Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

fl HAZA MINDEN ELŐTT BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. FEBRUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 33. SZÁM BÉKÉS MEGYEI A HS2223 Bucsán Augusztusban frissen végzett református lelkésznő ke­rült a bucsai gyülekezethez. Korábban csak férfiak lát­ták el ezt a hivatást a faluban, de most már megszok­ták az új helyzetet. Kevés a fiatal, bár konfirmálni elküldik a szülök a gyermekeiket, később azonban ők már nem járnak temp­lomba. A fiatal lelkésznőről szóló írás lapunk 5. oldalán olvasható. Konzultáció a pártok és az ország vezetői között Vita az árak befagyasztásáról és a kopogtatócédulák sorsáról Tizenhat politikai párt képviselői, valamint Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Fodor István szerda délután a Parlamentben konzultáci­ót tartott. Az elnöklő Szű­rös Mátyás elöljáróban em­lékeztetett a korábbi megbe­szélésekre, a politikai egyez­tető tárgyalásokra, s ennek kapcsán jegyezte meg: az összejövetelre a decemberi tanácskozás résztvevői kap­tak meghívást. Ismertette az SZDSZ levelét, amelyben a szabad demokraták kifejtik: szükségesnek vélik ugyan az egyeztető tárgyalást, de a jelenlegi konzultációt nem tartják megfelelően elóké- szítettnek. Szűrös Mátyás hozzátette: hasonló tartalmú levelet kapott a Fidesztől is. Áttérve a konzultáció tárgysorozatára, az ideigle­nes köztársasági elnök úgy vélte: a békés átmenet vá­lasztásokig terjedő időszaká­nak legfontosabb kérdéseit kellene megvitatni a fóru­mon. Ugyancsak a tárgyso­rozathoz kapcsolódóan kért szót Csengey Dénes, aki az MDF elnökségének napiren­di javaslatait tolmácsolta. Szerintük a konzultáción há­rom nagyobb kérdéskört kel­lene megvitatni. Az első ilyen lényeges kérdésnek ítélte, hogy március 25-ig rendeljenek el árstoppot az alapvető élelmiszerekre, hogy az áremelkedések mi­att ne alakuljon ki olyan helyzet, amely veszélyeztet­né a választások légkörét. Hasonló fajsúlyú megvita­tandó kérdésnek tartotta a nemzeti, önkormányzati va­gyon védelmének megoldá­sát, valamint azt, hogy a vá­lasztási kampány idején semmilyen hadgyakorlatot ne engedélyezzenek az or­szág területén. A konzultáción részt vevő pártok képviselői Szűrös Mátyás javaslatára megálla­podtak 'abban, hogy az Or­szággyűlés előtt álló felada­tokról, ehhez kapcsolódóan a (Folytatás a 3. oldalon) Gázra várva Észak és Dél egyet akar Az energia, ezen belül is a földgáz és a kőolaj — ez a közvetve-közvetlenül va­lamennyiünket érintő kér­déskör — volt a központi témája annak a feladat­egyeztető megbeszélésnek, amelyet tegnap délelőtt foly­tattak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint Békés Megye Tanácsának vezetői, Murányi Miklós me­gyei tanácselnök irányításá­val. Mielőtt a tárgyalásra java­solt témákat sorra vették a szakemberek, bevezetőkép­pen Zsengellér István, az OKGT vezérigazgatója az or­szág energiahelyzetéről adott összefoglaló tájékoz­tatást. Sok más mellett el­mondta, hogy az idén 6 mil­lió 480 ezer tonna kőolaj il­letne meg bennünket a Szovjetunióból, továbbá 6,3 milliárd köbméter földgáz és másfél millió tonna egyéb feldolgozott kőolajipari ter­mék. Az import részaránya a magyar energiaellátásban hozzávetőlegesen 50 száza­lék, és — miután a hazai földgáz-, kőolaj-, valamint várhatóan a széntermelés is csökken a jövőben, sőt a villamosenergia-import nö­velésére sem lehet számíta­ni — az ország még na­gyobb arányban importra szorul. A nagy kérdés, hogy honnan hozhatunk be több szénhidrogént. A szovjet fél olajszállításai nyugtalanító­an -alakulnak, az első ne­gyedévre a kilátásba helye­zettnél is kisebb mennyisé­get jelentettek be, nincs egész éves kereskedelmi szerződés, és a második ne­gyedévre vonatkozó szállítá­sok ütemezéséről sem sike­rült a szovjet féllel tárgyal­ni. Ilyen helyzetben a kor­mány hozzájárulásával tőkés piacról szerzett be a tröszt 210 ezer tonna olajat iraki vásárlásból, amely a napok­ban érkezik az Adria-kő- olajvezetéken. A tárgyalófelek ezután át­tértek Békés megye energia- ügyeire, kezdve a sort az északi térség gázellátásával. Szeghalom, Bucsa, Ecsegfal- va, Dévaványa, Vésztő, Kö- rösladány települések tervei „sínen vannak”, ezeket az elképzeléseket a tröszt tá­mogatja, ám a tetemes költ­ségek rtiiatt — mindezt már dr. Győrfy László, a Dégáz igazgatója mondta el — a szakaszos kivitelezésre kell berendezkedni. Ami a déli térséget illeti, Kis- és Ma- gyardombegyház fogyasztá­sát még elbírja a battonyai vezeték, így ez a két tele­pülés rövidesen bekapcso­lódhat a gázellátásba. A tér­ségben fekvő további hét te­lepülés bekapcsolására — a megyei tanács vezetőinek nyomatékos kérésére — átte­(Folytatás a 3. oldalon) A határokat az ember teremtette Delegációk jönnek, delegációk mennek Arad és Békéscsaba között, ma pedig vég­leges formába öntik, aláírják a két me­gye közötti együttműködési megállapo­dást. A közelség nem jelentett mindig jó­szomszédságot, különösen az utóbbi évek­ben nem. A szálak akkor sem szakadtak szét véglegesen, s ez elsősorban nem a politikának, hanem az emberi, rokoni, munkatársi kapcsolatoknak az érdeme. A forradalom óráiban, majd a felszabadult Romániában elsők voltak a Békés megyei­ek, s ezt — tanúsíthatom — nem felejtik el az önzetlen segítséget elfogadók. A minap aradiakkal beszélgetve erősí­tették meg, hogy győzelmük bölcsője, ér­lelője; Tőkés László tiszta embersége, a nép fiataljainak hősiessége, s a magyar hírközlő eszközök szemtágító világlátásá volt. A háztetőkön minden antenna Ma- /arország felé fordul, s a rádiókat sem tudták elhallgattatni a némaságot paran­csolok. — Sokan azért tanultak meg magyarul, hogy értsék a magyar televízió szavát — bizonygatták barátaink. — A mi népünk életében ez volt az utóbbi évszázadok egyetlen hiteles forradalma. Most azután nehéz eligazodnunk, ha a változtatás fon­tos elveit érezzük, értjük is, a megvaló­sításban, a részletekben bújik el az ördög. A harcunk nem fejeződik be, hiszen az ígéretekből itt már mindenkinek elege van. Az évtizedekig ható beidegződések élnek, hatnak, visszahúznak ... Nem egy döntés előtt hangzik el ma is a mondat: ne kérdezzük meg Bukarestet? Nap mint nap százak kopogtatnak az új vezetők aj­taján, kora hajnaltól késő estig meghall­gatásra várva. Azt hiszik, hogy egyik nap­ról a másikra mindenki jobban él majd, lakást, kocsit, garázst és gázpalackot kap. És persze azok kiabálnak a leghangosab­ban, kémek, követelnek, akik eddig bi­zony nemigen tülekedtek, ha bárhol mun­kát osztogattak. Igaz, velünk Magyarországon magyarok­kal próbálták elhitetni — sokakkal talán sikerült is —, hogy ha a szomszédból a klán feje és vezetői eltűnnek, minden jó­ra fordul, akárcsak a mesében. Megszűn­nek a nemzetiségi problémák, hús és fe­hér kenyér jut mindenki asztalára, nem dideregnek majd a jéghideg lakások sö­tétjében. A történelem változásai, a hét­köznapok azt bizonyítják, bár az esemé­nyek máig hihetetlennek tűmnek, a meg­oldás nem ilyen „egyszerű”. Ez a hosszú folyamat, ez a metamorfózis megrázkód­tatásokkal terhes lesz. A határokat az ember teremtette. A fo­lyó vize, a madár hangja, a szél fuvalla­ta egyformán kedves románnak és ma­gyarnak. Egy lépéssel ma is közelebb ju­tunk egymás megértéséhez, a határok le­omlásához ... Bede Zs6ka Megbukott a költségvetési terv Bohózatba illő jelenetek a Békéscsabai Városi Tanács ülésén Mázán Mátyás elnökleté­vel, Békéscsaba tanácsa teg­nap csaknem négy és fél óráig tartó, maratoni ülést tartott. Legfontosabb napi­rendi pontként az 1990. évi költségvetési terv elfogadá­sa szerepelt. Kazár János társadalmi tanácselríök-helyettes fel­szólalásában előzetesen arra kérte a tanácstagokat, hogy vegyék figyelembe: a taná­csi dolgozók kemény mun­kát végeztek a terv össze­állítása során. Felhívta a fi­gyelmet, mindenekelőtt ar­ra törekedtek a pénzek el­osztásánál, hogy a források határozzák meg a kiadáso­kat, és ne fordítva. A ta­valyi évi működési kiadáso­kat 4 százalékkal megnyir­báló előterjesztés elfogadá­sára buzdította a jelenlévő 49 tanácstagot, s mondandó­jának végén — Békési László pénzügyminiszter nyomán — Luther Márton szavait idézte: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen.” Ámen. mondták a tanács­tagok, de nem mondtak igent a költségvetési tervre. Többen (elsősorban az okta­tásügy dolgozói), ugyanis azt kifogásolták: miért akarják csökkenteni több millió fo­rinttal az óvodák és az is­kolák költségvetését, ami­kor — egyebek között — 2 millió 136 ezer forintot irá­nyoznak elő a Fenyves Szál­ló és Étterem, 2 millió 826 ezer forintot a várostörténe­ti monográfia, 4 millió fo­rintot a várostörténeti (egy­kor munkásmozgalminak in­dult) múzeum és 3 millió 865 ezer forintot a Napóra Könyvkiadó * támogatására. A Csabai Hírmondó 2 mil­lió 553 ezer forintos támo­gatottságáról már nem is be­szélve ... Szokolay Zoltán (MDF) — Népújsággal is kapcsolatos — azon felvetésére, hogy az MSZP nem is indulhatna a választásokon, mivel nem számolt el az elődpárt va­gyonrészét képező megyei lapkiadó vállalatokkal, azok épületeivel, a tanács nem tu­dott érdemben reagálni. A bohózatba illő jelene­tekkel tarkított szavazási procedúra során (többször is rosszul számolták össze a szavazatokat, ráadásul az ülés végére változott a ta­nácstagok száma), az előter­jesztés végül is nem kap­ta meg a minőségi többsé­get, vagyis a szükséges két­harmados szavazati arányt. Külön pikantériája az eset­nek, hogy a sétálóutcára ki­írt tervpályázat rajzaival körbedíszített tanácsterem­ben mindössze egy szavaza­ton múlott a költségvetési terv elfogadása. Folytatás február 28-án, a munkaterv szerint akkor ül össze ismét a megyeszék­hely tanácsa. (dányi) Napirenden a vagyonnyilatkozatok Megtartotta első ülését szerdán, az egyes állami és pártfunkciót betöltött, il­letőleg betöltő vezetők va­gyonnyilatkozatát értékelő országgyűlési bizottság. A testület elnökévé Eke Ká­roly független képviselőt vá­lasztották meg. A bizottság tagjai önként vagyonnyilatkozatot tettek. A Magyar Közlöny 12. szá­mában található 1990. évi III. törvény és az ehhez kap­csolódó országgyűlési hatá­rozat alapján a bizottság meghatározza munkamód­szerét. A törvényben megfogal­mazottak szerint: „Akik az 1980. június 8-ától számított két parlamenti ciklus ide­jén magas állami, illetőleg párttisztséget töltöttek, vagy töltenek be —, az Elnöki (Folytatás a 3. oldalon) Forró hangulatú gyűlés Csorváson A kisgazdák nem engednek a ’47-ből Zsúfolásig megtelt kedden este a csorvási művelődési ház nagyterme. A majdnem négy órán át tartó kisgazda- párti gyűlésen Oláh Illés (a párt csorvási elnöke) meg­nyitó szavait követően dr. Zsíros Géza, a kisgazdapárt megyei szervezetének elnöke lépett a mikrofonhoz. Elöl­járóban felidézte a néhány hónappal ezelőtti időszakot, mikor még csak száz-száz- húsz párttag, illetve érdek­lődő jelent meg ugyanazon a helyen. Egyre inkább meg­mutatkozik, hangsúlyozta, hogy a magyar paraszt ke­zébe akarja venni sorsának irányítását. Nincsen szükség többé a gazdálkodók nyakán ülő tsz-irodára, Teszövre, a TOT utódjára és a hozzájuk hasonló szervezetekre. A me­zőgazdasági nagyüzemek jelenlegi vezetőire célozva pedig kijelentette: ha annyi­ra szeretik a sarlót és a ka­lapácsot, akkor kezükbe kell azokat adni. A kisgazdapárt mindig is gazdát akart látni és a gaz­daság alapegységének a csa­ládot tekintette és védel­mezte. Sem a Horthy-rend- szernek, sem a Rákosi-dik- tátúrónak nem tetszett poli­tikai felfogása. Mindkét ha­talom veszélyt látott abban, ha a paraszt gondolkodik és önállóan cselekszik. — Hát kérem, most me­gint mi jövünk. Azzal a kü­lönbséggel, hogy nem szeret­nénk szuronyt a há­tunkba — mondta. Ugyan­akkor rámutatott arra: nem feltétlenül a kisgazdapárt­nak kell nyernie a választá­son, hanem annak a szem­léletnek, amelyet képvisel. A feltételek mindehhez adot­tak. A sertésállomány 60 százalékát, a szarvasmarha- álilomány több mint 50 szá­zalékát, a baromfiállomány 80 százalékát és a zöldség-, gyümölcstermesztés 80 szá­zalékát a magánszektor ad­ja. Egyetlenegy eszköz nincs a paraszt kezében — a ter­mőföld. — Nahát, akkor, azt is ide! De nem mindegy, hogy mi­kor és hogyan — emelte fel hangját. Újra bejelentette: a már­ciusban megválasztandó Par­lament első ülésszakán párt­ja benyújtja a földtörvény­tervezetet, hogy már ez év tavaszától kezdve mindenki visszakaphassa törvényes tulajdonát. Javasolta, min­denki szedje elő a ládafiá­ból a papírt, mellyel igazol­ni tudja tulajdonjogát. — Mondhatják Önök, szét kell verni a tsz-t? — kér­dezte. — Nem egészen — jegyezte meg. — Folyamato­san végzik majd a terület­kimérést. Vonzóvá kell ten­ni erősen elöregedett me­gyénket; mind az ország más részéről idejövő embe­rek, mind a fiatalok önál­lóan szeretnének majd gaz­dálkodni. Most az a dicső­ség, ha rendületlenül lopunk a gyárban, meg a földön, ha, úgymond, „élelmesek” va­gyunk. Na, de ki akart elő­ször élelmesnek lenni? A hatalom — fejezte be nagy tetszéssel kísért előadását. Bakos István, a kisgazda- párt megyei szervezetének titkára (a 7-es számú válasz­tókerület képviselőjelöltje) arról beszélt, hogy ki kell rázni a fejekből az elmúlt negyven év alatt elhintett téveszméket, mert másképp nem lehet a jövőt megérte­ni. Tudomásul kell venni: ez az ország privatizálás nélkül nem tud megszaba­dulni attól a hatalmi gúlá­tól, mely agyonnyomja. A gazdaság jelenlegi vezetőit pedig nem szükséges elza­varni, mert a valóban piaci viszonyok között úgysem lesz rájuk szükség; A vá­lasztások után a munkahe­lyeken demokratikus módon új vezetőket kell választani, és azonnal ki kell írni a helyhatósági válásztásokat. Végezetül Domokos Tibor, a 6-os számú választókerü­let képviselőjelöltje kapott szót. Felszólalásában eluta­sította a Magyar Demokrata Fórum és az SZDSZ azon álláspontját, hogy felelőt­lenség az 1947-es földbirtok- viszonyokat visszaállítani. D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents