Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
1990. február 9., péntek o vagy állam által felügyelt — üzleti alapon működő vállalatok lehetnek. A Delegátusok Tanácsa támogatja azt a népi kezdeményezést, amely 50 ezer aláírás összegyűjtésével parlament elé kívánja vinni a megyei lapok és kiadóvállalataik tulajdonlásának kérdését. A Magyar Üjságírók Országos Szövetsége Delegátusok Tanácsa Nemcsak filmen és színpadon, a politikában is főszerepet játszik Megnyerő és színes egyéniség a 32 éves Valentin Voicila, a Nemzeti Egység Arad Megyei Ideiglenes Tanácsának elnöke. Ezt nemcsak a tárgyalások során, hanem az irodájában megtartott sajtótájékoztatón is megállapíthattuk. Az elegánsan berendezett — örökölt — irodában a Ceausescu-kép helyére egy ikonszerű szentképet helyezett, alatta a fonatba sodort román nemzeti zászlót fekete gyászszalaggal kötötte át. — Elnök úr! Az árkülönbségek, a bürokratikus kötöttségek ellenére lát-e lehetőséget a két megye gazdasági kapcsolatainak élénkítésére? — fordultam hozzá. — Amikor a forint és a lej között rendes viszony alakul ki, akkor természetesen nekilendül majd ez a cserekapcsolat. A konkrét együttműködésnek ma ez az egyetlen akadálya — válaszolta a bevallottan szűkszavú, de pontosan és tartalmasán fogalmazó elnök. — Mostani bukaresti útján lesz-e módja e probléma megoldását szorgalmazni? — Igen. — Hatalmas érdeklődés nyilvánul meg nálunk a romániai turistautak lehetőségei iránt. Biztonságosnak tekinthető-e ebből a szempontból Románia? Kell-e félniük az ide látogatóknak? — Mint látták, még ebben az épületben is katonák vannak. A teljes biztonságot pillanatnyilag még nem tudjük garantálni. Lehetséges, hogy választási kampányunk időszakában különféle megmozdulások is lesznek. A forradalom napjaiban kiosztott fegyverek egy részét máig sem szolgáltatták be. Hia őszinték akarunk lenni: nekünk is fenntartásaink vannak a közbiztonságot illetően. — ön színész. Jelenlegi funkciója mellett gyakorolja-e hivatását? — A jövő vasárnap fellépek. De attól tartok, hogy az ellenzéki pártok .ott megjelenve, esetleg kifütyülnek — • tette hozzá, hamiskásan mosolyogva. (Persze legkevésbé ettől kell félnie, ugyanis színésziként is népszerű ember. Decemberben mutatták be legutóbbi filmjét, melyet Létezik csütörtök? címmel játszanak a román mozik. Az elhagyott vasútállomáson játszódó szerelmi történet férfi főszerepét Valentin Voi- tila játssza.) ik. a. j. Huszonhatmillió rt> Tarhosért Ha Japánban vagy Kanadában egy zeneértő embertől megkérdezzük, hogy mit tud Békés—Tarhosról, valószínűleg felcsillan a szeme, és mesélni kezd... Ezekben az országokban, de kiegészíthetnénk a sort még a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal is, zenetörténeti érdekességként tanítanak a Kodály-módszer kipróbálá- sánák első helyszínéről. Ellenben. ha megyénk egyszerű fiától érdeklődünk róla, nem túl valószínű, hogy bárkinek is „felcsillan a szeme”. Persze, ezért nem az állampolgár a hibás. Az ország első énekiskoláját az ötvenes évek kultúraölő politikája megszüntette, aztán lassanként feledésbe merült. Emlékét a hajdani tarhosi nö- vendékek (közülük ma többen világhírű művészek) éb- resztgették csupán. Megteremtették Tarhoson a nyári zenei életet, amely némi vérkeringést adott a valamikor zenei virágzását élő településnek. Az ő kitartásuknak köszönhető az is, hogy tavaly (végre) több vonatkozásban is, országos reflektorfénybe került az „ügy”. A Művelődési Minisztérium 20 millió forintot ígért a tarhosi zenepavilon felújítására, arra, hogy benne — a nyári zenei napokon túl — 1990. szeptember 1-jé- től elkezdődhessen az énekzene tanárok és a fcarveze- tők továbbképzése. Mint a megyei tanácsnál megtudtuk, a pénz még az elmúlt évben megérkezett, úgyhogy a felújítási munkák jelenleg is folynak. A tarhosi gyógypedagógiai intézet tanügyi része ugyan még az épületben működik, de hamarosan ők is kiköltöznek, átadva a helyet a remélhetőleg újra felpezsdülő zenei életnek. A pavilonban a szálláshelyek, a gyakorló- és előadótermek kialakításához, azaz a teljes felújításhoz a központi támogatáson túl, a megyei tanács további hatmillió forintot nyújt. , - ria HM, hm, hm N em titkolom: az alapjaiban és eresztékeiben átszervezett Honvédelmi Minisztérium — s még kevésbé a honvédség egésze — aligha késztetne a címbeli hüm- mögésre. A katonai vezetés a haderőreform során alapos „nagytakarítást” végzett, de úgy látszik, hogy a „porzsák” leürítésére sehogy sem akarja rászánni magát. Lehet, hogy a mundér becsületének védelme rejtőzködik a felettébb sze- mérmetes húzódozás mögött? Aki ma szóba hozza a mundért, nem teheti, hogy ne említse meg a kiskirályokat is. Ilyenék ugyan nemcsak mundérban fordultak elő (s az egyenruhák sem mindig katonákat takarták), ám ezúttal mégis egy volt honvéd tábornokra emlékeztetek. Teszem ezt azért, mert a képtelenségek világába sorolom az Országgyűlés, a kormány, a katonai vezetés ama tehetetlenségét, amelynek gyümölcseként Czinege Lajos, egy ország erkölcsi felháborodásának fittyet hányva, gúnyt űz tisztességből és igazságból, s a létminimum alá csúszott, munkában megrokkant emberek — általa is elkótyavetyélt — hitéből. Ha a jog ma el is tűri, hogy a Czinege-pár egy háromszintes, fcilencszobás, 462,8 négyzetméteres, árnyas kerttel övezett budai szolgálati lakásban éljen, s lakás-használatbavételi díj, no meg a „saját erős” korszerűsítés címén közel hatmillió forintra tartson igényt, akkor ezt a jogot meg kell változtatni. Törvényért kiált az általuk lakott 20 milliós leányfalui ingatlan története is. Megvallom, hogy amíg nem olvastam, hogy a házaspárnak egy saját tulajdonú budai öröklakás is rendelkezésére áll, addig valamilyen lakótelepi bérlakás juttatásával láttam megoldani a helyzetet. (Más kérdés, hogy milyen alapon válogathat az ex-hadseregtábor- nok közel két tucat, közpénzből 'beszerzendő villa között?) Ma már egyszerűbbnek látszik az eset: néhány teherautó (ákár katonai is lehet) áthurcolhatná az „egyszerű lakásban” található bútorokat a Hegyalja út 88-ba. Esetleg a Czinege gyerek Jabionka úti félkész villájába. Ne számolgassanak, olvasóim, hogy egy állami tisztviselő fizetéséből mire telhetett, s mire nem. Inkább biztassuk arra az illetékeseket, hogy állítsák össze végre a számlát. S legyen benne ebben a villa utóbbi évékben történt felújításának, luxuskörülményeinek, s nem utolsósorban a testre szabott jogi szabályozásnak költsége is. Ugyanis ép ésszel aligha fogható fel, hogy a Czinege-lak bérlői a számítás szerinti havi 10 ezer forintos lakbér helyett csak ennek felét fizetik, mivel a 45/1982. (X. 7.) MT számú rendelet alkotói feltételezték, hogy 240 négyzetméteresnél nagyobb lakást nemigen utalnak ki senkinek, tehát az e fölötti részért már fizetni sem kell. Mit szóljon ehhez az a rengeteg ember, akinek a mindennapi élelem megszerzése is gondot jelent, s nincs arról tudomása, hogy az 50 négyzetméterért fizetett lakbérének felét el akarnák engedni? Tévedés ne essék: a Czinege-lakást (s bizonnyal más lakásokat is) nem a ködbe vesző múltban, hanem 1988-ban utalták ki, megerősítve a korábbi adományozást. A HM szóvivője széttárja karjait: Czinege Lajos nem honvédelmi miniszterként, hanem (a képességek előbb-utóbb utat törnek maguknak...) miniszterelnök-helyettesként vonult nyugállományba. így a lakáshoz nincs közük. De valakinek talán csak van?! Nézzék el, olvasóim, hogy most személyes emlékemmel hozakodom elő. (Persze nem tudom, hogy sajátomnak tekinthetem-e azt, aminek az utóbbi évtizedekben a katonáskodó férfitársadalom csaknem minden tagja részese volt.) Sorkatonaként elkövetett, vélt vagy valós, apróbb-nagyobb hibákért percenként marasztalták el — hol enyhébben, hol súlyosabban — a szinte gyermekfejjel bevomultákat a szocialista erkölcs, a katonai becsület, a haza szolgálatának szentsége nevében a kisebb-nagyobb, de mindenképpen a főcinege szárnyai alatt felcseperedett cinegék. D e maradjunk meg Lajosnál. Ügy gondolom, előbb-utóbb költözni és fizetni fog. Mint egy katonatiszt. (Akkor is, ha egy ritkának tűnő őszimteségi rohamában lemondott rendfokozatáról.) „. . ,, Szeptember 1<jétöl Kner Imre nevét viseli a gvomaendrődi gimnázium A Kner-ünnepségen a gyomaendrődi középiskola — amely eddig Kiss Lajos nevét viselte — már mint Kner Imre Gimnázium he- * iyezte el koszorúját. Az iskolában, az iskola nevében történt változásról Fekete Antal igazgatót kérdeztük: — Bár hivatalosan csak szeptember 1-jétől vesszük fel a nevet — mondotta kérdésünkre —, a tanács vb tulajdonképpen már jóváhagyta. Most, az évforduló alkalmából egy kicsit előbb is használtuk. Jövő őszig még eldől az is, milyen lesz az új magyar címer, s már ezt is figyelembe véve csináltatjuk meg a bélyegzőket, nyomtatványokat, így nem verjük magunkat dupla költségbe. — Felmerült-e más név? — Nem. A gimnázium névadásaikor, 1968-ban viszont már szóba jött a Kner név. Akkor azonban a Párttörténeti Intézet és a megyei pártbizottság megjelölte Kiss Lajos nevét. Pontosabban azt, hogy jó lenne megörökíteni. Most, hogy más idők járnak, már gondolhatunk a cserére. A Kner család munkássága szorosan kapcsolódik Gyoméhoz, Kiss Lajosról — aki szintén itt született — viszont keveset tudunk. (1957-ben jelent meg magyarul Vörös város című dokumentumregénye.) — Hogyan vált be a szeptemberben indult kereskedelmi tagozat? — Ez is működött már nálunk korábban 1964 és ’73 között. Az idén újraindítot- tük. Háromszoros volt a túljelentkezés, jövőrfe ennél is több várható. Az első félév tapasztalatai nagyon jók. A harminchat gyerek között egy bukás sincs, mind nagyon szorgalmasak. Látni való. hogy céltudatosan jöttek ide. — Felvételizni is kellett... — Magyar nyelvtanból és matematikából. Hat áfész területéről iskolázták be a jelentkezőket, ezek az egységek támogatják őket, gondoskodnak a nyári gyakorlatról, illetve állásról is... — Kik tanítják a szakmai tárgyakat? — A gyakorlatot, a politikai gazdaságtant Ladányi Gábor, aki közgazdász és szakmai végzettsége is van. Az áruismeretet pedig Nagy Mihályné fizika—kémia szakos tanárunk, akinek nincs nehéz dolga, mert annak idején ugyancsak oktatta ezt a tárgyat... k. k. Óvodások, iskolások Bucsán Az iskolában déltájt, egy órakor pattog a pingpong- labda a bejárat előtt felállított asztalnál. A felsősök egy részénél már befejeződött a tanítás, ebédelnek, ebédre várnak, vagy a napközis tanulás előtt kicsit lazítanák a gyerekek. Holecska Gyula igazgató úr is átöltözött már melegítőbe. Szívesen beszélget velünk, az iskolai élet a legkedvesebb tárnája: — Különleges dolgok nálunk nem történnek — kezdi —, de a hétköznapok máshol talán aprónak tűnő sikerei nagy örömet jeütemtenek nekünk. A gyerekekbe falusze- retetet nevelünk, olyat, amely az idős emberekben él. Tessék csak körülnézni, az idősebbek portájának még a környéke is rendben van. Persze, a szülők és a gyerekek itt is ragaszkodnak az iskolához, óvodához. Háromszázötven tanulónk három telephelyen, nyolc tanteremben okosodik. Nagy eredmény, hogy már nem négy helyen tanítunk, mert a Bocskay utcán két új tantermet adhattunk át. Az óvoda is hozzánk tartozik, száznégy gyereket nevelnek igazán korszerű körülmények között az óvó nénik. Büszkén meséli, milyen szívesen járják az országot a gyerekek. Korábban minden évben két-három napos tanulmányi kirándulásra vitték az osztályokat. Ez a közösségteremtő kóborlás veszélybe került, mert igen sokba kerülne az utazás, az étkezés és a szállás. Pedig miikor vándoroljon az ember, ha nem fiatal korában? Almikor még nem köti helyhez a családi gond, a munka, a jószágtartás. — Szeretnek a mieink a világgal ismerkedni, főként színháziba járni! Hát nem nagyszerű, hogy a gyerekeink eljutnak Szolnokra, Békéscsabára, Debrecenbe, ahol a szüleik is talán csak iskolás korukban fordultak meg? Látták Csabán a Doctor Herzet, egy hete Debrecenben A néma leventét, korábban a Háry Jánost. A szülők és az iskola közösen fedezik a költségeket, a gyerekek a bérletet, mi pedig az utazást. Nem kis pénzről van szó, eddig még sikerült előteremteni. Ügy hallottuk, elmennek a faluból a fiatalok. A nyolcadikban az idén negyvenötén végeznek, legtöbben továbbtanulnak. Kevesen jelentkeznek gimnáziumba, valamivel népesebb a szakközépiskolába kerülők csapata, a derékhad szakmunkásképzőbe megy. Ha végeznek, nem találnak munkahelyet itthon. — Megkérdeztük a felnőtteket és a gyerekeket — folytatja az igazgató —, legyen-e úttörőcsapat az iskolában? A szülők egy része felháborodott, miért kell ilyet kérdezni, hiszen most avattuk fel a tanulókat! Az igazság az, hogy ilyen kis helyen az úttörőcsapat általában jó közösség és persze, scvkkal lazábban, szabadabban valósítjuk meg a gyerekekkel közös terveinket, mint évekkel ezelőtt. Igen jó a tanári szakos ellátottságunk. Tornaterem helyett tornaszobánk van, az is több a semminél. Korszerű a napközis konyha, bár a megemelt térítési díjak miatt csökken a gyerekek száma. A vágyunk, hogy színes televízión nézhessék a gyerekek a műsorokat. Majd csák összetakarékoskodjuk valahogyan a rávalót! Bede Zsóka Több mint harminc évig nevelte a bucsai csemetéket Molnár Andrásné, Zsuzsa óvó néni. Nemrégiben nyugdíjba ment, de továbbra is szükség van rá. Egyébként sem telik el nap, hogy be me (köszönne a gyerekekhez Fotó: Fazekas Ferenc Együttműködés Arad és Békés megye között ra — természetesen feleségeikkel. Kiss A. János eljönnek, közöttük Voicila úr, valamint Hosszú Zoltán, az Ideiglenes Tanács titká(Folytatás az 1. oldalról) mind az aradi vértanúk, mind a Békés megyében elesett román hősök emlékének méltó ápolását, és a főhajtás lehetőségét. (Az aradi vértanúk emlékművét változatlan állapotban, kerítésekkel elzárva — de nyitott kapukkal —■> találtuk. Tövében háborítatlanul pihent a békéscsabai labdarúgók által előző napon elhelyezett koszorú.) Voicila úr a délutáni programon már nem tudott • részt venni, mivel egy szerdán kapott telexüzenet mára Bukarestbe rendelte, ahol Románia ideiglenes parlamentjét most alakítják meg. A magyar delegáció késő délután az Arad megyében működő pártok vezetőivel ült le véleménycserére. A nap magyar vonatkozású eseménye volt az is, hogy — Cziszter Kálmántól, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának álelnökétől, a hatalmat gyakorló Ideiglenes Tanács vb-tagjától származó információ szerint — estére hirdették meg az 1881-ben megalakult, ám 1948-ban működését megszüntetni kényszerült Aradi Kölcsey Művelődési Egyesület újjáalakulását, melynek szervezését óriási érdeklődés előzte meg. Örömmel hallottuk, hogy a békéscsabai Körös Hotel éttermében február 10-én, szombaton este hét órakor kezdődő, Románia megsegítésére szervezett jótékony- sági bálra 12-en Aradról is
