Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. február 27., kedd o Kiss Imréék, Budapestről Régi vágy: Gyula — Pulóver az unokának — Krupié Hévízről — Még harmincszor itt üdülni Akár június is lehetne. A várost körülöleli a napsu­gár. Rövid ujjú ruhát vise­lő hölgyek sétálnak, karju­kon kabáttal. Szokatlanul meleg van ebben a február végi „nyárban". A gyulai üdülők igazán nem panaszkodhatnak az időre. És az ellátásra? Idős házaspár böngészi a város térképét a vár bejá­ratánál. — Csak nem a SZOT-ban pihennek? — szólítom meg őket a nem túl eredeti kér­déssel. — Ördöge van — válaszol a férfi, Kiss Imre, — Buda­pestről jöttünk. Régóta pá­lyázunk arra. hogy eljus­sunk Gyulára. Most össze­jött. — Még a környéket sem ismerjük — veszi át a szót Kiss Imréné. — Most lega­lább arra is volt lehetőség, hogy Békéscsabát, Szegedet, sőt Szabadkát és Nagyvára­dot is megnézzük. — Az idén többet fizettek a beutalóért? — Nem tudom, eddig mennyi volt. Mi 4700 forin­tot fizettünk a két hétért, és éppen azt beszéltük a fe­leségemmel, hogy ebből a kevés pénzből vajon hogyan tudják kihozni a minőségi­leg, mennyiségileg egyaránt finom ételkínálatot? Kitűnő a fürdési lehetőség is ... Egyszóval, ha akar­nék. sem tudnék rosszat mondani kéthetes pihené­sünkről. — El ne felejtsük — nagy­ban hozzájárult B. Nagy Ferencné felkészültsége is, aki végigkísért bennünket a kirándulásainkon — mond­ja búcsúzóul Kissné. * * * A SZOT-szálló halijában ezen a szombat délelőttön viszonylag kevesen vannak. Gerencsér Jánosné elmé- lyülten kötöget. — Nagykanizsáról jöttünk a párommal, aki most ép­pen áztatgatja magát. Én meg, látja, pulóvert kötök. Az unokámnak már küld­tem egyet, amit itt kötöt­tem. i — Vétek ezen a télvégi- nyári napon bent ülni, nem gondolja ? — Ebéd után mindenképp járunk egyet. — Hogyan választották Gyulát, hiszen így az orr szág másik végéből kellett eljönniük? — Sok jót hallottunk, nem csalódtunk. Kitűnő az ellá­tás, jók a programok, és még az „időjárás-felelős” is velünk van ... * * * Gyönyörű a SZOT presz- szója. Elegáns, tiszta. Jól­esik itt meginni egy kávét. Az egyik kis asztalnál kö­zépkorú férfi egy üveg sör társaságában újságot olvas. Mellé telepedek. — Nem vagyok beutalt. Ismerősöm révén — aki SZOT-alkalmazott — jutot­tam el ide. Ez azt jelenti, hogy 60 forintot fizetek a szállásért. Tíz éve, hogy nem jártam Gyulán. Nem mondanám, hogy a város előnyére vál­tozott. Sokszor jártam itt gyermekkoromban, és jól emlékszem például a gyö­nyörű rózsákkal szegélyezett Béke sugárútra. Tudom: ak­kor szinte mindegyik házra kitették a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát, és azt bizony ki is érdemelték. Ügy emlékszem, annak ide­jén május 1-jén minden gyulai lakos ingyen mehe­tett a fürdőbe. Most meg — mondják — ezt is törölték. — Honnan érkezett? — Messziről. Hévízen dol­gozom, egy játékkaszinóban. Krupié vagyok. — Megtudhatnám a ne­vét? — Szabó György vagyok. * * * A fedett fürdőben nagy a hangzavar. Teltház van. A fürdőköpenyes társaság már elhagyni készül a medencé­ket. Horváth Ferenc és fele­sége Balatonkeneséről. Híd­végi Béláék Zsámbékról ér­keztek. — Éppen hatodszor va­gyok a gyulai SZÓT-ban — tájékoztat Horváth Ferenc. — És nekem elhiheti, ez azt jelenti, maximálisan meg vagyok elégedve mindennel. 40 éve, hogy az ország egyik legnagyobb üdülőjében, a Honvédban dolgozunk fele­ségemmel együtt. így aztán szakmai szemmel nézünk mindent. — Mi is hatodszor járunk itt, és még harmincszor sze­retnénk eljönni — mondja nevetve, Hidvéginé. — Re­mek emberek dolgoznak a SZOT-ban — megírhatja ... * * * Gellért Márta igazgatóhe­lyettes látható büszkeséggel nyugtázza a dicséreteket: — Hatszázan pihennek je­lenleg nálunk az ország min­den részéből. Pedig az el­múlt évhez képest 30 száza­lékkal emelkedtek a beuta- lójegyek árai. Igyekszünk újítani szolgáltatásainkon, s úgy látszik, ez kamatozik abban 1 is, hogy vendégeink — ahogy tapasztalta — jól érzik itt magukat. ... és vannak, nem is kevesen, akik visszatérnek. b. v. Egy kis tercfere. A Horváth és a Hídvégi házaspár Liba- és kacsatömők figyelmébe! Az Aranykalász Mgtsz, Újkígyós, iparizsírüzeme folytatja az ipari zsír eladását. Befizetés: a központi iroda pénztárában. Ár: 25,— Ft kg. A zsír folyékony állapotú, ezért zárható edényben szállítható el az üzemből. Edényt biztosítani a vevőnek kell. Eltűnt jószágok nyomában... Kinn a bárány—hol a farkas? — Tényleg azt állítja, hogy birkát loptam Tótkom­lóson? — szögezem a kér­dést Mitykó Mátyásnak. — Igen, ezt hallottam. Sőt, tanúk is vannak rá, akik látták a szerkesztőség Vol­gáját a juhtelepen. Az egyik juhász azt is elmondta, nem volt elég a két anyabirka, ezért a téesz Barkasa hozott a telepről egy harmadikat is — meséli Mitykó. Innentől nehéz az újság­írónak a helyzete, nem köny- nyű leküzdeni az indulatot. De elég nyugodt természetű vagyok. Üjra felkeresem a téeszelnököt, aki egy csep­pet sem lepődik meg. — Legalább ön is látja — nevet Hajdú József —, hogy milyen ember a pana­szosa. Üjra kimegyek a Kossuth Termelőszövetkezet juhtele- pére, de nem sikerül meg­találnom Mitykó Mátyás ta­núit. Révész György, a je­lenlegi telepvezető engem sosem látott, de a Daciámat — állítása szerint — nem tévesztené össze a Volgával. Egyébként a szerkesztőség­nek nincs Volgája, sőt, szol­gálati kocsija sincs. Az új­ságírók többsége saját sze­mélygépkocsiját használja. Ennyit a személyes dolgok­ról. Nem áll szándékomban (és nem is állhat) a panaszos lejáratása. Mindenki téved­het, akár jó-, akár rosszhi­szeműen. De sajnos, Mitykó Mátyás állításai nemcsak a fenti esetben bizonyultak hamisnak. Munkatársai, volt kollégái és a kíméletlen té­nyek további adalékot szol­gáltattak személye ellen. Kövessük az eseményeket időrendi sorrendben. Visszatérve a juhászati ágazatvezető áthelyezésére, el kell mondani: a Kossuth Tsz vezetősége első ízben 1989. szeptember 4-én való­ban jogtalanul irányította Mitykó Mátyást növényter­mesztői munkakörbe. Ugyan­is a Minisztertanács 7/1977- es rendelete értelmében tisztségviselőt (az ágazatve­zető vezetőségi tag volt) csak a közgyűlés helyezhet át. A termelőszövetkezet döntőbi­zottsága ennek megfelelően szeptember 29-én visszahe­lyezte a panaszost eredeti munkakörébe. Ebben az ügy­ben a Gyulai Munkaügyi Bí­róság is Mitykó Mátyás javá­ra döntött. Mitvkó gyanúba keveredett — Mi erről a véleménye a téesz elnökének? • — Űj nekem ez a munka­kör — veszi át a szót Hajdú József. — Bevallom őszin­tén, nem voltam tisztában a jogszabályokkal. Az áthelye­zést, amit az ágazat meg­szüntetése indokol, most már a törvény szerint a decem­ber 28-i közgyűlés elé vit­tük. Átolvastam a decemberi közgyűlés jegyzőkönyvét. Ebből kitűnik, a téesz tag­sága egyetért a juhászati ágazat megszüntetésével, és az ágazatvezető növényter­mesztési munkakörbe helye­zésével. (Az érintett a döntés el­len 1990. január 23-án fel­lebbezett.) Bár a közgyűlésen többen „méltatták” Mitykó Mátyás tevékenységét, finoman szól­va jót nemigen mondtak ró­la. Sajnos, az érintett nem jelent meg a tanácskozáson. De tavaly ősz óta a munkát sem vette fel a téesznél, írásbeli felszólítás ellenére sem. Leginkább úgy adhatok el­fogulatlan képet főszerep­lőnk vezetői módszereiről, ha égy hivatalos okirat meg­állapításaiból idézek ténye­ket. Történt ugyanis; még tavaly szeptember elsején, a Kossuth Tsz vezetése öt anyajuh ellopása miatt fel­jelentést tett ismeretlen tet­tes ellen az orosházi rend­őrkapitányságon. A nyomozók több dolgozót kihallgattak, köztük a két telepvezetőt, Mitykó Mátyást és Révész Györgyöt is. A rendőrség megállapította, a két telepvezető szinte sem­miről nem tájékoztatta egy­mást. A bizonylatokat kizá­rólag csak Mitykó vezette, ehhez Révész hozzá sem fért. így nem csodálkozhatunk azon, hogy gyanúba kevere­dett. A juhászok elmondták, ők maguk sem tudják pon­tosan a birkaállomány lét­számát. „Fü alatti” gazdacsere Becslések szerint 1988-ban közel 100 birka hiányzott a leltárból, azaz cserélt gaz-, dát fű alatt. A hiányt min­dig leírták valahogy. A tárgyévi leltár papírjai te­le vannak javításokkal. A telepen úgynevezett „anali­tikus nyilvántartást” nem vezettek. Mitykó Mátyás koc­kás füzetén kívül a falkák számáról nincs bizonylat. A vizsgálat felfedte a kettős könyvelést és felelőtlenséget állapított meg, amelyre fel­hívta' a téeszvezetés figyel­mét. Az eredeti feljelentésben szereplő öt birka közül hár­mat megtaláltak az egyik juhásznál, akinek az állato­kat Mitykó Mátyás adta el, s mint mondta: az erről ki­állított írást elfelejtette a téesz könyvelésére feladni. Ezzel a rendőrségi eljárás megszűnt. A Kossuth Tsz-nél azon­ban még nem zárulhatott le az ügy. A szövetkezet fe­gyelmi és kártérítési eljárást indított a volt ágazatvezetö ellen. A négytagú fegyelmi bizottság több érintettel be­szélt. Idézet — név nélkül — néhány tanú meghallga­tási jegyzőkönyvéből. D. P.: — Aki nem állt be a sorba, azt Mitykó kinyír­ta. — ’88 júliusában 97 hízó­bárány hiányzott. B.-né: Mi nem tudtuk, hogy a három birka, amit eladott nekünk a telepveze­tő, nem került fel a könyve­lésre. R. Gy.: — Az egyik ju­hász, R. László falkájában papíron 425 anyajuh szere­pelt, a valóságban viszont 477 volt. Búcsú a közöstül Lehet, hogy a különbözet (52) új gazdára várt? A vá­laszt nem nekünk kell meg­adni, és nem is vállalkoz­tunk rá. A múlt héten pénteken a téesz közgyűlése előtt ismer­tette a fegyelmi és kártérí­tési eljárás megállapításait dr. Zvara Ferenc jogtaná­csos. A bizottság vétkesnek találta Mitykó Mátyást töb­bek között: a bizonylati fe­gyelem többszöri és folya­matos megsértésében, a nyil­vántartási kötelezettség el­mulasztásában, jogos mun­kabérek visszatartásában és jogtalan munkabérek kifize­tésében. A fegyelmi bizott­ság javasolta Mitykó Mátyás kizárását a szövetkezetből. A termelőszövetkezet tagsága egy tartózkodás mellett el­fogadta az előterjesztést. Előfordul, hogy nem min­dig a panaszosnak van iga­za. Ám a tényékhez hozzá­tartozik az is, milyen mód­szereket honosítunk meg, vagy tűrünk el a házunk portáján. A Kossuth Tsz ve­zetése és maga az elnök szá­mos intrikát elkerülhetett volna, ha nem cserél bir­káért sört, vagy egyéb por­tékát. Még akkor sem, ha az árucsere úgymond, a kö­zösség érdekeit szolgálta. Rajtunk is múlik, mekkora támadási felületet hagyunk magunkon. Papp János Ha ez a kos beszélni tudna ... Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents