Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

NÉPÚJSÁG 1990. március 13., kedd ■ -^gye/ö-.hKn olvastak Hava megy a külföldi tiké? I A föld magántulajdoninak visszaállításától sokan azért félnek, mert a földár és a -bérleti díj lökéssze­rűen gnegemelheti a termelési költségeket, végső soron a már amúgy is magas fogyasztói árakat. A cikk en­nek jaz ellenkezőjét igyekszik bizonyítani. Drága föld — olcsó árak A piacgazdaság viszonyai között az erőforrásokért fo­lyó verseny kiterjed a pénz­ügyi és hitelforrások meg­szervezésére is. Ha a föld a hitel fedezeti forrásává válik, az javítja a mezőgaz­daság hitelképességét. A pi­acgazdaság egyébként sem képzelhető el a gazdálkodók földtulajdona nélkül. A föld- tulajdon viszont nem lehet valós tulajdon a föld adás­vétele, bérbeadása nélkül, ez pedig szükségképpen felté­telezi a földár és a földbér­leti díj létezését. A föld és az inflicü A föld minőségét sokféle­képpen lehet kifejezni. Ma­gyarországon ezt a funkciót több mint 100 esztendeje — jól-rosszul — az aranykoro- na-ifcisztajövedelem tölti be, aminél belátható időn belül aligha lehet jobbat alkotni. Más a helyzet a földár-, a földérték-kategóriákkal. Ha egy nemzetgazdaságban létezik a föld adásvétele, ha létezik földbérleti díj, akkor folyamatos a földek értéke­lése is. Ahol ez hiányzik, ott csak művi úton, különböző elméleti megfontolások alap­ján lehet a földet értékelni. Valóságos földértékelési „is­kolák” alakultak ki, ame­lyek egyike-másika, igaz, modellszerűen, jól megköze­lítheti a földértéket, de a gyakorlat számára nem ad­nak megnyugtató megoldást. A föld árát számos egyedi tényező motiválja: például az, hogy a földtulajdonviszo- nyokban milyen monopol­helyzet alakult ki, hogy á törvényhozás mennyire szű­kíti le azok körét, akik föl­det vásárolhatnak, hogy mi­lyen a mezőgazdasági ter­mékek árszínvonala, a mező- gazdaság állami támogatási rendszere stb. A földár és az infláció kö­zött szoros kapcsolat van. Minden egyéb tényezőt vál­tozatlannak feltételezve, az inflációs várakozások növe­lik, a stabil árak és a deflá­ciós állapot csökkenti a föld árát. Nem lebecsülhető az a hatás sem, amit a foglalkoz­tatási helyzet, a hitelezési rendszer vagy a földforgal­mat terhelő adórendszer gyakorol a föld árára. Az említett tényezők hatásának számító sbavétele nélkül a földtulajdonnal kapcsolatos elképzelések, illetve azok hatása reálisan aligha ítél­hető meg. Az egész társadalmat érin­tő legfontosabb kérdés az, hogy a föld ára, a földbér­leti díj és a földpiac hatásá­ra miként alakul az agrár­termékek felvásárlási és az élelmiszerek fogyasztói ára. A fogyasztók érthető módon félnek az élelmiszerár to­vábbi jelentős emelkedésé­től. E félelmeket erősítik azok a kinyilatkoztatások, miszerint a földtulajdon rendezése után egy csapásra óriási áremelkedés követke­zik be. Oktalan félelem * — Véleményem szerint té­ves az a nézet, miszerint a földár, a földbérleti díj ki­alakulása azonnal lényegesen megemeli a felvásárlási és a fogyasztói árakat. Ilyen, azonnal áremelő hatás csak akkor következne be. ha változatlan maradna a me­zőgazdasági nagyüzemek földtulajdon-monopóliuma és jelenlegi gazdálkodási rend­szerünk. Ebben az esetben a föld­ár, a földbérleti díj többé- kevésbé rövid időn belül költségtényezővé válna és növelné az árszínvonalat. Ez a feltételezés azonban irreá­lis. A földforgalom, a föld­ár, a földbérleti díj beveze­tésének célja azonban éppen a nagyüzemek földtulajdon- monopóliumának a megtöré­se, olyan változások kikény­szerítése, amelyek egyúttal megakadályozzák vagy leg­alábbis számottevően mér­séklik a belépő új gazdasági kategóriák árnövelő hatását. A családi gazdálkodásban a földbérleti díj nem jelent általános költségnövekedést. A bérlet ugyanis nem válik általánossá. A keresleti-kí­nálati viszonyok ' között ki­alakuló versenyviszonyok miatt a föld egyébként is azokhoz kerül, akik azt ha­tékonyabban tudják művel­ni. A bérleti díj már csak azért sem épülhet be teljes egészében az árszínvonalba — hiszen a nagyobb nyere­ség áremelés nélkül is elbír­ja a földbérletet. Földvásárlás esetén a föld­ár vagyongyarapodást je­lent, és a folyamatos gaz­dálkodásban nem költségként jelenik meg. A föld vételára csökkenti a gazdálkodó egyéb eszközökbe befektet­hető tőkéjét. Amennyiben a föld vételárát hitellel fede­zik, a hitelt felvevőnél a kamatok, mint a földdel kapcsolatos ráfordítások, va­lós költséggé válnak. A föld- vásárlás azonban — mint azt az európai példák is bi­zonyítják — a gazdaságok­nak csak néhány százalékát érinti. Ezért sem lehet felté­telezni, hogy a földár rövid időn belül radikális mező- gazdasági és élelmiszer-fo­gyasztói árszínvonal-növeke­dést váltana ki. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a saját tulajdonon vagy bérleten alapuló családi gaz­daságoknál a költségek más­ként jelentkeznek, és egyik­másik költség tartalma is lényegesen módosul. Ezek közül csupán egyre utalok: a családi gazdálkodásban nem különül el élesen egy­mástól a munkabér és a tiszta jövedelem, illetve ezek megoszlását nem hatóság vagy a jogszabály szabja meg. Azt, hogy a munka el­lenértékét a gazdálkodó el­fogadhatónak tartja-e vagy sem, azt számos egyedi kö­rülmény és egyéni megfon­tolás határozza meg. A saját tulajdonon (és bérleten) alapuló gazdálko­dási viszonyok között lé­--------------------------------------------\ G enerál Ipari Szolgáltató Szövetkezet Békéscsaba, Bartók B. út 46—50. Rendelőnek és labora­tóriumnak kialakított komplex egészségügyi helyiség, kedvező feltételekkel, magán­praxist folytató orvosnak — orvos- csoportnak bérbe kiadó. Érdeklődni: a szövetkezet műszaki vezetőjénél. nyegesen módosul a szemé­lyes fogyasztás és a felhal­mozás megítélése. Amíg a nagyüzemekben a felhalmo­zásra fordított jövedelem- részt az emberek egyfajta el­vonásnak tekintik, addig a magángazdálkodásban a fel­halmozás a vagyon gyarapí­tását jelenti. Ez az, amire az emberek egyéni mérle­gelés alapján gyakran még személyi fogyasztásuk rová­sára is hajlandóak. Gazda­sági bajainkból való kilába­lásnak éppen a megtakarí­tások és az okos beruházá­sok a mozgatórugói. Ezek nélkül, pontosabban a tulaj­donosi lét megteremtése nél­kül, a vagyongyarapítás nemegyszer szörnyűséges vaskerítésekben és kripta- építésekben nyilvánul meg. Kripta helyett szántóföld A földár és a haszonbér­leti díj racionális keretek közötti érvényesüléséhez, ár­szintnövelő hatásuk mérsék­léséhez az egész közgazda- sági környezetet meg kell változtatni. Elég itt utalni a feldolgozás és a kereske­delem monopolhelyzetének megszüntetésére, vagy a me­zőgazdaság termelőeszköz­ellátásának radikális meg­változtatására. Ezek fontos tényezők, én mégsem ezekről kívánok most szólni. Egy, mind ez ideig figyelmen kívül ma­radt tényezőre hívom fel a figyelmet: a vegyes tulajdo­non alapuló gazdálkodás, a családi gazdálkodás, a nagy­üzemeken belüli vállalkozá­sok nem alakulhatnak ki, és nem működhetnek a jelenle­gi mezőgazdasági adórend­szer radikális megváltozta­tása nélkül. A világ fejlett országaiban, a piacgazdálko­dás viszonyai között, a ma­gántulajdonon alapuló me­zőgazdaságban mindenütt olyan adórendszer működik, amely egyrészt nem igyek­szik kívülről meghatározni a bruttó jövedelem munkabér­re és tiszta jövedelemre tör­ténő felhasználását, más­részt a gazdálkodás eredmé­nyének kimutatására és el­számolására nem ír elő a gazdálkodó számára megold­hatatlan adminisztratív fel­adatokat. Általában a gazda­ság földterületének mennyi­ségi és minőségi mutatóihoz igazodó, vagy.a termelés egy­értelműen mérhető mennyi­ségéhez kapcsolódó normatív adóétalányt alkalmaznak. Mi sem járhatunk más úton! A földtulajdon, a tulajdo­nosi lét megteremtése vár­hatóan olyan energiákat hoz mozgásba, amelyek ellensú­lyozhatják a földár és a földbérleti díj önmagában vett költségnövelő hatását. Dr. Csendes Béla SfrkSkíszités Kedvezményes ÁRON VÁLLALUNK: — egyszemélyes sírkő: 15 000,— Ft-tói — kétszemélyes sírkő: 20 000,— Ft-tói a megye egész területén. Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet, Békéscsaba, Kiss E. u. 6. Telefon: 21-988. Nem eda, ahova a politikusok hívják A sztálinista iparosítást azzal lehetett jellemezni, hogy szinte kizárólagosan nagy létesítményekben gon­dolkodott. A tervgazdászait az a meggyőződés jellemez­te, hogy a korszerű nagylé­tesítmények magukkal fog­ják húzni az egész gazdasá­got. Nem vették tudomásul, hogy a jelenkort sokkal in­kább az jellemzi, hogy gom­bamódra szaporodnak a kisvállalkozások, ezek mint bedolgozók, szállítók jelen­tik a nagyvállalatok korsze­rű működésének biztosíté­kát. A kisvállalkozások még lehetnek korszerűek, haté­konyak nagyvállalatok nél­kül, de fordítva egyre in­kább lehetetlennek, idejét­múltnak tűnik. ’ Azt hittem, ez a nagyvál­lalati mánia a sztálinista politikai felépítménnyel együtt elhalt. Sajnos, téved­tem, A gazdaság jelenlegi vezetői ösztöneikben nem változtak, még mindig azon erőlködnek, hogy valami nagy létesítmény születésé­nél bábáskodhassanak. Ez jutott eszembe, amikor egy nap hirdették a harsonák, hogy két autógyártási prog­ramba belefoghattunk. Nem tagadom, én is örülök min­den ilyen természetű együtt­működésnek is. Különösen azért, mert meggyőződésem szerint a tőkés -autógyártó cégek sok kisvállalkozással kooperálva akarnak itt is autót gyártani, ök termé­szetes igazságként fogadják el, hogy a jelen igényekhez rugalmasan igazodó, a sok­félé fogyasztói igényt is ki­elégíteni képes termelést csak a kisvállalkozók ezrei­Az elmúlt évekhez viszo­nyítva a legmagasabb árbe­vételről és eredményről szá­molhatott be Csáti János, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ elnöke a hét végén, a művelődési központban tartott küldöttgyűlésen. — A szövetkezet árbevé­tele, nőtt. Emelkedett a fel- vásárlási, a helyi toll, kon­fekcióüzem termelési érté­ke. A 2,2 milliárdos árbe­vétel mellett 83 millió fo­rint nyereséget értünk el. Az eredményekhez termé­szetesen az is hozzájárult — mondta az elnök —. hogy az elmúlt évben példátlan mennyiségű árut exportál­tunk. A szövetkezet nem ru­bel elszámolású, közvetlen vei együttműködve lehet megvalósítani. Tehát nem azzal van ba­jom, hogy két vonalon is igyekszünk bekapcsolódni a gépkocsigyártásba, hanem azzal, hogy ez az egyetlen gondunk, s hogy a kisvál­lalkozások százezreinek lét­rehozásával nem törődnek a magukat komoly gazdaság- politikusoknak érzők. Fél­tem a gazdasági jövőnket az olyanoktól, akik a sok ezer kicsit nem tartják sokkal fontosabbnak, mint a né­hány nagyot. Mert ez megbocsáj thatat­lan hiba. Nem csak egy negyven éven keresztül de­formált, példátlan mérték­ben nagyüzemekbe szerve­zett népgazdaságot kell _ a kisvállalkozások előtérbe ál­lításával lendületbe hozni, hánem erre volt és van szükség még a világ legna­gyobb népgazdaságában, az Egyesült Államokban is. Ott az olajválságot követő 15 évben az 500 főnél többet foglalkoztató vállalatokban csökkent a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a 10 fő­nél kevesebbel dolgozó kis­vállalkozásokban 30 millió­nál több új munkahely léte­sült. Ha ennek tükrében nézzük a jövőnket, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenlegi nagyüzemeket leg­alább felére kell lefogyasz­tani, a kisvállalkozásokban pedig közel kétmillió új munkahelyet létrehozni. Márpedig, ha ez az előttünk álló feladat, akkor a felső vezetőknek a vidéket kelle­ne járniuk, a kisvállalkozá­sok születésénél bábáskod­niuk, és mindenekelőtt az ennek megfelelő reformokat exporttevékenysége elérte az 1 milliárd forintot, ami 16 millió dollár bevételnek fe­lel meg. — Az alapfeladat ez év­ben is — az export mellett — az áruellátás biztosítása — folytatta a gondolatsort Csóti János. — Bár voltak árubeszerzési gondok, és az árváltozások is nehezítették a munkát. Továbbra is szá­mítanak a tagság célrészjegy formájú megtakarításaira. A saját kamatfeltételeink egy­két százalékkal folyamato­san jobbak az állami pénz­intézetekénél. A 12 ezer főt számláló tagság 7 millió forintos rész­jegyalappal kötődik a szö­vetkezethez. Az állományi létszám 40-nel kevesebb az megteremteniük. a nagyvál­lalatok szervezését még évekig rá lehetne bízni a beosztottakra. Ne higgye senki, hogy túl­zók. Ma Magyarországon mindenekelőtt több százezer kisvállalkozás szükséges, a vállalkozó szellem forradal­mi elterjesztésére. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor majd magától jönne a kül­földi tőke is. Mert az első­sorban nem oda megy, aho­va a politikusok hívják, csa­logatják, hanem oda, ahol a rugalmas kisvállalkozók kö­zösségére számíthat. A kor­szerű nagyvállalatnak: ugyanis nem a politikusok jóindulatára, hanem megfe­lelő gazdasági környezetre, elsősorban sok igazi kisvál­lalkozóra van szüksége. Mégegyszer hangsúlyozom: Nem a hazai gépkocsigyártás megszervezése, hanem akis­vállalkozások elhanyagolása ellen akartam szólni. A ma­gyar gazdaság jövőjét mind­addig nem látom biztosí­tottnak, amíg az illetékes vezetők be nem látják, hogy nekünk ötven gépkocsigyár­tó, vagy más nagyvállalat sem hozhat annyi ered­ményt, mint például a fóliá­zó parasztjaink, a kiskeres­kedők, a műanyag kisiparo­sok, a hiányzó cikkeket gyártó kisszövetkezeteink tagjai, akik a legnagyobb örömömre akkor is autón járnak, ha a hatalom őket figyelemre sem méltatja, és nélkülük még a gépkocsi- gyártó munkások sem szá­míthatnak arra, hogy nekik is jusson a hazánkban gyár­tott, összeszerelt autókból. Kopátsy Sándor elmúlt évinél, és 25 száza­lékos bérnövekedést értek el. Jelentős összeget költöttek beruházásra és felújításra. Legnagyobb megkezdett be­ruházásuk egy kisállat-feldol­gozó, amely újabb munka- lehetőséget biztosít a város­ban. Az egységek fenntartá­sára az év során több mint 20 millió forintot fordítottak. A gazdasági eseményeket, társadalmi változásokat kö­vetve 1990-ben újra kell gondolni a tagsági viszonyt, nevesíteni a mintegy 300 millió forintos szövetkezeti vagyont. Hatékonyabb ér­dekképviseletet szeretnének a megyei és az országos szerveknél is. A küldöttgyűlésen több felszólaló elismerte az ered­ményeket, és elmondta ja­vaslatait, valamint felhívta a figyelmet a még meglevő hiányosságokra. Befejezés­ként a szövetkezet vezetésé­nek választására került sor. A szövetkezet elnökének is­mételten Csóti Jánost vá­lasztották meg. H. M. Dinamikus gazdálkodás, nagyobb nyereség Kiemelkedő eredmények a mezőkovácsházi áfésznél 0 mezőgazdaság készülhet az öntözésre Tavaszi as, a megszokott­nál jóval melegebb volt az időjárás az elmúlt hónap­ban. A Körös Vidéki Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság területén, + 4 fokos átlaghőmérsékletet mértek, ami jóval magasabb (4,4 fokkal) a "Sokéves át­lagnál. A Körkövizig területén 1990 februárjában 23,1 mm csapadék hullott, ez viszont alacsonyabb, mégpedig 6,7 mm-rel az elmúlt 50 eszten­dő februári átlagánál. A csapadékmérő állomások kö­zül a legnagyobb mennyisé­get, 44,1 mm-t Békéscsabán mérték, a legkevesebb pedig Kötőn hullott — ez 13,3 mm volt. De nem csak február­ban, hanem az azt megelőző három hónapban is az át­lagosnál szárazabb volt az jdiő; 1989. november 1. és 1990. február 28. között 101,9 mm csapalékot regisztráltak, am; 43 mm-rel alacsonyabb a sokéves átlagnál. A talajvízszint az igazga­tóság területén — a vizsgált kutak adatai alapján — a sokéves átlag — körüli; a terepszint alatt 178—368 cm között ingadozik. Az elmúlt hónapokban lényeges víz- szintváltozást nem észleltek. A Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Körös vízállása apadó, februárban árvízi esemény nem volt. A szarvasi holtág vízminőségének javítása céljából február 14-én az igazgatóság üzembehelyezte a békósszentandrási vízlép­csőt és február 20-ig tartot­ták a plusz 360 cm-es víz­szintet. Február 22-től a duzzasztást + 400 cm-re emelték. A vízlépcső ilyen korai üzembehelyezését a szokatlanul enyhe időjárás tette lehetővé. A gyulai fe­nékgát folyamatosan üze­melt, és plusz 120-150 cm- es felvízszintet tartott Mezőgazdasági vízhaszno­sítási tevékenység február­ban az igazgatóság területén nem folyt, ugyanakkor meg­kezdte a Körkövizig az ön­tözési idényre való felké­szülést. Az öntözőrendszerek csatornáin fenntartási mun­kákat végeznek. Végül a vízminőség-véde­lemről: februárban nem for­dult elő rendkívüli szeny- nyeződés. A Sebes-Körös vízterében, valamint az Élő­víz-csatorna Gyula—Békés­csaba közötti szakaszán vál­tozó intenzitással február­ban is jelen volt a fonalas gomba. Február 19-e és 28-a között a szarvasi holtágon a Hármas-Körös duzzasztott vízteréből vízátöblítés tör­tént, javítandó a vízminősé­get.

Next

/
Thumbnails
Contents