Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

1990. január 27-, szombat

o

Hosszú szálak — de ki húzza a rövidebbet?

Megszűnik az AÉV Szeghalmi Leányvállalata

Ki kinek áll útjában Mezőhegyesen?

Munkanélküliekből kft.-tagok?

Bánhatják a filmesek, hogy december 3-án este nem Mezőhegyesen forgattak. Igaz, a forgatókönyvet az élet írta, és a kalandos közúti, üldözést valóságos szereplők élték át, de izgalmakban nein volt hiány. A történet még a meglepő fordulatot sem nélkülözte, ugyanis az esethez „kiszálló” rendőrt felfüggesztették az állásából. Valaki levélben jelentette, hogy nem intézkedett egy ittas gépkocsi- vezetővel szemben.

„Ez az ügy személyes bosszú”

Stephanik Mihály zászlós

— a beosztásából felfüggesztett rendőr — és felesége értetlenül áll a történtek előtt. A zászlósról egyik napról a másikra került le az egyenruha, és most a lakását is csak engedéllyel hagyhatja el.

— A becsületembe gázoltak, de ezt nem hagyom annyiban. Panasszal fogok élni a katonai ügyészségnél, amiért nyilvánosság elé került az ügyem, a lezárása előtt — mondja felháborodottan.

— Ez az ön dolga, de térjünk inkább az ügyre. Én annyit tudok, hogy december 3-án este Mezőhegyesen

— a helyszínen — ketten kérték, hogy intézkedjen egy szerintük részeg gépkocsivezető ellen, de ezt nem tette.

— Nem intézkedtem, mert nem láttam ittasnak a kocsiban ülő Soós Györgyöt. Előzményként tudni kell, hogy éppen szolgálatban tettünk egy kört Hadobás István főtörzsőrmesterrel a városban, amikor az út közepén ketten integettek, kiabáltak félénk. Láttuk azt is, hogy egy autóval elálltak egy másiknak az útját. Amikor kiszálltam, az orvosi ügyelet gépkocsivezetője és ápolónője fogadott azzal, hogy az autóban ülő ember részeg.

— Ennek megállapítására nincs egyszerűbb megoldás, mint elővenni a szondát — vetem közbe.

— Még egyszer mondom, én megnéztem Soós Györgyöt, és mivel nem láttam ittasnak, elengedtem. Tudja, fez az ügy nem más, mint személyes bosszú. Persze, felkötni azért nem fogjuk magunkat, sőt, nagyon bí28 623

M. G. békéscsabai lakos

igazat ad a Büfékesergő című cikk szerzőjének. A Tanácsköztársaság úti büfében saját tapasztalatai szerint is erősen kifogásolható a higiénia, a kiszolgálók megnyilvánulását, vendéglátási gyakorlatát pedig egyenesen felháborítónak tartja. Azok a „kispénzű emberek”, akikre a büfések hivatkoznak — s akiket ő is lát, ha arra jár — naphosszat a pultot támasztják, s erre a dolgozó kiskeresetűek többsége aligha ér rá.

K. P. szarvasi lakos, a helyi tanácsnak azt a döntését nehezményezi, amely egy tollvonással megszüntette a Dózsa György utcai bölcsődét. Korábban azt ígérték a tanács vezetői, hogy meghagyják a bölcsődét, amelyzom abban, hogy az egyenruha még visszakerül rám — morfondírozik a zászlós.

„Nem ittam semmit” — „Tökrészeg volt”

Soós György jelenleg a mezőgazdasági kombinát műszaki-gazdasági tanácsadója. Ö régebbről kezdi a történetet.

— Mivel szembehelyezkedtem a megyei pártbizottság első titkárával, felszólítottak, hogy mondjak le a párttitkári funkciómról. Ezt én nem tettem meg, de 1988. november 12-én mégis az előre kiszemelt személyt, dr. Szabó Istvánt választották meg párttitkárnak. Azóta ellenséges hangulatot szítanak ellenem néhámyan a városban, így a személyes bosz- szút én sem tartom kizártnak.

— Azt mondják, ön most a rendőr feleségének a főnöke.

— Csak munkatársak vagyunk, a családdal közelebbi kapcsolatom nincs.

— Mennyit ivott a kérdéses napon?

— Aznap semmi alkoholt nem fogyasztottam. Azt elismerem, hogy a felezővonalat átléptem, de egy kormánymozdulattal visszatértem az eredeti sávba.

Mitykó József gépkocsivezető és az ügyeletes ápolónő részletesebben szól a közúti kalandról.

— Akkor este körülbelül 80 km/h sebességgel és reflektorral jött a városban velünk szembe egy kocsi — kezdi a sofőr. Szóltam is az asszisztensnek, hogy „ez nekünk jön", hiszen egyre inkább a bal oldalra tartott. Lefékeztem, de így is egy öbölszerű útrészre kellett menekülni, hogy a balesetet megelőzzük. Amikor a szembejövő lelassított, már az ablakon keresztül látszott, hogy részeg. Megfordultunk, és a nyomába eredtünk. Ugyanakkor villogtam az arra járó rendőnkocsinak is. A kacsázó autót megelőztem, és elé álltam. Ekkor a rendőrautóból is kiszállt Stephanik zászlós, és odament Soós György kocsijához.

— Mit mondtak önök a rendőrnek?

— Azt, hogy a gépkocsi- vezető tökrészeg. Erre a rendőr csak annyit szólt: „Na, most mit csináljak velyel igen elégedettek a Szülők. A Kossuth utcai bölcsőde — mely a városban egyetlen lenne — messze esik a megszüntetendő vonzáskörzetétől. s aggódnak a „katonás fegyelméről” szóló hírek miatt is.

Bucsa Jenő, Orosházáról a

kiskereskedők sztrájkja kapcsán azt tette szóvá, hogy indokolatlannak tartaná a kiskereskedők, .vendéglátók pénztárgép használatára kötelezését. Túlzásnak tűnik egy doboz gyufáért, egy korsó sörért kétszer sorbanáll- ni, s nem látja, hogy miből fizetnék a méregdrága gép beszerzésén túl a pénztáros bérét is. Annál is feleslegesebbnek tűnik e megoldás, mivel az adókivetés alapján adózó kereskedőket az adóhatóság fillérre ellenőrizheti. Ha a vevő számlát kért, eddig is megadták. Más kérdés, hogy a bevallással adózók számlaadási kötelezettségét indokoltnak ítéli.

Székely Lajosné Békéscsabáról, a Kazinczy utcából hívott bennünket panaszával. Üröm vegyült a környékbeliek örömébe: e

terület lakásait bekapcsolják a kábeltévé hálózatába, ám már két hete, este hat és hét óra között 15-30 percre mindenféle adás nélkül

le?” Az asszisztensnő mondta, hogy „azt, amit a többivel”. Mindezek ellenére a rendőr nem szondáztatta meg Soóst, hanem elengedte.

— Ezt nem önök jelentették levélben?

— Uram, ha mi valamit akarunk, még akkor este telefonálunk.

„Múg a tintát is sajnálnánk”

A két nap alatt, amit Mezőhegyesen töltöttem, a feljelentéssel. kapcsolatban elhangzott a kisváros egyik doktornőjének és férjének

— akit Soós helyett választottak párttitkámak — a neve. (A tények teljes ismeretében lényeges lenne a rendőr feleségének nyilatkozata is, de ő ezt utóbb telefonon visszavonta.)

Dr. Veszély Judit és dr. Szabó István már várta, hogy mikor keresik az ügyben. Sejtették, hogy a városban ellenük indult hadjárat miatt ebből az esetből sem maradhatnak ki.

— Engem a tanácselnökkel és Soós Györggyel Szemben választott a tagság párttitkárnak — kezdi a férj. — Miután a párttitkári funkcióm megszűnt a kongresszus után, még állatorvosi állásajánlatot sem kaptam a kombinátban, pedig ezt ígérték. A levegő megfagyott körülöttünk.

— A városból mindenesetre nem megyünk el, hacsak fizikailag el nem távolítanak, ki nem raknak minket

— veti közbe a feleség. A rendelőmben tülekednek az emberek, úgy érzem, ők elismerik a munkámat, és megbecsülnek.

— Térjünk most már talán az önök szerepére az ügyben.

— A lényeg, hogy még a tintát is sajnálnánk arra, hogy olyan embereket feljelentsünk, akik ezt feltételezik rólunk. Rendkívül primitívnek tartom ezt az egészet, de talán a mezőhe- gyesi emberek tudják, hogy kik irányítanak a városban mindent. Lehet, hogy személyes bosszúról van szó, de a mi kezünk tiszta. Persze megértem a mezőhegyesie- ket. hogy nem tudták tovább nézni, ami itt folyik. Mi bármikor és bárhol kiállunk, és felelünk a nekünk feltett kérdésekre és a fel- tételezésekre — zárja le a beszélgetést a férj.

Nyemcsok László

maradnak. Szeretnék, ha az ilyen jellegű munkákat gyorsan és a műsorszünetek előzetes tudomásukra hozásával végeznék.

Tárnyik János Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja 63—65-ben lakik. Hétfő reggel óta nincs vizük, mint kiderült, a házban lévő ABC-ben előfordult csőrepedés miatt. Az ABC a saját vízellátását helyreállíttatta, ám a lakások dolgában illetékes IKV cselekvés helyett eddig csak ígérgetett. Három emelet néhány lakásában várják, hogy az a vállalat, amelynek ez kötelessége, végre számukra is „fakasszon” vizet.

Ö. I., a békéscsabai nyugdíjasok nevében panaszolja: a kiskeresetűek által kedvelt sültliba-farhát kilogrammja 25-ről 52 forintra emelkedett. Nem látja okát a nagy árugrásnak. Elkeseredettségét fokozza, hogy volt munkáltatója egy ideje nem biztosítja nyugdíjasainak a termelés során keletkező „pléholdalast”. Megérti, hogy az aktív dolgozóknak is igen fontos az olcsó hús, de a nyugdíjasoknak talán még többet jelentene a a heti két kilogramm ...

K. A. J.

Az ÁÉV Szeghalmi Leányvállalata a gazdaságtalan' tevékenység miatt megszűnik. A 120 alkalmazottból már 32-nek felmondtak. Március végére — így vagy úgy — mindenkinek, rendeződik a sorsa. Hogyan látják jövőjüket az itt dolgozók? Erről érdeklődtünk Szeghalmon, a vállalat telephelyén.

— Ha a vállalat helyén megalákul a kft., akkor maradok. Nyugdíj előtt már hová menjek? — tette föl önmagának is a kérdést Szegedi Ferenc asztalos. Bálint Ernő gépjármű-irányító más elképzelést dédelget magában :

— A kft.-ben nem akarok részt venni. Ha én felveszem az újrakezdési hitelt —mert nincs megtakarított pénzem —, akkor azt nem másnak adom, hanem magam használom fel. Vasesztergályos a szakmám, szeretnék egy gépet vásárolni, és otthon dolgozni.

* * *

— Hogyan jutott erre a sorsra a leányvállalat? — kérdeztük Békéscsabán;, az anyavállalat, a Békés Megyei ÁÉV igazgatójától, Jámbor Ferenctől.

— A szeghalmi leányvállalatunk már a ’88-as esztendőt is minimális, 200 ezer forintos nyereséggel zárta. Tavaly júliusban anyavállalatunk újító programot dolgozott ki. Elemeztük, hogy a leányvállalatnak miből adódnak a gondjai. Kiderült, hogy jelentős az adósságuk. Nem csak inekünk, mármint az anyavállalatnak tartoznak, hanem a szállítóknak, a banknak és az adóhivatalnak is. A térségben nincs fizetőképes építést megrendelő cég, vagy egyén. Hiába fogtak hozzá a szeghalmi szakmunkásképzőhöz, ha a városi tanács fizetési gondokkal küzd. Ezt a vállalatot viszonylag, kis alaptőkével felújítási, karbantartási munkákra hoztuk létre. Ennek ellenére nagyobb beruházásokba is belefogtak, és ezért az anyagi gondok állandósultak. Piackutatási felmérésünk szerint erre az esztendőre még 15 millió forintos munkát sem tudnak vállalni. Tehát egy ekkora szervezetet ilyen körülmények között gazdaságoA Vám- és Pénzügyőrségnél elkészült az elmúlt évben, magánforgalomban behozott személygépkocsik statisztikája. Eszerint ■ 1989- ben 68 ezer autót hoztak be külföldről a magyar állampolgárok. A legnépszerűbb a Ford típus volt. amelyből több mint 12 ezer érkezett, Opelből 10 ezer, Ladából pedig mintegy 6 ezer jött be. A további sorrend:

san működtetni nem lehet. A gazdaságtalan tevékenységet mi sem támogathatjuk.

.— Mi lehet a veszteséges gazdálkodás oka?

„Én valószínűleg otthon fogok dolgozni vasesztergályosként” — hallottuk Bálint Ernő gépjármű-irányítótól

— Decemberben összegeztük a gazdálkodási eredményüket. Most úgy tűnik, hogy közel 10 millió forintos veszteségük lesz. A leányvállalatnak nincs kilátásban olyan megrendelése, amelynek a nyereségéből ezt a jelentős hiányt megszüntethetné. Az anyavállalat 1400 tagja tartósan nem vállalhatja magára a szeghalmiak 10 milliós veszteségének terhét. A veszteséges gazdálkodás és a munkaerő kedvezőtlen összetétele — túlságosan nagy kisegítő személyzet — miatt már a múlt évben fel kellett volna mondani legalább 32 dolgozónak. A kisegítő személyzet és a 20 irodai alkalmazott mellett kevés volt a termelő, a fizikai dolgozó. A tehertételt — a vizsgálat ezt is . igazolja — a vállalat nem képes viselni tovább-. Nálunk vagy más vállalatnál: 50 dolgozónak kínálunk munkát. A szociális szempontból rászorultakat, gyesen levő kismamákat és a katonákat átvesszük.

— Amennyiben tőkével rendelkező magánvállalkozó jelentkezik, nem zárkózunk el attól, hogy Szeghalmon társasági formában működő gazdasági egység alakuljon.

Volkswagen 6500, Fiat 5000, Renault 4000, Mazda 2500.

A 68 ezer autóért a Vám- és Pénzügyőrség összesen 3,4 milliárd forint vámot szabott ki. A gépkocsik közül több, .mint 51 ezer, négy évnél fiatalabb volt. Mintegy 45 ezer autó 1600 köbcenti alatti teljesítményű. Érdekes, hogy a behozott, négy évesnél idősebb gépkocsik

Az már a tárgyalások eredményétől függ, hogy ebben a vállalkozásban milyen mértékben és hogyan vennénk részt.

* * *

Sándor Imre, a leányvállalat igazgatója a megszüntetésről így vélekedik:

— Sokan a" veszteséges gazdálkodás okát a vállalat szakmai összetételében látják. Ezzel nem értek egyet, hiszen ugyanez a szervezet hat éven keresztül nagyon jó nyereséget produkált. A dolgozók hozzáállása sem jelentett gondot, hiszen csodálatos MHSZ-székházat, városi tűzoltólaktanyát, garzonházat építettünk, nem beszélve a szakmunkásképzőről, amit tavaly kezdtünk el.

— Próbáltak a veszteséges termelés ellen valamit tenni?

— Igazgatóként a jefentős hiány miatt természetesen felelősséget érzek. Tavaly már nem sokat tehettünk, csupán annyit, hogy a meglevő munkáinkat becsületesen elvégeztük, az év végi gyökeres változás tudata ellenére. A Békés Megyei ÁÉV tavaly azt kutatta, hogy a jövőben ki akar építtetni a térségben. Már hét éve dolgozom itt, az én véleményemre mégsem adtak. A vállalati tanács ülésén kifejtettem, hogy Szeghalmon és környékén minden évben nem 10-15, hanem 45-50 milliós kereslet jelentkezik. Erre a tényre alapozva a vállalat dolgozói saját pénzükből egy kft.-t szeretnének létrehozni. Ebben a vállalkozásban nem kívánunk egyetlen más céggel sem egyezkedni. A szeghalmi vállalat legyen a szeghalmiaké, ez az elvünk. Az anyavállalattal szeretnénk megegyezni a telephely, az eszközök és az anyagok használatáról, mert a dolgozókat így lehetne egyszerűen átmenteni a kft.-be. Itt egy összetartó, jó kollektíva működött. Csatlakozásra eddig közel 60 dolgozót kértünk, és mindenki felajánlotta a legmagasabb újrakezdési hitel felvételét.

— A város térségében

máshol elhelyezkedni nem tudnak, élni, dolgozni pedig kell valahol... m. 1.

közül 345 autó 2500 köbcenti feletti, ezekért már 70 százalék vámot kellett fizetni.

Az idén eddig beérkezett járművek számáról még nincs tatisztika, de annyi bizonyos, hogy a megszigorított feltételek közepette az- elmúlt évhez képest csak elenyésző számban érkeztek magánforgalomban személyautók.

A leányvállalat dolgozói Körös ladányban — a műszaki átadás után — a Metakémia Ipari Szövetkezet szociális létesítményén az utómunkálatokat végzik. Január 16-án átadták az épület kulcsait. Hogy azután mi lesz velük? Fotó: Oravszki Ferenc

Tavaly 68 ezer autú érkezeit magánforgalomban