Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17., szombat Mint annyi más megújulni szándékozó érdekképviselet, a Kiosz is új, hangzatos jelszavakat tűzött zászlajára. Az országos kongresszus, ha a struktúrában nem is hozott gyökeres változásokat, a vezetői személycserék, az apparátus csökkentése mégis azt jelzi, ez a szervezet is megpróbál felszínen maradni. Bár kérdéses, hogy a kötelező tagsági viszony feloldása miatt a jövőben vajon a kisiparosok hány százaléka hajlandó majd bizalmat és pénzt szavazni a kétségkívül vegyes érzelmeket kiváltó Kiosznak. A békéscsabai városi alapszervezet új vezetése úgy tűnik, optimizmussal néz a jövőbe. Kertész János, autószerelő kisiparos megyei és országos kongresszusi küldöttként úgy vélekedik: igenis fel tudja vállalni a kisiparosok hatékony érdekvédelmét a Kiosz. A tal- ponmaradáshoz nem férhet kétség. Világjáró inasok A személycseréknek köszönhetően tárgyalóképes, magas szaktudású emberek képviselik most már a szervezetet. Megpróbálnak egyfajta integráló szerepet betölteni a várhatóan élénkülő hazai és külgazdasági életben. Például külföldi kap- csolateremtések útján ipari tanulókat képeznek külföldön. Ha úgy tetszik, egy kicsit közeledni próbálnak a régi „világjáró" iparosképzés módszeréhez. A kiválasztott fiatal. tehetséges „kisinasok" híres külföldi mesterektől tanulhatják el a szakma csínját-bínját. A Kiosz és a Művelődési Minisztérium már elő is készítette e kérdésben a megállapodást, s jövőre 300 magyar diák tanulhat külföldön. Persze az már más kérdés. vajon a hazatérők, illetve az itthon tanulók a mesterlevél megszerzése után tudják-e kamatoztatni tudásukat? Lesz-e olyan úgynevezett vállalkozásbarát gazdasági környezet, amelyben egy ügyes kisiparos akár a világpiacot is meghódíthatja? Mert pillanatnyilag a feltételekről csak beszélünk, s a pénzügyi forrásokhoz szinte lehetetlen hozzájutni. A külföldi hitelek jelentős része is egyelőre csak ígéret. Az ígéreten túli valós forrásokból pedig csak egy szűkkörű réteg, azok, akik bizonyos információhoz tudnak jutni, részesedhetnek. Bush-alapítványból Békésbe Éppen ezért, felismerve, hogy a mai kisiparosréteg jelentős része információ- hiányok miatt sem tud előbbre lépni, vállalta fel a Kiosz, például a Bush-ala- pítvány pályázati ’ feltételeinek ismertetését, valamint a pályázatok továbbítását a budapesti nagykövetségre. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szóban forgó devizaforrásra elsősorban azok számíthatnak, akik készterméket állítanak elő. A szolgáltatások területén dolgozók helyzete mindenképpen hátrányosabb. Ám, hogy a Kiosz, mint az egyéni vállalkozókat koordináló szervezet, a jövőben mennyire tud vonzó lehetőségeket adni, illetve képes-e valóban egyfajta pezsgést vinni a kisiparosok életébe, az mindenképpen a jövő zenéje. Hiszen számtalan párt harcol ma az egyéni és .társas vállalkozók érdekeiért. Nyilvánvalóan tehát a Kiosznak komoly versenytársai lesznek. A Békés megyei szervezet tagjai, illetve konkrétabban az elnökség, úgy foglalt állást, hogy a választásokig egyetlen párthoz sem csatlakoznak. Érveik szerint erre azért nincs .szükség, mert a választások kimenetele bizonytalan, s célszerűbb megvárni, ki kerül közelebb a „tűzhöz". Ám, hogy a megye 1600 kisiparosa végül is kire fog szavazni. azt valójában egy kevésbé szimpatikus, megújulni szándékozó érdekképviselet aligha tudja befolyásolni. II lehetetlent is megpróbálják Kertész János kisiparos beszélgetésünkkor utalt arra is, hogy az 1600 tagot számláló Kiosz várhatóan a jövőben a felére csökken. Bár, mint mondotta, az is előfordulhat, hogy többen belátják az új érdekképviselet támasz lehet az egyre nehezebb gazdasági helyzetben. Megpróbálnak használható. az iparos emberek számára feltétlenül szükséges információkat nyújtani. Tervezik, hogy pénztárkönyvvezetést, könyvelést vállalnak azok számára, akik tagdíjat fizetnek. Ám. hogy ez menynyire lesz elegendő az apparátus fenntartására, egyáltalán a nem olcsó új szolgáltatások finanszírozására, sajnos, még eléggé „sötét folt". Bár kissé meglepő, de az új piaci kapcsolatok .reményében a Kiosz és a Ki- sose, megtartva önálló szervezetét, még külön egy közös kamarai tagozatot is életre hívott. Tehát pillanatnyilag úgy tűnik, a hajdani érdekképviselet mindenhol ott szeretne lenni, megtartva a pozícióját. S ez valahol természetes törekvés is. Hiszen a lehetetlent is meg kell próbálni, még akkor is, ha negyven év alatt csak néha-néha sikerült a hatalommal szemben az egyéni vállalkozót megvédeni. Az utóbbi évek gyászos szerepléséhez pedig aligha férhet kétség. Ha nem is asszisztált a szervezet a hatalomnak, de némán, csöndben eltűrte. hogy lehetetlenné váljon az állampolgár termelőként, vállalkozóként, adófizetőként a honi támogatott szocialista nagyüzemekkel telített gazdasági környezetben. S most. amikor a lehetőségforrások bővülnek, a piaci lehetőségek nőnek, az egyetlen funkcionáló iparos szervezet, a Kiosz sem igen segíti az egyént. Pillanatnyilag még mindig csak a tervekről kapunk híreket. Pedig valószínű, sok vállalkozónak és vállalkozni szándékozónak jól jönne, ha a szervezetet maga mögött tudhatná. akár segítséget kapva például az újrakezdési kölcsön felvételéhez, vagy a fejlesztésekhez, a hazai és külföldi kapcsolatteremtésekhez. Rákóczi Gabriella Se legelő, se csorda... ...a tej meg lassan elapad A napokban, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel szinte egy időben 37 körösladányi kistermelő aláírásával levelet kaptunk. Ennek lényege: alacsonynak tartják a tej átvételi árát, s mint fogyasztók sokallják a bolti árát; a feldolgozóüzem —• szerintük — minden liter tejen 7,70 forint haszonra tesz szert; magasak a takarmányárak; a helyi téesz nem biztosít sem legelőt, sem pásztort; vagyis szót emelnek a magas tartási és termelési költségek miatt. Hülyének nézik a kistermelőt? — Kérem szépen, ha ez így megy tovább, nem éri meg a tejtermelés — fogad a körösladányi begyűjtőhelyen a tehéntartók népes csoportja, 10-12-en azok közül, akik aláírták a levelet. Egyszerű emberek, látszik rajtuk, hogy naphosszat vesződnek a jószággal. — Legelőt nem ad a téesz, fuvarral nem bírja az ember, az árakat meg egyre feljebb csavarják. Ügy néz ki. hogy már a munkadíjunk sem térül meg — magyarázza egyikük, s a többiek egyetértőén bólogatnak. — A boltban alacsonyabb zsírtartalmú tejért nekünk, mint fogyasztóknak, jóval többet kell fizetnünk, mint amennyiért tőlünk átveszik — folytatja Földvári Imré- né. négvtehenes gazda. — Jómagam reggel, este, ha esik. ha fúj, négy kilométerről hordom a tejet. Legeltetni nem tudunk, mert nincs hol. A kistermelőket hülyének nézik! Tápot nemigen kapunk, kukorica- és búzadara-keverékért Mezőtbe- rénybe járok. Tavaly megadásul 2-3 éve embert sem kapunk erre a munkára. Ami a legelőt illeti: valóban feltörtük, felszántottuk az os- gyepet, mely nagyon gyenge minőségű volt már. A melioráció alá vett területekkel együtt elvégeztük, csaknem ötven hektáron, a vízrendezést, a gipszelést, a mélylazítást. mert bűn lett volna kihagyni. A talajjavítást követően egy-két évig nem lett volna értelme a műrét telepítésének. amit majd újra füvesítünk. három műszakban is alig győzte az igényeket... Még- hogy nem segítjük a tehéntartókat!? Betakarítási időszakban az ömlesztett szemes terményt korlátozás nélkül. termelői áron adjuk a helybelieknek, a kukoricát és a búzát most is mázsánként 30 forinttal olcsóbban, mint a CMV. A szórványgyepeket minimális térítés ellenében veszik bérbe, aratáskor az ömlesztett szalmát ingyen vihette mindenki. Nyáron hét forintért értékesítjük a bálázott szalmát. Később is adunk, de már drágábban... Na itt van: tavaly 30 ezer kisbálát vittek a háztájikba — teszi az orrom elé Papp Károly a kimutatást. — Ami a csordát illeti: higgye el. a költsenek minit nem Lidink váligérte a téesz elnöke, hogy lesz legelőnk, lesz csorda . . . ígérgetni azt tud — folytatja remegő hangon. — Én most három tehenet és hat borjút tartok — kapcsolódik a beszélgetésbe Szatmári Gyula. — Nálunk a nagyüzem nem azért van, hogy támogasson... Az ős- gyepet, ahol nagyapáink is legeltettek, feltörték, búza-. val vetették be. Mindent vennünk kell, csak az árokpartokat, dűlőutak szélét tudjuk kaszálni. A komákon, barátokon segít, de rajtunk ... — legyint, ' majd kisvártatva hozzáfűzi: — Talán, ha letérdelnénk elébe. akkor megszánna . . . — Tavaly kénytelen voltam majd 30 hektár legelőt Szeghalomban bérelni, noha a faluban lakom. Nincs csorda. nincs legelő. Állandó lekötés mellett nem lehet tehenet tartani, annak mozogni is kell, mert különben tönkremegy. Egy-egy jószág legalább 60 ezer forintot ér — magyarázza Hegedűs Károly, aki korábban többször nyert tejtermelési versenyt. Az isten tápját is elhordták volna — A vádakkal kapcsolatban néhány dolgot én is pontosítanék — emeli fel mutatóujját az elnök. — Négy tápboltunk van, decemberben az Isten tápját is elhordták volna. A keverő látni, no meg nincs ra emberünk sem. Szólni kell a lucernásról is. Ebben az Isten nem tud igazságot tenni; mindenki azt szeretné, ha a portája mellett kapná a zöld területet. Nem érdemes a tehén tőgyét megfogni Máris a téesz elnökénél kopogtatok. Mondom a súlyos vádakat Papp Károly- nak, a Körösladányi Magyar-Vietnami Barátság Tsz elnökének, aki gondterhelten roggyan a székre, türelmesen végighallgat. Mielőtt elkezdené, nagyot nyel. — Ez a gond minden évben előjön. Hogy most ilyen éleseti vetődik fel, annak egyik oka az, hogy megdrágult az élet — mondja, miközben Kovács Imre elnök- helyettes lép a szobába. — Megint a tehenesekkel van gond — világosítja fel Papp Károly helyettesét, aki előtt nem ismeretlen a téma, s máris a közepébe vág: — Sajátos helyzetben van a falu: a Körös kettévágja a települést. A nyolcvanas évek elején még két csorda volt. az egyik az ófaluban, a másik Üjladányban. Ekkor még volt annyi tehén, hogy elbírta a két csordást, az utóbbi években viszont annyira lecsökkent a számuk, hogy nem érdemes kihajtani, ráIsmét a tejbegvűjtőhóz megyek, mint valami hírnök, közvetítő. — önök szerint mi lenne a megoldás? — fordulok a kistermelőkhöz, miután elmondom, mit is hallottam a téesz elnökétől. Hümmögnek, tanácstalanul néznek egymásra. Herpai Ferenc, há- romtehenes gazda töri meg a pillanatnyi csendet. — Szeretnénk mi is kicsit olcsóbban hozzájutni a terményhez, s mielőbb gyepesítsék újra a feltört területet .. . — ... kellene a csorda is, mert három-négy éve, amikor még meg volt, én is 18 tehenet tartottam — folytatja Hegedűs Karoly. — Szeretnénk, ha a lucernát nekünk is annyiért adnák, mint a tagoknak, három forintért és ne öt forintért négyszögölét — toldja meg Papp Margit. — Azt is el akarjuk érni, hogy a. 3,6 százalékos tejért legalább 15-16 forintot kapjunk, mert ma már ott tartunk: az átvételi árért nem érdemes a tehén tőgyét megfogni, a ganét taposni. Tudja, mi jut nekünk, akik dolgozunk? — Nagy keserűség nekünk, hogy a feldolgozó nyereségéből pontosan azok nem kapnak egy fityinget sem, akik kockáztatnak, kínlódnak a jószággal. Ha küszködünk, akkor szeretnénk munkánk eredményéből, gyümölcséből is szakajtani —emeli meg kucsmáját az egyik aláíró. ~ . De mi is jellemzi a felvásárlást, a feldolgozást és az értékesítést? A környék kistermelői is a Sárréti Tej Közös Vállalatnak adják át a tejet feldolgozásra. Mit csinál a Sárréti Tej? — A felvásárlási ár hatóságig szabályozott, ezen önkényesen nem változtathatunk. A fogyasztói ár alapját a 2,8 százalékos tej adja, a többi termék ára is ehhez igazodik — magyarázza Farkas József termelési igazgatóhelyettes. — Azzal ugye egyetért, hogy. a 7,70 forint, vagyis a felvásárlási és fogyasztási ár különbsége nagy. Ezért mit tesznek? — Maradjunk a tejnél: a helyszínen felvásároljuk, hűtjük, kezeljük, saját járműparkunkkal beszállítjuk, előtároljuk, pasztőrözzük, beállítjuk, majd újra hűtjük, csomagoljuk, hűtve tároljuk, a kereskedelembe kiszállítjuk, s mindezek mellett szavatoljuk a bakteriológiai minőséget, a szabvány szerinti zsír- és szárazanyag-tartalmat — hallom, majd megtuHáborű — a fogyasztó — Értem, mire céloz. Ai tejipar átlagos nyeresége tavaly 3-6 százalék között alakult, a miénk csaknem 8 százalékos volt. Tavaly a nettó árbevételünk meghaladta az 1 milliárd 170 millió forintot, nyereségünk pedig 94 millió 102 ezer forint volt. — Nem panaszkodhatnak. — Nyereségünkbe rendkívüli módon besegített a jugoszláv exportszállítás, ugyanis a hazainál lényegesen jobb áron szállítottunk déli szomszédainknak 1,5 millió liter tejet és 220 tonna trappista sajtot. A hazai ellátásban is kivesszük a részünket, naponta 1100 kereskedelmi egységet látunk el termékkel. — Miért, nem f izetnek többet a felvásárolt tejért? — Mert nem tehetjük! Az árak hatóságilag kötöttek, ha a kistermelőknek az átvett tejért 15 forintot fizetnénk, dóm azt is, hogy a többi tejterméknél miért is magasak az árak. Trappista sajtot tavaly 16 millió liter tejből készítettek, egy kilogramm sajthoz 11 liter 2,8 százalékos tejre van szükségük, ráadásul a segédanyagok az elmúlt évtől jelentősen megdrágultak. Ami még a feldolgozást illeti: évente 70-72 millió liter tejet vásárolnak fel, melynek alig egyötöde származik a kistermelőktől. Maradjunk még az áraknál, a vállalat nyereségénél. A 2,8 százalékos tasakos tej nagykereskedelmi ára 15,83 forint, a fogyasztói ára pe-. dig 18,20 forint, a kettő közötti különbség a kereskedelemé ... De még egy meglepőbb adat: ugyanezen tej üzemi ára 14.41 forint. — Tisztes nyereséggel zárták az évet... kárára akkor a boltban a 2,8 százalékos tej ára literenként 20 forint felett lenne .. . Az újságíró nem békebíró, nem hivatott igazságtételre sem. A gazdaságban is, mint az élet más területén, tisztességes módszerekre, eszközökre, eljárásokra van szükség. Egy biztos: a felvásárló érdeke, hogy minél olcsóbban, a termelőé pedig az. hogy minél drágábban vegye, illetve adja át a tejet, nekünk, fogyasztóknak pedig érdekünk, hogy ne emelkedjenek tovább az árak. Mert, ha ez az árháború tovább tart, mi fogyasztók látjuk a kárát. Jó lenne, ha a termelők, a feldolgozók és a kereskedelem a fogyasztókért versenyeznének. Lehet, hogy alacsonyabb árakkal megnőne a forgalmuk, s minden bizonnyal nagyobb haszonra tehetnének szert. Szekeres András
