Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

o 1990. február 28., szerda Békéscsabai Elére Sp.-Herz-FTC 14—15 (7—6) Magyar Kupa női kézilabda-mérkőzés, Békéscsaba, 200 néző. V.i Ladiszlai, Lovas. Békéscsaba: THAISZNG — Homonnatné 1, SA­LAMON 10 (4), Hochrajter, Hankóné 1, Kovács, Kisuczki 2. Csere: Gyöngyösi (kapus), Fiilöpné, Bohus, Sávolt. Edző: Szabó Károly. Herz-FTC: SZABÓ — Pálffy 1, SZARKA 2, Szendiné 1, PADAR 4, Hesz 5 (2), Fiedler E. Csere: Dejtári, Gálhidiné 2. Edző: Elek Gyula. Kiállítások: 6, ill. 4 perc. Hétméteresek: 1/4, 111. 4/2. SPORT SPORT SPORT Búcsú a Magyar Kupátél Kovács Tímea (fehér mezben) a Fradi „darálójában”. A ven­dégek egész mérkőzésen ilyen határozottan védekeztek, és tulajdonképpen győzelmüket is ennek köszönhetik Fotó: Fazekas Fereno Túl sok meglepetéssel nem szolgálhatott egymásnak a két csapat, hiszen egy héten belül már harmadjára lép­tek pályára egymás ellen tét­meccsen. Ez az „ismeretség” lehetett az oka annak, hogy nehezen született meg az el­ső gól, amit hétméteresből a csabaiak lőttek. Ebben a fél­időben is, de az egész mér­kőzésen a játék küzdő jelle­ge dominált. Támadásban sem a hazaiak, sem a vendé­gek nem jeleskedtek, amit a nagyon kevés lőtt gól is bi­zonyít. Ám a kapu előtt az FTC volt valamivel határo­zottabb, és a 15. percben 4— 2-re vezetett. Ez az összesí­tést tekintve már 6 gólos előnyt jelentett számukra. A lila-fehérek azonban — el­Szurkolói ankét A Békéscsabai Előre Spar­tacus labdarúgó-szakosztálya március 1-jén (csütörtökön) 18 órakor szurkolói ankétot rendez Békéscsabán, a volt MSZMP-székház (Békéscsa­ba, Szabadság tér 11—17.) földszinti nagytermében, melyre minden kedves szur­kolót várnak. Ezen az egye­sület és a szakosztály veze­tői, edzői beszámolnak a té­len elvégzett feladatokról, a szurkolók pedig kérdéseket tehetnek föl. sősorban Thaiszné jó védé­seivel és Salamon gólerős já­tékával — a félidő végére fordítani tudtak. A második játékrészt em­berhátrányban kezdték az előrések. Ennek ellenére a 35. percben 10—7 volt a ja­vukra, s ekkor úgy is ját­szottak, ami felcsillantotta a továbbjutás reményét! De elég .volt néhány kihagyott ziccer, eladott labda, és a zöld-fehérek újra rendezték soraikat. Ez annyira jól si­került, hogy a vezetést is átvették (56. perc 13—14), amit a hátralevő időben már nem engedtek ki a kezük­ből. Ez egyben azt is jelen­tette, hogy két győzelemmel ők kerültek az MK legjobb négy csapata közé. F. B. Totótippjeink a 9. hét szelvényeihez: L Leverkusen—l. FC Köln 1 x 2. Uerdingen—Frankfurt x 2 3. Münster—Duisburg x * 4. Aachen—Blau-Welss 1 5. Darmstadt—Stuttgarter K. 1 6. Braunsch.—Freiburg 1 7. Lecce—Róma X 2 8. Lazio—Internationale x 2 9. Napoli—Genoa 1 10. Ancona— Avelllno 1 11. Cagliari—Brescia 1 12. Como—Padova x 2 13. Triestina—Pisa x 2 + 1 mérkőzés: Sampdoria—Juventus x Atléta Barátok Köre A Békéscsabai Előre Spartacus úszó-, vivő-, majd tor­naszakosztálya után az atléták Is létre szeretnék hozni az Atléta Barátok Körét. Ennek célja elsősorban az lenne, hogy egy olyan szervezet alakuljon, amely erköl­csileg és anyagilag közvetlenül támogatja a mintegy 300 megyeszékhelyi sportoló mindennapi életét, ezen belül kiemelve az élsportolók eredményességéhez szükséges háttér biztosítását. Az Atléta Barátok Körének alakuló ülése — amely egyben közgyűlés is — legfontosabb feladata az alapsza­bály megalkotása. A nagy múltú egyesület A kategóriás szakosztálya várja minden egykori sportoló vagy a sport­ággal szimpatizáló megjelenését március 2-án 18 órakor Békéscsabán, a Ligeti-sörkertben, ahol az első találkozót rendezik. „Nem tudtam dolgozni, mert mindig belepofáztak...” II fölesküdött birkózó olimpikon nem viccelt Annak a nagy, színes világnak, amit sportnak neve­zünk, az egyik legnagyobb varázslata éppen abban van, hogy szereplői mindig változnak. A ma sztárjai holnap már csak legendaként élnek tovább. Igaz, ezek a legen­dák kitörölhetetlenül beleivódnak a szurkolókba. Gene­rációk élnek a felejthetetlen versenyek, gólok, csúcsok, győzelmek emlékeivel. Es miközben a reflektorfénybe új és új szereplők lépnek elő, hogy meghódítsák a vilá­got, a háttérben ott munkálkodnak azok, akik nélkül tu­lajdonképpen elképzelhetetlen a siker. Az egykori baj­nokokra, ma sportvezetőkre, edzőkre, szertárosokra, pá­lyamunkásokra, jegyszedőkre, tökmagárusokra, törzs­szurkolókra és a lelkes segítőkre gondolok ... Ma, 52 évesen, kissé meg­kopaszodva ugyan, de még mindig vállas, jó kiállású ember. Nemrég kapta meg új állását — az orosházi tor­nacsarnok gondnoka lett. Is­mét azon a területen dol­gozhat, ahol élete nagy ré­szét töltötte. Sorsával azon­ban így sem tud megbékél­ni. Megkeseredett ember? Lehet, de ő másként fogal­maz: „Az állandó igazságke­resésemmel rengeteget vesz­tettem. Időt, pénzt, szerel­met ... Csoda-e, ha becsa­pottnak érzem magam?” • Nos, akinek valaha több százan vagy ezren tapsol­tak egy-egy fényes győzel­me láttán, az ma keserű szájízzel mesél sportpálya- futásának kevésbé látványos részéről. A közérthetőség kedvéért azonban hallgas­suk meg Radios Józsefet, a hétszeres magyar válogatott birkózót, hiszen róla van szó: hogyan is emlékezik vissza a régi szép időkre, majd a „feledés” éveire. Összeverekedtem egy nehézfiúval a grundon, aki azt mondta, előbb ta­nuljak meg néhány fogást, azután majd meglátjuk, ki az erősebb. így kerültem az ózdi birkózók közé. Két hó­nap múlva már Borsod me­gyei bajnokságot nyertem, majd ifjúsági magyar baj­nok lettem. Ezt a sorozatot kétszer megismételtem mind­két fogásnemben. Ekkor jött a behívó. A seregben hal­lottam, hogy dr. Sándor László Orosházán egy ütő­képes birkózócsapatot akar létrehozni. Miután Budapes­ten a hadseregbajnokságot megnyertem, kaptam egy le­velet, hogy menjek az alföl­di városba. Harminckét év­vel ezelőtt, márciusban ke­rültem Orosházára. Az első négy év alatt nem találtam legyőzőre, pedig olyan nem­zeti válogatott járt a város­ban, mint például a japáno­ké. Budapesten a magyar válogatottal döntetlent bir­kóztak a csapatversenyek során, mi ezt a bravúrt Orosházán megismételtük. Én — a későbbi olimpiai bajnok — Hana Harát két­szer vertem . meg pontozás­sal. Ez lett az ajánlólevelem, és így kerültem 1964-ben a válogatottba, összesen hét alkalommal ölthettem ma­gamra' a címeres mezt. Eb­ből ötször nyertem, és két­szer kikaptam. Akarsz fizetésemelést? — kérdezték tőlem abban az időben. — Hogyne akartam volna, hiszen 1400 forintból családot eltartani, állandóan utazgatni nem lehetett. „Nyerd meg a magyar baj­nokságot!” — kaptam az utasítást. Háromszor lettem bajnok, háromszor 200 fo­rintot emeltek a fizetésemen. A válogatottbeli - barátaim mindig azt mondták, miután egy-egy győzelmükért cseré­be felvették a 30 ezret, hogy „Józsi, téged biztosan tej- ben-vajban fürösztenek ott­hon!” Erről szó sem volt. Igaz, pártaktíva-értekezletre meghívtak, ahol bemutattak, és „dicsekedtek” velem az „elvtársak’’. Erre jó voltam, lakást viszont ezután sem kaptam. A családi békesség is megromlott. A tokiói olimpia előtt három héttel Tatán, az edzőtáborban kap­tam a feleségemtől egy le­velet, amelyben közölte ve­lem, hogy elválik. Hazautaz­tam. A család felhánytorga- tott mindent, a tanácsnál vi­szont szép szavakkal köszön­töttek. Én meg bejelentet­tem, hogy nem megyek ki az olimpiára. Sinkó Sándornak, Orosháza akkori tanácselnö­kének én is megköszöntem azt a sok ígéretet és hitege­tést, amit kaptam. Eközben mint fölesküdött olimpikont, kizártak a válogatottból. Nem itt lógatnám a lábam ha akkor másként döntök! Az akkori papírforma sze­rint az első három közé ke­rülhettem volna Tokióban... A hetvenes évek elejéig még „jöttek” az eredmények, de akkor úgy éreztem, edző­ként többet tudnék nyújtani. 1972-ben a románok ellen birkóztunk Orosházán. Fel­földi Sanyi Kodreanut „be- tubolta". Én voltam a bíró. Hogy ezért az ítéletemért mi minden kaptam?! Mit kép­zelek én, így nem viselked­hetek a román elvtársakkall — próbálták tisztára mosni a fejemet a pártvezetők. A visszavágón az eset megis­métlődött. Hazaérkezésünk után két nappal leváltottak. Néhány év múlva ismét sző­nyegre léptem, mint edző. Igaz, sohasem voltam „Kos- suth-díjas melós", de a rám bízott munkában — ugyan­úgy, mint birkózás közben — nem ismertem lehetetlent. Igyekeztem mindig a jobbik énem segítségével küzdeni, eredményeket felmutatni. De nem tudtam dolgozni, mert mindg belepofáztak... Néhány hónappal ezelőtt megkerestek az „illetékesek” — de aztán elhallgattak. Én meg várok. Hogy mire? Már magam sem tudom. Csete Ilona A hétszeres magyar válogatott birkózó ma a vadonatúj oros­házi tornacsarnok gondnoka Fotó: szűcs Lászlóné Lépéshátrányban Hétfőn a késő esti órákba nyúlt az Országos Sportta- nács ülése, amelyen Glatz Ferenc művelődési miniszter elnökölt. A testület megvi­tatta a sportélet pénzügyi helyzetéről és az OSH 1990. évi költségvetéséről szóló előterjesztést. A beadványhoz Tibor Ta­más művelődési miniszter- helyettes, az OSH elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést. El­mondta, hogy a sportfinan­szírozásban kialakult tragi­kus helyzetet a vezetés nem nézi tétlenül, így például fo­lyamatosan munkálkodik a sporttörvény előkészítésén, amely a rendezés alapvető feltétele. Véleménye szerint azért juthatott idáig a ma­gyar sport, mert az állam gyakorlatilag csak az él­sporttal foglalkozott, a diák- és tömegsport háttérbe szo­rult. Ügy érzi, jelenleg nin­csenek meg azok az eszkö­zök, amelyek segítségével a sport önerőből le tudná küz­deni a nehézségeket. Sürget­te a sportlétesítmények tu­lajdonjogának tisztázását, mert az elengedhetetlen a megújuláshoz Dr. Stark Antal művelő­dési minisztériumi államtit­kár megjegyezte: nemcsak a sport van válságos helyzet­ben, az egyetemeket, főisko­lákat és a közművelődési- in­tézményeket is fizetésképte­lenség fenyegeti. Be kell lát­ni, hogy nem jelent hosszú távú megoldást a „kérege­tés”. Fel kell mérni, hol van lehetőség pénzmegtakarítás­ra, létszámcsökkentésre, il­letve bevételnövelésre. Tisz­tázni kell a helyi önkor­mányzatok, a vállalatok és az állam szerepét a sport­ban. Dr. Frenkl Róbert, a Ma­gyar Testnevelési Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára síkra szállt a realitá­sok helyreállításáért, mert enélkül nem léhet megújul­ni. Hogyan higgye el a szur­koló, hogy az egyesületek­ben nincs pénz, ha a sporto­lók csillagászati összegekért cserélnek gazdát? Ezek sze­rint bizonyos dolgokra még­iscsak van pénz... A klu­bok önerőből is kezdemé­nyezzék a megújulást, ne várjanak csak külső segítsé­get! Schmitt Pál, a MOB el­nöke kapcsolódott ehhez a gondolatkörhöz, mondván „túlfoglalkoztatottságot te­remtettünk, indokolatlanul sok a .főállású’ sportoló, s mellettük az edzői létszám”. Több hozzászólás sürgette az adótörvény megváltozta­tását és azt, hogy az állam­nak nagy neyreséget biztosí­tó szerencsejáték, a totó szolgálja a sport érdekeit. Kunos Péter pénzügymi­nisztériumi államtitkár vé­leménye szerint a sportveze­tők egy része nem készült fel az új gazdasági helyzet adta körülményekre, ezért nem ismerik fel, s nem hasz­nálják ki a gazdasági sza­bályozók biztosította elő­nyöket. Az új helyzet új gon­dolkodást kíván! Debreczeni János, az OSH közgazdasági főosztályveze­tője is alátámasztotta, hogy több lehetőség rejlik a fi­nanszírozási rendszerben, mint amennyit kihasználnak. Kiemelte a helyi közösségek fontos szerepét, s hangsú­lyozta, hogy az állami újra­elosztás helyett a helyi for­rásokból kell meríteni. Glatz Ferenc megítélése szerint a sportvezetés évek óta fáziskésésben van a gaz­dasági változásokhoz képest. A jelenlegi helyzetre már 1986—87-ben fel kellett vol­na készülni. Most a legfon­tosabb feladat a pontos helyzetfeltárás és a műkö­dési feltételek biztosítása. A többórás tanácskozáson érvek és ellenérvek csaptak össze, a hozzászólásokban érződött a sportért való ag­gódás, de az js, hogy a szak­emberek tisztában vannak a társadalom valós helyzeté­vel. Légvárak építésére már nincs idő, szembe kell néz­ni a valósággal, s így meg­teremteni a továbbélés le­hetőségeit. BÉKÉS MEGYEI PBTTTTr lü MJWMM Politikai napilap, szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: A.daruik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz. Pf. m. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, szerkesztőbizottság: (66) 21-401, a kiadó telefonszám^: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda’ lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents