Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-10 / 8. szám

o

1990, január 10., szerda

■KHilUMiW

Megnyílt a KGST 45. ülésszaka

Kedden délelőtt Szófiában megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszaka.

A tanácskozást megnyitva Georgi Atanaszov bolgár miniszterelnök egyebek között rámutatott, hogy a KGST fontos szerepet játszott a benne részt vevő országok előrehaladásában, az ntóbbi időben azonban nyilvánvalóvá vált elmaradása a világgazdaság fejlődésétől. Reményét fejezte ki, hogy a mostani ülésszak fordulópontot hoz a szervezet megújulásában, ezt megköveteli sok tagország gyors politikai-gazdasági reformfolyamata, és kedvező feltételeket taréjt hozzá a nemzetközi helyzet.

A napirendnek megfelelően először a 44. ülésszak óta végzett munkát értékelték röviden.

Ezt követően- a delegációvezetők kezdték el kormányaik álláspontjának ismertetését. Az első felszólaló Németh Miklós, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt.

Németh Miklós beszédében üdvözölte azokat a demokratikus változásokat,

amelyek az utóbbi hónapokban a KGST tagországaiban lejátszódtak.

„Ügy értékeljük — mondta —, hogy Kelet-Európa népei egyértelműen kifejezték akaratukat, hogy változásokat alkarnak társadalmaik politikai és gazdasági rendszereiben egyaránt.

Ezek a fokozatosan kibontakozó, s mostanság kiteljesedő forradalmi változások hatással vannak a nemzetközi légkörre, s talán a világ politikai és gazdasági alap- struktúráira is. A nemzetközi politikában bekövetkezett enyhülés, a katonai szembenállás gyengülése e változások nélkül nem jöhetett volna létre.” „Az elmúlt időszak világpolitikai súlyú változásainak erőterében újra kell értelmezni szervezetünk helyzetét, értékelni egész szerepét. Ennek során imost már végképp meg kell szabadulnunk minden ideologikus illúziótól”.

Németh Miklós ezután a magyar gazdaság megújításáról és a politikai felépítményrendszer demokratizálásáról szólt.

„A KGST helyzetét értékelve, mindenekelőtt végre nyíltan ki kell mondanunk, hogy e szervezet Európa politikai megosztottságának, különböző tömbökre szakadásának terméke. Egész fejlődését végigkísérték azok a kísérletek, hogy egy, a külvilágtól független, sajátos fejlődési törvényeknek alávetett és sajátos módszereket alkalmazó gazdasági szférává váljon.”

Németh Miklós részletesen ismertette a következményeket: a deformált szerződéses árrendszert, amely egyaránt elszakadt mind a világpiaci áraktól, mind pedig az egyes tagországok belföldi árrendszerétől.

„Reálisan tehát azzal kell számolnunk, hogy az említett különbségek miatt nem lehet a gazdasági együttműködés korszerűsítését egyszerre valamennyi KGST- tagországra kiterjedően

megoldani, hanem a gyorsabb előrehaladásra kész tagországok az együttműködés továbbfejlesztését kétoldalú kapcsolataik keretében, illetve néhány ország részvételével biztosítják.

összegezve úgy látjuk, hogy ha nem történik meg az együttműködési rendszer gyökeres megújítása', akkor a KGST, mint sokoldalú gazdasági együttműködési szervezet, nem tud megfelelni a kor és az egyes tagországok konkrét szükségletei által diktált követelményeknek, és elveszíti létjogosultságát.”

Végezetül Németh Miklós négy pontból álló javaslatot ismertetett.

A magyar kormány javasolja, hogy

1. a Végrehajtó Bizottság 1990 első félévében egyetlen kérdésre összpontosítsa tevékenységét, nevezetesen az új együttműködési rendszer fő elemeinek kialakítására. Ez azt jelenti, hogy — véleményünk szerint — a témáról a Végrehajtó Bizottságnak kell, esetleg több alkalommal, mélyreható eszmecserét folytatnia;

2. a Végrehajtó Bizottság által adott elvi állásfoglalások alapján a Bogomolov akadémikus vezette Ideiglenes Munkacsoport kibővített és magasabb szintre emelt összetételben párhuzamosan tovább folytassa tevékenységét és folyamatosan dolgozza ki az új együttműködési koncepció konkrét elemeit;

3. az új együttműködési rendszer kidolgozásáig függesszék fel az ágazati komi- ték és bizottságok munkáját, ami viszont a funkcionális jellegű bizottságokat illeti, ezek kapcsolódjanak be az Ideiglenes Munkacsoport munkájába, a szakterületüknek megfelelő részkérdések kimunkálásába;

4. a munkákat úgy kell ütemezni, hogy 1990 őszén meg lehessen tartani a KGST ülésszakát azzal, hogy ezen az értekezleten a kormányfők megfelelő döntéseket hozhassanak a gazdasági együttműködés gyökeres átalakításáról.

Tőkés László nyilatkozata a Magyar Szónak

— Az újvidéki Magyar Szó munkatársa a szilágysági Menyőben felkereste Tőkés Lászlót. A református lelkész nyilatkozatát a lap keddi számában közölte.

Tőkés László elmondta, hogy továbbra is a lelkészi pályán akar maradni, de nem tér ki a helyzet kihívása elől, és vállalja a rábízott feladatokat. Kijelentette, hogy megbízik a jelenlegi bukaresti politikai vezetőkben, de a megyei szintű vezetőkben nem. „A legtöbb helyen nagyon rossz a helyzet” — állapította meg. Mint hangsúlyozta, természetesnek tartja, hogy Erdélyt különböző nemzetiségű lakóinak egymás mellett kell élniük, meg kell találniuk az együttélés lehetőségét. Él benne a remény — tette hozzá —, hogy lehetőség van a megbékélésre.

Tőkés László, a volt nagyváradi református püspököt, Papp Lászlót, olyan főpapnak jellemezte, aki túlteljesítette megbízóinak utasításait, és teljes átéléssel játszotta szerepét. „Ez talán a legrosszabb típus — fűzte hozzá —, sok ember cselekszik parancsra, de ő azonosulni tudott szerepével és túljátszottá”. Emlékeztetett arra, hogy a felbőszült nagyváradi nép rárontott Papp László lakására és részben a református püspöki palotára is, betörte az ajtókat, az ablakokat, összetört mindent, ami csak a keze ügyébe esett.

Tőkés végül kifejtette, hogy a mai Romániában egyik égetően fontos feladatnak tartja a nemzetiségek igazi önkormányzatának biztosítását, s rámutatott, hogy az erdélyi református egyházat újjá kell szervezni.

Kedden, az egyesült államokbeli Cape Canaveralből felbocsátották a Columbia űrrepülőgépet. A kilencvenes évtized első, ember irányította űrmissziója a tervek szerint tíz napig tart.

A Columbia őt űrhajósának

feladata, hogy befogjon és visz- szahozzon egy műholdat, amely másként — fokozatosan csökkenő keringési magassága miatt — hamarosan a Földre zuhanna. Az űrhajósok ezen kívül pályára állítanak egy katonai célú, távközlési műholdat.

NEM ELADÓ LENIN SZOBRA

Robert Napoleona, az Olasz Kommunista Párt tagja, aki egy római kiadóvállalat igazgatója, meg akarta Venni azt a Lenin-szobrot, amelyet nemrég eltávolítottak Krakkó iparnegyedéből. Azt ígérte, hogy a 10 méter magas szobrot megfelelő helyre fogja állítani. A krakkói hatóság azonban nem adott engedélyt a szobor eladására.

SZOVJET HOLDHÓDÍTÓPROGRAM

Az amerikai tudósok egy csoportja számára lehetővé vált, hogy Moszkvában megtekintsék azokat az űrhajókat, amelyek bizonyítják, hogy a Szovjetunió a hatvanas években alaposan felkészült a Hold meghódítására. A vendéglátók elmondták az amerikai kollégáknak, hogy űrhajójuk 1968- ban készen állt a felszállásra, egy évvel azelőtt, mikor az Apollo—11 leszállt a Holdra. A projektumot azonban nem sikerült valóra vál- taniiuk, mert meghibásodott a hajtómű. 1974-ben pedig teljesen elálltak a program valóra váltásától, amikor a világűri állomások építését részesítették előnyben. A moszkvai repülőintézetben kiállított űrhajók két jelentős részletben különböznek az amerikaiaktól: egyszemélyesek (az amerikaiak kétszemélyesek) és egy hajtórakéta helyett kettőre van szükségük. A szovjetek először októberben közölték a Pravdának adott interjúban, hogy volt ilyen programjuk.

FURFANGOS TOLVAJOK

A tolvajlás történetében alighanem új fejezetet nyitott a stockholmi fiatalok egyik bandája. A minap mintegy negyvenen szabályosan megrohamoztak egy sport-üzletet a város központjában. Nekiszaladtak a polcoknak, állványoknak és „fogd, amit érsz!" alapon pillanatok alatt birtokba vettek mindent, amit csak lehetett, majd ugyanolyan gyorsasággal kirohantak az üzletből. Természetesen fizetés nélkül. Mármint, aki tudott, mert a tulaj és az alkalmazottja a nagy tumultusban, ha kissé későn is, de bezárta az ajtókat és hívta a rendőrséget. A rend helyszínre érkező őrei azonban mégis későn jöttek, pedig percek alatt ott voltak az üzletnél. Bent csak „békés vásárlókat’ találtak, akik nyugodtan válogattak a sportruházati áruk között, egyiket-másikat fölpróbálták, majd szépen a helyére akasztották. Vagy a méret nem tetszett vagy a minőség, majd üres kézzel kérték kiengedésüket, mert ugyebár semmit sem lophattak, amíg bent voltak az üzletben. És kik voltak, akik kirohantak? Azt kérdezzék meg tőlük — mondták —, hiszen ők, akik bennmaradtak az üzletben, csak békés vásárlók. A rendőrök keserves kísérletként felírták a vásárlók nevét, de ennél többet nem tehettek. A tettesek ismeretlenek. Csak a kirámolt üzlet, a szomorú tulajdonos és egy új módszer maradt. Kivédésén most gondolkodhatnak a rendőrök.

Szovjet milliomosok

A Szovjetunióban (a hivatalosan nyilvántartott háromszáz milliomoson kívül óvatos becslések (szerint is több mint 15 ezer illegális milliomos él* de : számuk elérheti la 30 ezret is.

A szovjet közvéleményt élénken foglalkoztató témában a kérdés jeles szakértője,' Tatjana Korcsagina nyilatkozott a Komszomolsz- kája Pravdának. A szovjet Állami Tervbizottság mellett működő Gazdasági Kutatóintézet osztályvezetője szerint nincs semmi meglepő a fenti számokban, ha tekintetbe Vesszük, hogy a 30 millió embert foglalkoztató árnyékgazdaság éves forgalma tavaly megközelítette a 100 milliárd rubelt. A (kutató szerint a szovjet föld- alaitti milliomosoknak lényegében nem (kell félniük a törvénytől: mindegyiküknek megvannak ,a saját emberei a gazdasági rendészetnél, a helyi és magasabb hatalmi szerveknél, s szinte kivétel nélkül testőrt is tartanak.

A szovjet illegális milliomosoknak a közgazdásznö véleménye szerint nem kell különösebben tartaniuk a pénzügyi reformtól sem, amelynek keretében la kirívóan magas .pénzletétek elkobzását tervezik. A milliomosok vagyonukat jórészt aranyrudak, műtárgyak és ingatlanok formájában őrzik. Készpénzzel jóformán alig rendelkeznek, ugyanis a titkos ügyletekből származó pénzeket újra befektetik. (Egyebek közt számos szövetkezet alapító tőkéjeként „mossák tisztára” la pénzt — vélekedik a szovjet közgazdász.

Vajdasági magyarok: az önszerveződés jövője

A Jugoszláviában, a Vajdaság autonóm tartományban élő, hivatalos adatok szerint 385 000 lelket számláló magyarságnak eddig nem létezett önálló társadalmi, kul-' turális, művelődési, kollektív érdekvédelmi szervezete. A múlt év végén újvidéki, szabadkai, zentai és adai tekintélyes értelmiségiek egy csoportja elhatározta a vajdasági magyarok demokratikus szövetségének megalapítását.

A szervezet a népfront keretében kíván működni. Ezért 11 tagú kezdeményező bizottsága beadványt juttatott el a népfront tartományi választmányához, hogy engedélyezzék a közösség, mint az állampolgárok egyesülése új formájának létrehozását. A beadványra eddig nem érkezett válasz. Hivatalosan csak annyit közölitek, hogy a kezdeményezést „teljes komolysággal kezelik” és egy hónapon belül a kérvényezőkkel együtt értékelik „létrehozásának társadalmi szükségességét”.

A kezdeményező bizottság beadványát azzal indokolta meg, hogy „a vajdasági magyarok demokratikus közössége Jugoszlávia népei és nemzetiségei egyenjogúsága

érvényesítésének szervezeti és politikai eszköze lesz. Gélja az, hogy elősegítse a nemzeti-nemzetiségi egyenrangúság megvalósítását a Vajdaságban, illetve a Szerb Köztársaságban. Törekvéseit az ország sorsdöntő társadalmi változásai közepette valósítaná meg. Ezek a változások napjainkban minden szocialista országban folyamatban vannak”.

A közösség programtervezete támogatja a Jugoszláviában meghirdetett reformokat, síkraszáll a társadalmi és politikai változásokért, a pártállam jogállammá történő átalakításáért, a tőke-, áru- és munkaerőpiaccal rendelkező piacgazdaságért, a többpártrendszerű parlamenti demokrácia megteremtéséért.

A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy „létre kell hozni a népek és nemzetiségek egyenjogúságának új modelljét, mert az eddigi a pártállam jegyeit viseli és kimerítette belső tartalékait, nem hoz megfelelő eredményeket, a kis létszámú nemzetiségek — így a vajdasági magyarok — soraiban' nem biztosítja a felgyorsult asz- szimiilációs folyamat megállítását. Az új modellre nem azért van szükség, hogy a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság szükségességének alapgondolata megváltozzon, hanem azért, hogy minél következetesebben és teljesebben valóra váljon a jogállam, a piacgazdaság és a politikai pluralizmus feltételei között”.

A kezdeményező bizottság rámutatott, hogy a nemzetiségi politikát meg kell szabadítani az egypárti ideológia béklyóitól, s a nemzetiségi jogokat az emberi jogok sajátos területeként kell kezelni. Ilyen értelemben a nemzetiségi jogok hordozói nemcsak egyének, hanem csoportként, kollektívaként az egész nemzetiség. Ezért szorgalmazta, hogy a nemzetiségi jogokat minél konkrétabban, törvényesen szabályozzák. Az elgondolás szerint a közösség élén tartományi bizottság áll majd,

s községi-városi csoportjai fognak működni.

Ágoston András, az újvidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó igazgatóhelyettese, a kezdeményező bizottság tagja az új szervezet létrehozásának igényét a következőkkel magyarázza:

— Bennem két konkrét és két általános ok merült fel. Az első az, hogy a Szerb Köztársaság új választási törvényének elfogadásakor nem vették teljesen figyelembe azt a javaslatot, amely szerint a választásokon minden szinten biztosítsák a nemzetiségek valódi képviseletét. Azaz, hogy egy-egy nemzetiség soraiból az adott tisztségekre, posztokra több jelöltet is állítsanak, a jelöltek ne nemzeti-nemzetiségi alapon versengjenek egymással. A másik ok az, hogy a rövidesen bevezetendő új szerbiai oktatási törvény nem oldja meg kielégítően a nemzetiségi oktatás kérdését. Ez pedig végsősoron a nemzetiségek asszimilációs folyamatának felgyorsulásához vezet.

Harmadszor: már hosszabb ideje érzem, hogy a Vajdaság tartományi nemzetinemzetiségi egyenjogúsági modell — bár nem vitatom, hogy a tartomány nemzetei- nemzetiségei közötti viszony lényegéiben jó — nem felel meg teljesen a nemzetiségek mostani igényeinek. Erről a

következő adatok is tanúskodnak: a Vajdaságban

1961—1971 között 5 százalékkal csökkent a magyar nemzetiségű lakosok száma. Az asszimilációra utal, hogy a következő évtizedben ’ (1971—1981) számuk 10 százalékkal lett kevesebb. A negyedik ok: a szerb közitársasági képviselőház nem 'fogadta el azt az indítványomat (Ágoston András a szerb parlament tagja), hogy alkossanak külön nemzetiségi törvényt, márpedig szerintem jogállamban erre szükség van.

Vékás János, az Űjvidéki Rádió újságírója így vélekedik:

— Eddig nem volt igazi lehetőség arra, hogy egy nemzetiség kollektív érdeke egy alulról jövő kezdeményezésen keresztül kifejezésre jusson. A javas-olt szervezetnek lehetőségeket kell teremtenie arra, hogy a magyar nemzetiség kollektív érdeke a tehető legdemokratikusabb módon alakuljon Iki, s biztosítania kell a kollektív érdekek védelmét is. Nem tudom, hogyan tudna egy közösség bekapcsolódni a széles társadalmi folyamatokba, »ha nem engedik meg, hogy maga szerveződjön önállóan fogalmazza meg álláspontját. Csak tagságunk nevében fogunk beszélni, nem pedig minden vajdasági magyar

nevében, ahogy ezt korábban egyesek megengedték maguknak. Bár a magyarságtól nem kaptak felhatalmazást, mégis törvényes képviselőinek kiáltották ki magúikat.

Elérkezett demokratikus közösségünk megszervezésének pillanata, hiszen Bogdán Trifunovics, a Szerb Kommunista Szövetség elnöke kijelentette, hogy Szerbiában semmilyen adminisztratív eszközzel sem fogják megakadályozni az állampolgárok új szervezeteinek, társulásainak létrehozását ... Nem teszünk csak kulturális egyesület, hanem olyan szövetség, amely átfogóbban megfogalmazza és kifejezésre juttatja majd a vajdasági magyarság kollektív érdekeit az étet minden területén. „Közösségünk” ugyanakkor sohasem fog politikai párttá átalakulni.

A kezdeményező bizottság tagjainak egyöntetű véleménye, hogy az új szervezet különösen kulturális, oktatási, tudományos, tájékoztatási, művelődési és káderpolitika^ téren fejthet majd ki eredményes munkát. Biztosíthatja, hogy a magyar nemzetiség tagjai demokratikus úton maguk válasszák ki maguk közül a saját képviselőiket, ne pedig felülről, mások kényszerítsék őket rájuk.