Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
!Vcöröstáj■ EXKLUZÍV 1990. január 27., szombat 'gye mindig jó társad voltam? Tv / 4r gárd§! Yc/ HE u Lásd A mcnyöi harangláb Edit és Mátc ... kérdezte párjától a máig' emlékezetes fi lm jelenetben, útban az Új Világba nagybetegen a fiatalasszony, amikor azt hitte, számára már nincs megérkezés. Lehet-e a hűséget egyszerűbben, gyönyörűbben szavakba önteni? Ez a mondat tolakszik makacsul gondolataimba, úton Menyőre, egy asz- szonyhoz, aki társul szegődött Tőkés Lászlóhoz. Az ötesztendős esküvői képen szép, nyílt tekintetű emberpár áll az oltár előtt. Még nem tudják, hogy a hol- tomiglan-holtodiglan majd fenyegető valóságként nehezedik rájuk. Még nem tudják, hogy a sors azon a bizonyos „rögös úton” nem is olyan soká egy térképen sincs kis faluba dobja őket, s megpróbáltatásaikat a szeretet ereje segít majd elviselni. Útban ebbe a térképen sincs faluba, Szilágymenyő- re, ilyesmin tűnődöm, már ha egy-egy könnyebb útszakaszon fellélegezhetünk. Mert hóvihar, szitáló eső, leszálló köd nehezíti az utunkat. Küszködik a Skoda, csúszik, fáról, megpördül a korcsolyapályává azonosult úttesten. * — A tiszteletesék? Nincsenek a faluban! — tárja szét karjait az apró menyői ház kapujában a fejkendős gazdaasszony. Nem akarunk hinni a fülünknek. Egy ilyen úttal a hátunk mögött, dolgavége- zetlenül fordulhatunk viszsza? — A tiszteletes asszony se? ő hol van? — A szüleinél, Désben ... — Messze innen? — Nincs messze, olyan 150 kilométer ha van ... Menjenek bé oda, a szomszéd megmondja pontosan ... A parókiával szemben emeletes ház. Gazdái adtak szállást a Tőkés családnak. Két fiatalembernek mesél a ház tulajdonosa. Kitűnik, hogy ők is Magyarországról érkeztek. Sőt! Kollégák, az Űj Írástól. Varga Jenő szűcsmester ontja a szót: — Szomorú volt Tőkés László, amikor megérkeztek. Attól tartott, hogy a család talán soha sem lesz már együtt. A három éves kisfiúk, Máté a nagyszülőknél maradt, Désen ... December 24-én kért meg a tiszteletes, hozzuk el a gyermekét Menyőre ... Így egyesült a család, éppen karácsony szentestéjén ... Biztat a szűcs, menjünk Désre, keressük meg a tiszteletes asszonyt, örülni fog. Igen, de még itt a kurátor, akivel beszélni szeretnénk, és az idő rohan, rohan. Már délután van. Hogyan leszünk otthon, Magyarországon sötétedés előtt? Mosolygós, szíves ember Ady Áron, a kurátor: — December 18-án bészól nekem az esperes: Kurátor úr, jön a papjuk! Éppen így mondta. Van nekem egy unokatestvérem Dobán. Pár nappal előbb üzente, hogy Tőkés Lászlót ide hozzák. Honnájt tudta, honnajtsem? Nem tudom ... Vasárnap volt, amikor beállított ide a teherautó. Szecus is, milicis- ta is kísérte őket... Egy ittmaradt őrizni. Azt mondja Tőkés tiszteletes: — Kurátor úr, Menyő nekem a menhely, a mennyország. Hosszú ideje itt érzek boldogságot, ötömet... — Berendeztünk itt a parókián a tiszteleteséknek egy szobát, de nem itt laktak. A szomszéd Vargáék fogadták be őket. Megtévesztés is volt ebben, féltettük a családot és inkább őtt őrizték őket. Látja, Isten megóvta a szolgáját ... * Ki tudja, minket is véd-e az Isten? Az oltalom ránk fér: négy órán át csúsztunk másztunk a jeges úton. Ránk esteledik, mire magunk mögött hagyva a mindössze 130 kilométert, végre feltűnik a román nyelvű városnévtábla: Déj. És most merre? A nem remélt szerencse ezúttal egy fiatalember képében jelenik meg; Kerekes Zsolt, akit találomra szólítunk meg, szülei révén jól ismeri Tőkés Lászlóné szüleit, sőt, segédlelkészként Tőkés László konfirmálta Zsoltot. Edit. Joó Edit. Tudom, a férje után tiszteletes asz- szonynak illenék szólítanom, de nem jön a nyelvemre ez a két szó. ö maga siet a segítségemre és javasolja, szólítsam csak a keresztnevén ... Vonásai keményebbek, mint azon az öt év előtti fotón, de még ma is alig húszegynéhány évesnek tűnik. Áldott állapotában is csinos, ápolt. Hellyel kínál, maga is elhelyezkedik, megigazítja sötétkék bársony, apró virágmintás kismamaruháját. Melegbarna tekintettel néz rám. Várja a kérdéseimet. — ön édesanya. Nem érezte-e szükségét, hogy kisfiával elmeneküljön Temesvárról, ide a szüleihez, amikor nagyon nehéz helyzetben voltak? Hiszen a gyermek testi, lelki épségét is óvni, védeni kellett! — De hiszen a szívem azt diktálta, hogy ott maradjak László közelében — különösen akkor, amikor láttam, hogy súlyosbodik a helyzet, betörik a lakásunkat és mindent megtesznek, hogy tönkretegyenek. Hirtelen feszültté válik az arckifejezése, amikor arról a novemberi betörésről beszél: — Alig fürdettem meg a kis Mátét, amikor zörögtek az ajtónkon. Este fél nyolc körül. Kérdezem ki az? A válasz az volt, hogy: Mihály. Éreztem a hangján, nem magyar a válaszoló. Mondtam is, semmiféle Mihályt nem ismerek és persze nem. nyitottam ajtót. Alig értem a veranda ajtajához, amikor mögöttem betörték az ajtót és még lélegzethez sem jutottam, amikor négyen késsel ránk rontottak. Szerintem szekusok voltak. Dulakodtunk, a vendégek Segítettek nekünk a betolakodókat legyőzni. Szerencse, hogy egy házaspár volt nálunk éppen. Amikor beléptek, azt kiabálták, hogy „adjátök ide a pénzt”! Nyilván megtévesztésül, mert nem számítottak arra, hogy másokat is itt találnak. öt-hat percig tarthatott a dulakodás. Egyikük László homlokához kapott a késsel, és megvágta. Aztán szerencsénkre eltakarodtak... — Ügy tudom, a házat körülfogta a tömeg, amikor önöket elhurcolták Temesvárról. Tétlenül nézték ezt az akciót? — Az utcánkban felsorakozott a rohamrendőrség, hozták a vízágyúkat, kiszorították közelünkből a tömeget. - December 16-án éjjel fél egy volt, amikor lefeküdtünk. Nem tudtam aludni, mintha éreztem volna, hogy mozgalmas lesz még az éjszakánk. Éjjel háromkor ránk törtek. Ma sem tudom, hogyan, hiszen az utcai kapu tölgyfából készült, amit ráadásul keresztvassal eltorlaszoltunk. Amikor meghallottuk a zajt, egy létrán keresztül másztunk fel az emeleten lévő templomba. László magára kapta a palástot. Miután nem találtak a lakásban, betörték a templom ajtaját is és 20-30 rendőr és civil rohant be. Ketten ka- ronragadtaik, Lászlót ütötték, letépték a palástját. Levittek a földszinti irodába, ahol meglepve láttuk a kultuszminisztérium egyik magas rangú, tisztviselőjét. Kényszerítették Lászlót, írja alá a kilakoltatási végzést. Nevetséges volt, ahogy ehhez az aláíráshoz akkor, ott ragaszkodtak. László harca ezzel be is fejeződött. Azt mondta, addig hirdeti az igét, ameddig őt a templomból el nem hurcolják, amíg a szószékről le nem rángatják ... Hát megtörtént! Miután fontosnak tartották a kilakoltatási papír aláírását, tudtam, hogy Menyőbe visznek ... Varga Jenő, aki szállást adott Tőkéséknek — Miért éppen Menyőbe? — Mert már májusban szóba került, amikor a püspök oda helyezte át Lászlót. És amit persze nem foglalt el. Szeptemberben indították a kilakoltatást, ami aztán közismerten húzódott- húzódott... — Tehát megérkeztek Menyőre. Hogyan befolyásolta további sorsukat Ceausescu bukása? — Ha nem történik meg a gyors likvidálásuk, azt hiszem Lászlót kivégzik, én legjobb esetben börtönben végzem. — Mondta-e férjének valaha is, hogy jó lenne, ha hallgatna, hiszen ott volt a kicsi gyermek, és útban a második? — Nem mondhattam. Jól tudtam, mikor feleségül vett, kihez mentem. Öt nem lehet zsarolni, hogy közéleti szereplést ne vállaljon, a közösségért ne áldozza fel a magánéletét, magánérdekeit. Ha őt vállaltam, vállalnom kellett ezt is. Azt viszont mondtam neki, hogy vagy felakasztják, vagy püspök lesz belőle! Hát bejött! Szerencsére az utóbbi... — Vajon mi történt a lakásukkal, mi van Temesváron? — Fogalmam sincs. Bár I-ászló most ott tartózkodik. Ma találkozik az NSZK külügyminiszterével. Remélem, rendben találják a lakást. Mindenesetre én máshová szeretnék költözni, más bútorokat venni. Változzon minden meg körülöttem, mert elborzadok, ha arra gondolok, hogy oda vissza kell mennünk ... * * Este van. Joóék vacsorára tartóztatnak. Mennünk kell. Kevés a benzinünk, haza kell érnünk. Mondják, Kolozsvárott találunk még nyitva benzinkutat... Én félek. Eddig még sohasem sikerült Romániában tankolni. És az út hazáig még legalább 300 kilométer ... Este 10 óra, mire Kolozsvárra érünk. Az út melletti benzinkút zárva. — Lám, éreztem! Aztán az embefek segítségünkre sietnek. Mondják, van nyitva egy kút, olyan három kilométernyire. És láss csodát, benzint is kapunk ... A hírvilágból megtudjuk: Tőkés László a hónap végén Magyarországra érkezik. Igaz is, Edit említette. Elkíséri férjét, hogy megtudja, vajon külföldön is kísérti-e az üldözés érzete? Talán elmúlik a félsz, ködbe vesznek a rossz emlékek... Edit elmosolyodik. Jó jel. Eddig csak a komoly arcát ismertük... De hát a kilenc hónapig tartó életveszélyben kinek van kedve mosolyogni? Kilenc hónapig tartott a közvetlen veszély. Pontosan addig, ameddig egy új élet születik... Béla Vali ....ni'. i na yL ^ Ok. ■* ■'m lfe< F" fF Sí —i ■ AaA uf KpMT 1 r i ti: I f felÄi II ||fc ' M-' igpipiá, 1 *** Az öt évvel ezelőtti esküvő Ebben a szobában „tanyázott” a szekuritáté, hogy Tőkéséket „vigyázza”... — mutatja a kurátor... Fotó: Fazekas Fereno
