Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. február 8., csütörtök

Hol vannak a fiatalok?

Beszélgetés a bucsai református lelkésszel

Varga Róza — túl az első lelkész - képesítő vizsgán — segédlelkészíként tavaly augusztusban került a btf- csai református gyülekezethez. A templom mellett álló lelkész! hivatalában a napokban kerestük fel.

— Hogyan fogadták Búcsún? — kérdeztük tőle.

— Amikor a gyülekezet

tudomására jutott, hogy női lelkész érkezik hozzájuk, nagyon meglepődtek, mert korábban Bucsán csak férfiak látták el ezt a hivatást. Már megszokták az új helyzetet, látják, hogy egy nő is el tudja végezni ezt a munkát.

— Mekkora a bucsai gyülekezet?

— Az egyházfenntartók tábora népes, de közülük kevesen járnak templomba. Télen — a hideg miatt — csak 20-25-en jönnék el a vasárnapi istentiszteletekre, de remélem, hogy nyáron már többen leszünk. Hétköznap, kedden és pénteken egy-egy bibliaórát tartunk, szerdánként pedig a 12—13 éves gyermekek részére konfirmáció-előkészítő foglalkozást. Az iskolai hittanok- tatást — lévén, hogy csak augusztusban jöttem ide — már nem tudtam elkezdeni. A hittanórákat 12-15 gyerekkel az egyház keretei között tartjuk meg. Jelenleg a legnagyobb gondnak azt látom, hogy a gyülekezetben alig található néhány férfi. Míg máshol a presbitérium férfiakból áll, nálunk a tagok háromnegyed része nő.

— Milyen a kapcsolata a faluban élő tizenévesekkel?

— Nagyon kevés a fiatal, és azzal a néhánnyal is nehéz kapcsolatot teremteni. Hétköznap eljárnak, a környező városokban tanulnak, a hétvégét pedig vagy családi körben töltik, vagy társaságba verődve járják a falut. A szülők konfirmálni elküldik a gyermekűiket, mondván, hogy ott semmi rosszat nem tanulhatnak, de a lekonfirmált fiatalok az anyukák és az apukák rossz példáját látva már nem járnák a templomba.

— Hogyan került a teológiára, és miért választotta a lelkészt hivatást? — kérdeztük befejezésül.

— Fokozatosan érlelődött meg bennem a vágy, hogy a teológián tanuljak. Az érettségi után a szüleim nem engedték, hogy véghezvigyem az elhatározásomat. Még a következő évben is le tudtak beszélni róla, de a harmadik esztendőben már hajthatatlan voltam. Hogy mi indított erre a pólyára? Nem mondhatok mást, mint azt, hogy az Isten — mondta a fiatal lelkésznő.

— m. 1. —

Fotó: Oravszki Ferenc:

Mezőhegyestől távéi a testvérvárosban

nap román földön

Mezőhegyes város a közelmúltban testvérhűséget fogadott a romániai Kézdi- vásárhelynek. A város a Déli- és a Keleti-Kárpátok találkozásánál fekszik. Lakossága 20 ezer körüli, 94 százalékban magyar nemzetiségű. Sok egyéb mellett híres a különlegesen festett bútorairól.

A város főterére érkezett az a 8 tagú csapat, akik Mezőhegyesről Kassai Béla tanácselnök vezetésével segélyszállítmánnyal érkeztek idle a minap. Az utazás oka kettős volt: egyrészt a segélyszállítmány eljuttatása Székelyföldre, másrészt testvérvárosi kapcsolat kialakítása. A Hazafias Népfront vezetőjét, Bessenyei Ferencet kérdeztük a kétnapos útról, és a tapasztalataikról:

— Brassótól havas, jeges úton, átláthatatlan ködben a nagy hideget saját bőrünkön érzékelhettük. Gyakran befagyott a gépkocsink üzemanyag-vezetéke, amit többszöri veszteglés közben tudtunk rendbehozni. Már késő este volt, amikor megérkeztünk Kézdivásárhelyre, ennek ellenére percek alatt megtelt a tér emberekkel. Megható volt a fogadtatás és az első mondat: „Drága testvéreink, mit hoztatok nekünk?”.

— Hol és hogyan helyezték el a szállítmányt?

A'tsizq cUt tr£ £cu*U. uy

Illúzió

— Épp a városban ülésezett a megyei Madisz, így sok fiataíl volt, akik lelkesen segítettek. Az áruknak egy iskolában találtunk megfelelő helyet, majd leltár- szerűen átadtuk a város vezetőinek.

— Mi történt az átadás után?

— A városházán találkoztunk a Haza Megmentése Tanácsának helyi vezetőjével és megegyeztünk a testvérvárosi kapcsolatban. Az est folyamán megismerkedtünk a helyi Független Demokrata „Székely újság” szerkesztőivel, a jövőben havonta újságot váltunk. Mi a „Mezőhegyes” című lapot küldjük nekik. Szállást az egyik presbiternél kaptunk, hajnalig beszélgettünk a sorsukról.

— A továbbiakban hogy tartják majd a kapcsolatot?

— Egyelőre az újságok, a levelezés és a telefonbeszélgetés a kapcsolattartás eszköze, majd a nyár folyamán újra el szeretnénk menni Romániába. Több család is tervezi az egyéni kiutazást. A kézdivásárhelyiek pillanatnyilag nem jöhetnek, de megígérték, hogy ha két éven belül lehetőség: nyílik rá, ajkkor ők is ellátogatnak hozzánk.

H, M.

Befejeződött a népszámlálás

A Központi Statisztikai -Hivatal tájékoztatása szerint a terveknek megfelelően, február 3-án lényegében befejeződött a nép- számlálás az ország legtöbb településén. Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban azonban a számlálóbiztosok minden igyekezete ellenére, többen kimaradtak az összeírásból. A KSH arra kéri azokat az állampolgárokat, akiket eddig a számlálóbiztosok nem kerestek fel, hogy 1990. február 20-ig jelentkezzenek a lakóhelyük szerint illetékes városi, községi, illetve kerületi tanácsnál, ahol kitöltik népszámlálási kérdőívüket.

Az összeírás befejezése

után a népszámlálás munkálatainak kevésbé látványos szakasza kezdődik: a kérdőívek összesítése, az adatok feldolgozása. A nép- számlálás előzetes adatait a KSH előreláthatóan márciusban hozza majd nyilvánosságra.

A nagy ábránd.

Tudom, egy ragyogó francia film címét orozom el, de nem találok jobb szót a mostani állapotunkra. Ábrándozunk, méghozzá nagyon, és félek, keserű ébredés, kiábrándultság lesz a vége. Persze, csak annak, aki még egyáltalán remél, aki el nem fásult mostanáig. Számolgatom a napokat: még bő másfél hónap, és véget ér ez a politikai huzakodás, amely alig hogy elkezdődött, máris csömöröm van tőle, mert zavaros, kisszerű, néha nevetséges. Mások helyett szégyellem magam, amikor komolynak mutatkozó emberek bolhacirkuszt játszanak kopogtatócédulákkal, lehallgatásokkal, levelek felbontásával, pártpénzek körüli marakodással, egymás lejáratásával. Minden héten fény derül valami sötét praktikára. Kacagnék is vígan, ha nem a bőrömre menne a játék. Talán újabb előadásokra is befizetnék, de bizony ez olyan komédia, amelynek, ha a mostani felvonását elrontják, könnyen tragédiába fordulhat a móka, s akkor már késő lesz kifütyülni a rendezőket, sírhat a rászedett statisztasereg, a sok millió balga magyar. Félek, hogy ennek a tarka farsangnak szomorú böjtje lesz, és még jobban félek, mert könnyen a nyakunkon marad a böjt, s kérdés, a nagypéntek után lesz-e feltámadás?

Nincsenek receptek.

Amit mi, magyarok elkezdtünk, és több-kevesebb sikerrel, gyakori megtorpanásokkal folytatunk lassan két éve, arra még nem volt példa, mióta világ a világ. Nagy nekibuzdulások és óvatos fékezések történtek itt nálunk, néha ámultak rajtunk, máskor gyors tempóban elszáguldott mellettünk a történelem. Kinek hogyan sikerült, összességében azért igenis büszkék lehetünk magunkra, még akkor is, ha pillanatnyilag tespedtség és bizonytalanság lengi körül a hazai tájakat. Csöppet se szabad csodálkozni a történteken, talán nem is lehetett másként. Nem volt itt akkora nyomor, se oly nagy feszültség, hogy pusztító robbanásnak kellett volna bekövetkeznie. Szerencsénk, hogy elkerültük a kezdetek hangos konfliktusait, s talán ennek tudható be, hogy a hőn áhított nemzeti egység csak alkalomszerűen, villanásnyi időkre mutatkozik. Morgolódás, hörgő sóhaj nem tereli közös akolba az elégedetleneket, s még hiányzik az értelmes cselekvésekre biztató összefogás is. Közben pedig süllyedünk tovább, egyre zajosabban. Fülünk zúg a harsány jelszavaktól, nehéz elválasztani az igaz és hamis prófétákat. Nyiladozó közéletünkben talán nincsenek is álságos emberek, vagy csak nagyon kevesen vannak. Valamiféle tisztító láng megvilágositotta a sokszor leszerepelt, tegnap még sötét elméket; s az újak is csak értünk, csupa jószándékból marcangolják a semmit, a jövő ígéretét. Túl kell esnünk, mielőbb, a demokrácia gyermekbetegségein, tudva, hogy az előző korok nyavalyáiból még ki se gyógyultunk.

Ügy tűnik, most ez egyszer, talán szükség van mindenki szavára, mégis néma a nép, nem szokott hozzá se a beszédhez, se a közös gondolkodáshoz. Nem volt értelme, megtették helyette mások. Most aztán, meglékelt hajóban, szabad a rikoltozás. Csoda-e, ha félszázan tülekednek a parancsnoki hídra, hiszen az van a legmagasabban, s ha zátopyra futunk, talán azt mégse nyeli el az óceán. A legénység pedig irtózik a víztől, futna inkább a sivatagba, ahol legalább a fejét a homokba dughatná. Viharos széljárásban lessük, hogy jöjjenek már a megbízható kormányosok, akiknek a nevét majd imába foglalja a nép, akik elhitetik velünk, hogy van erőnk és élhet a remény: nem csak délibábos álom, nem csupán illúzió a boldogság szigete, ahová most oly fuldokolva ka- pálódzunk. Andódy Tibor

Enyém? Tied? Kié? — Ugrárprivatizáiás 2.

Vésztőn van mit osztani

A Vésztői Körösmenti Tsz_ elnöke, Nyilas Károly a sző-' vetkezeti vagyon egy részének privatizálásáról már konkrét dolgokat mondhat, hiszen náluk már megszületett a döntés. De mielőtt ezeket ismertetnénk, a következőket mondja az előzményekről:

Hihetetlen erő

— A községünkben 1957- ben újjászerveződött té- eszeknék alig volt vagyonuk. Gyarapodásuk csak ezután kezdődött. 1975. január elsején — amikor is három téesz egyesülése révén létrejött a Körösmenti — 103 millió forint szerepelt a nyilvántartásban. 1982-ben a tiszta vagyonunk 200 millió forint volt, de ezt 124,5 millió hosszú lejáratú és 70 millió rövid lejáratú hitel terhelte! Gazdaságunk rohamosan gyarapodott és eljutottunk oda, hogy az 1989. évi eredményünk 106 millió forint lett, a tagok átlagjövedelme pedig 180 ezer' forint. A törvény az 1988. december 31-én meglévő tiszta vagyon felének felosztását teszi lehetővé, így mi 230 millió forintot írhattunk tagjainkra. Egyébként 1989. december 31-én 558 millió forint vagyonunk volt. A vagyon nevesítésében m> óriási lehetőségeket láttunk, azt mondtuk, hogy ebben hihetetlen erő rejlik.

— És mit szólt mindehhez a tagság?

— Megértették, hogy valódi tulajdonosként más értelmet kap a munkájuk, nemcsak munkabért, hanem tőkéjük utáni részesedést is kapnak a megtermelt eredményből. Többszöri tárgyalás után kialakítottuk az osztási képletet is, A már említett 230 millió forintot 60 százalékban a munkabér, 40 százalékban pedig a ledolgozott évek alapján osztottuk szét. A november 11-ei közgyűlésünk egyhangúlag hagyta jóvá ezt a módozatot, ami jelzi, hogy az előkészítése a lehető legszélesebb körű volt. A vagyonjegyeket ünnepélyes körülmények között a február közepére tervezett gyűlésünkön adjuk át.

— Az 1990-es tervük szerint a felosztott vagyon után mennyi osztalékot fizetnek majd?

— Várhatóan öt és fél százalékot, azaz együttesen 12,5 millió forintot.

Kívülálló nem lehet

— Ártól még nem volt szó, hogy a tagok nevére írt vagyonjegy szabadon eladha- tó-e vagy sem.

— A vagyonjegy átruházható másik tagra, de kívülállónak nem értékesíthető. Elidegenítése csak névértéken, a szövetkezet jogtanácsosának közreműködésével lehetséges. Természetesen örökölni és elajándékozni is lehet, de felajánlható a té- esznefc megvételre is, azonban a gazdaságnak nincs vásárlási kötelezettsége.

— Befejezettnek tekintik-e

a privatizálást a Körösmenti Tsz-ben?

— Nem, folytatni szeretnénk.

— A föld tulajdonjogának kérdését a választásokon induló pártok egymástól eltérően ítélik meg. önnek mi a véleménye?

— Az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott a földek termőképessége, hiszen ma nálunk hat tonna búza, hét és fél tonna májusi morzsolt kukorica, két tonna napraforgó, vagy szója terem hektáronként, azaz többszöröse a korábbiaknak. Az itt dolgozók munkája révén javult a föld termőképessége, azaz értéke nem

azonos mondjuk az ’50—60- as években regisztráltakkal. Például meliorációra 200 millió forintot fordítottunk. Szerintem a földet mai tulajdonosai, használói jogosan érzik sajátjuknak. Ugyanakkor tény, hogy a földmegváltás annak idején érték alatt történt, ezért ezt a kérdést tisztességesen rendezni kell.

II legtöbb prémium tíz tagé

— Napjainkban még nem beszélhetünk piaci körülményekről, különösen nem a

termőföld esetében, ezért többen fölvetik, hogy az ilyen körülmények között szerzett vagyonjegy a ténylegesnek többszörösét éri. A mostani téeszvezetők olcsón összevásárolhatják ezeket o kis jövedelmű tagoktól, így szinte hónapok alatt horribilis vagyonra tehetnek szert...

— Nem tudom, máshol mi a helyzet, de nálunk nem ismerők olyan embert, akinek 100 ezer forintjai lennének befektetésre. A meggazdagodott téeszvezetőkről pedig annyit: aki általánosít, szinte óhatatlanul rossz úton jár. Nálunk, koránt sincsenek milliós prémiumok a vezetőségnek, tudniillik maximum 40 százalékot kaphatunk, ha minden terv szerint alakul. Ugyanakkor a fizikai dolgozóknak ilyen megkötésük nincs. Legalább tíz Olyan fizikai munkás van téeszünikben, akik most is több prémiumot vehettek át, mint én, és erre rendkívül büszke vagyok! Persze a vezetők sokszor támadnak emiatt, de az az elvem, hogy először a dolgozóknak kell osztani ... A téesz eredményei, úgy érzem, az elv helyességét igazolják. Többek között ezért sem félek attól, hogy a szövetkezetünk széthullhat egy esetlegesen új földtörvény következtében. Tovább kel erősíteni a tagság tulajdonosi érzéseit, hogy az . egész vagyont és földet megnevesítsük, ennek következtében egyfajta részvénytársaságként működjön.

(lovász)

Osztozkodunk vagy nem, a földet művelni kell Fotó: Veress Erzsi