Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 82., csütörtök o Érettségi tételek helyett... II miniszter pénteken sajtótájékoztatót tart A Művelődési Miniszté­rium azzal a szándékkal, hogy a középiskolai érettsé­gi vizsgákat egységesítse, a harminc szaktanár és' két megye szaktanácsadóinak bevonásával- készített köz­ponti (írásbeli és szóbeli) érettségi tételeket az MTI- nek közlés céljából átadta. A napilapok közüt a Ma­gyar Hírlap volt az ellső, amely mindezeket a február 16-i (pénteki) lapszámában nyilvánosságira hozta. Az érettségi előtt álló és a hírlapot megszerezni nem tudó megyei diákok részéről természetes reagálás volt, hogy kérésükkel szerkesztő­ségünkhöz fordultak: Sze­retnék, ha a tételeket a Bé­kés Megyei Népújság is kö­zölné. Válaszunk: A minisztérium által ki­bocsátott tételek megfogal­mazása, s egyáltalán a nyil­vánosságra hozatala körül országos vita bontakozott ki. Ennek Során több pedagó­gusszervezet és gyakorló középiskolai tanár tiltako­zását fejezte ki a — véle­ményük szerint — hibás döntés ellen. A pedagógu­sok követelik az utasítás ha­ladéktalan visszavonását. Mint a Művelődési Minisz­tériumiban megtudtuk, Glatz Ferenc miniszter az üggyel kapcsolatban február 23-án (pénteken) sajtótájékoztatót tart. Az ott elhangzottakról tájékoztatjuk olvasóinkat. — ria — Március 2-ára összehívták a szakszervezetek kongresszusát A Szakszervezetek Orszá­gos Koordinációs Tanácsa március 2-ára összehívta a magyar szakszervezetek kongresszusát — jelentették be szerdai, a SZOT székhá­zában, csaknem félszáz új­ságíró jelenlétében megtar­tott sajtótájékoztatójukon a mozgalom vezetői. A három­naposra tervezett tanácskozás a szakszervezetek XVI. kongresszusaként indulj s mint a Magyar Szakszerve­zetek Országos Szövetségé­nek alakuló kongresszusa folytatódik. A régi SZOT-ba tömörült 19 ágazati szak- szervezeti szövetség és száz­nál1 több önálló szakmai szerveződés többsége ugyan­is már kinyilvánította, hogy érdekelt az országos szövet­ség Létrehozásában. Mezöberényi testvérkapcsolat szövődik Borosjenövel és Spaichingennel Mezőberényben még de­cemberben rendkívüli vég­rehajtó bizottsági ülésen úgy foglaltak állást, hogy test­vérikapcsolatot létesítenének egy, a városhoz hasonló nagyságú romániai telepü­léssel. Nos, a Békés megyei delegáció legutóbbi Arad megyei látogatása megterem­tette ehhez az alapot, s nemrégiben levél érkezett a 13 ezer lakosú Boros jenő polgármesterétől, Georgiu Contneltőli, aki így fogalma­zott: „örömmel fogadtuk azt a javaslatot, amely megteremt­heti a baráti kapcsolatokat, a gazdasági és kereskedelmi együttműködést.” S a történések tovább folytatódtak, amelyeknek eredményeként ma, február 22-én dr. Bankó Márton vb- titkár vezetésével négytagú delegáció utazik Mezőbe- rényből a mintegy 60-70 ki­lométerre lévő Borosjenőre, a kapcsolatok erősítése ér­dekében. Azonban nemcsak utaznak Mezőberény képviselői, ha­nem vendégeket is várnak. Mint Szűcs Lajos tanácsel­nök elmondta, március 1-jé- től az NSZK-beli Baden- Würrttenbergben lévő tutt- lingeni járásból fogadnak küldöttséget, szintén test­vérkapcsolat létrehozása céljából. E delegációt a já­rási elnök, Hans Volle veze­ti majd, s remélhetőleg meg­egyezés születik a Tuttlin- genhez tartozó, 1-0 300 lako­sú Spaichingen és Mezőbe- rén.” együttműködéséről. Igaz, a Bódeni-tó és a Fe­kete-erdő közötti település már jóval távolabb van Bo- rosjenőnél, a 'két várost ösz- székötő szálak azonban év­századosak. Ismeretes, hogy 1725-ben sok német anya­nyelvű telepedett le Mező­berényben, döntő többségük éppen Baden-Württenberg- ből, s számos egykori mező- berényi lokálpatrióta él — a kitelepítések következté­ben — e tartományban. Me­zőberényben egyébként — ahol 1987 óta magyar és né­met tannyelvű gimnázium van — a lakosságnak mint­egy 8 százaléka némét nem­zetiségű. S még a történe­lemnél maradva egy kicsit: Albert Teufel, Spaichingen polgármestere egyik kapcso- latkeresó levelében leírta, hogy városából 1700 és 1830 között összesen 29 család vándorolt ki Magyarország­ra, s így Mezőberénybe is. Mostani céljuk: a leszárma­zottak és a többi városlakó segítse elő testvérkapcsolat formájában a két ország, va­lamint a két megye és vá­ros politikai közeledését, az egységes Európa megterem­tését. ^ Szűcs Lajos tanácselnök bízik abban, hogy az NSZK- beliek látogatása bevezetője lehet a későbbi kölcsönös szellemi és anyagi profitá- 1 ásnak. v / Különleges méretű — 90 centiméter átmérőjű — porcelán tálakat készítenek Herenden a japán HOSHI—SHOJI cég megrendelésére. Az öt nagyméretű tál mintájául az 1862-es lon­doni világkiállításra készült és a pozsonyi országgyűlés Mária Teréziához intézett hűség- nyilatkozatát ábrázoló festménnyel díszített hasonló méretű porcelán szolgált. Egy-egy tál elkészítésén Mátis Miklós mesterfestő 4-5 hónapig dolgozik Fotó: Arany Gábor Szellemi töke összpontosul az Orosházi ÁG-ban * Az Orosházi Állami Gaz­daság kollektívája kedden tartotta szokásos mérlegzáró küldöttgyűlését, ahoL dr. Nász'ibr Sándor összegezte az elmúlt év gazdálkodását, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Az igazgató bevezetőjében részletesen foglalkozott az agrárgazda­ság főbb kérdéseivel; az ag­rárollóval, annak a kister­melőre és nagyüzemre gya­korolt negatív hatásaival; a földtulajdonnal, és a pár­toknak e témakörben tett programjavaslataival. Az átfogó értékelés továb­bi részében az igazgató a gazdaságban történt átszer­vezésekről, változtatásokról számolt be. Kiemelte a vál­lalat 1989. évi 47 milliós eredményét, melyet a több éve tartó nagy rekonstruk­ciók, korszerűsítések mellett értek el. Ez a tervezettnek több mint kétszerese, mi­közben a dolgozók évi át­lagkeresete meghaladta a 150 ezer forintot. — Olyan kapacitású, mo­dem létesítményekre ' tá­maszkodhatunk — mondta az igazgató —, mint az évi 40 ezer hízó kibocsátású ser- téskombinót. Ez ma egyma­ga több árusertést produkál, mint 1941-ben egész Oros­háza mezőgazdasága. De megemlíthetem a korszerű, 750 darabos tehenészeti te­lepet, ahonnan több • mint négymillió liter tej került ki. A gazdaságban sokirányú ipari szolgáltatás is folyik, a vasforgalmazástól kezdve az Aminocell hőszigetelé­sig. . A legmodernebb hír­adástechnikai eszközök se­gítik a külkapcsolatok ki­építését; a cég 12 különbö­ző közös vállalatban tőkeér­dekeit. — Igen jelentős a jövő ígérete, az a szellemi tőke, ami itt összpontosul — hall­hatták a küldöttértekezlet résztvevői. — A gazdaság­ban 41 felsőfokú és 100 kö­zépfokú végzettségű ember dolgozik. Fiatál agrárszak­emberek százai kezdték megismerni a gyakorlatot a vállalatnál. Az újszerű gaz­dálkodás, technológia kipró­bálója, bevezetője volt az üzem, és az elmúlt másfél évtized alatt sohasem volt veszteséges, csak gyarapítot­ta, és nem károsította meg az országot. r . "■W Taxis voltam az éjszakában I. — Hibádzik valami nálad — bökött halántékára a férjem, amikor bejelentettem, hogy éjjel taxis leszek ... Gondolat­ban elismertem: van valami igaza. De egy írás, főképpen, ha taxis történetekről szól, úgy lesz igazán hiteles, ha nem csak a meséket rovom papírra. Talán érdekesebb, ha magam tapasztalom meg, milyen is a bérautósok élete? Harminc forint, 50 filléres tételekben Péntek éjjel, fizetési nap, 22 óra. „Szolgálatra jelentke­zem” A. Zsuzsánál', az ügyeletes diszpécsernél. A taxisok azt ajánlják, menjek, guruljak az éjszakában, majd csak Jefütyütnek, vagy leintenek. Hát akkor gyerünk! Téved, ha valaki azt hiszi, hogy ilyenkor már kihaltak a megyeszékhely utcái. Száguldoznak a személyautók. Igaz, ezek 90 százaléka 'taxi. Hát Van belőlük, bőven! Rádióm a központra állítva. Röpködnek az éterben a disz- pécser utasításai: „A Vécsey sarkára kellene egy kocsi. Ki vállalja?” S már megy is a válasz: a 17-es indul'. Kattogás. Pár másodpercig csak recsegés jelzi, nem vagyok egyedül. „18-as, az Ihász utcába' kémek valakit, váflltalod?” Én va­gyok a 18-as. Persze, hogy vállalom. Zakatol a szívem, va­jon ki ül mellém elsőként a kocsiban? Itt az Ihász utca, az első utasakkal. Munkára feL Közép­korú házaspár telepszik a Dáciába. A férj mellém, a fele­ség mögém. — Lenin utca — adja ki a száraz ukázt a férj. Semmi ké­rem, vagy legye nézi vés. Indulok. Beállítom a taxiórát. Rövi­desen helyben vagyunk. Hm, az óra 15 forintot mutat. Itt valami nem stimmel. Mindegy, ez van! A férfi a zsebében kotorászik, apróban kiszámol húsz forintot. Elköszönnek. Nézem a taxiórát. Hát ptersze, rosszul állítottam be. Szeren­csére olcsón fizettem meg a tanulópénzt — dünnyögök ma­gamban. „Nyugalom, ne izgulj, majd belejössz!” — vigasztal egy rádióhang, aminek a gazdája mögöttem gurul, az egész „műszakom alatt”. Az éterben ez a módi, mindenki minden­kivel tegeződik. Szemüveges:, sísapkás fiatalember a következő, utasom. Amint beül és szemrevételez, majd kiesik a kocsiból. — Hú, de meglepődtem. Taxisnővel még nem találkoz­tam! Az üvegházba megyünk. — Az meg hal van? — kérdezem naivuL —• A kórházzal szemben. Magam is 'kíváncsian lesem, mi a csuda az az üvegház? Megérkezünk. Kiderül: egy pwesszó a Gyulai út jobb olda­lán. Az óra 28 forintot mutat. A fiatalember 30-at számol le húsz- és ötvenfillléres tételekben. Lehet, hogy nem ezen fo­gak meggazdagodni? — sóhajtok magamban, de hangosan jó szórakozást kívánok a fiatalembernek, Yárhat(ja) otthon aayuy hajcsavarókkal a fején A Lencsési úton két lány és két fiú integet. Jókedvűek, icipicit spiccesek. A Sárkány étterembe igyekeznek. Jóp>o- fáskodnak. — Egy nő mellé beülni? — csóválja a fejét az egyik fiú. — Igaz, van életbiztosításom — tagozza a témáit. A lányok versenyt kuncognak. A két fiú élvezi a sikert, viccelődnek, éicalödnek, hogy női pilótát fogtak ki, de nem sértően. Igazán kedvesek. Gyarapodik csekélyke borravalóm, ők már egy tízest nyomnak a markomba. Éjjel fél egy. Egy vállalathoz kérnek három taxit. Éjfél után? Vállalathoz? Ez igen! Miután itt nincs három műszak, csak arra gondolhatok, példásan szorgalmas dolgozói vannak ennek a cégnek! Utasaim, kqt férfi és egy nő a Trófeába indulnak. Az egyik férfi enyhén spicces. Mosolygok magam­ban, miközben arra gondolok, lehet, anyu otthon hajcsava­rókkal a fején, háromszor felmelegített gnenadinmarssal várja férje-urát, aki imigyen „túlórázik”. Recseg a rádió: a Korzóhoz kénnek. Egészen belelendül­tem. Indulok. Középkorú házaspár jön ki egy bérházból. A feleség ül mellém. Látom, kezdettől fogva mustrál;gat. Ismer talán? Kiderül: egy fodrászhoz járunk. — Zavarban vagyok — mondja kedvesen, amikor célba érünk —, adhatok-e borravalót? — Egy fillért sem tartok meg — mondom. — A kocsi gaz­dájáé marad a pénz — megnyugszik. Elmúlt egy óra. Begurulok a diszpécserközpontba. Jólesik egy kávé, s melllé néhány történet. Itt nincs haragszomrád — Szilveszter volt, jól emlékszem, kezdő voltam. Egy fér­fi telefonon nagy kocsit ként. Hát küldtem. De nem sze­mély-, hanem teherautót. Gondolhatod, mit kaptam érte. Minden voltom, csak szép, meg okos nem — meséld Zsuzsa, a diszpécser. — Hívott másnap a megrendelő, hogy azóta is rajta nevetnek, öten vagy hatan egy nagy személykocsira vártak, s erre megérkezik egy teherautó ... Percenként csörög a telefon, a mese abbamarad — Zsuzsa kedvesen, udvariasan bejelentkezik: — Tessék, Gábriel-taxi! Pedig azt mondják ez csendes napnak számit. — Eddig 150 hívásunk volt — legyint a fiatalasszony. V. István is időt szakít, hogy megigyon egy kávét. Ki­egyensúlyozott, jókedélyű, mint mindig. Leveszi a kalapját, letetepjszik a kopottas székre, és „bemutatja” a Gábrielt: — 1988. november 1-jén alakultunk, és a megyében 82- en viseljük kocsinkon a kedves kis emíémát... — Viszonylag sokan vannak! Mondja csak, milyenek a követelmények az újonnan érkezőkkel szemben? — Legelőször is, legyen iparengedélye, taxivizsgája, szak­mai gyakorlata, ami alatt 3-4 évet érték. Mindezek után két hónapi próbaidőre vesszük fel. Ha ezalatt kiderülnek emberi hibái, akkor nem közénk való. össze kell, hogy tart­sunk! Itt nincs haragszomrád. Egymásra vagyunk utalva. — Vol't-e példa arra, hogy valakit él keltett „tanácsolni”? — Amióta megalakultunk, hót embertől kellett megvál­nunk. — Mi okból? — A magatartásukkal volt baj. Sok utas ptanaszkodott rá­juk.-— Mondana példát? — Az egyik sorozatosan kitérővel tette meg az utat. Fi­gyelmeztettük egyszer, kétszer, háromszor... mindhiába. Negyedszerre el kellett küldeni... Mert mindent el lehet nézni, de azt, hogy valaki az utast becsapja, nem lehet meg­bocsátani! (Folytatjuk) Béla Vali

Next

/
Thumbnails
Contents