Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. február 13., kedd o 100 éves lesz márciusban Míg a közlekedők sűrűn koccannak,... „n farkastól se féltünk, emberre az nem éhes” Fotó: Fazekad Fereno Bucsán Balázs Ábel és fe­lesége, Fenyődi Mária a gon­dozója ,.a papának”, Fenyő­di Józsi bácsinak.. Melegen duruzsolt a csempekályha a takaros konyhában, ahol körbeüljük az asztalt. Tágra nyílt szemmel hallgatják, mi a szándékunk betértünkkel. Köszönteni jöttünk Józsi bá­csit. Huncutságánál csak az életkora hatalmasabb. Száz­éves lesz márciusban, éltes­se az Isten; Aliig gombolt gyapjú szvetterben ül az asztalnál, okuláré az orrán, böngészi az újságokat. A televízió fá­rasztja, állandóan rádiózik; ,,mert az többet füllent” — mormolja, s közben a lánya meséli, hogy ha éjszaka rá­néz a papára, akkor is ott a fülében a hallgató. Csak azért, mert olyan szívesen bosszankodik a híreken. — 1890. március 20-án szü­lettem Temesváron — kezdi a mesélő kedvű öreg, azután árad a szó. a történet szé­pen fűzött mondatokkal, gondosan válogatott szavak­kal. „Estig is eltart majd" — súgja nevetve Manci né­ni. — Kijártam a hat osztályt. Az apám cselédember volt egy báró birtokán Nagyzó- lyomban. Csobányos lettem, a munkások után hordtam az ivóvizet. Meguntam, hát felvágtam lovaspostásnak. — Aztán sor alá mentem, be­hívtak katonának, Debrecen­ben szolgáltam. 1913-ban nősültem, de '14-ben már megkezdtem a háborúságot. Elfogtak. Szibériába kerül- tem ötévi hadifogságba. Elég sok nyelvet megtanultam („Németül, oroszul, fran­ciául. lengyelül, meg még ki tudja, milyen nyelven be­szél az apám” — súgja köz­be Manci néni.), tolmácsos- kodtam a tiszteknek is. Sok­szor kártyáztam velük, mert azt egész életemben szeret­tem. Az egyik orosz eladó­sodott, mondja nekem: „Ad­Józsi bácsi szívesen olvas ... jón kölcsön száz rubelt!” Adok ám, ha segít megszök­ni — mondom neki. Húzta, vontg a szót, de a végén csak belement. Nekiindultam má- sodmagammal hazafelé. Me­gyünk, megyünk, gondolko­zunk a barátommal, tán jobb volna visszafordulni. Több mint,két hónapig mendegél- tünk, négyszer aludtunk háznál. Arrafelé olyanféle „szállított” emberek laktak, mint mi. Nem árultak el bennünket. A farkastól se féltünk, emberre az nem éhes. Az ordas volt az or­vosa, a takarítója annak a vidéknek, ahány dögöt ta­lált, mind megette. Egyszer- csak mégis elfogtak minket. — De sokszor hallottuk már ezeket a történeteket — sóhajt fel Manci néni. — Délutánonként maga mellé ülteti az unokáit, a déduno­káit az apám és azok is er­ről meséltetik. Valaha j:i- pészmester volt itt Bucsán, az egész falu népe megfor­dult a műhelyében. — Jó dolgom volt nekem — emlékezik Józsi bácsi. — Elláttak munkával, enni tudtam adni a családomnak. Mi kell más? Két hold föl­det kaptam, kettőt vettem hozzá. Felneveltük a csalá­dot, a legtöbben itt élnek. A feleségem hirtelen halt meg, 82 évesen 1974-ben. Köszönöm a kérdést, én nem érzem magam rosszul. Csak most, hogy eltört a comb­csontom, helyhez vagyok kötve. Mancj néni is megerősíti, hogy nincs sok baj az édes­apjával. Még számolunk egy kicsit: „Bizony, kevés a nyugdíj” — mondja a néni —, nekem nem is jár. Jó lenne valami szülőgondozá­si díj. vagy segély. Nemigen tudnánk megélni, ha a Svájcban élő öcsém nem tá­mogatná az apámat. Ábel bácsival még politi­zálunk egy sort, megtudom, hogy ő is 80 év körüli, s rám szól az asztal mellől Józsi bácsi: ,,Hangosabban tessék az öreggel beszélni, mert nagyszót hall!” Elneveti magát a konyhá­ban mindenki, mert, hogy Józsi dédapa sem füleli már egykönnyen a légy zümmö­gését. A jókedve, humora reméljük, még sokáig élteti, hiszen ő most Bucsa leg­idősebb polgára. Bede Zsóka Amennyiben a magyarok elsietik majd az autók ex~' portját és túlságosan eről­tetik a helyi alkatrész-be­szállítást, úgy kudarcot val­lanak — figyelmeztetett Su­zuki Osamu, a japán kis­kocsigyártó cég elnök-tulaj­donosa, az egyik közelmúlt­ban adott japán interjújá­ban. Az egyelőre távolinak tűnő veszélyre már ma úgy tekint a legnagyobb japán— kelet-európai járműipari együttműködés atyja, mint­ha küszöbön állna a kocsik értékesítése. A távol-keleti óvatos előkészítéshez és ter­vezéshez azonban ez szerve­sen hozzátartozik, és egyben a siker titkának egyik leg­fontosabb nyitja. Suzuki úr a Nihon Keizai Simbunnak nyilatkozva ki­fejtette, hogy a magyaror­szági Suzuki-pcogram sike­rét lépésről lépésre kell megalapozni. Amennyiben az alkatrészek nagy részét kezdetben Japánból szerzik majd be, úgy a kocsik mi­nősége magas színvonalú lesz, és az előállítási költ­séget viszonylag alacsony szinten tudják tartani. Azonban, ha Magyarország a devizahelyzet miatt sok helyi alkatrészt akar fel­használni, az a minőség ro~ vására megy és nem tudják majd exportálni az autókat, így a fizetőeszköz-hiácsak nőni fog. Tehát Magyaror­szágon kezdetben a köny- nyebben előállítható váz- szerkezeti elemek gyártását kellene meghonosítani, és csak fokozatosan növelni a helyi beszállításokat — mondotta. Suzuki úr azonban biza­kodó. Nem szabad egy ka­lap alá venni a kelet-euró­pai országokat, amelyek kö­zül szerinte Magyarország megy majd át legkorábban a piacgazdaságba. A Suzuki- együttműködés részleteinek a kidolgozása során a két társadalmi rendszer különb­ségei. az átmeneti magyar- országi állapotokból szárma­zó tévelygések a felszínre kerülnek majd, azonban ezek a problémák a további tárgyalások és a kölcsönös megértés alapján megoldha­tók lesznek — vélekedett. Mindez nem jelenti azt, hogy nem nagy a kockázat. Japánban is minden új nagy kockázattal jár — mondotta, hangsúlyozva, hogy a vegyes vállalat ve­zetésében a maximális óva­tosságra törekednek majd. „A politikai rendszer esetle­ges összeomlását természete­sen nem tudjuk megakadá­lyozni, ennek ellenére a ja­pán kormány is arra törek­szik, hogy a COCOM-rendel- kezések könnyítésével és ke­reskedelmi garanciával elő­segítse a japán iparvállala­tok előrenyomulását, a hosz- szú távú gazdasági támoga­tás céljából” — idézi Suzu­kit a japán lap. Az elnök azt is hangsúlyozta, hogy a Suzuki-projekthez a magyar féltői megkapta a hozzájá­rulást ahhoz, hogy az egész járműipar együttműködési program felügyeletét ellássa. A japán cég ennek szel­lemében arra számít, hogy a japán—magyar együttmű­ködéshez alkalmazni tudja majd teljes gyártási és fel­ügyeleti rendszerét, beleért­ve az érték- és alapár-fel­ügyeletet, a termelékenység ellenőrzését, a minőségellen­őrzési köröket. Előrelátha­tóan mindent nem -tudnak majd úgy alkalmazni, mint Japánban. A vegyes vállalat a leg­felsőbb posztokra magyar vezetőket alkalmaz majd. Maga Suzuki úr is tisztség- viselőként vesz részt a terv megvalósításában. A japán autógyártó cég tulajdonos- elnöke japán mintára akarja kialakítani az értékesítési szervezetet is, szakítva a je­lenlegi állami kereskedelmi gépkocsi-értékesítési gya­korlattal. Autószalonok, bemutató- termek építését éppúgy ter­vezi, mint árusító ügynökök toborzását és kiképzését, mi­re a termelés beindul. ...a rendőr óvakodik az „ütközéstől” Drámaian alakult az el­múlt esztendőben megyénk baleseti statisztikája: az 1987 —88-as kismérvű emelkedés után tavaly 25,8 százalékkal nőtt Békés megye útjain a személyi sérüléses balesetek száma, ami egyben azt is jelzi, hogy az 1030 baleset­tel az utóbbi negyedszázad legtragikusabb évét zártuk — kezdte Balta János rend­őr alezredes, a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi és közleke­dési osztályának vezetője. — Döbbenetes ... — Igen, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy megyénk közúti gépjárműparkja megközelí­tően — 110 ezer 442-ről 124 ezer 305-re — sem nőtt ilyen arányban, de mindez elmondható a járművek fu­tott kilométer-teljeíítményé- re is. — Nézzük a szigorú és kö­nyörtelen tényeket. — A halálos balesetek szá­ma 58-ról 99-re emelkedett, vagyis több mint 70 száza­lékkal magasabb, mint egy esztendővel korábban. A sú­lyos sérülések száma 426-ra, vagy 16 százalékkal nőtt. A könnyű sérüléses balesetek növekedése 28 százalékos, összességében 505. A balesetet okozó szemé­lyek közül mind nagyság­rendjében, mind részarányá- bán tovább nőtt a személy­gépkocsi-vezetők, segédmo­tor-kerékpárosok, a ke­rékpárosok és a motor- kerékpárosok által oko­zott balesetek száma. A töb­bi kategóriában stagnálás, illetve kismérvű csökkenés tapasztalható. Sajnos ugrás­szerűen, csaknem százzal nőtt a lakott területeken be­lüli és az útkereszteződések­ben bekövetkezett balesetek száma. Ez utóbbinál a tra­gédiák több mint 90 száza­léka jelzőtáblával védett út­kereszteződésben történt. S még egy statisztikai adat: a balesetek kétharmadát pén­teken és szombaton, zömmel a 17 és 18 órai csúcsforgal­mi időszakban regisztrálták. — Az elmúlt évi balese­tek elemzése során milyen okokat tártak fel? — A balesetekhez vezető okok közül a korábbi évek­hez képest csökkent az elő­zési szabályok meg nem tar­tása, viszont tovább emelke­dett a sebesség nem megfe­lelő megválasztása, az el­sőbbségi jog meg nem adá­sa. Figyelmeztető adat: két­szeresére, vagyis húszra emelkedett a vezetés köz­beni elalvásos balesetek szá­ma. S még egy lényeges mo­mentum: a Békés megyei főúthálózaton az átlagostól, de a többi főúttól is eltérő jelentős külföldi, főként szovjet forgalomnövekedés volt, s ennek zöme a 47-es főúton, a baleseti statiszti­kához jelentősen hozzájá­rult. — Az utóbbi hónapokban mintha kevesebb lenne az ellenőrzés, és mintha eltűn­tek volna az utakról a rend­őrök ... Talán ez is hozzá­járult a megyei baleseti sta­tisztika kedvezőtlen alakulá­sához. — A közterületi szolgála­tot ellátó állományunk ta­valyi munkájával kapcso­latban megállapítható: az éles társadalmi kritika, a felerősödött rendőrellenesség nem maradt hatástalanul. Személyi állományunk egy része a kezdeti sokkhatás után elbizonytalanodott. Az intézkedések közben tapasz­talt állampolgári agresszivi­tás, szabadosság, a katonai ügyészi és fegyelmi eljárá­sok fokozódó nyilvánossága miatt az intézkedési aktivi­tás jelentősen csökkent. Az is tény, hogy a korábbiak­hoz képest bátortalanná és határozatlanná váltak rend­őreink. Később, különösen a kiemelt szabálysértések ese­tében vált felismerhetővé, hogy a végrehajtó állomány egyre inkább tartózkodik az .„ütközésektől”. Ezt saj­nos nem csak mi, rendőrök vettük észre... A rendőri elbizonytalanodás megszün­tetésére több intézkedést tet­tünk. Ezek hatásaként az in­tézkedési kulturáltság és a fegyelmi helyzetben értünk el javulást, az aktivitást vi­szont nem tudtuk kellő szintre emelni. — Amit elmondott, nem éppen szívderítő, s hosszabb távon beláthatatlan követ­kezményekkel járhat. — A bűnözés és a közle­kedési balesetek növekedé­se, valamint az ezzel kap­csolatos és párhuzamos rendőri intézkedési aktivitás csökkenése valóban igen ve­szélyes helyzetet idézhet elő, melynek ma még beláthatat­lan következményei lehet­nek. Ezt az ellentmondásos helyzetet senki sem fogad­hatja el, így mi sem. Tud­juk és tapasztaljuk: lakos­ságunk nem törvénysértő in­tézkedéseket akar, hanem határozottabb fellépést, az eddigieknél eredményesebb rendőri munkát a jog és a rend védelmében, a bűncse­lekmények és a közlekedési balesetek megelőzésében, fel­derítésében. Ehhez viszont a korábbi, de elvesztett maga- biztosságra, határozottabb, energikusabb fellépésre van szükség, elsősorban a köz­területi szolgálatot ellátó közrendvédelmi és a közle­kedési állomány részéről. Az utóbbi időben megyénk lakossága mind jobban igényli, egyrészt a közleke­dést ellenőrző munkánk kul­turáltabb és színvonalasabb végzését, másrészt a szabályt szegő közlekedőkkel szembe­ni szigorúbb fellépést várja el tőlünk. — Ebben a helyzetben mi lehet a visszatartó erő? — Megítélésünk szerint kellő visszatartás nem az ál­talános, hanem a jelenlegi­nél is még differenciáltabb szigortól várható el. Ez pe­dig azt jelenti, hogy korlá­tozott erőforrásainkat azok­ra a helyekre és azokra a kiemelt szabálysértésekre összpontosítjuk, amelyek fő baleseti okként szerepelnek. Ilyen: az ittas gépjárműve­zetés, az engedély nélküli vezetés, az üzemképtelen kormány, vagy fékberende­zésű járművel való közleke­dés, a jobb oldali közleke­dés szabályainak durva meg­szegése, a megengedett se­besség jelentős vagy huza­mosabb túllépése, a fény­szóró tompításának elmu­lasztása, a közúti közleke­dés általános rendjének megzavarása. Mindez nem jelenti azt, hogy a többi szabálysértés miatt rendőreink nem intéz­kednek, hiszen, mint azt ko­rábban is vallottam, a meg­előző munka hatékonyságát növelő feltételnek tartjuk, hogy a lehetőségeinkhez ké­pest biztosítsuk a büntetés elkerülhetetlenségének mi­nél szélesebb körű érvénye­sülését, ezzel egy időben az elkövetett jogsértések té­nyének egyértelmű bizonyí-' tását — mondotta befejezé­sül Balta János rendőr al­ezredes. Szekeres András A gépjárművek, személygépkocsik darabszámának Gépjárművek és a közúti balesetek alakulása Békés megyében (ezer db)

Next

/
Thumbnails
Contents