Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-23 / 46. szám
1990. február 23., péntek o £\C1 Pándy Alapítvány 50 taggal Nyereményesfi — nyereményiesók Mikor s milyen lesz a schillinges lottó? Gyulán a megyei kórházban 29 alapító taggal jött létre 1988-ban a Pándy Kál- mán-alapítvány. Az egészségügyi ellátás, a kutatások, fejlesztések színvonalának emelésére született, s az ötlet igen hasznosnak bizonyult. A viszonylag rövid idő, a két esztendő múltán is igazolódott, vannak olyan cégek és magánszemélyek, akik hajlandók támogatni az egészségügy fejlődését. Az elmúlt évben 3 millió forintot mondhatott vagyonának az alapítvány. A legnagyobb összeget a Gyulai Húskombinát, a Hidasháti Állami Gazdaság, a Megye- vili és a Csabai Húsker ajánlotta fel, képviselőik jelen vannak a pénzt elosztó kuratóriumban is. A kórház Porig égett egy Trabant Szörnyű látvány fogadta Hö- dossy Imre, Békéscsaba, Med- nyánszky utcai lakost február 21-én hajnalban, amikor a tűzoltók csöngetése után megtekintette Trabant Hycomatját a háza előtt, az utcai bejárón. A jármű szinte valamennyi, éghető alkatrésze lángok martaléka lett, s csak a fém vázszerkezet csúfoskodott a koromtól és a ráolvadt műanyagtól. Az égő gépkocsira egyébként a tulajdonos szomszédai figyeltek fel, s azonnal értesítették a tűzoltókat és a rendőrséget. A helyszíni szemle és a szak- vélemény alapján alapos a gyanú, hogy szándékos bűncselekmény „áldozatává** vált a Trabant. A tűzfészek ugyanis a kocsi csomagtartójában volt, ahonnan előzőleg az elkövető (k) kiemelték és a közelben a földre tették a pótkereket és egy benzineskannát. Elektromos tűzről ily módon nem lehetett szó, valamennyi dolgozója, közösségek és egyének egyaránt pályázhatnak az alapítvány támogatására tudományos kutatások, továbbképzési lehetőségek, netán műszerbeszerzések kapcsán. Kétmilliót osztottak el az elmúlt évben a kuratórium tagjai, például nagy értékű, életmentő műszer vásárlására, külföldi tanulmányúton való részvételre, előadások tartására, tudományos rendezvények szervezésére. Az alapítvány segítségével sikerült a kórház könyvtárába korszerű, nyelvtanuláshoz szükséges berendezést vásárolni. Közel 300-an jelentkeztek az angol és német nyelvtanfolyamokra, jelenleg is mintegy 60-an annál inkább szándékos rongálásról. Az ismeretlen tettes (ek) felkutatására a rendőrség folytatja a vizsgálatot. Feltehetően a lakóház kerítésén belül nem érhette volna ilyen tragédia a Trabantot. Tulajdonosa most járnak, többségük szakdolgozó. Az alapítványhoz mind többen csatlakoztak (most 50 a támogató cégek száma) és csatlakozhatnak is, hiszen az ide befizetett pénz csökkenti az adakozók adóalapját. Azon túl, hogy a betegellátás színvonalának javítása a megye minden állampolgárának érdeke, az adományozó intézmények dolgozóinak egészségügyi gondjain a kórház lehetőségeinek megfelelően segít. A Pándy-alapítvány vagyona már ebben az évben is elérte a hárommillió forintot, s a jövőben is számítanak újabb támogatókra. A számlaszámúk: 261-88887-70016. foghatja a fejét: miért nem vezette be kocsiját a biztonságos udvarra. így aztán a bosszú, a harag — vagy valami más? — csúnyán elbánt a négykerekűvel. Fotó: Fazekas Ferenc Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az elmúlt esztendőben nyereményeső hullott megyénkben. Záporról ugyan nem tudunk beszámolni, de sokat mond például az a tény, hogy a to- tózók 116 hiillió 146 ezer, a lottózók 169 millió 832 ezer forintot vehettek fel. S akkor még nem szóltunk a csak június óta forgalomban levő Bongóra kifizetett 12 millió 523 ezer, valamint a kétféle — 5 és 20 forintos — borítékos sorsjegyek alapján kézhez vett 11 millió 303 ezer, illetve Imii-' l!ó 464 ezer forintról. E nagy összegek „csepp- jei” sokfelé szóródtak szét, de Szeghalmon például egy összegben fizettek ki 8 millió 878 ezer forint totónyereményt, igaz, nem Békés megyeieknek, hanem zsá- kaiaknak. A 4 milliót érő totószelvény tulajdonosa viszont békéscsabai volt, s a hat bongósorsolás közül egyszer megyénkbe, Kondorosra látogatott el Fortuna, kereken 7 milliós ajándékával. Lottó ötösről ugyan nem szá- jnolhatunk be, ám a Békés; csabán elért rekord, a 450 ezer forintot érő négyes sem megvetendő. A nyereményesőben „jó nagy cseppet” jelentett még a 100 ezer forintos borítékos sorsjegy. Persze, mindehhez áldozatokra is szükség volt, vagyis befektetésekre. Az OTP megyei igazgatóságán kapott adatok szerint totóból és lottóból 6,9 százalékkal vettünk többet, mint egy évvel korábban: összesen 39 millió 906 ezer szelvényt. Ebből mintegy 25 millió a lottó. Borítékos sorsjegyből 3 millió 756 ezr, illetve 600 ezer, bongóból 1 millió 862 ezer kelt el. Miint megtudtuk, máris nagy az érdeklődés a valutáért játszható osztrák lottó iránt, amelyet 6 schil'lingért, illetve ennek megfelelő konvertibilis valutáért, egyelőre csak Budapesten és Győr- Sopron megyében árusítanak. Négyhónapos kísérlet után tervezik, hogy az ország más, nagyobb városaiban és az idegenforgalmi centrumban is forgalmazzák majd. A kísérleti időszakra 10 millió szelvényt rendeltek, amelyek egyébként ingyenesek. Fizetni leadásukkor kell, annyiszor 6 schil- linget, ahány játékmezőt kitölt a fogadó az egy szelvényen levő tíz közül. Bizonyára nem haszontalan már előzetesen elmondani, hogy az osztrák lottón is 6 számra lehet tippelni a 45-ből. A szelvényen egy Joker-szám is található, amire külön lehet fogadni 12 schülingért. Az első sorsolás február 25-én lesz, s erre csütörtökön délutánig fogadták el a tippeket. A második lehetőség időpontja március 4. A nyereménykifizetés módjáról csak annyit, hogy a 3 vagy annál több találatot elért fogadók nyernek, akik a nyereményeket osztrák schilliingben kapják meg, mégpedig adómentesen. A 6 a 45-ből játék immár Magyarországon is népszerű, viszont mi a Joker lényege? Nos, a Joker a lottó- szelvény sorszáma utolsó hat számjegyének a kisorsolása, illetve eltalálása részben vagy egészben a helyes sorrendben, vagyis jobbra emelkedőén meg kell egyeznie a szelvényen szereplő számnak a kihúzottal. A Jokernál a nyerő osztályt az határozza meg, hogy a szelvény szám hat utolsó számjegyéből balról jobbra mennyi azonos a Joker-számmal. Ha ezekből már az utolsó kettő „stimmel”, az már nyereményt jelent.. V. Z. b. zs. Szándékos bűncselekmény nyomán W Taxis voltam az éjszakában II. A taxisak körében összegyűlt sokféle történet papírra kívánkozik. Íme ízelítőül néhány, mielőtt botcsinálta taxisként ismét útnak indulok. Ma Gyöngyi a szolgálatos diszpécser, ő meséli: „Egy férfire lenne szükségem” — Csörög a telefon az egyik este. Fiatal női hang azzal kezdi: — Tudom, hogy kellemetlen, amit mondok, de hallgasson meg! Nekem egy férfire lenne szükségem. Megfizetem a szolgálatait — hadarja egyszuszra. — A hölgy gondját megoldottuk — „Gábriel az utasokért!” — mondja Gyöngyi mosolyogva. — Egy áprilisi estén történt — emlékezik V. István. — Állok a vasútnál. Odaimbolyog egy illuminált állapotban leledző öregúr. Mondja: „Vigyél, fiam, Csabára.” Mire én: „Bátyám, hiszen Csabán vagyunk, hova tovább?” Erre az öreg semmit sem szól, csak befészkeli magát a hátsó ülésre, és már húzza is a lóbőrt. Na, gondoltam, fordulok .vele egyet az állomás körül, aztán felköltöm, hogy megérkeztünk. így is történt. Kérdi az öregúr, mit mutat az óra: „34 forintot” — mondom. „Ínnyé, fiam, bolond vagy te? Hiszen eddig én mindig 500-at fizettem, hogy áthoztak Kétegyházáról” — dohogta az öreg. Azzal a kezembe nyomta az ötszázast és elrohant a vonathoz. Aztán itt van F. Attila esete. (Jóképű, fekete, magas fiatalember.) — Egyik este kapom a hívást a Kulichról. Egy hölgy a Galamb presszóba vágyik. Szót sem szóltam, hogy minek taxi, hiszen alig pár méterre van a megrendelő lakásától? Kocsit hívott, hát mentem, üzlet, az üzlet. Akkor bújt ki a szög a zsákból, amikor a hölgy beült az autóba, és meghívott egy kólára. Meghívtak, hát beültem vele. A hölgy bort, én meg kólát ittam. Kérdezi egy idő után, átvinném-e Békésre? Miért ne? Átmentünk a szomszéd városba, elhagytuk annak határát is, úttalan utakon gurultunk. Na, mondom magamnak, Attila, itt lesz valami! Már a házak is eltűntek, csak egy árva fa sötétlett oldalt. Megállít a hölgy, mondja: kapcsoljam le a lámpákat, végzünk húsz perc alatt. Értettem én, persze, hogy értettem, de csak rákérdeztem: „Mivel végzünk?” Na, megmondta, kerek perec. Az a helyzet, hogy a vehemens hölgy majdnem magáévá tett. Krimi villanófényben? Megittam a kávét, indulok tovább a sárga Dáciával. Közben figyelmeztetnek; már minden taxis tudja, hogy új ember van a placcon! Sóit! Tudni vélik, hogy újságcikk készül... — Akkor minden rendben — gondolom —, hiszen ezek szerint tisztában vannak azzal, hogy nem veszem el a kenyerüket. Hittem, hogy ilyen egyszerű ez a dolog! Recseg Gyöngyi hangja a rádióban: induljak a Trófeához. Megyek. Hadd teljen az idő. Mert eddig igazán nem túl sok sztorit csíptem fel. Kissé illuminált, szemüveges, negyvenes férfi az utasom. Ugratással kezdi: — Nem nagyon kíméli ezt a kocsit — okit. Van valami igaza! Nem Dáciához szokott kezem alatt néha recseg a sebességváltó. A Gábor Áron utcából fordulnék jobbra, éppen, amikor hirtelen egy farmeröltönyös fiatalember ugrik a kocsihoz. Fotót készít rólam, villanófénnyel. Vajon mit akar vele? Utasomnak fel sem tűnik ez a kis közjáték. Trófea-bali élményeit meséli. Kezdek ráhangolódni. Megállók a lakása előtt. A férfinek esze ágában sincs még kiszállni. Beszélgetni akar. Nosza. Csikorgó gumikkal fékez le mellettünk egy nyugati márkájú rádiótaxi. Mint egy rossz amerikai krimiben. Kipattan belőle egy fiatalember (nem tudom, ugyanaz-e, aki már fotózott), villan a vaku, egyszer, kétszer. Elfut a méreg. — Ez már a személyiségi jogaim megsértése! — mondom hangosan. Beszólok a rádióba: — Elég volt, hajnali fél három, hazamegyek. Ideges vagyok, így nem lehet vezetni. Beül mellém kísérőm, R. József és a kocsi gazdája, Sz. József, akik hazafcísémek. A házunk előtt, egy kuka mögül ismét előugrik a lesipuskás fotós. — Na, nem. Ez már sOk! — A pofám leszakad— mondja Sz. József és mindkét Józsi kiugrik, hogy elkapják a fiú frakkját Csakhogy az beugrik a nyugati kocsiba és elszáguld. . Ebből nem lesz alvás. A központba megyünk. Kérem a diszpécsert, szóljon a rádiótaxisok vezetőjének. Tisztázzuk melegében a dolgot. Tíz percet ha várunk, amikor megérkezik P. András. Kérdezem, tud-e a fotózásról? Tud és nem ért vele egyet! — De ne csodálkozzak — mondja —, a rádiótaxisok attól félnek, megírom, mennyit keresnek és tömegesen jönnek majd az újak. — Minket is meg kellett volna keresni — replikázik P. András. — A terveim között szerepelt — tájékoztatom —, de ezek után? K hölgy teljesen részeg P. András elköszön tőlünk. Maradok még pár percig. V. István oldani akarja a hangulatot. Egy viccet mesél: — A jómúltkor egy lógó orrú férfi foglalt mellettem helyet. Szerettem volna jókedvre deríteni, mint most magát. Mondom neki, ismeri-e a legújabb szekusviccet? Utasom már a kérdéstől is elmosolyodott. — Na, mondom, az úgy van, hogy két szekus ücsörög az erdőben. Tüzet gyújtanak és egyikük leül szalonnát sütni. Csorog a nyála a másiknak, amikor megszólal: — Nem adnál nekem is egy katonát? — Mire a másik: — Hülye vagy? Lőjél magadnak! — Ne törődj ezekkel, én is mesélek még egy sztorit — veszi át a szót Sz. József, aki maximális segítséget adott alkalmi taxizásomhoz. — Egyik este gyönyörű fekete nő integet az út kellős közepén — kezdi a történetet. — Csinos fejecskéjén kalappal. Leblokkolok előtte. Alighogy beteszi két szép lábát, majdnem visszaesik az út közepére. A kalapja mindenesetre kirepült. Szóval a hölgy teljesen részeg. Na, mondom, egy tapodtat sem megyek vele tovább. Arról nem beszélve, hogy még ki sem tudta mondani, hova akar menni. Fejébe csapom a kalapját, aztán a közelben álló kukának támasztom, hadd legyen ideje kijózanodni a friss levegőn. Fordulok egyet, amikor kollégáim a rádión keresztül Cikizni kezdenék: „Milyen ember az ilyen, aki csak úgy kihajítja az utasát? Micsoda aljas emberek vannak, hogy otthagynak egy szegény nőt?” Na, mondom, engem nem fogtok dikizni. Visszahajtok a „tetthelyre”. A nő úgy áll a kukánál még mindig, mint a cövek. Kérdem, hova akar menni? Annyit értettem a düny- nyögéséből, hogy Berény. Ez lehet Berényi út, lehet Mező- berény. Mondom neki: ide figyeljen! Sorolom a helyeiket, maga meg bólintson, hova akar menni? Kiderült, hogy Me- zőberényben lakik. Nosza, elindulunk. Alig gurulunk pár métert, hallom ám, hogy öklendezni kezd. Még csak ez hiányzik! Megállók, gyorsan kiszállítom. Semmi. Az a fránya kalap megint legurul. Felveszem, a fejébe csapom. Be a nőt a kocsiba. Ismét öklendezés. Ismét kiszállítom. Bevallom, besegítettem abba, hogy kiadja azt, ami ki akar jönni... Megtöröltem szépen a száját, aztán folytattam az utat Be- rénybe. Meg kellett, hogy nézzem a személyi igazolványát, hol lakik, mert nem lehetett továbbra sem szóra bírni. Kinyitottam a lakását, bekísértem. Otthagytam őt is, meg a névjegykártyámat is. Két nap múlva a 400 forintos számláját 1000 forinttal egyenlítette ki. Elmondta, hogy nem szokott inni, de a kollégái aznap visszaéltek ezzel. Nyílik az ajtó, magas, szőke fiatalember lép be. Cs. Tibor. Ö is megajándékoz egy történettel: — Nem a legkellemesebb emlék fűződik az én első taxis napomhoz — kezdi. — Felbuzdulva új munkámon, álltam ki a placcra. Nem sokáig kellett várni, amikor egy kreol bőrű fiatalember Dunaföldvárra rendelte meg a fuvart, örültem, hát hogyne, hogy az első nap ilyen jó fogásom van. Megegyeztünk 4500 forintban, és elindultam. Mondja útközben a fiatalember, hogy a dunaföldvári állatvásárba igyekszik. Nem kértem előleget, nehogy azt mondja, bizalmatlan vagyok. Szóval „kopasz” voltam, ahogy ezt nálunk a kezdőikre mondják. Hogy ne szaporítsam a szót; megérkeztünk, az utasom kiszállt és mondanom sem kell: egy fillért sem fizetett. Ez volt a tapasztalatlanságom ára ... Arai pedig az én béremet illeti! Szó mi szó, a benzin árát ugyan megkerestem (mármint a kölcsönautó gazdájának), de a mesésnek tartott taxis borravaló hírét én se meg nem erősíthetem, de nem is cáfolhatom. v ,,
