Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6., szombat Génsebészek Gödöllőn Ha tíz embert megkérdeznénk a tudomány körül ál­lók közül, hogy véleményük szerint az elkövetkező né­hány évtizedben melyik az a tudományág, amelynek eredményei húzóerővé válhatnak az egész gazdaságban, szinte biztos, hogy legalább nyolcán a biotechnológiát említenék... Ennek Okai között lehet, hogy az utóbbi évek bioló­giai szakirodaimában szem­beötlő a biotechnológiai tár­gyú közlemények nagy szá­ma. Az intenzív kutató­munkával párhuzamosan a tudomány történetében szo­katlanul gyorsan mennek át az eredmények alapkutatási szintről a gyakorlatba. Az államok és a magánvállala­tok világszerte nagy össze­geket fordítanak a konkrét gazdasági célú biotechnoló­giai alap- és alkalmazott kutatások finanszírozására. Szakértők véleménye szerint a biotechnológia és a bioló­giai iparok a 21. században olyan átütő erejű fellendü­lést fognak hozni a tudomá­nyos és gazdasági életben, mint amelyhez hasonlót szá­zadunkban a mikroelektro­nika területén tapasztal­tunk. Még csekély a lemaradás Ez a fejlődés egyúttal ver­senyfutás is: kormányok és nagy világcégek szállnak versenybe az elsőbbségért. Ebben a mezőnyben min­denkinek, így a tőkeszegény Magyarországnak is nagyon meg kell gondolnia, melyik irányba indul. És ami eddig még sohasem volt, bekövet­kezett. A közelmúltban át­adták rendeltetésének Gö­döllőn a Mezőgazdasági Bio­technológiai Kutatóközpon­tot, akkor, amikor a bio­technológia még a legfejlet­tebb országokban sem ju­tott a csúcsra, amikor a fej­lődés lendülete még töret­len, amikor még csak egy­két év (vagy annyi sem) a lemaradásunk a nemzetközi mezőnytől. Ezért igazán ör­vendetes az új intézmény felépítése és a működésre való átgondolt felkészülés. Gyógyszeripar és mezőgazdaság Miért olyan fontos, hogy Magyarország időben kap­csolódjék be a biotechnoló­giai kutatásba? Azért, mert a biotechnológia várható legperspektivikusabb terüle­te a gyógyszeripar és a me­zőgazdaság — és hazánkban mindkettő a viszonylag si­keres ágazatokhoz tartozik (még inkább tartozott). A másik fontos tényező a ki­művelt emberfők száma. El­sősorban a Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának jóvoltából, ebből Magyarországon nincs hiány; néhány, éppen a me­zőgazdasági biotechnológiá­hoz közelálló területen ku­tatóink az élvonalban van­nak. A harmadik tényező az eredmények eljuttatása a gyakorlatba, a technológiai* transzfer; ezen a területen állunk, sajnos, a leggyen­gébben. A döntés még 1984-ben született meg a biotechnoló­giai központ létesítéséről. Kézenfekvő volt, hogy Gö­döllőre esett a választás, hiszen itt működik az Ag­rártudományi Egyetem és jó néhány kutatóintézet, mindezek biztos hátteret ad­nak. Az alapítás szándéka szerint a biotechnológiai központ több célú: egyaránt foglalkozik kutatással, okta­tással és a szakterület tár­cán belüli koordinálásával. Érdekes — és hazánkban példa nélküli — a létesít­mény megvalósítása. Elő­ször megfogalmazták a tu­dományos programot, és eh­hez tervezték meg az épüle­tet. Példaként a legkorsze­rűbb külföldi intézmények szolgáltak: a biotechnológia gyors fejlődése miatt flexi­bilis, gyorsan átalakítható labortereket alakítottak ki. A második feladat a ku­tatógárda megszervezése volt. Az intézmény munká­jának beindításáig 50-60 fia­tal kutatót kellett kiképezni, pontosabban a leendő pro­filnak megfelelően tovább­képezni. A pályázat ered­ményeként felvett fiatal szakembereket 13 hazai és 12 külföldi egyetemen, il­letve kutatóintézetben he­lyezték el, előírva teendői­ket: egy-két éves laborató­riumi munkát, egyetemi elő­adások vizsgaköteles hall­gatását, nyelvtanfolyamot, számítógépes tanfolyamot. Csak ezen előkészítő tevé­kenységek megoldása után kezdődött el az épület ki­vitelezése. Nyugatnémet— osztrák kivitelező nyerte a versenytárgyalást, és a 430. munkanapon — határidőre — megtörtént a kulcsátadás. Érdekesség, hogy a külföldi cég megbízásából magyar vállalat végezte a kivitele­zést — időre, hibátlanul. Három év helyett kettő A kutatóközpont négy in­tézetet foglal magában. A molekuláris genetikai és a biokémiai intézet az alap­kutatáshoz és az oktatáshoz, a növénybiotechnológiai és az állatbiotechnológiai in­tézet a termeléshez létesít kapcsolatot. A molekuláris genetikai intézet tervei kö­zött elsősorban olyan témák szerepelnek, amelyeket „gén­sebészet” címszó alatt fog­lalhatunk össze. A lényeg: valamely élőlény sejtjébe idegen gén beépítése. Az idegen gén valamely új, ed­dig nem létező tulajdonságot visz be az élőlénybe. Az már megoldott probléma például, hogy baktérium- sejttel inzulin hormont ter­meltetnek, amelyet egyéb­ként tudvalévőén az emlő­sök hasnyálmirigyének bizo­nyos sejtjei termelnek; hiá­nyában lép fel a cukorbe­tegség. Ma ez az út drá­gább még, mint az ipari előállítás, de nem zárható ki, hogy később ez lesz az előnyösebb mód. A gödöllői intézet tervei között szere­pel a transzgenikus rizs elő­állítása, amely tulajdonkép­pen a búza gliadin génjével javított rizst jelent, vagy a transzgenikus ponty előállí­tása, amely gyorsabb növe­kedése révén nem három-, hanem kétnyaras korában lesz piacképes. Nem kell ecsetelni, 'hogy ez gazdasá­gilag mit jelentene. És a génsebészet-technikával még nagyon sok hasznos dolog oldható meg a növényter­mesztés és az állattenyész­tés számára: tulajdonképpen csak a fantázia végessége szab határt a lehetőségek­nek. De a többi intézet tervei között is hasonlóan érdekes témák szerepelnek: újszerű fehérjék tervezése, az úgy­nevezett in vitro fertilizáció megoldása, vagyis vágóhídi petefészkekből nyert pete­sejtek megtermékenyítése révén tömeges embriónye­rés, embriók mélyhűtéses konzerválása, új tulajdonsá­gok bejuttatása a jelenlegi kultúrnövényekbe. Ezekről — és ehhez hasonló — kér­désekről remélhetőleg a nem távoli jövőben mint kutatási eredményekről szá­molhatunk be. H. J. A Swissair napszemüveges járata, Zürich: napszemüveget kapott a DC—10-es Swissair re­pülőgép abból az alkalomból, hogy először landol a napfényes Los Angelesben Oj telefon magyar—lengyel együttműködéssel. Radom, Lengyelország: falra szerel­hető, konstrukciójában és küllemében egyaránt új tele­fonkészülék, amelyet a helyi telefongyárban * kezdenek meg gyártani magyar—len­gyel együttműködés kereté­ben HÉTFŐ 9 Dénes KEDD 10 Gedeon SZERDA 11 Brigitta CSÜTÖRTÖK Í2 Miksa PÉNTEK 13 Kálmán, Ede SZOMBAT 14 Hetén VASÁRNAP Teréz 8 9 10 ✓ r* 11 Ősszel nő az erő! Ha valakit mostanáig kételyek gyötörtek volna, meg­könnyebbülhet: eldőlt a vita arról, hogy mikor ajánla­tos a szex. Az Ázsia és Afrika című szovjet lap tibeti szakvélemények alapján feltárta az egészséges nemi élet titkait. Eszerint nyáron kéthetente egyszer, ősszel minden harmadik napon, télen viszont amikor csak lehet, nyugod­tan ajánlható a szex. A bionaptár a Himalája környé­kén szerzett ősi tapasztalatok alapján állt össze: z em­ber életereje ősszel növekszik, hogy aztán télen jusson el a csúcspontra. Tavasszal viszont fokozatosan csökken, s igy érkezik el a nyárhoz, amikor is pang az élet. Figye­lemre méltó az a tibeti megállapítás is, hogy az évsza­kok bioritmus-változásainak megfelelően az ősszel és télen fogant gyerekek életrevalóbbak a többieknél. A ti­beti tapasztalatok korántsem szűkíthetők az évszak­naptárra, elismerik például, hogy a szexuális teljesítő- képesség nem független a táplálkozástól, és nem utolsó­sorban a lelki beállítottságtól. Ami pedig a húzódozást illeti, a lap szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az évszakok nem csak a tibetiekre vonatkoznak, tél min­denütt van, ott is, ahol azt vallják, hogy nincs... Casanova ablakot mos és... Látványos botrány lengi körül'a londoni jobb köröket. A főszereplő: Edward Trotter egykori ablaktisztító. Aki is egy népszerű újság hasábjain közreadta vallomását. Bár kalandjainak társszereplőit nem adta ki. Egyelőre. Elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt kezdett el dolgozni, a legkisebb reklamáció nélkül. Munkája során szerinte légalább öt­száz, a férje által elhanyagolt asszonyt kel­lett kielégítenie. A jól megtermett volt ab­laktisztító azt is bevallotta, hogy több időt töltött a hálószobákban, mint az ablakok­nál. A háziasszonyok munka közben egy ideig csak figyelték, aztán behívták. Volt, aki azonnal a hálószobába invitálta. Dolga vé­geztével megint az ablak külső oldalán fog­lalt állást, de már csinos összeggel a zse­bében. Az ellenállhatatlan Ted szeretői kö­zül senki sem kérdezte a nevét, és ő sem faggatta ilyen kérdésekkel a megrendelőket, nem tudakolta telefonszámukat. A hölgyek végül is csak kevés időre vették igénybe szolgáltatását. Ted úriember volt, titokban szerezte meg kuncsaftjainak nevét és címét. Ha.most úgy döntene, hogy ezeket kiadja, lavinát indítana el. Nem tette, ám oly rész­letesen leírta vallomásaiban a környezetet, hogy számos asszony néz álmatlan éjsza­kák elé. Nem is beszélve a férjekről, akik ott is felismerni vélik az ablaktisztítót, ahol nincsenek is ablakok. A döntő után gyeptéglánként eladják Vb-pályát vegyenek! A labdarúgó-vb nyitánya lezajlott, tudjuk, hogy ki ki­vel játszik és hol. A sors véletlennek nem mondható szeszélye folytán már ismert az utójáték is. Az olasz la­pok ugyanis megírták, hogy az NSZK üzleti ügyben érin­tett képviselői tárgyalásokat kezdtek arról, hogy megve­szik és elszállítják a döntő egyik kézzel fogható relik­viáját, a római stadion gye­pét. A terv szerint a földa­rabolásra rögtön a döntő után, vagyis 1990. július 8­át követően kerülne sor. E szokatlan ajánlat, meglehet, azok számára meglepő, akik elfelejtik, hogy a Nagy Já­tékkal együtt jár az üzlet is. Mi több, meg is előzi. Az ügyben illetékes olasz szer­vezet szóvivője mindeneset­re azt válaszolta a hír kap­csán: „Tény, hogy kaptúnk ilyen ajánlatot, de miért ne kaphattunk volna, hiszen nincs benne semmi rossz. A németek megkerestek ben­nünket, hogy megveszik a pálya füves talaját, feldara­bolják, és emlék gyanánt el­adják. Nekünk egyébként is fel kell újítanunk a pá­lyát.” Az üzletet lebonyolító szervezet 30 százalékot kap­na, 70 százalék pedig ele­gendő arra, hogy új talajt és gyepszőnyeget kapjon a már most is itt-ott megkopott pálya. A kérdés most már csak az lehet, hogy ki vesz majd szuvenírt a diadalittas vagy éppen vereségszagú ró­mai fűből. Ránk, magyarokra, semmi esetre se számítsanak! Új év — új élet? Az új esztendő hajnalán majd’ minden esendő ember megfogadja, hogy mostan­tól jó útra tér. Az újév a fogalmak és újrakezdések időszaka. Felmerül a kérdés, miért kell újrakez­deni, és miért éppen most. Minden, em­bernek vannak hibái, rossz szokásai, nem mindent úgy csinál, ahogy kellene. Jó ré­szük (mondhatjuk úgy is, ,hogy jobbik részük) belátja ezt, és szabadulni szeret­ne a hibáktól; egészségesebben, szebben, jobban szeVetne élni. Ehhez változni, vál­toztatni kell — amit nem könnyű elha­tározni, elkezdeni. Az emberi természet olyan, hogy igényli a kereteket, a biztos viszonyítási pontokat, fogódzókat. Ezek a pontok tér­beliek is lehetnék (erre mondják, hogy valaki „csak a kályhától tud elindulni”, ez persze átvitt értelemben is érvényes). Hasonló „fogódzó” az íróasztal vagy a polc megnyugtató rendje, ha az ember mindig mindent ott talál, ahova tette. A viszonyítási pontok időben is fonto­sak. XJj dolgokat hétfői napon kezd a leg­több ember: kisebb változtatásokat ek$ korra időzít, hétfőn hívja fel az ügyinté­zőt, új módszereket ekkor vezet be. A háztartási költségvetést elsejétől számít­juk, még ha a fizetés más napra esik is. Nagyobb kiadásokat vagy munkálatokat még a magánember is hajlamos negyed­évekre időzíteni. A szeptember elseje igen sok családban fordulópont, az iskolakez­déssel megváltozik a napi időbeosztás (nemcsak az iskolás gyermekeké), a la­zább nyarat a feszesebb, dolgos ősz kö­veti. Üj szokások bevezetése lehet a szü­letésnap, a házassági évforduló is. Mégis, mind közt a legelterjedtebb és leghatá­sosabb „új élet kezdési időszak” az esz­tendőforduló. Nem egyénileg választott időpont, környezetünkben mindenkire vo­natkozik, minden honfitársunkra, sőt, a határokon túl is érvényes sorsfordító dá­tum. (Kivéve persze azokat az embereket, akik nem éreznek magukban hibát, akik nem akarnak megváltozni, vagy pedig ezt csak azért is máskorra időzítik.) A fogadalmak általában valami gyökeres változtatásra irányulnak. Káros szenvedé­lyek abbahagyása, kellemes dolgokról való lemondás, nehéz feladatok vállalása — csupa olyan cselekedet, melyek elhatáro­zásához is, még inkább kivitelezéséhez erős akarat szükséges. Ha az akaraterejét nem érzi az ember elég biztosnak vagy tartósnak, akikor ezt „megtámogathatják” az említett térbeli és időbeli keretek. A változtatáshoz Ikell tehát a kezdeti nekibuzdulás, az első lökés — de ez egé­szen biztos, hogy nem elég. Folytatni kell a hétköznapok hosszú során át erős aka­rattal, szívós kitartással, másképp nem lesz belőle semmi. Nemcsak újévkor, nemcsak elsején és nemcsak hétfőn kell megújulni, hanem minden reggel, az új nap kezdetén, sőt, talán délután a munkából hazatérve újra. A mindennapos újrakezdésekkel maga az ember is kicsit „újabb”, rugalmasabb, fia­talabb marad. Dr. Ignácz Piroska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents