Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-22 / 45. szám
1990. február 82., csütörtök o Érettségi tételek helyett... II miniszter pénteken sajtótájékoztatót tart A Művelődési Minisztérium azzal a szándékkal, hogy a középiskolai érettségi vizsgákat egységesítse, a harminc szaktanár és' két megye szaktanácsadóinak bevonásával- készített központi (írásbeli és szóbeli) érettségi tételeket az MTI- nek közlés céljából átadta. A napilapok közüt a Magyar Hírlap volt az ellső, amely mindezeket a február 16-i (pénteki) lapszámában nyilvánosságira hozta. Az érettségi előtt álló és a hírlapot megszerezni nem tudó megyei diákok részéről természetes reagálás volt, hogy kérésükkel szerkesztőségünkhöz fordultak: Szeretnék, ha a tételeket a Békés Megyei Népújság is közölné. Válaszunk: A minisztérium által kibocsátott tételek megfogalmazása, s egyáltalán a nyilvánosságra hozatala körül országos vita bontakozott ki. Ennek Során több pedagógusszervezet és gyakorló középiskolai tanár tiltakozását fejezte ki a — véleményük szerint — hibás döntés ellen. A pedagógusok követelik az utasítás haladéktalan visszavonását. Mint a Művelődési Minisztériumiban megtudtuk, Glatz Ferenc miniszter az üggyel kapcsolatban február 23-án (pénteken) sajtótájékoztatót tart. Az ott elhangzottakról tájékoztatjuk olvasóinkat. — ria — Március 2-ára összehívták a szakszervezetek kongresszusát A Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsa március 2-ára összehívta a magyar szakszervezetek kongresszusát — jelentették be szerdai, a SZOT székházában, csaknem félszáz újságíró jelenlétében megtartott sajtótájékoztatójukon a mozgalom vezetői. A háromnaposra tervezett tanácskozás a szakszervezetek XVI. kongresszusaként indulj s mint a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alakuló kongresszusa folytatódik. A régi SZOT-ba tömörült 19 ágazati szak- szervezeti szövetség és száznál1 több önálló szakmai szerveződés többsége ugyanis már kinyilvánította, hogy érdekelt az országos szövetség Létrehozásában. Mezöberényi testvérkapcsolat szövődik Borosjenövel és Spaichingennel Mezőberényben még decemberben rendkívüli végrehajtó bizottsági ülésen úgy foglaltak állást, hogy testvérikapcsolatot létesítenének egy, a városhoz hasonló nagyságú romániai településsel. Nos, a Békés megyei delegáció legutóbbi Arad megyei látogatása megteremtette ehhez az alapot, s nemrégiben levél érkezett a 13 ezer lakosú Boros jenő polgármesterétől, Georgiu Contneltőli, aki így fogalmazott: „örömmel fogadtuk azt a javaslatot, amely megteremtheti a baráti kapcsolatokat, a gazdasági és kereskedelmi együttműködést.” S a történések tovább folytatódtak, amelyeknek eredményeként ma, február 22-én dr. Bankó Márton vb- titkár vezetésével négytagú delegáció utazik Mezőbe- rényből a mintegy 60-70 kilométerre lévő Borosjenőre, a kapcsolatok erősítése érdekében. Azonban nemcsak utaznak Mezőberény képviselői, hanem vendégeket is várnak. Mint Szűcs Lajos tanácselnök elmondta, március 1-jé- től az NSZK-beli Baden- Würrttenbergben lévő tutt- lingeni járásból fogadnak küldöttséget, szintén testvérkapcsolat létrehozása céljából. E delegációt a járási elnök, Hans Volle vezeti majd, s remélhetőleg megegyezés születik a Tuttlin- genhez tartozó, 1-0 300 lakosú Spaichingen és Mezőbe- rén.” együttműködéséről. Igaz, a Bódeni-tó és a Fekete-erdő közötti település már jóval távolabb van Bo- rosjenőnél, a 'két várost ösz- székötő szálak azonban évszázadosak. Ismeretes, hogy 1725-ben sok német anyanyelvű telepedett le Mezőberényben, döntő többségük éppen Baden-Württenberg- ből, s számos egykori mező- berényi lokálpatrióta él — a kitelepítések következtében — e tartományban. Mezőberényben egyébként — ahol 1987 óta magyar és német tannyelvű gimnázium van — a lakosságnak mintegy 8 százaléka némét nemzetiségű. S még a történelemnél maradva egy kicsit: Albert Teufel, Spaichingen polgármestere egyik kapcso- latkeresó levelében leírta, hogy városából 1700 és 1830 között összesen 29 család vándorolt ki Magyarországra, s így Mezőberénybe is. Mostani céljuk: a leszármazottak és a többi városlakó segítse elő testvérkapcsolat formájában a két ország, valamint a két megye és város politikai közeledését, az egységes Európa megteremtését. ^ Szűcs Lajos tanácselnök bízik abban, hogy az NSZK- beliek látogatása bevezetője lehet a későbbi kölcsönös szellemi és anyagi profitá- 1 ásnak. v / Különleges méretű — 90 centiméter átmérőjű — porcelán tálakat készítenek Herenden a japán HOSHI—SHOJI cég megrendelésére. Az öt nagyméretű tál mintájául az 1862-es londoni világkiállításra készült és a pozsonyi országgyűlés Mária Teréziához intézett hűség- nyilatkozatát ábrázoló festménnyel díszített hasonló méretű porcelán szolgált. Egy-egy tál elkészítésén Mátis Miklós mesterfestő 4-5 hónapig dolgozik Fotó: Arany Gábor Szellemi töke összpontosul az Orosházi ÁG-ban * Az Orosházi Állami Gazdaság kollektívája kedden tartotta szokásos mérlegzáró küldöttgyűlését, ahoL dr. Nász'ibr Sándor összegezte az elmúlt év gazdálkodását, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Az igazgató bevezetőjében részletesen foglalkozott az agrárgazdaság főbb kérdéseivel; az agrárollóval, annak a kistermelőre és nagyüzemre gyakorolt negatív hatásaival; a földtulajdonnal, és a pártoknak e témakörben tett programjavaslataival. Az átfogó értékelés további részében az igazgató a gazdaságban történt átszervezésekről, változtatásokról számolt be. Kiemelte a vállalat 1989. évi 47 milliós eredményét, melyet a több éve tartó nagy rekonstrukciók, korszerűsítések mellett értek el. Ez a tervezettnek több mint kétszerese, miközben a dolgozók évi átlagkeresete meghaladta a 150 ezer forintot. — Olyan kapacitású, modem létesítményekre ' támaszkodhatunk — mondta az igazgató —, mint az évi 40 ezer hízó kibocsátású ser- téskombinót. Ez ma egymaga több árusertést produkál, mint 1941-ben egész Orosháza mezőgazdasága. De megemlíthetem a korszerű, 750 darabos tehenészeti telepet, ahonnan több • mint négymillió liter tej került ki. A gazdaságban sokirányú ipari szolgáltatás is folyik, a vasforgalmazástól kezdve az Aminocell hőszigetelésig. . A legmodernebb híradástechnikai eszközök segítik a külkapcsolatok kiépítését; a cég 12 különböző közös vállalatban tőkeérdekeit. — Igen jelentős a jövő ígérete, az a szellemi tőke, ami itt összpontosul — hallhatták a küldöttértekezlet résztvevői. — A gazdaságban 41 felsőfokú és 100 középfokú végzettségű ember dolgozik. Fiatál agrárszakemberek százai kezdték megismerni a gyakorlatot a vállalatnál. Az újszerű gazdálkodás, technológia kipróbálója, bevezetője volt az üzem, és az elmúlt másfél évtized alatt sohasem volt veszteséges, csak gyarapította, és nem károsította meg az országot. r . "■W Taxis voltam az éjszakában I. — Hibádzik valami nálad — bökött halántékára a férjem, amikor bejelentettem, hogy éjjel taxis leszek ... Gondolatban elismertem: van valami igaza. De egy írás, főképpen, ha taxis történetekről szól, úgy lesz igazán hiteles, ha nem csak a meséket rovom papírra. Talán érdekesebb, ha magam tapasztalom meg, milyen is a bérautósok élete? Harminc forint, 50 filléres tételekben Péntek éjjel, fizetési nap, 22 óra. „Szolgálatra jelentkezem” A. Zsuzsánál', az ügyeletes diszpécsernél. A taxisok azt ajánlják, menjek, guruljak az éjszakában, majd csak Jefütyütnek, vagy leintenek. Hát akkor gyerünk! Téved, ha valaki azt hiszi, hogy ilyenkor már kihaltak a megyeszékhely utcái. Száguldoznak a személyautók. Igaz, ezek 90 százaléka 'taxi. Hát Van belőlük, bőven! Rádióm a központra állítva. Röpködnek az éterben a disz- pécser utasításai: „A Vécsey sarkára kellene egy kocsi. Ki vállalja?” S már megy is a válasz: a 17-es indul'. Kattogás. Pár másodpercig csak recsegés jelzi, nem vagyok egyedül. „18-as, az Ihász utcába' kémek valakit, váflltalod?” Én vagyok a 18-as. Persze, hogy vállalom. Zakatol a szívem, vajon ki ül mellém elsőként a kocsiban? Itt az Ihász utca, az első utasakkal. Munkára feL Középkorú házaspár telepszik a Dáciába. A férj mellém, a feleség mögém. — Lenin utca — adja ki a száraz ukázt a férj. Semmi kérem, vagy legye nézi vés. Indulok. Beállítom a taxiórát. Rövidesen helyben vagyunk. Hm, az óra 15 forintot mutat. Itt valami nem stimmel. Mindegy, ez van! A férfi a zsebében kotorászik, apróban kiszámol húsz forintot. Elköszönnek. Nézem a taxiórát. Hát ptersze, rosszul állítottam be. Szerencsére olcsón fizettem meg a tanulópénzt — dünnyögök magamban. „Nyugalom, ne izgulj, majd belejössz!” — vigasztal egy rádióhang, aminek a gazdája mögöttem gurul, az egész „műszakom alatt”. Az éterben ez a módi, mindenki mindenkivel tegeződik. Szemüveges:, sísapkás fiatalember a következő, utasom. Amint beül és szemrevételez, majd kiesik a kocsiból. — Hú, de meglepődtem. Taxisnővel még nem találkoztam! Az üvegházba megyünk. — Az meg hal van? — kérdezem naivuL —• A kórházzal szemben. Magam is 'kíváncsian lesem, mi a csuda az az üvegház? Megérkezünk. Kiderül: egy pwesszó a Gyulai út jobb oldalán. Az óra 28 forintot mutat. A fiatalember 30-at számol le húsz- és ötvenfillléres tételekben. Lehet, hogy nem ezen fogak meggazdagodni? — sóhajtok magamban, de hangosan jó szórakozást kívánok a fiatalembernek, Yárhat(ja) otthon aayuy hajcsavarókkal a fején A Lencsési úton két lány és két fiú integet. Jókedvűek, icipicit spiccesek. A Sárkány étterembe igyekeznek. Jóp>o- fáskodnak. — Egy nő mellé beülni? — csóválja a fejét az egyik fiú. — Igaz, van életbiztosításom — tagozza a témáit. A lányok versenyt kuncognak. A két fiú élvezi a sikert, viccelődnek, éicalödnek, hogy női pilótát fogtak ki, de nem sértően. Igazán kedvesek. Gyarapodik csekélyke borravalóm, ők már egy tízest nyomnak a markomba. Éjjel fél egy. Egy vállalathoz kérnek három taxit. Éjfél után? Vállalathoz? Ez igen! Miután itt nincs három műszak, csak arra gondolhatok, példásan szorgalmas dolgozói vannak ennek a cégnek! Utasaim, kqt férfi és egy nő a Trófeába indulnak. Az egyik férfi enyhén spicces. Mosolygok magamban, miközben arra gondolok, lehet, anyu otthon hajcsavarókkal a fején, háromszor felmelegített gnenadinmarssal várja férje-urát, aki imigyen „túlórázik”. Recseg a rádió: a Korzóhoz kénnek. Egészen belelendültem. Indulok. Középkorú házaspár jön ki egy bérházból. A feleség ül mellém. Látom, kezdettől fogva mustrál;gat. Ismer talán? Kiderül: egy fodrászhoz járunk. — Zavarban vagyok — mondja kedvesen, amikor célba érünk —, adhatok-e borravalót? — Egy fillért sem tartok meg — mondom. — A kocsi gazdájáé marad a pénz — megnyugszik. Elmúlt egy óra. Begurulok a diszpécserközpontba. Jólesik egy kávé, s melllé néhány történet. Itt nincs haragszomrád — Szilveszter volt, jól emlékszem, kezdő voltam. Egy férfi telefonon nagy kocsit ként. Hát küldtem. De nem személy-, hanem teherautót. Gondolhatod, mit kaptam érte. Minden voltom, csak szép, meg okos nem — meséld Zsuzsa, a diszpécser. — Hívott másnap a megrendelő, hogy azóta is rajta nevetnek, öten vagy hatan egy nagy személykocsira vártak, s erre megérkezik egy teherautó ... Percenként csörög a telefon, a mese abbamarad — Zsuzsa kedvesen, udvariasan bejelentkezik: — Tessék, Gábriel-taxi! Pedig azt mondják ez csendes napnak számit. — Eddig 150 hívásunk volt — legyint a fiatalasszony. V. István is időt szakít, hogy megigyon egy kávét. Kiegyensúlyozott, jókedélyű, mint mindig. Leveszi a kalapját, letetepjszik a kopottas székre, és „bemutatja” a Gábrielt: — 1988. november 1-jén alakultunk, és a megyében 82- en viseljük kocsinkon a kedves kis emíémát... — Viszonylag sokan vannak! Mondja csak, milyenek a követelmények az újonnan érkezőkkel szemben? — Legelőször is, legyen iparengedélye, taxivizsgája, szakmai gyakorlata, ami alatt 3-4 évet érték. Mindezek után két hónapi próbaidőre vesszük fel. Ha ezalatt kiderülnek emberi hibái, akkor nem közénk való. össze kell, hogy tartsunk! Itt nincs haragszomrád. Egymásra vagyunk utalva. — Vol't-e példa arra, hogy valakit él keltett „tanácsolni”? — Amióta megalakultunk, hót embertől kellett megválnunk. — Mi okból? — A magatartásukkal volt baj. Sok utas ptanaszkodott rájuk.-— Mondana példát? — Az egyik sorozatosan kitérővel tette meg az utat. Figyelmeztettük egyszer, kétszer, háromszor... mindhiába. Negyedszerre el kellett küldeni... Mert mindent el lehet nézni, de azt, hogy valaki az utast becsapja, nem lehet megbocsátani! (Folytatjuk) Béla Vali
