Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

NÉPÚJSÁG 1990. február 14., szerda Tiszántúli Tisza-gate Demisz kontra Fidesz És az aradiak mit mondanak? A Demisz megyei szerve­zete szerkesztőségünkbe teg­nap eljuttatta a következő, Bodor Tibor tollából szár­mazó írást: „A napokban volt szeren­csém Aradon a megyei Ma- disz vezetőivel találkozni, mikor is mintegy ezerkötetes könyvtárt, néhány írógépet, stencilgépet és egyéb, álta­lunk gyűjtött apróságot jut­tattunk el hozzájuk. A romániai magyar fiata­lok szervezetének vezetői megdöbbentő dolgot hoztak tudomásomra. A békéscsabai (vagy megyei) Fidesz vezető­je, név szerint Fülöp Zol­tán járt náluk és tárgyaltak. A Fidesz felajánlotta, hogy 6egíti a Madiszt, anyagait Békéscsabán sokszorosítja, ha azokat Romániából eljut­tatják hozzá. Ezt a magam részéről — bár értékítéletem nem mérvadó — nagyszerű dolognak tartom. Megdöb­bentő és undorító dolog azonban az, hogy a Fidesz (és név szerint Fülöp Zol­tán) ellenszolgáltatásul azt kérte az aradi fiataloktól: jöjjenek el Békés megyébe kopogtatócédulákat gyűjte­ni. Állításom bizonyítására a Népújság szerkesztőségébe eljuttattam azon fiatalok nevét és lakcímét, akiknek az ajánlat szólt, akik ott voltak azon a találkozón. Az ő érdekükben nem írom le a nevüket, féltem őket és véletlenül sem szeretném, hogy nevük közlése miatt kellemetlen helyzetbe kerül­jenek hazájukban. Az ügy felháborít akkor is, ha ro­mániai barátaink bölcsen visszautasították az „önzet­len adakozást”. Én a magam következte­téseit az ügyből levontam a Fidesz erkölcsére, erejére vonatkozóan. Valódi értékei és ezen cselekedete közti kü­lönbség megítélését illetően is tisztultak a nézeteim. Az, hogy kinek mi a véleménye a Fiatal DEMOKRATÁK-ról és ezen kísérletükről, az mindenkinek a magánügye. Nem vitát kívántam provo­kálni és a ma népszerű — sajtón keresztüli — pocs- kondiázásba beszállni, csu­pán egy tényt kívántam nyilvánosságra hozni. Az esetleges válasz válaszát nincs szándékomban megír­ni. Bodor Tibor, a Demisz Békés Megyei Tagszervezetének titkára” * * * Az ügyben elsősorban érintett Fülöp Zoltánnak természetesen azonnal lehe­tőséget adtunk álláspontjá­nak kifejtésére, ö így látja a kérdést: „Örülök, hogy a Demisz vezetői már február köze­pén kijutottak a közeli Arad­ra. (Bár érdekelne, hogy mi­ért nem láttunk egyetlen demiszest sem, aki felaján­lotta volna a segítségét.) Ezennel tudatom, hogy a Madisz vezetőségének kilenc tagjával találkoztam. A be­szélgetés során jó pár téma felmerült, de közöttük nem volt összefüggés. Megdöb­bent az, hogy a fenti írás szerzője olyan dolgokat köt össze, amelyek között kap­csolat nem tárható fel. Mert miről is van szó: 1. A másolás megkönnyí­tésére valóban felajánlottuk segítségünket. 2. Szó esett arról, hogy érdekelné-e őket a választá­si kampány, melyet hama­rosan óik is elkezdenek. 3. Felmerült az ajánlási szelvények gyűjtésének eset­lege? megnézése is. Tudhat­ná Bodor Tibor, hogy csak magyar állampolgár, és ő is csak meghatalmazással, vagy igazolvánnyal gyűjtheti az ajánlási szelvényeket. Ha a madiszesek átjöttek volna megyénkbe a végett, hogy megnézzék, milyen körül­mények között megy végbe a gyűjtés, csak elkísérhették volna a Fidesz aktivistáit. 4. Hangsúlyoztuk: félreér­tés ne essék, a fenti két do­log egymástól független, hi­szen mindenekelőtt tapasz­talatbővítésről van szó. Ez mind a két fél számára vi­lágos és egyértelmű volt. 5. Az aradi fiatalok el­mondták, hogy az útlevél beszerzése még mindig he­tekig tart, ezért csak később tudnak jönni. (Egyébként már régebben is megláto­gattak bennünket.) 6. Megegyeztünk, hogy kéthetenként megkeressük őket és ha segíteni tudunk, mindent megteszünk értük. Bodor úr! Javaslom, mesz- szemenő következtetéseket ne vonjon le a Fideszre, hi­szen az összefüggések ilyen típusú keresése, úgy tűnik, egykori, KISZ-es gondolko­dására utal. Számomra ez nem meglepő, mivel a haj­dani .állampárt jeles ifjúsági csapata nem tud leszokni a rágalmazásokról. Szemben önnel, a Demiszről alkotott véleményem továbbra sem változott. Ha bármiféle in­formációra van szüksége, ké­rem, forduljon hozzánk bi­zalommal. Fülöp Zoltán, a Fidesz Politikai Tanácsadó Testületének tagja” A Tisza-gate néven gyor­san közismertté vált bot­rány „utórezgéseiről” tar­tottak sajtótájékoztatót ked­den Szolnokon, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányságon. Mint már hírt adtunk róla, az MSZP szolnoki irodájába február 2-án éjjel történt behatolással és lopással kap­csolatos vizsgálatot a rend­őrség lezárta, és a két elkö­vető ügyét vádemelési ja­vaslattal továbbította a vá­rosi ügyészségnek. A mostani tájékoztatónak az adott aktualitást, hogy budapesti diplomáciai körök és egyes külföldi lapok pár­huzamot vonnak á szolnoki eset és a híres-hírhedt Wa­tergate ügy között, s ennek során a szerintük homály­ban maradt részletekkel kapcsolatban számos kér­dést tettek fel, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a választ a bűnüldöző szervektől vár­ják. Kovács Sándor alezredes, megyei főkapitány-helyettes mindezekkel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a választásokkal összefüggő bűncselekményekről a Bün­tető törvénykönyv mindösz- sze egyetlen paragrafussal rendelkezik, ebbe ütköző bűncselekményt pedig a két férfi nem követett el. így mindkettőjük csupán jogta­lan behatolásért és okirattal való visszaélésért vonható felelősségre. A rendőrség munkáját — ellentétben a feltételezésekkel — egyetlen hivatalos szerv sem siettet­te, a nyomozók saját szak­mai előírásaik szerint vé­gezték teendőiket. Kizárólag a tények rögzítésére szorít­kozhattak. II „nem” mellé az „igent” is beikszelték A népszavazás rendjét sértő bűntett elkövetése mi­att a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség vádat emelt Űj- falusi József helybeli lakos, a debreceni 95-ös számú vá­lasztókerület szavazatszám­láló bizottságának volt el­nöke és Nagy Zoltán, ugyan­csak helybeli lakos, a sza­vazatszámláló bizottság volt tagja ellen — erről dr. He­gedűs József, a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség csoport- vezető ügyésze tájékoztatta az MTI munkatársát. Az ügy előzményéről an­nak idején a sajtó is beszá­molt: a november 26-ai népszavazás után két nappal Nagy Zoltán, a debreceni 95- ös számú választókerület szavazatszámláló bizottságá­nak egyik tagja bejelentést tett, miszerint szavazási visz- szaélés történt. Az ezt köve­tő ügyészségi vizsgálat kide­rítette: 128 szavazólapon az első kérdésre adott „nem” válasz mellett egy idegen kéz az „igen”-t is beikszelte, ezért ezeken a lapokon a le­adott szavazatok érvénytele­nek voltak. További 12 sza­vazólapon mind a négy „igen” és „nem” mellett iksz volt, következésképpen ezek a szavazólapok mind a négy kérdésre vonatkozóan ér­vénytelennek minősültek. ,A Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai intézete által adott szakvélemény szerint a hamisítások döntő többsége azonos kéztől szár­mazott. A rendelkezésre ál­ló bizonyítékok alapján az ügyészség a népszavazás rendjét sértő bűntett elköve­tése miatt emelt vádat Űj- falusi Ferenc ellen, aki tet­tét tagadja. Vádat emelt to­vábbá az ügyészség a felje­lentő Nagy Zoltán ellen is: ő tudniillik látta a csalást, ennek eller\pre aláírásával hitelesítette a választási jegyzőkönyvet, s csak két nap múlva tett feljelentést. A Hajdú-Bihar Megyei Fő­ügyészség a vádiratot átad­ta az ügyben illetékes Deb­receni Városi Bíróságnak. Exhamálás Sopronkőhidán Az Igazságügyi Miniszté­rium még az elmúlt évben engedélyt adott a sopronkő­hidai volt börtöntemető te­rületén jeltelen sírokban el­temetett 1956-os mártírok kihantolására és újrateme­tésére. A kegyeleti eljárás irá­nyításával dr. Bajnóczki Ist­ván győri orvosszakértőt bízták meg, aki az MTI munkatársának elmondta, hogy az előkészületek meg­kezdődtek: helyszíni szemlét tartottak, és meghallgatták azokat a szemtanúkat, akik a temetésekről tudtak, vagy az egykori eseményekben részt vettek. Segítségükkel nagy valószínűséggel sike­rült megállapítani a sírok helyét. Nyolc. győrött halálra ítélt, ott kivégzett, majd Sopronkőhidára szállított mártír, valamint Szigethy Attila földi maradványainak kihantolásáról van szó. ö volt a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori elnöke, s őt temették először a börtönte­metőbe, ahová egészen 1963- ig kerültek elítéltek. Az exhumálási munkála­tok előkészítéséhez — me­lyeket a közeli hetekben vé­geznek majd el — nagy se­gítséget nyújtott a Sopron­kőhidai Büntetésvégrehajtá­si Intézet parancsnoksága is. Lakásépítés fél év alatt Süba-Immóbilia Kft. né­ven magyar—nyugatnémet közös vállalkozás alakult la­kások gyors építésére. A kor­látolt felelősségű társaság a nyugatnémet Süba cég ter­vezési és építési technológiá­ját alapul véve honosítja meg hazánkban azt a mód­szert, amely lehetővé teszi, hogy akár fél év alatt is épülhessenek lakások, 65-70' százalékos műszaki készült­séggel. A megrendelőnek a lakás belső terét kell a sa­ját ízlésére formálnia. Az első épület alapkövét a Bécsi út és az Ürömi út sarkán levő telken helyez­ték el. Az épületben 11 la­kás és 580 négyzetméternyi iroda kap helyet. Várható­an őszre elkészül a ház. Bár az időjárás mintha igyekezne tartani magát a februári szokásokhoz, a melegházakban már a nyárról álmodnak a növények. A szalvia, petúnia, büdöske, gazánia, verbéna és a muskátlik csak a napsütést várják, hogy a kerteket dí­szíthessék egynyári pompájukban. Képünkön: tűzdelik a begóniát az üvegházban Békéscsabán, a Vetőmag Vállalat Szarvasi úti telepén Fotó: Veress Erűd Bejött egy néni feketében A néni velem szemben ült, egyszerű, fekete ruhában. Vékony volt és megtört, csak a szeme csillogott. Reszke­tő kezét nyújtotta felém, és bemutatkozásához moso­lyogva egy furcsa mondatot mellékelt: „Az én tenyerem nem a sok tapsolástól kopott kérgesre.” Fiacskámnak szólított, és minden szavát melegség járta át. Azt vár­tam, hogy a picinyke nyugdíjával, vagy valami egyéni sérelmével hozakodik elő, de az ő szívét egészen más fájdította. Az igazi hitről, vagyis inkább annak hiányáról be­szélt. Arról, hogy mostanában hirtelen mindenki nagyon okos lett, és programokat, új eszméket gyárt, amelyek­kel az egyszerű emberek fejét is teletömi. Tudja, a vál­tozásokra, a kiútkeresésre szükség van, de neki sokszor úgy tűnik, hogy maguk a „nagy megváltók” sem hisznek teljes szívvel abban, amit kinyilvánítanak. Nem töre­kednek másra, csak arra, hogy nagyobbat mondjanak a másiknál. Neki bizony papolhatnak, hiszen ő már elkö­telezte magát. Csak Istenben és a Mennyországban hisz. Persze a papirost (ahogy az ajánlási szelvényt nevezte) a mennybe mégsem postázhatja. Aztán keserűen folytat­ta, hogy hallott már olyanokat is Isten nevével példá­lózni, akik lehet, hogy még sohasem imádkoztak. Min­denesetre ő a tanyájából „kirekesztette” a pártokat, meg a politikát, és gyűlések helyett a békesség várába, a templomba jár. Elhallgatott, de éreztem, valami még nyomja a lelkét. Nem szóltam, vártam, hogy ő törje meg a csendet. Hal­kan azt kérdezte, hogy nagy bajt csinál az országnak akkor, ha nem megy el választani? Mialatt gondolataim az „igen” és a „nem” útvesztőiben cikáztak, csöndesen tovább elmélkedett: „Hit nélkül az egész semmit semér!” Tarthattam volna neki példabeszédet a választás fon­tosságáról, de percekig nem tudtam megszólalni. A néni ült és várt, majd fogta fekete esőkabátját, és kilépett az ajtón. A szeme csillogásából néhány szikrát itthagyott nekem... Nyemcsok László Riportkönyv a karácsonyi forradalomról Még headliner (azaz a na­pilapok első oldalán, a rá­dió, a tévé híradásaiban el­sőként szerepel, vezető anyag) és az újságárusoknál máris kapható könyvalak- ban: Románia, a Karácsonyi ■forradalom. A Népszabadság Villámkönyvek sorozatának frissessége a vállalkozás fő erénye, de nyilván egyetlen esélye is. A december végi harcok hangulatát bemutató riportok, a polgárháború ha­ditudósításai most még ér­dekesek, mivel alig néhány hét telt el azóta; és a je­lenlegi intézkedések, tárgya­lások, sőt, a megmozdulá­sok is mind a forradalom következményei. Ráadásul a véres események színhelyé­ről érkező, a feszült légkört tükröző beszámolókat szíve­sen olvassuk, akár többször. Egy idő után azonban csök­ken az érdeklődés, és az igé­nyűnk változik, az újabb írásoktól többiét várunk, mást: elemzést, összehason­lítást. párhuzamot, értéke­lést, magyarázatot. Csupa olyat, amire a rövid határ­időn belül és korlátolt ter­jedelemben megjelenő ri­portkönyv nem képes, mert nem is az a célja. Rokonszenves a szerkesz­tők utószava, amelyből ki­derül, hogy tisztában van­Eleki Lenin Isz Sikernövény a Nemrégiben tartotta zár- számadó közgyűlését az Ele- ki Lenin Tsz tagsága. A két éve választott elnöknek, Anuló Péternek volt miről beszámolni, hiszen a közel 22 milliós mérleg szerinti eredmény önmagáért beszél. De menjünk sorjában. A kalászosok közül a búza csaknem 7,5, az árpa 6,2 ton­na termést adott hektáron­ként. Az igazi sikernövény most is — miként évek óta — a kukorica volt 9,1 ton­nás átlagterméssel. A lóbab 2,3, a szójabab 2,1 tonnát adott. Ami az állattenyész­tést illeti, a négyszáz tehén tejtermelése tavaly megha­ladta a 2 millió litert, így az egy tehénre jutó mennyiség közelítette az 5200 litert. Látnak fantáziát a jövőben is a szarvasmarhatartásban, nak vállalkozásuk lehetősé­geivel és korlátáival, és amelyben önkritikusan (vagy inkább a hazai könyvkiadást és -piacot ismerve) így fo­galmaznak : „Egy könyv megjelentetése Magyarorszá­gon még mindig topább tart, mint egy forradalom győ­zelme.” Élő történelem kilencven oldalon: a puskaporos hordó leírása, interjú Tőkés Lász­lóval, -magyar újságírók ro­mániai hadijeléntései, tudó­sítások Temesvárról, Buka­restből, Aradról. Egy nép megalázottságának, „a lán­cok szétpattintásának” kró­nikája, a tovább élő féle­lem, a remény és a lelkese­dés dokumentumai. De a szolidaritásé, az együttérzé­sé és a segítségé is. Ilyen karácsonyunk még nem volt, az biztos. S a fej­leményeket látva ma már — a kezdeti lelkesedéssel eb lentétben — valamivel reá­lisabban lélegezhetünk fél. Amikor a Népszabadság Ka­rácsonyi forradalom című riportkönyvét üdvözlöm, nem hallgathatom el, hogy a Népújság szerkesztőségének még a külön lapszám meg­jelentetése sem sikerült De hát egyedül nem megy... N. K. kukorica s ezért határozták el a te­lep rekonstrukcióját, mely­nek során mintegy 26 millió forintos költséggel tavaly két új istállót, fejőházat és tejházat építettek. Ezzel ha­tékonyabb termelést kíván­nak elérni kevesebb mun­kaerővel. Mennyiségében a sertés- ágazat a legjelentősebb. A nyolcszáz kocának tavaly 16 és fél ezres volt a malacsza­porulata, átlagosan hétezer hízót neveltek. Bár az árbe­vételt tekintve nem megha­tározó, a csiszolópapír-fel­dolgozó, a tésztacsomagoló üzem és a szeszfőzde mun­kát ad jó néhány embernek. Az is elhangzott az elnöki beszámolóban, hogy az idei gazdasági év előkészítése, hála az időjárásnak, kedve­zően halad. B. O.

Next

/
Thumbnails
Contents