Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
Nemzetlatolgatás századunk utolsó évtizedének nyitányán VcÖRÖSTÁJ---------------------------------------------EXKLUZÍV------------------------------------------------------------------1-9-°-.január 13-’szombat------0 „ Se Nyugat, se Kelet ne rántson magával” Beszélgetés Szűrös Mátyással, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökével „Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad, demokratikus Magyarország megteremtésében a Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és a Tildy Zoltán nevével összekapcsolódó előző Magyar Köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő, különösen az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás történelmi tanulságaitól is indíttatva megalkottuk az új köztársaság törvényes alapjait. Üjabb történelmi szakasz nyitánya ez államunk demokratikus átalakításának útján ... Eltökélt szándékunk, hogy népünk akarata szerint, amit nemsokára szabad demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigmegyünk megkezdett utunkon... A világ haladó és demokratikus vonulatának részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, meggyorsítani hazánk felzárkózását a fejlett országok sorába... Folytatjuk a nyitás külpolitikáját; aktív résztvevői kívánunk lenni a nemzetközi cserének és együttműködésnek a gazdaságban és a tudományban, a kultúrában és az emberi jogok érvényesítésében ... A hazához, a haladáshoz, a nemzeti összefogáshoz és a demokráciához, a humanizmushoz fűződő gondolatok jegyében mindenkit következetes cselekvésre, kitartó munkára hívok fel az ország jobb jövője érdekében. Csak közös erővel emelhetjük ki az országot a mélyre süllyedésből és teremthetjük meg a szabadság, a demokrácia és a jólét anyagi-szellemi feltételeit. Megérdemelné már a nép, hogy végre jókedv és bőség legyen a Duna-Tisza táján. Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság és boldogabb elődeinél!” (Elhangzott 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján, az Országház erkélyén.) Magyarország negyedik köztársaságának eLső hónapjai után, az 1990-es esztendő küszöbén nemzetlatolgató beszélgetésre kértük Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnököt, aki — legújabb hivatásának tapasztalatait mérlegre téve — belpolitikai értékeink, hibáink, lehetőségeink és a világpolitikában várható fejlemények tükrében igyekszik prognózist adni századunk utolsó évtizedének nyitányára. Ezen túl, a beszélgetésből megismerhetjük Szűrös Mátyásit, mint elnököt, diplomatát, politikust és embert... A negyedik köztársaság esélyei — Nemzetünk történelemkönyvében az 1989-es esztendőt mindenképpen az évszázadok óta jegyzett jeles dátumok mellé illik elhelyeznünk. Magyarország a szó szoros értelmében újjászületett, s ez esélyt ad a nemzeti jelemelkedéshez. Ugyanakkor sokan — nem véletlenül — mindmáig aggodalommal, kételyekkel latolgatják hazánk jövőjét. Eddigi köztársaságaink ugyanis meglehetősen rövid életűek voltak. Mai világunkban milyen lehetőségei, kilátásai vannak a Magyar Köztársaságnak? — Az elmúlt esztendőben valóban sorsfordító események szemtanúi, sőt szereplői lehettünk. Eltemettük nagy halottatokat; Nagy Imrét és sorstársait, nem sokkal később Kádár Jánost. A demokratizálódási folyamatban egy új fejezet kezdődött a nemzeti kerekasztal létrejöttével. A tárgyalófelek megállapodásai nyomán megszülettek a sarkalatos törvények, amelyek voltaképpen a parlamenti demokrácia törvényes kereteit adják. Talán a legjelentősebb állomás október 23-a, a köztársaság kikiáltása volt. Ez a dátum egyébként több vonatkozásban is jelentős; remélhetőleg rövidesen munkaszüneti nappá válik és a köztársaság, egyben a szabadság ünnepe lesz. A megkezdett folyamat természetesen átível 1990-be. A Parlament döntése értelmében a képviselőválasztások korábban lesznek, előreláthatóan március 25-én. S ezzel eljutunk oda, hogy a parlamenti demokrácia politikai mechanizmusa is kialakul, amit nyilvánvalóan a későbbiekben tartalommal kell kitölteni. Nem hagyhatom ki: a közeljövő meghatározó eseménye lesz a köztársaságielnök-választás. Jövőnket mérlegelve, úgy gondolom, köztársaságunknak ma nagyobb az esélye, mint elődeinek. Közép-Kelet- Európában általánossá váltak a demokratizálódási törekvések, egyértelműen megváltoztak az erőviszonyok a reformpolitika javára a Varsói Szerződés országaiban, így mindenképpen tartósnak tekinthetjük ezt a kibontakozást. Más kérdés, hogy van egy nagyon gyenge pontunk. Mint mondtam, létrejött a parlamenti demokrácia politikai mechanizmusa, intézményrendszere, ám eddig még nem tudtuk kialakítani hozzá az igazán fejlődő gazdasági hátteret. Ebből a szempontból feltétlenül sokat jelent a Parlament legutóbbi néhány döntése; a gazdasági program és a költségvetés megszavazása. Ily módon megteremtettük a nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatásának alapját. Szilárd demokráciát nehéz kívülről megingatni — Belpolitikánkban tehát bizakodhatunk, mint ahogy erőt adhatnak a külföldi változások is. Bár a nemzetközi helyzetértékelés, mint tudjuk, sohasem egyszerű. Mennyire kiszámíthatók a külpolitikai folyamatok? — A kedvező fordulat ellenére is meglehetősen bonyolult világ vesz körül bennünket; Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában — és most már idesorolhatjuk Romániát is — a váltás a kezdeti stádiumban van. Hasonlóan nehéz elemezni a szovjetunióbeli állapotokat is. — Számolhatunk-e még azzal, hogy a közép-kelet- európai reformfolyamatok esetleg a visszájára fordulT nak, nehezítvén a magyar fejlődést? Ezenkívül mindenképpen érdemes latolgatni a szovjetunióbeli viszonyokat, s azt, milyen következménnyel jár, ha megbukik a gorbacsovi politika. — A szocialista államokban lezajlott fordulat alapvetően igazolja a mi törekvéseinket, s ez megnyugtató. Másrészt ezek a folyamatok objektívek. Az eddigi modell nem volt képes racionális gazdaság és demokrácia felépítésére. Azt is látnunk kell, hogy Magyar- ország, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK számára szinte „eleve elrendelt” a demokrácia, az európaiság, az idegen elemektől való megszabadulás. A szovjetunióbeli fejleményeket értékelve úgy vélem, Gorbacsov politikája szilárdabb, mint azt sokan gondolják. Ez egy külön világ. Ettől függetlenül, úgy kellene irányítani belső dolgainkat, hogy adott esetben se a Nyugat, se a Kelet ne rántson magával, oneg tudjunk állni a saját lábunkon. Szilárd belső demokrácia, prosperáló gazdaság esetén nehéz az országot kívülről megingatni. Az elnök személyét nem szabad pártharcoknak kitenni — Idehaza számtalan formában és helyen napvilágot látott már a stabilizáció, a megtisztulás óhaja. Ma igencsak szükség van a köztársasági elnök sokat emlegetett kiegyensúlyozó szerepére. Politikai-hatalmi láncfüzérünkben most melyik a leggyengébb láncszem? — Említettem már társadalmunk úgynevezett „második vonulatát”, a gazdaságot. Az eljövendő hónapok meglehetősen nehéz feladata lesz a vegyes tulajdonú, versenyképes piacgazdaság kiépítése. Politikai életünkben rendkívül fontos a hatalmi ágák közötti egyensúly-ellensúly kialakítása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valóban szabad, demokratikus választásokat tartsunk tavasszal, és létrehozzunk egy működőképes törvényhozói hatalmat, amelyhez párosul egy végrehajtó szervezet. A független bíróság félig már kialakult, január 1-jétől megkezdte munkáját az Alkotmányjogi Bíróság. Ugyancsak fontos szerepet töltenek be ősszel a helyhatósági választások, s a nyomukban létrejövő ön- kormányzati rendszer. Végül, de nem utolsósorban említem a köztársasági elnöki intézmény szerepét. — Ez utóbbi méltóságnál maradva, a népszavazás eredménye ugyancsak felborította az eredeti menetrendet. Hiszen ön annak idején ideiglenesen búcsúzott a házelnöki széktől s most már világos, még az Ország- gyűlés feloszlása után is a jelenlegi tisztségében marad. — Valóban, a korábbi elképzelésekhez képest egy kis kitérőt teszünk,, ugyanis a képviselőválasztások előtt nem választunk köztársasági elnököt. Szerintem egyébként jó lenne eldöntenünk azt egységesen, hogy közvetlenül válasszunk köztársasági elnököt. Miért? Az elnök személyét nem szabad pártharcoknak kitenni. Ha a Parlament döntésére bízzuk, a frakciók nem biztos, hogy azt a jelöltet támogatják, akit az ország elfogad, illetve, aki a leginkább alkalmas e posztra. A másik: a köztársasági elnökről szóló törvényben a hatásköröket megállapító szabályok a közepesen erősnél gyengébbre sikerültek. A köztársasági elnök legitimációját pedig erősítené, ha közvetlenül a nép választaná. Végül, tulajdonképpen nincs jogi akadálya — politikai annál inkább —, hogy még ez a Parlament módosítsa az alkotmányt. Persze, nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy az SZDSZ álláspontja szerint az új összetételű Országgyűlés szavazza meg a módosítást. Az sem mellékes, hogy a jelenlegi Parlament már kimondta a feloszlatását, politikai képessége tehát tovább csökkent. Mégis, a stabilitást és a folyamat tervszerűségét jobban biztosítaná, ha még a mostani Országgyűlés módosítana. így a képviselőválasztások után akár egy hónappal lehetne köztársasági elnököt választani, méghozzá közvetlenül. — ön jól ismeri parlamenti képviselőinket, hiszen tavaly márciustól októberig elnökként szolgálhatott a Tisztelt Házban. Az sem titok, hogy * honatyákat elég sok támadás -érte, főleg kívülről, de belülről is. Végül is, hogyan értékelhetünk, képviselőink emelt fővel hagyhatják el a Parlament épületét márciusban? — A különféle kritikák részben megalapozottak voltak, hiszen szembe kell néznünk a valósággal. Persze, sok alaptalan vád is érte az Országgyűlést, ám ne feledjük: törvényhozó testületünk képes volt a történelmi feladatát teljesíteni a sarkalatos törvények elfogadásával, lényegében egy új alkotmány kialakításával, a köztársaság kikiáltásával. Az az Országgyűlés, amelyet 1985-ben, sok tekintetben demokratikusan ' választottak, a köztudottan nem profi és nem függetlenített képviselők lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet nélkül fejezhetik be történelmi küldetésüket. „Amikor valakivel másodszor találkozom, nem kell mindent elölről kezdeni” — Nem sokkal köztársasági elnökké választása után önt bizonyos politikai körökben azzal vádolták, hogy túl komolyan vette a hivatását... — Magam úgy vagyok ezzel, ha már csinálom, akkor csak komolyan lehet, természetesen az alkotmány adta kereteken béliül, sőt, azt hiszem, nem is élek minden lehetőséggel. A köztársaság kikiáltása nagyon fontos lépés volt, utána néhány újszerű intézkedést tettem, de a törvényes előírásoktól nem tértem el. Az államfői teendőket igyekeztem folyamatosan és következetesen végezni, így kezdeményeztem a részleges amnesztiát, a kitüntetési rendszer átalakítását. Ez utóbbi nem egy meghatározó kérdésnek tűnik, de ha belegondolunk, nem is egyszerű. Igyekeztem azon munkálkodni, hogy az ünnepek dolgában legyen világosság. Aztán egyéneket részesítettünk kegyelemben, ezenkívül a külpolitikában voltak tennivalóim. — ön korábban a magyar diplomáciában töltött hosszú éveket. Ez a hivatás bizonyos szempontból közel áll a mostani munkájához. — Feltétlenül. Először is, a politikában nagyon jó idegekre, türelemre van szükség. Ez persze önfegyelmet is igényel, amit volt alkalmam és időm megtanulni a diplomáciában. Nem szabad kapkodni, érzelmek alapján dönteni, hanem higgadtan és körültekintően kell gondolkodni és cselekedni. Főleg a nemzetközi politikában érzem a különféle tárgyalások vezetésében szerzett tapasztalatokat, óriási előny a nyelvtudás, és persze sorolhatnám még tovább a különféle diplomáciai fogásokat. Talán nem szerénytelenség, de Európában szinte nincs is olyan államfő, akivel ne találkoztam volna. Legutóbb itt volt Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter, nemsokára vendégünk lesz Mitterrand úr, de említhetem a ciprusi elnököt, az osztrák vezetőt, a KGST-országok, Skandinávia vezetőit, vagy Felipe Gonzalest, akivel háromszor találkoztam már, mind-mind személyes ismerőseim. Mindez önmagában véve nagy előny és gazdag tapasztalat. Hiszen mondanom sem kell, amikor valakivel már másodszor találkozom, nem kell mindent elölről kezdeni. — Magyarországot a nagyvilágban képviselni, ma mennyire hálás — vagy inkább. nehéz — feladat? — Szinte az egész földkerekségen egyöntetű a vélemény arról, hogy Magyarország reformpolitikájával úttörő szerepet vállalt a szocialista közösségben. Kohl kancellár nagyon érzékletesen fogalmazott, amikor azt mondta: ha Magyarországon kudarcot vallanának a reformtörekvések, óriási nehézségeket okoznának ezzel akár Csehszlovákiában, akár az NDK-ban, nem beszélve a Szovjetunióról. Azt is tudják, ha mi nem számoltuk volna fel a vasfüggönyt, akkor nem omlott volna le olyan hamar a berlini fal. — Választások előtt állunk. Feltehetően sokan megmérettetik magukat a képviselőválasztásokon, de bizonyosan többen ringbe szállnak a köztársasági elnöki tisztségért. Hallhatnánk valamit a személyes terveiről? — Korábbi választókerületem, Püspökladány polgárai már megkértek, induljak a képviselőválasztásokon, amit szívesen fogadtam és vállalom is. Ami a köztársasági elnökséget illeti: sok függ az alkotmánymódosítástól. Engem lakossági kezdeményezés alapján jelöltek, viszont éppen az átmeneti állapot miatt erről nem időszerű beszélni. Annyi bizonyos, hogy amit most végzek, lélekben, szellemiben és gyakorlatban is előképzést ad, s felmérhetem, mit lehet tenni ezen a poszton a nemzetért. Őszintén szólva; nem idegen tőlem a gondolat, bár mondom, korai erről szólni. Mindenesetre most azon fáradozom, hogy amivel megbíztak, végigcsináljam. — Ha egy esztendő múlva alkalmunk nyílna beszélgetni, ön szíve szerint hogyan összegezné ezt a jó reményekkel egyáltalán nem kecsegtető 1990-es évet? — Legszívesebben arról számolnék be, hogy a parlamenti választások után stabil kormányzás alakult ki, gazdaságunk nem omlott össze, sőt, néhány eredmény a válságból való kijutást hozza majd. örömmel mondanám el. hogy egy újonnan alkotott törvény után bemutatkozott és működik az önkormányzati rendszer. S végül elmondhatnám, hogy a következő esztendőkben a belpolitikában békés és stabil időszak következik, ami szilárd alapot adhat a nemzet felemelkedéséhez. — Köszönöm a beszélgetést. László Erzsébet Fotó: Gál Edit
