Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
£\Ci 1990. február 15., csütörtök Az elfelejtett dal Walter, hallod-é a magyaroknak énekét, miképpen zeng? Gellert püspök legendájából idézem e mondatot. A történet szerint a hittérítő pap valamely szolgáló hangjára lett figyelmes, aki egy kézimalom monoton döngése közben dalolt. „A püspök pedig csodálkozván mondotta kísérőjének: — Walter, hallod-é...?” És Walter hallotta. Bizonyságul, hogy az államalapítás idején a nép egyszerű gyerekei verseket tudtak, s azt Is megérezték, hogy jobban megy a munka, ha az ember közben dudorászik. Talán még örömük is telt a kézimalom tekerésében? Vagy csak a bánatukat sírták a dalba? Mindenesetre, voltak érzéseik, és azt jólesett eldalolni. Játszom a gondolattal: vajon a derék Walter és a szentté lett atya, ha ma járnák az országot, min csodálkoznának? Miféle vers termik a nép ajkán, és milyen dalt dudorászunk? ó, nem csak haszonlesés céljából, „termelési eredmények növelésére”, de örömünkben, gyógyírként kínjainkra, vagy csak azért, mert jólesik valamit bekiabálni ebbe a cudar világba. Hová lettek a szerenádos esték, amikor halkan, csendben, hogy senki meg ne hallja, csak az az egy, vagy tudja meg az egész kerek mindenség, hogy élni, szeretni jó. És mivé lettek a szép, vidám szokások, dévaj mulatságok, hosszú téli esteken, hol citeraszó körülölelte a lyányt és a legényt, hadd ölelkezzenek boldogan, szóljon a muzsika, úgyis van gond elég. Kapatos férfiak, hej, de cifrán tudták rezegtetni a gégéjüket, gyerekek mulatságára, asszonyok mérgére, de mégis csak volt valami, lett mit kialudni, emlegetni. Elnémult a határ, nem jár bandába verődve a föld népe, aratáskor csak a gép zúg. szüret idején legfeljebb a kisrádió recseg. Füttyös suszterinasok is csak az emlékekben trilláznak fülbemászó muzsikát, s azok a régi bakanóták itiár csak a kottafüzetekben adnak hírt a keserves életről. Bartók és Kodály, ha most indulna gyűjtőútra, ugyan hol találna még tiszta forrásra, patakcsobogású, kristályszín népdalra, mely a magyarság lelkének Iegfénylőbb tükre. Hová lett a lelkünk, és van-e még lélek? Szürkül, sekélyessé válik az élet. Se nagy célok, se vigasztaló álmok nem lelkesítenek. Morzsolgatjuk napjainkat, kábán, megzavartan, mindentől félve, mert tudjuk, hogy a félelmek örökkön jogosak. Két ember, ha beszélget, jaj, csak az öklét rázza, vicsorog a világra, s még véletlenül se fognak össze: gyere cimborám, keressünk társakat, vállvetve könnyebben átvészeljük a böjti szeleket. Micsoda rontás ül rajtunk, miféle pokoli praktika tudja kiherélni a jókedvet, veszi el a tisztességes munka, az élet értelmét? Nem erre születtünk! Kell, hogy a természetünkben legyen a derű, és ne csak gyerekeink mosolyával biztassuk magunkat, hogy élni, dalolni érdemes. Rossz álmok utolsó óráiban forgolódunk, takarónk szakadt, sorsunk összegubancolódott. Ha néha még a bolondját járatja velünk a természet és a saját természetünk, nemsokára az énekesmadárkák áriájára ébredhetünk. Eljön az ideje, hogy megropogtatva elgémberedett csontjainkat, jó nagyokat nyújtózzunk, szemünket dörzsöljük a nyomasztó éjszaka után. Akkor majd próbaképpen, inkább önmagunknak, szép csendben dudorászunk valami kis dalocskát. S ha majd szájról szájra száll az ének, magunk se hisszük, milyen bátortalanul indult az első strófa: Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom... Andódy Tibor Évtizedek óta nem fordult elő... Elvetélt a viharsarki főváros költségvetése Egy költségvetés elkészítése speciális szakismereteket is igényel a város szeretetén túl. E szaktudás hiánya a Békéscsabai Városi Tanács múlt heti — 1990. évi költségvetésével foglalkozó — ülésén egyértelműen érzékelhető volt. Persze az is igaz, hogy egy „összlakossági” társadalmi testülettől botorság megkövetelni, hogy mindenhez értsen. Ezért vannak a tanácsnak szakmailag jól felkészült testületéi, bizottságai, hogy azokat és a bevont külső szakértőket — nyilvános ülésén — meghallgatva, meggyőződéssel dönthessen a legkülönbözőbb kérdésekben. Meg kell jegyezni,' hogy a város költség- vetéssel kapcsolatos döntésének elhalasztásáról a Népújság csak tudósításszerűen tájékoztatott, s én ezért szeretném részletesebben kifejteni a történteket, illetve a vita lényegét. lugoszlávia — konvertibilis dinár A várt eredménnyel járta dinár konvertibilitásának bevezetése: a lakosság inkább eladásra, mint vásárlásra használja fel a szabad átválthatóság lehetőségét — közölte a jugoszláv nemzeti bank elnöke. A nagyarányú beváltásnak köszönhetően 500 millió dollárról 6,8 milliárd dollárra emelkedett a* jugoszláv állam devizatartaléka. í A konvertibilitás bevezetését egyáltalán nem zavar- a meg, hogy a lakosság 0,5 milliárd dollárnak megfelelő külföldi fizetőeszközzel rendelkezik saját személyes devizaszámláján — mondta a bank elnöke. Közölte, hogy fokozatosan a nemzetközi pénzügyi műveletekben is alkalmazni fogják a konvertibilis dinárt. Békéscsaba költségvetésének a szegénység alapvető és minden részletében visszaköszönő problémája. Oly kevés a pénz, hogy az éppen csak a város, és alapvető intézményeinek működtetésére elegendő. A fejlesztésre, a jövő megalapozására alig marad valami. Ám a város szegénységében is a maga gazdája, akinek a lehető legoptimálisabb módon célszerű a pénzt beosztani. A majd másféí milliárdos forrás döntő részét a város közvetlenül kapja, a megyei tanács mindössze 6,8 százalékban járul hozzá. Néhány millióval többhöz akkor juthatott volna, ha a megye- központ fenntartásának csökkentését és sportapparátusa« kettőzésének megszüntetését saját hatáskörében felvállalja a megyei tanács. Ha a vak is látja A társadalmi tanácselnökhelyettes előterjesztésében a testület elé vitt költségvetési terv már a hetedik variáció volt. Éppen emiatt például a végrehajtó bizottságnak már nem volt ideje, hogy a legújabb változatot megtárgyalja, ami meglehetősen furcsa dolog. Persze ez önmagában még nem volna probléma, mert az előterjesztés valóban mestermunkát igényel. A jelenlegi pénztélen és gondokkal terhes világunkban azonban várható volt, hogy az első fordulóban nem, vagy csak kompromisszumokkal tudja elfogadni a tanács a tervet, annak ellenére is, hogy előzetesen többször módosították. Továbbá várható volt az is, hogy az oktatási intézmények sem tudnak egyetérteni a tengődésükhöz szabott pénzkeretek további csökkentésével. Bár meg kell jegyezni, hogy a fejlesztési kiadások két előterjesztett alternatívája nem tartalmazott valódi különbségeket, így igazából a választásra sem volt lehetőség. Sajnálatos módon a nem oktatási és nem egészségügyi intézményeket a tanács vezetése és apparátusa változatlan formában kívánja működtetni. Tipikus államigazgatási szemléletre vall, hogy még mindig sok tétel bázisszemlélet alapján marad benn a költségvetésben. Érthetetlen és minden racionalitást mellőz a költségvetési tervnek az a része is, amely 800 gyermek szeptemberi iskola- kezdésének lehetetlenségét csak közölte, ám a megoldásra egyetlenegy javaslatot sem dolgozott ki. A vaknak is látni kellett, hogy 23 millió forintos tartalék nem lesz elegendő a várható inflációra és a váratlan eseményekre: például egy külföldi tőkével finanszírozott vásárlóközpont építésére. A költségvetési tervet véleményező bizottság egyébként a költségtételek átcsoportosítását szorgalmazta' és jól rátapinfott a lekerekített költségvetés szögleteire, az ellentmondásokra. A szocialista párt frakciója szakmailag igen megalapozott módosításokat terjesztett elő, amelyet az MDF már csak választási érzelmekkel fűszerezve tudott kiegészíteni. A szakemberek módosítási javaslata az SZDSZ támogatásával is találkozott. Tehát tulajdonképpen a jelenlévő három párt egy véleményen volt. Május 1-je 350 ezerért? A nyílt tanácsülés, ha nehezen is, de elkerülte, hogy a külső résztvevők ne tegyék egysíkúvá a hozzászólásokat. Hiszen csak néhány embertől kellett megvonni a szót. Érdekes megjegyezni, hogy a tanácstagok a szokásosnál kevésbé követeltek saját körzetükben járdát, árkot, utat, gázt a szűk lehetőségeiken túl. A kisszám- ban jelenlévő tanácstagok jó része kompromisszumokat keresve szólt, de egyikük sem ajánlotta fel a 4,2 millió forintos tanácstagi alap bevonását a város válságköltségvetésébe. Pedig ez az összeg 50 százalékban fedezte volna azt a hiányt, amely- lyel az alapvető problémák megoldhatók. Több, jól kitapintható érdekellentét és tehetetlenség is kirajzolódott a szóban forgó tanácsülésen. Például szóba került a TÜSZSZI, a Fenyves Szálló, a Családsegítő Központ támogatásáról, az úgynevezett lebonyolító iroda költségvonzatáról, a Napóra című kulturális hetilap színvonalához szükséges összegről, a városi — volt munkásmozgalmi — múzeum létesítésének kiadásairól. A tanácsterem falán kifüggesztett jó néhány korábbi városterv a legtöbb jelenlévő számára úgy tűnt, egyedüli haszna az, hogy kitapétázható vele a díszterem. Sajnos a sport- támogatás témájában sem jutottak el a felszólalók a sportcsarnok problematikájának gyökeréhez. A megyeszékhely jogi képviseletére fordítandó 200 ezer forintról sem született pro vagy kontra döntés. Az elszivárgó állami támogatások megszüntetésére, amely a helyi források hiánya miatt több esetben visszakerül a központi költségvetésbe, szintén nem született megoldás. De meg lehetne említeni a csabai öregek lehetetlen helyzetét, a városi temetők szégyenteljes állapotát, és még nagyon sok minden mást. A tanács és az elnökség a több órás, olykor az unalomtól sem mentes vita után már fáradni látszott, de ekkor még mindig nem volt szó például a május 1-jei ünnepség 350 ezer forintos költségéről, a társadalmi munkára félretett pénz esetleges átcsoportosításáról a lakossági beruházásokhoz, vagy például az MHSZ-klub jelentős kiadásairól, a volt Gelka-helyiség költségvonzatairól. A városi tanácselnöke megpróbálta korlátozni a hozzászólásokat, mert mint lényegében utalt is rá, félt attól, hogy a tanácstagok időközben elfogynak és a testület határozatképtelen lesz. Bohózatból lehetőség Végül is a vitát be kellett rekeszteni, ami egyébként indokolt volt, hiszen a töréspontokat és a kompromisszumokat jól lehetett érzékelni. Kiderült, hogy lényegében 40-50 millió forintot át lehet csoportosítani. Sőt, további néhány millió forint tartalék képzésére is van lehetőség. A vitát lezáró összefoglaló ennék ellenére meglehetősen szétesett, a tanácstagok igazán nem is érzékelhették döntésük súlyát. Példa erre, hogy a tanácselnök a 30-40 költségvetési tételjavaslatból mindössze kettőt ragadott ki példaként és így kérte a testületet, hogy szavazza meg a jövő évi költségvetést. Már- már úgy tűnt, hogy a testületi jóváhagyásnak nem is lesz akadálya, amikor fény derült arra, hogy néhány tanácstag nem is tudja, mire Ezavaz. Bár ezen nem csodálkozhatunk, mert rendkívül sok, többségében megfontolásra érdemes javaslat hangzott ed a szakértők részéről, és ezt végül is a tanácselnök nem összegezte. Valójában az előterjesztő nem világított rá a dolgok lényegére és arra, hogy van megoldás egy racionálisabb, a lakosságot kevésbé érintő tervmódosításra is. A rövid elnökségi javaslat, a „szanálás” még egyszer szinte változatlanul elhangzott. S ekkor történt az, ami évtizedek óta nem fordult elő: a tanácsülés egy szavazat híján visszautasította Békéscsaba város költségvetésének 1990. évre szóló tervezetét. Ez valóban csoda! Hiszen az előterjesztők mindent megtettek annak érdekében, hogy a testületet presszionálják, s akadály nélkül keresztülvigyék az egyébként ésszerűtlen tervet. Ugyanaz játszódott le Békéscsabán, mint a decemberi Ország- gyűlésen, ahol a kormány a világbanki diktátumokkal és egy esetleges gazdasági ösz- szeomlással fenyegetőzve kényszerítette a Tisztelt Honatyákat arra, hogy vok- sukat az eredeti tervezet mellett tegyék le. Pedig valójában ott, és itt Békéscsabán is a lehetőségeken belül, a kompromisszumok feltételeit kellett volna kidolgozni. A tanácsülés résztvevői módosítani próbáltak egy egész város életét meghatározó, lényegében vezetői döntést, amelyet még az apparátusa is csak hellyel- közzel támogatott... S ha nagyon halványan, de egy szavazat erejéig legalább esélyt adott önmagának és a város lakóinak arra, hogy esetleg mégis van remény egy józanabb költséggazdálkodás megvalósítására. Hát ilyen volt, amelyet a Békés Megyei Népújság, újságíró munkatársa tudósításában bohózatnak jellemzett, s tegyük hozzá, jogosan. Ám, hogy a „bohózat” mégis egy sorsdöntő fordulatot hozott, az elsősorban annak köszönhető, hogy a szakmai józanság egyelőre gátat tudott vetni a vezetői döntéseknek. Dr. Ugrai András Dombiratos Távol a városoktól ' Dombiratos lakossága alig éri el az ezret. Földrajzi elhelyezkedése miatt nagyobb település 40-60 kilométerre van. Vasút nincs és a busz- közlekedés is gyér. A viszonylagos elszigeteltségből adódik, hogy az itt élő emberek önellátásra kényszerülnek. A falu legtöbb munkahelyet biztosító üzeme a téesz. A gondokról és a lehetőségekről beszélgettünk Balogh Gyulával, a Béke Termelőszövetkezet főkönyvelőjével. — Az itt élő emberek talán érzékelhetőbben el tudnák mondani, mit jelent, hogy messze a város. Más kistelepülésekhez hasonlóan állandóak a foglalkoztatási gondok. Sokan eljárnak dolgozni, mert itt ez az egy üzem nem tud több embert foglalkoztatni. Már évek óta nem vesznek -fel tagokat és fokozatosan csökken a létszám. Telefonhálózat, telex nincs, a hírközlés korlátozott. Helyben neheze1 j a megélhetés és ami van, az már a mai fiatalokat nem vonzza. A szövetkezet 1988- ban próbált lépni a munka- lehetőségek bővítése érdekében és pályázatot nyújtott be az Állami Fejlesztési Intézethez egy 7 millió forintos beruházásra. — Mi volt a beruházás célja? — Elsődlegesen a biztonságos termelésért öntözési Ehetőség megteremtése. Másodsorban olyan növénykultúrákat szeretnénk termeszteni, amelyek exportképesek (vetőmag, gyógynövény), amelyhez természetszerűleg kapcsolódna egy feldolgozó- és kiszerelőüzem. Realitása mellett szól, hogy egy meglévő épületeit kellene korszerűsíteni és különböző bérmunkákra máris lenne igény. Ezért a tervet 3,5 millióra módosítottuk és igényünket továbbra is fenntartjuk. Még Választ nem kaptunk. — A termelőszövetkezet hogyan alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz? — Az országban is tapasztalható gazdasági stagnálás miatt a termelés szerkezetét mi is igen-igen leegyszerűsítettük. Alaptevékenység a növénytermesztés, a korábban nagy létszámú szarvasmarhatartást leszűkítettük közös tartásra, illetve kihelyezett állományra. A sertéságazatot teljesen megszüntettük, csak háztáji termeltetéssel foglalkozunk. Érdekünk a háztáji fejlesztése, mert dolgozóink így tudják munkájuk értékét legteljesebb mértékben visszakapni és sokkal nagyobb a kötődés a szövetkezethez. Mindezt próbáljuk földterülettel, olcsó takarmánnyal, nyers szelet és széna beszerzésével segíteni. Hogy mindez menynyire lesz vonzó a tagakon kívül a falu többi lakójának, netán különböző vállalkozásokhoz, azt a jövő dönti el. Egy szomorú következtetés azonban már megítélhető: a fiatalok nagy része nem itt akar letelepedni, vállalkozni és családot alapítani. Ez.pedig, ha bevalljuk, ha nem, jelzése is e kis falu jövőjének. jj. M. Bicskén a villamosipari vállalatnál, ahol Ford típusú gépkocsikhoz már gyártottak elektromos kábelkötegeket, megkezdték az Audi személygépkocsik kábelezését is. A bicskeiek idei tervei közt szerepel a megrendelő NSZK vállalattal közös vállalat létrehozása, amellyel kapacitásukat a duplájára növelhetik. A vállalatnál az eddig bérmunkában végzett kábelgyártásból a múlt évben mintegy 50 millió forintnak megfelelő devizát gazdálkodtak ki MTI-fotő: Kabáczy Szilárd
