész, Jendrassik György, az MTA levelező tagja, mérnök-feltaláló,

Johan Béla, az MTA tanácskozó tagja, orvos,

Herényi Károly, az MTA levelező tagja, történész,

Mándy György biológus, a biológiai tudomány doktora,

Náray Szabó István, az MTA levelező tagja,

vegyész,

Papp Simon akadémikus, geológus,

Sántha Kálmán Kossuth-díjas akadémikus, orvos,

Szabó István, az MTA levelező tagja, történész,

Varga István, az MTA tanácskozó tagja, közgazdász.

Ezután az új kiváló és az érdemes művészeknek nyújtották át az elismerést.

Pártok és rendőrök találkozója

(Folytatás az 1. oldalról)

tudott mondani, mivel erre vonatkozó adatokat nem gyűjtenek.

A 39 éves, háromgyermekes, jogi végzettségű főkapitány ismertette hivatala felépítését. Ennek kapcsán bejelentette, hogy várhatóan május elsejétől új rendőrőrsöket szerveznek Mezöbe- rényben, Gyomaendrődön és Sarkadon. Néhány riasztó adatot is nyilvánosságra hozott: az 1988. évi 5486-tal szemben tavaly 6218, Békés megyében elkövetett bűncselekmény jutott tudomásukra. A rablások száma 16-ról 54-re nőtt. Szerencsére a korábbinál nem volt több emberölés. Ez. év első két hónapjában viszont éppen kétszer annyi bűncselekmény történt a megyében, mint tavaly januárban és februárban. A bűncselekmények 50,3 százalékát felderítették, ezzel a megyék eredményességi sorrendjében a 8. helyet foglalják el.

Másodszori nekifutásra sem értékelte másként dr. Kovács Gábor büntetőügyének bizonyítékait a gyulai városi bíróság dr. Bíró Mariann tanácsa, s a vádlottat halált okozó ittas járművezetés és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette

miatt nem jogerősen 3 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a járművezetéstől pedig 5 évre eltiltotta. Első fokon először 1988. szeptember 1-jén hirdettek ítéletet a gyulai fogorvos ügyében, ám akkor a megyei bíróság hatályon kívül helyezte azt, és új eljárást rendelt el. Időközben, néhányszor, a közvélemény előtt ismertté váltak az újabb bizonyítási kísérletek fontosabb mozzanatai.

Békés megyében 740 hivatásos rendőr és 210 polgári alkalmazott dolgozik. A megújult rendőrségbe 88 fiatal jelentkezését várják. Bár a létszámhiány és a 255 millió forintos (a tavalyinál alacsonyabb reálértékű) éves költségvetés aggodalomra adhatna okot, a főkapitány kijelentette:

— Nem engedjük meg, hogy megyénket elárassza a bűn. A beszámoló a helyzetből adódóan ugyan pesszimista volt, de mi nem vagyunk azok. Célunk az; hogy a megye lakosainak rendőrsége legyünk.

Dr. Sutka Sándor rendőr alezredes, főkapitány-helyettes részletes közbiztonsági tájékoztatást adott, majd a főkapitány a megyeszékhely rendőrségi székházának megtekintésére hívta meg a pártok képviselőit — a bűnügyi technikai helyiségektől a fogdákig.

Ezt követően a pártok álKovács Gábor 1987. október 29-én, Gyulán, több alkalommal is szeszes italt fogyasztott, majd gépkocsijába ült, és hazafelé tartott. A rendőrök észrevették, követték a járművet, Kovács Gábor pedig menekülni próbált előlük, miközben halálra gázolta Hirsch János, nyugdíjas kerékpárost. A baleset helyszínén nem állt meg. tovább száguldott, s a rendőrök csak másnap tartóztatták le.

Vádbeszédében az ügyész, dr. Fleischmann József, a bíróság történelmében egyedülállóan hosszúnak ítélte az ügyet, amely természetszerűleg nem egyezik a büntetőjog céljával. Az eset társadalmi veszélyességét az ittasan okozott és a halálos

tál feltett kérdésekre válaszoltak a főkapitányság, valamint a helyi rendőrkapitányságok vezetői. Felelősségteljes véleménycsere

hangzott el a közbiztonság jobbítása érdekében is. A pártok — Mázán Mátyás békéscsabai tanácselnök véleménye ellenében — arra szavaztak, hogy a jaminai pártház a jövőben a rendőrség rendelkezésére álljon. Az MSZDP képviselője indítványozta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szintén tegye lehetővé a pártoknak, hogy a rendőrséghez hasonlóan megismerkedhessenek feladatukkal, tevékenységükkel. Ez a találkozó lehetőséget adna arra is, hogy a kezdeményező pártok végre választ kapjanak arra a petícióra, amelyet még januárban nyújtottak át az akkor illetékes főkapitány-helyettesnek.

K. A'. J.

kimenetelű balesetek számának szaporodásával indokolta. A segítségnyújtás elmulasztását pedig — mint mondta —, minden józanul gondolkodó ember mélyen elítéli.

Tamás György, a vádlott védője rámutatott, hogy a fiziológiai tudatbeszűkülés a büntethetőség kategóriáját nem érinti ugyan, de a büntetéskiszabásnál jelentőséggel bír. Hasonlóan fontosnak tartotta, hogy a védelmi reakció befolyásolja a tudati tevékenységet, s mindent mérlegelve, a vádlott nem észlelhette a kerékpárost. Ezért a halált okozó ittas járművezetésnél a gondatlanság, a segítségnyújtás elmulasztása helyett pedig a cserbenhagyás vétségének megállapítását kérte a bíróságtól. A büntetőtanécs végül az eredeti álláspontjának megfelelően ítélkezett, amelyet az ügyész tudomásul vett, a vádlott és védője pedig három nap gondolkodást kért.

L. E.

I bíróság Rém változtatott az első ítéletei

Három év és nyolc hénap Kovács Gábor büntetése