Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-24 / 20. szám
1990. január 24., szerda Mezítlábas esélyegyenlőség Forintosokban is jó lenne az az összeg, ahányszor egy nap szóban és írásban az esélyegyenlőség előfordul. Ez a több mint fontos kifejezés, melynek megvalósítása az igazságra vágyók reménye. Réges-rég óta. Az embert tisztelő, több száz éves, híres alkotmányok — az amerikai, a francia — kiinduló és sarokpontja: minden ember egyenlő. De krisztusinak is nevezhetjük ezt az oly humánus főszempontot, melynek betartását a világ történelme soráh any- nyiszor sértettek meg a kis és nagy hatalmasságok. Mégha hivatalosan el is ismerték, sőt zászlajukra tűzték, akkor is. Ma, nálunk az esélyegyenlőség politikai és gazdasági szlogennek tűnik állandó ismétlése folytán, bár az őszinte törekvéshez nem fér kétség. Mindenki meztelenül születik És mindenki meghal egyszer. A néphit szerint csak ebben van igazság, csak ebben van egyenlőség. Cáfolhatatlan, hisz mióta világ a világ, nincs olyan ember, akire ez a kezdet és ez a vég ne vonatkozna. Csak a kettő közé eső időszak — maga az élet — teszi bonyolulttá még elméletileg is az esélyegyenlőség kérdését. A gyakorlat meg különösen. Mert ki merné állítani, hogy az egyén szempontjából közömbös, mely országban, milyen társadalmi, szociális helyzetbe, sőt milyen családba születik? Nagyon is különböző indulási esélyeket, lehetőségeket rejt mindez magában. Nem kell hozzá nagy tudás, hogy belássuk, mekkora hátrányt jelentett a múltban valakinek a zsidó volta, még a fizikai megsemmisítést is. S ma sem előnyös cigánynak, négernek születni, sehol a világon. S a különböző kisebbségek sem igen dicsekedhetnek igazi esélyegyenlőséggel, még Európában sem. Az osztály- vagy réteg- helyzet ugyancsak megkülönböztető, még akkor is, ha az ideológiai élétől eltekintünk. A tény tény marad: hátrány vagy előny, amibe negatív vagy pozitív előjellel az anyagiak nem kis szerepet játszanak. A szólásmondás szerint ugyanis a pénz beszél, a kutya ugat. Még a politikában is. Hát még a mindennapi életben, ahol más az esélyegyenlőség egy többgyermekes, s napi filléres gondokkal küzdő család tagjai számára, és megint más egy jól szituált, egygyermekes család esetén. Bizony, közel sem egyforma. S az említett példa még nem is a két véglet, van ennél jobb és rosszabb helyzet is. És a többi tényező? Mármint az előny és hátrány egyéb eredője. Sokszoros lehet. Csupán a családnál maradva: a szülők műveltsége, iskolázottsága, intelligenciája, szokásai, nevelési gyakorlata, informáltsága, ambíciója, stb. Ezek, még azonos anyagi feltételekkel is tetemes indulási különbséget jelenthetnek. Hlát még annak híján hány tehetséges gyermek elkalló- dását, s hány gyenge képességű érvényesülését, vagyis a kontraszelekció diadalát „segíti”. Ilyen statisztikák ugyan nincsenek, mert ez a kár felmérhetetlen, ám mindenki percek alatt több példát is fel tud sorolni saját tapasztalata alapján. S hogy egy-egy gyermek esélye mennyire esetleges, s mennyire függ a szülőktől, arra néha véletlenül döbben rá az ember. Amikor például a nyiladozó értelem valami szokatlan, de egyáltalán nem logikátlan kérdését így tapossa el a szülő: „Hagyd már abba, te hülye!" Ugyanazt esetleg, amire máshol az apa vagy anya azt mondja: „Ó, milyen okos is az én kicsikém!”, s azonnal magyaráz és biztat tovább. Mosolyogva, kedvesen. S még az sem biztos, hogy a kétféleképp reagáló család anyagi, társadalmi és iskolázottsági helyzete távol esik egymástól. Annál inkább messzebb van intelligencia és nevelési mód tekintetében; ami közös viszont, az, hogy így vagy úgy, meghatározza a gyermek jövőjét. A dicsérő, az önbizalmat alapozó szülő talán az élet legnagyobb ajándéka, míg a másik, a gátlásosság, a kisebbrendűségi érzés elülte- tője: tragédia. A sok-sok ilyen két gyermek eleve nem egyenlő eséllyel indul, noha indulhatott volna. És igen sok a hasonló, a családi környezetből eredő, s „ szintén az egész életre kiható dolgok száma. Elég az alkoholista vagy idegbeteg szülők említése. Még az iskola is lerakja — ha nem is ilyen súlyos következménynyel — a maga ilyen, olyan tégláját. Például az a pedagógus, aki képtelen biztatni, dicsérni a tanítványát. Aki nem veszi észre, mert lélekben nincs a gyermekekkel, ha valaki közepes feleletek után egyszer csak jót kezd produkálni. Pedig a szorgalom elismerést és további biztatást érdemel,'hiszen ez szárnyakat ad,-míg, ha elmarad, az eredmény ritkán lesz tartós, legfeljebb dacból. Tehetség és taníttatás De igazán súlyos, társadalmi méretű következménye annak van, ha jó képességű, sőt tehetséges gyermekek kallódnak el. Ha olyanok maradnak iskolázatlanul felső fokon, akikben a tudomány, a művészet, a technika nagyjai, netán kiválóságai vesznek el. Mindig akadt ilyen, még abban az időben is, amikor, évtizedekkel ezelőtt, az állam nagy súlyt fektetett a hátrányos helyzetű gyermekek taníttatására. Ez a buzgalom idővel mind alább hagyott és félő, sokan estek ki az értelmiség soraiból azáltal, hogy soha be sem kerültek oda. A romló életkörülmények, az iskolai oda nem figyelés, vagy csak a szülői nemtörődömség, igénytelenség miatt. Az egyetemi, főiskolai taníttatás a családnak sok pénzébe és lemondásába kerül, ennek a nehézségét csak a cél elérésére mozgósított akarat képes ellensúlyozni. Az, hogy a fiam vagy lányom jövője érdekében még erőmön felül is képes vagyok áldozatot hozni, mert tudom, a legtöbb, amit tehetek érte, értük, amit adhatok nekik, az a taníttatás, neveltetés. S ha ezzel a tudatossággal a szülő nem rendelkezik, a társadalomnak kell azt pótolnia, annál is inkább, mert a közösségnek is érdeke, hogy kiváló képesség ne maradjon parlagon. Az ország, a nemzet nem mondhat le róluk. Ez azt is jelenti, különösen most és a ránk váró nehéz időkben, hogy ilyen méretű, vagyis társadalmi összefogásra lesz szükség. A valóban súlyos anyagi gondokkal küszködök gyermekei számára. Ennek megoldásán gondolkozni, majd sürgősen cselekedni: kötelességünk. Végül néhány szubjektív szó, ami biztos másoknak is eszébe jutott. Bárcsak a kazánkirály Morvái, a sok indulatot felkavart, kétes bar- guzini expedíció helyett a tizenvalahány millió forintját tehetséges, szegény gyermekek továbbtanulását elősegítő alapítványba fektette volna! A neve ezzel lenne méltón megörökítve, s Petőfi is áldását adta volna rá az égi csatamezőkről. Vass Márta Fiatalok elhelyezkedési lehetőségei A foglalkoztatási gondok a pályakezdő fiatalokat is érintik; az iskolájukat 1989- ben befejezők közül a múlt év végéig több mint ötezren nem találtak munkahelyet. A legnehezebb az általános iskolát végzettek, illetve az onnan is kimaradt, szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése. A szakmunkásképzőkből kikerülő pályakezdők többsége a gyakorlati képzést nyújtó vállalatnál kapott munkahelyet. Területenként eltérően, főleg a divatos szakmákban tapasztalhatók csak a szakmunkásképzőt végzetteknél elhelyezkedési nehézségek, a hiányszakmákban viszont több a munkahely, mint a munkára jelentkező. A szakmunkás végzettségű érettségizett fiatalok többsége szakképzettségének megfelelően tudott elhelyezkedni. Kedvezőtlenek a gimnáziumban érettségizettek elhelyezkedési esélyei. Közülük nagy számban kaptak munkát a múlt évben is, képesítés nélküli pedagógusként. illetve nem fizikai munkakörökben, meghatározott időre szóló munka- szerződéssel. Az érettségi utáni szakmatanulásra csak a legnépszerűbb szakmákban megfelelő az érdeklődés. A szakközépiskolai bizonyítvánnyal már könnyebben találtak állást a fiatalok, bár előfordul helyi túlképzés; például kisebb városokban alig keresnek ügyviteli középfokú végzettségű fiatalt a munkáltatók, Budapesten viszont tartósan több száz könyvelői és egyéb adminisztratív munkakör közül választhatnak. A közgazdasági szakközépiskolát végzettek elhelyezkedési lehetőségeit javítja, hogy a pénzügyi munkakörökben növekedett a munkaerő-kereslet. A legkedvezőbbek most is a diplomás fiatalok elhelyezkedési lehetőségei, mivel több területen nincs elegendő műszaki és gazdasági szakember. Jellemző a kisebb településeken a pedagógushiány. Területenként tekintve sok az állásajánlat Budapesten, Győr-Sopron és Vas megyében. A legnehezebb munkát találni Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében. A munkaerő-szolgálat tájékoztató kiadványokkal, friss nyilvántartásokkal próbál segíteni a fiataloknak. A szakképzetlen, elhelyezkedni nem tudók számára elsősorban az átképzési támogatás teremt lehetőséget. Jelenleg e tanfolyamokon tanulók mintegy GO százaléka érettségizett, szakképzet- len fiatal. Szélesebb körűek ma már az átmeneti (közhasznú) foglalkoztatás lehetőségei. Három megyében (Baranyában. Hajdú-Bihar- ban és Borsod-Abaúj-Zemp- lénben) az érettségizett fiatalok már múlt évben is szociális gondozói munkát vállalhattak. Borsod-Abaúj- Zemplénben több száz fiatalt iskolai segédszemélyzetként alkalmaztak. A vállalkozóvá válást segítő kölcsön kiterjed a pályakezdőkre is. Ez a támogatási forma lehetőséget nyújt arra is, hogy a pályakezdő fiatal már meglévő kisvállalkozáshoz csatlakozzék, illetve másokkal társulva indítson vállalkozást. A gyakori foglalkoztatásra a felsőfokú végzettségűek esetében, tavaly szeptembertől van lehetőség. Ha a felsőfokú végzettségű pályakezdő nem talál megfelelő munkát, akkor kérheti a megyei munkaügyi szolgáltató irodától a gyakornoki foglalkoztatást. A felajánlott munkahelyek közül a pályakezdő választhat. Az állam a munkáltató részére hat hónapig megtéríti a gyakornokként alkalmazott fiatal bérköltségét, s ha a foglalkoztatás ezen túl sem biztosítható, akkor legfeljebb kétszer, újból meghosszabbítható ez a foglalkoztatási forma. Sinka István publicisztikája Természettudományos múzeum nyílt Gyulán Kötelességünk menteni értékeinket A békési származású Püs- kii Sándor által irányított Magyar Életnek, a népi írók kiadójának hagyományait folytató Eötvös Kiadó régi hiányt pótló művet tett le az asztalra, amikor „Mezítláb az utolsó padban” címmel megjelentette Sinka István publicisztikai kötetét. A Fekete Bojtár kevéssé ismert, kallódó Írásait Med- vigy Endre gyűjtötte kötetbe, aki a válogatás és szerkesztés munkája mellett az írásokat elemző utószót is írta. A dokumentumértékű cikkek gyűjteményét Miklya Jenő előszava vezeti be. A zömmel harmincas, negyvenes évek lapjaiban megjelent írások két nagy s időrendbe szedett csoportot alkotnak: a) Üzen a tanya címmel Sinka újságcikkeit, b) Poétasors a Nagyalföldön fejezetben pedig a Sinkáról szóló interjúkat találjuk. Medvigy Endre válogatása egyfajta értékítéletet tükröz. „A Sinka-publicisztika színvonala egyenetlennek tűnik, a száztíz írásból hatvannál, hatvanötnél nem több érdemli meg az újraközlést, a kötetbe szerkesztést.” Így maradhatott ki a Békés c. lap 1937. évi számaiban megjelent több írás is. (Búzaszem, Szeget szeggel, Asz- szonyokról', Víz, hó, fák és egy piros sál, Szeretlek?..., Amit egy ablakból látni lehet... stb.) A hiányzó negyvenöt cikket a bibliográfiák is csak részben tüntetik fel s ha már e kötetben nem kerültek közlésre, felsorolásuk irodalomtörténeti jelentőséggel bírt volna. E hiányt ellensúlyozza a hagyatékból származó néhány, eddig még publikálatlan írás megjelentetése, teljesebbé téve a sin- kai életművet. A hírlapokban megjelent próza Sinkánál sokkal oldottabb hangvételű, mint egy tömör fogalmazásé ballada, ám szinte mindegyike magán viseli a sztoriszerű elbeszélő jelleget. („Én az irodalomba egy kis darabka ceruzával jöttem”. „Van egy nagyocska fiam. Most tizenöt éves”. „Az úton egy ember ballagott és dagasztotta a sarat”.) Figyelmet érdemlő. független magatartást árulnak el 1943-ban írt sorai: „Olyan párt, amelyiknek én tiszta lélekkel tagja lehetnék: nincs”. S ha mégis tartozott valahova, azok a mindig és mindenkor kisemmizett hatodosok voltak, kiknek emberi jussáért dalolt szélfújta szájjal. A 247 oldalas könyv címlapját Buday Györgynek az a fametszete díszíti, amely Koffán Károly fotójának fel- használásával készült. A könyv megjelenéséhez jelentős segítséget nyújtott a szeghalmi Péter András Gimnázium és a Sárréti Múzeum. Balogh Ferentz Tálán a lokálpatrióta gyulaiak sem tudják, hogy az elmúlt év novemberében a Korvin utca 10. szám alatt természettudományos magánmúzeum nyílt. Nagy Zoltán preparátor, tulajdonos a következőkkel kezdi az Egy pillanatra megállt az élet elnevezésű gyűjtemény bemutatását: — Majdnem száz négyzet- méter területen, három teremben, 150 állatfaj háromszáz egyede látható a keletmagyarországi állat- és madárvilág képviselői közül. De vannak hüllők, halak és kétéltűek is múzeumomban. A preparálást hét évvel ezelőtt kezdtem el, és ettől az időtől számíthatjuk a gyűjtést is. — Honnan, kitől tanulta a szakmátY— Gyakorlatilag autodidakta módon sajátítottam el a preparálást, a tapasztalatom az évek során gyűlt öszsze. Az iparengedélyemet 19 éves koromban válthattam ki. — Mégiscsak szokatlan, hogy egy preparátor múzeumot nyit. — A munkám egyben hobbim is, örömmel csinálom. A kollekció apránként gyarapodott, s egy idő után már tele lett a lakásunk. Gondot jelentett az állatok, madarak elhelyezése. Másrészt az emberek alig-alig ismerik környezetük élővilágát, úgy éreztem, oktatási célokra tökéletesen felhasználható a gyűjteményem. Végül úgy döntöttem, hogy a lakásomat alakítom át kiállító helyiségnek. — Ha már az oktatást említette, a város iskolái tudnak erről a ritka lehetőségről? — Igen, de sajnos, eddig elég kevés gyerek jött el... — A nemes szándék mai, mindinkább pénzszemléletű világunkban nem sokáig maradhat fent, ha egyben nem jelent valamiféle anyagi hasznot is. — Ha az ellső három évben a bevételem fedezi a fenntartási költségeket, akkor elégedett leszek. A pre- par áló si munkákból kell biztosítanom a havi megélhetéshez szükséges anyagiakat. Egyébként a városi tanács művelődési osztályával kötött szerződésem szerint egy évig az általános iskoláik szervezett csoportjai ingyen jöhetnek a múzeumba. Másoknak a belépőjegy egységesen tíz forint. — Mind többet beszélünk — szerencsére! — természeti értékeink megőrzéséről, a környezetünkkel szembeni felelősségről. Szinte naponta nő a védett állatok, madarak, kétéltűek, hüllők listája. Mi van akkor, ha valaki védett vagy fokozottan védett madarat, állatot hoz be önhöz? — Ilyenek kikészítésével csak külön engedély alapján foglalkozom. Például valaki talál egy megfagyott egerészölyvet és behozza hozzám. A preparáláshoz szükséges engedélyt a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságától kell megkérnem. Az írás mellé csatolom a boncolási jegyzőkönyvet, ami bizonyítja, hogy a madár mitől pusztult el. — De mi van akkor, ha kiderül, hogy a védett madarat fegyverrel ejtették el? — Volt már rá példa, ezeket az állatokat a természetvédelmi hatóság elkobozza és rendelkezik arról, melyik iskola vagy múzeum kapja meg kiállítási célokra. — Húszezer forint eszmei érték felett fokozottan védett állatokról beszélünk. Ilyen értékhatár fölött nincs valami külön szankció? — A fokozottan védett állatokat mindenképpen elkobozza a természetvédelmi hatóság, hogy közkinccsé válhassanak. Például a kanalas gém olyan ritka madár, hogy vétek lenne valamelyik lakás sarkában por- fogóként tartani. — Ha úgyis elkobozzák, akkor miért hozzák el önhöz a jó szándékú megtalálók a ritkaságokat? — Azt hiszem, hogy a természetért felelősséget érzők, a természetet járó embereknek kötelességük, hogy megmentsék .ezeket az értékeket, és ne hagyják elenyészni a határban. Az állatok jól kikészítve akár 50-100 évig megőrizhetőek, ezalatt több ezer, több tízezer ember ismerkedhet meg velük. — Végül egy kérdés arról, hogy a magánlakásból kialakított múzeum mikor fogadja az érdeklődőket? — Pénteken déltől 18 óráig, illetve szombat és vasárnap 9-től 18 óráig tartok nyitva. Egyedül vagyok, másként nem tudom megoldani a múzeum őrzését. Hétvégén a család és a feleségem besegítenek. Lovász Sándor Madarak és állatok élethü környezetben fotó: Béla Ottó
