Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
1990. január 26.. péntek o Végre döntés a titkosszolgálati ügyben (Folytatás az 1. oldalról.) tos költségvetési hiánnyal szemben a tényleges hiány körülbelül 16-17 milliárd forint lesz. Ez az, amit az év A miniszter vitatkozott Técsy László képviselőnek azzal az állításával, hogy a magyar gazdaság összeomlása elkerülhetetlen. Véleménye szerint ez a gazdaság számos feszültséggel, válságjellel küzd, de a kormány felelősséggel állítja, az ösz- szeomlás elkerülhető. Az idén maximum 10 milliárd forintos hiányról lehet s?ó; a gazdaság valamennyi előirányzata s programja ennek a célnak a megvalósítását szolgálja. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés 188 igenlő szavazattal, 40 ellenvéleménnyel és 61 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló határozattervezetet. Szünet után a képviselők az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat vitájával folytatták a munkát. A törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszte’’ terjesztette elő. Elmondta: a Békés megyeiek végi kedvezményes hiteltörlesztési akció, illetve a negyedik negyedévi kamatátütemezés megszüntetése „visz fel" körülbelül 53-54 milliárd forintra. működőképes piacgazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a tulajdonviszonyok átfogó átalakítása. Lényeges, hogy a gazdaságban növekedjen a magántulajdonon alapuló vállalkozások részaránya. Mind ez ideig hiányzik azonban a nem társasági formában működő magánvállalkozások törvényi szabályozása. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat emellett a vállalkozások nagyságrendjét adminisztratív eszközökkel nem kívánja korlátozni. Nem állapítja meg ezért a foglalkoztatható alkalmazottak számát sem. Ennek következtében szükséges a társasági törvény azon szakaszainak hatályon kívül helyezése, amelyek kizárólag természetes személyekből álló gazdasági társaságoknál előírják az alkalmazotti létszámhatárt, s ezt 500-ban állapítják meg — mondotta befejezésül Kulcsár Kálmán. Még az ebédszünet előtt a plénum visszatért a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatra azzal a szándékkal, hogy végre megszülessék a döntés. Már a csoportvezetők hozzászólásaiból is kitűnt, hogy egyúttal állást foglaltak a belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló bizottság felállításáról is. Erre két változatot terjesztett elő a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság. Az egyik változat szerint ebbe a bizottságba csak a független képviselők csoportjának tagjai, a másik változat szerint valamennyi politikai csoport egy-egy “képviselője kerülne be. A plénum minősített többséggel úgy döntött, hogy ezt az utóbbi változatot táAz elfogadott tárgyalási sorrendnek megfelelően ezt követően a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló törmogatja. Ugyancsak minősített többséggel elfogadta a különleges titkosszolgálati eszközök' és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, ehhez kapcsolódóan Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter felügyeleti jogát. A szünet után az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy időhiány miatt a januári ülésszakon valameny- nyi napirendi pontot nem tudják megtárgyalni. Ezért dönteni kell arról, melyek azok a kérdések, amelyekben mindenképpen határozniuk kell a képviselőknek a januári ülésszakon. A képviselők úgy foglaltak állást, hogy a földtörvény és a családjogi törvény módosítását a mostani ülésszakon megtárgyalják, míg az átalakulási törvény tárgyalására csak februárban kerül sor. vényjavaslatról határoztak a képviselők. A módosított törvénytervezet érteimében: különösen kiemelkedő szellemi alkotások jutalmazásá,- ra Kossuth- vagy Széchenyi- díj adományozható. (Az utóbbi a korábbi Állami Díj helyébe lép.) A két díj minden tekintetben azonos értékű, és külalakjában azonos jelvényekkel társul. A javadalmazás mértéke is mindkét díj esetében azonos. A képviselők nagy többsége öt ellenszavazattal, nyolc tartózkodás mellett elfogadta a módosított törvénytervezetet. Ezt követően rátértek az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. Hozzászólásra azonban senki sem jelentkezett, így a miniszteri expozét a határozathozatal követte. Az értékpapírtörvényt az Ország- gyűlés elfogadta. A következő napirendi pont a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelő- szövetkezetekről szóló 1067. Bz összeomlás elkerülhető Kossuth- és Széchenyi-dij adományozható Hol az a szálka? ... évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosítására tett törvényjavaslat volt. A törvényjavaslat céljairól szólva Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter kiemelte: a módosítások révén a földtulajdonnal bíró szövetkezeti tagok kvázi tulajdonosból valódi tulajdonossá válnának, emellett megnyugtatóan rendeződne a földforgalom szabályozása. A törvény változtatása arra irányul, hogy a tulajdonos, vagy örököse önmaga dönthesse el, mit szándékozik tenni földjével, s ne a szövetkezet önkormányzata, közgyűlése határozza azt meg számára. A jogszabály- tervezet elfogadása esetén a tulajdonosnak joga lesz akár azonnal kilépni a szövetkezetből, kivinni a földjét. Ezzel együtt megszűnnének azok a szabályok, amelyek korábban a földmegváltásra vonatkoztak, hiszen itt már a tényleges tulajdonos döntene, az ár pedig az eladó és a vevő alkujában alakulna ki. E napirendi pont vitájában indulatoktól fűtött szó- .esata alakult ki. Balogh László Békés megyei képviselő, hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy nem szabad a mintegy egymilliós tsz-tagság helyzetét bizonytalanná tenni. Hozzátette: e tsz-tagság köréből sokan nem igénylik vissza földjü- get, csupán nagyobb támogatást várnak a mezőgazda- sági termelőmunka számára. A képviselő csatlakozott azokhoz a korábbi felszólalókhoz, akik a törvénytervezet elfogadását javasolták a miniszter által előterjesztett formájában. Fél hét előtt tíz perccel fejeződött be az Ország- gyűlés januári ülésszakának harmadik munkanapja. Mivel számos képviselő még jelezte felszólalási szándékát, ezért a földtörvény módosítása feletti vitát csütörtökön nem sikerült lezárni. Így az Országgyűlés pénteken ugyanezzel a témával folytatja munkáját. Holnap valószínűleg megszületik a döntés' az eddig függőben maradt kérdésekben, így az állami vagyon védelméről, az Állami Vagyonügynökségről és az egyéni vállalkozásokról szóló törvényjavaslatok ügyében is. A tudósításokat készítette: papp János. Fotó: Gál Edit. PKRLRMENTI MOZAIK mm „Hol a helyem?” — Bocsánat, itt ülök? — kérdezte az előttem ülő képviselőnőt Tamás Gáspár Miklós. — Nem, kérem, egy sorral előrébb tessék szétnézni, valahol a szélén — válaszolta készségesen a hölgy. — Még járatlan vagyok egy kicsit — folytatta az újdonsült képviselő, és tanácstalanul nézett rám, s még mindig nem a saját iratai között keresgélt. Nem is csodálkozik senki a történteken, hiszen az SZDSZ parlamenti tagjának nemigen jut ideje arra, hogy megszokja a helyét, mert sűrűn kiszólítják a sajtó és a televízió munkatársai egy-egy beszélgetésre. Tamás Gáspár Miklós keményen állja az újságírók rohamait, bár, mint mondta: „Jó lenne már egy kis lélegzetvételnyi szünet, hátha az ülésteremben is történik valami...” A Kossuth-dijról A Kossuth- és a Széchenyi-díj erkölcsi és anyagi egyenjogúságának, valamint a Kossuth-díj Széchenyi- díjjal történő felváltásának javaslata heves vitát eredményezett a Tisztelt Házban. Olvasóink számára most három közismert művész mondja el e témáról a véleményét, közöttük kettő maga is birtokosa a Kossuth- díj nak. Bánffy György színművész: — Lényeges kérdésnek tartom a Kossuth-díj mellett a Széchenyi-díj állami rangjának törvényszintű rendezését. Támogatom, hogy tegyünk különbséget a művészeti alkotások és a társadalmi, tudományos élet más területén kifejtett kimagasló teljesítmények elismerése között. Ez természetesen anyagi különbözőséget nem jelent. A Kossuth-díjat a művészeti alkotásban jeleskedők, míg a Széchenyi-díjat a tudományok kiemelkedő egyéniségei kapják. Varga Imre, Kossuth-díjas szobrászművész: — Ügy látom, nem volt haszontalan vitára tűzni a kérdést, de nem értek egyet azokkal, akik a Kossuth-díj tisztára mosásáról beszélitek. Ha úgy gondoljuk, vannaik-e a díjnak méltatlan tulajdonosai, akkor nézzük meg, kik azok, és vegyük vissza tőlük. De a Kossuth-díj megszüntetése hiba lenne, ennek ugyanis hagyománya van. A két magyar történelmi személyiségről elnevezett kitüntetések megférnek majd egymás mellett. A pártállam ideje Varga Imre szobrászművész Kállai Ferenc színművész alatt többen is megérdemelték volna a Kossuth-díjat, és, ha most változtatnánk a nevén, akkor ők a jövőben sem kaphatnák meg, ami politikai hiba lenne. Kállai Ferenc, Kossuth-díjas színművész: — Elégedetten nyugtáztam a két díj odaadásának tartalmi kritériumairól szóló vitát. Korábban is támogattam a Kossuth-díj művészeti jellegének erősítését, ugyanakkor nélkülözhetetlennek tartom a társadalmi élet egyéb területein elért páratlan teljesítmények hasonló szintű állami elismerését. Erre a Széchenyi-díjat alkalmasnak tartom, de erkölcsi súlyát odaítélésének gyakorlata adhatja meg. Kicsi a világ Az Országház VI-os kapujában irataim egyeztetése után két fiatalember állít meg. Az egyikük kis szerkentyűvel végigtapogatja a táskámat, miközben társa a zakóm zsebeit ellenőrzi egy ügyes műszerrel. Felkeltette érdeklődésemet a technika, ezért elkezdtem faggatni őket, és pillanatok alatt nyugtázhattuk: milyen kicsi a világ. Kiderült ugyanis, hogy beszélgető- partnereim — a BM tűzrendészeti alosztályának két tagja — Békés megyeiek. — Milyen út vezetett jelenlegi beosztásukig? — kérdeztem a két biztonsági embertől. — Szinte hasonló a sorsunk — kezdi Seres Zoltán —, én sarkadi vagyak, Békésen végeztem a mezőgazdasági szakközépiskolában, majd a katonaság után rendőrnek jelentkeztem Budapesten. Innentől már gyorsan ment a dolog: a tiszthelyettesi iskola elvégzését követően szigorú kiválasztási szempontok alapján szaktanfolyamra küldtek, ahol tűzszerészi kiképzést kaptunk. — Én, az ipari iskola elvégzése után, szeghalmi gyerek lévén, a helyi Csepel Autógyárban helyezkedtem el hegesztőként — vette át a szót Hegyesi Imre. Majd így folytatta: — Innentől sorsom hasonlít a Zoltánéhoz, a katonaság, BM-rendőri szolgálat, 6 hónap tűzszerészeti tanfolyam, vizsgák, és most a Parlament. — Mi a feladatuk? Seres Zoltán válaszol: — A kormányőrség megrendelésére végzünk itt biztonsági ellenőrzést. Feladataink -közé tartozik a képviselők kivételével (őket a mentelmi jog védi) a beérkező vendégek és újságírók, illetve táskáik átvizsgálása. Konkrétan, azt kell megnéznünk, van-e valakinél fegyver, vagy robbanóanyag. — Volt rá példa, hogy italáltak valamit az érkezőnél? — Szerencsére nem — nyugtázza a dolgot Hegyesi Imre —, de a személyi biztonság érdekében szigorúan átvizsgálunk mindent, még az élelmiszer-küldeményeket és újságokat, sőt az ülésszak kezdete előtt az Országház termeit is megnézzük. Sajnos, többen rossz szemmel nézik a munkánkat, molesztálásnak ítélik, pedig a metró- robbanás bebizonyította, hogy a terrorcselekmények hazánkat sem kerülik el. — Az Önök alegységéhez érkeznek be a különböző robbantási fenyegetések is? — Igen — sóhajtott fel Seres Zoltán, és máris indokolta az érzelmi megnyilvánulását: — Általában iskolák, óvodák, kórházak, közintézmények felrobbantásával fenyegetőznek egyesek. Szerencsére 100 esetben 98 alkalommal vaklármának bizonyul a riasztás. Ám nekünk minden jelzésre ki kell mennünk a helyszínre, hiszen emberek élete lehet veszélyben. Sóhajtani viszont azért sóhajtottam, mert a fentieket tudva, vannak, akik heccből ugráltatnak bennünket. Természetesen nekünk ez a dolgunk, de mi történik, ha a valkriusztás pillanatában valahol tényleg felrobbanhat valami, és mi éppen az ország másik végén vagyunk? Rossz rágondolni!... — Elég veszélyes a munkájuk. Anyagilag megéri? Hegyesi Imre: — Ha azt vesszük, hogy esetleg a bőrünkre mehet a robbanóanyag hatástalanítása, akkor a havi 11-Í4 ezer forint nem sok.
