Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
1990. január 23., kedd Premier február 2-án Hamlet helyett kamasz antihös? „Nem romantikus hős”... Fotó: Gál Edit Hívogató magyar falvak Lehet, hogy csalódni fog, aki a tankönyvekből, olvasmányaiból ismert, emlékezetes színházi élményként őrzött, hagyományos Ham- let-képpel jön el megnézni a Jókai Színház előadását? Könnyen lehet. De kell-e, szabad-e határozott elképzelésekkel beülni a nézőtérre? Nem járunk-e jobban, ha csak egyszerűen arra figyelünk, hogy mi történik a színpadon, és várjuk a hatást, a csodát? A dán királyfi drámája, ez a közel ötszáz éves világirodalmi remekmű meghódította a világ és hazánk szinte valamennyi színházát. A rangos előzmények után és ilyen zűrzavaros időkben vállalkozni a bemutatóra nagy bátorság. December közepétől zajlanak a próbák, február másodikén lesz a premier. Tas- nádi Mártonnal egy kemény délelőtti munka után rendezői szándékáról beszélgetünk, miközben újításokra, meglepetésekre derül fény. Vajon mit tanácsos a közönségnek máris elárulni, ha abból indulunk ki, hogy nem szeretnénk befolyásolni. de előkészíteni, ha lehet, elmélyíteni, fokozni a színházi élményt viszont igen. — Shakespeare véleményem szerint nem politikai drámákat, hanem személyes konfliktusokat írt meg. De mivel szereplői ismert közéleti személyiségek, így a környezet kapcsán óhatatlanul politizál. Ezt mindig, de különösen az elmúlt évtizedekben Magyarországon fel lehetett használni különböző társadalmi ellentétek kifejezésére. Mi most a személyes konfliktusokat szeretnénk kiélezni. — Az egész szereplőgárda nagyon fiatal. Egy kamasz Hamletet képzelek el, korosztályának tagjaival. Minden ellenfele korábban barátja volt: Rosencrantz, Guildenstern, de még Claudius is. A pályakezdő fiatalok tehetetlensége az életben, a beilleszkedési probléma érdekelne, tehát az a szituáció, amikor friss diplomával a kezünkben kikerülünk az életbe: Hamlet Wittenbergből, a színészek Budapestről, a főiskoláról. Ügy általában mindent tudnak a szakmáról, de az életre nincsenek felkészítve; nem tudják, hogyan kell bizonyos helyzetekben viselkedni, konfliktusokat megoldani. Izgalmas megfigyelni, hogy ki-hova jut el? Kiből mi lesz? Hogyan alakul a jelleme, az egyénisége a küzdelmek során? — A párkapcsolatok kialakíthatósága vagy kiala- kíthatatlansága a másik hangsúlyos kérdés. Vonzások és taszítások befolyásolják Hamlet kétségbeesett próbálkozásait. A mi Ham- letünket jobban megtöri az élet, gyengébb idegrendszerű. — S valószínűleg nem központi szereplő többé, „felnőnek” mellé környezetének tagjai, és valamennyien egyforma teret kapnak. Mit mondhat nekünk ma ez az előadás? — A századvégeken általában, így most is a súlyos értékválságok és a katasztrófák korát éljük. Ha bekapcsoljuk a rádiót, a televíziót, bármilyen tömegkommunikációs csatornából nem a művészetek szólnak, hanem a politika: a bajok, a háborúk, a forradalmak, a zűrzavarok. A politikai csatározásokba a művészetnek vajmi kevés beleszólása lehet. Ezért sem tartom a jelenlegi színházat politizálásra alkalmasnak. A színháznak most egyetlen feladata lehet: az állandó, örök emberi és művészi értékeket felmutatni. „Tükröt tartani a természetnek”, önmagunknak, a társadalomnak — ez a célunk az előadással. — Magyar Tivadar játssza Hamletet. — Tudatos a választás: ne •legyen romantikus hős Hamlet! A mi korunknak nincsenek romantikus hősei, csehovi hősei vannak, tulajdonképpen antihősök. Shakespeare Hamletje nem erős, neki semmi nem sikerül, egyetlen problémát nem tud megoldani, senkivel nem tudja magát megértetni. Komoly jellemhibái vannak, lefelé tapos, megalázza az embereket. Hiányzik belőle az a képesség, amellyel felül tudna emelkedni a többiek hibáján ... — Határozatlan, nem cselekszik. No és a lelki vívódások. a nagy eszmefuttatások, a filozofálás nem tett? — Azzal semmire nem megy. Azt sem mondhatjuk, hogy valamiféle új értékvagy gondolkodási rendszert állítana fel. Szinte öncélúak a filozofálgatásai. Végül még egy meglepetés, de inkább most, mint az előadás napján! Nem Arany János fordítását halljuk majd, hanem Eörsi Istvánét, ami „sokkal nyersebb, közérthetőbb”, mai, és nyilván jobban illik a rendezői elképzeléshez. Niedzielsky Katalin Svéd orvosok megállapították, hogy egy embert 27-szer több idegártalom ér, ha egy nyugati nagyvárosban él napjainkban, mint ha egy eldugott kis településen, magányos házban lakna. Talán ez a felismerés vezeti a külföldi turistákat a falusi turizmushoz. Természetesen ez nem újdonság. Amint a Kölnben megjelenő Horizont című lapból is megtudhatjuk, ami egyébként nem újdonság, 40 évvel ezelőtt valahogyan elsorvadt az a gyakorlat, hogy falun pihenjenek az emberek. Most azonban újra napirendre került ez a téma. Mutatja ezt az is, hogy 1989 nyarán megalakult a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetség. Ez egyébként 1989 decemberének elején tartotta első országos tanácskozását. Itt másfél száz olyan falusi ház- és tanyatulajdonos jelent meg, akik hajlandók a vendégeket fogadni. — Azért foglalkozik lapunk ezzel az ' üggyel — mondja Balázs Ferenc Pál, a kölni Horizont főszerkesztője —, mert gyakran cseng a telefonom, és érdeklődnek németek, hogy hol tudnának csendes helyen eltölteni két-három hetet. Már nem okvetlen csikóst, gulyást keresnek, mint régen, mert tudják, hogy megváltozott Magyarországon az élet, természetesen azonban vágynak egy kis romantika után is, nem baj, ha ahova mennek, ott van gémeskút, vannak olyan háziállatok, amelyeket egy kölni vagy hamburgi gyerek otthon mégsem láthat közvetlen közelről, legfeljebb az iskolában tanul a szarvasmarháról. a lóról, a birkáról, és a kecskéről. Ezért emelem ki ezt a momentumot, mert főleg családokra kell gondolni, ahol gyerek van, ott még nagyobb szerep jut annak, hogy falura menjenek nyaralni, ne pedig valahol a nagyvárosban töltsék el a szabadság napjait. A gyerekek a magyar falun sok mindent megismerhetnek a természetből, az állatvilágból és a mezőgazdaságból. Mindenképpen hasznosnak tartom a magyar falusi turizmus fejlesztését, és lapunk gyakorlatilag is óhajtja segíteni az ügyet. Katalógust készítünk, amelyben benne lesznek a magyarországi falusi üdülés lehetőségei. Akiknek ezzel kapcsolatban bármiféle kérdésük van, és akár lehetőséget kínálnak a külföldiek nyaral- tatására, akár pedig bármiféle ötletük van ezzel kapcsolatban, ezt szívesen fogadjuk. Az ajánlatokat a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetség budapesti címére lehet beküldeni, 1360 Budapest, pf.: 6. Ki kellene használni a téli hónapokat az előkészületekre, a külföldieket, éljenek akár az NSZK-ban, Svájcban, Ausztriában vagy Hollandiában, érdekli a csendesebb falusi turizmus. Nyilvánvaló, hogy ehhez meg kell tenni az előkészületeket. komfortosabbá kell tenni a lakásokat, ki kell csinosítani ezeket, mert az a cél, hogy a vendég ha nem is talál délibábot, mint korábban, de mégis jól érezze magát a nyugodtabb falusi körülmények között. A kellemes időtöltésre is kell gondolni,_ ez lehet bármiféle testedzési vagy sportolási alkalom, kuglipálya, pingpongasztal vagy netán teniszpálya is, a fürdésre pedig jó lehet egy tiszta vizű tó is. Dicséretes az a tény, hogy a kölni Horizont című magazin, amely szívügyének tekinti a nemzetközi kapcsolatok ügyét, figyelemreméltó felvilágosító és ismeretterjesztő tevékenységet fejt ki azért, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából, Svájcból, ahová a lap eljut, minél többen éljenek 1990-ben a magyarországi falusi turizmus lehetőségeivel. Molnár Károly Románia nem pótolhatja egyből a kimaradást Magyar irodalom odaátra A napokban a Békés Megyei Könyvtár és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Békés Megyei Szervezete felhívással fordult megyénk könyvtáraihoz, támogassák a Romániába irányuló országos könyvakciót. A felhívás fogadtatásáról érdeklődtünk néhány, különböző nagyságú könyvtárban. Szatur Gézáné, a szarvasi városi könyvtár igazgatója: — Olvasóink már korábban is megkerestek bennünket, hozhatnak-e hozzánk könyvadományokat. Természetesen, mondtuk, így azonban még szerencsésebb, hogy a megyei könyvtár vállalja a gyűjtés megszervezését. Felhívásukat közzétesszük a városi lapban is, ahol a szarvasiak elolvashatják, milyen témakörű könyveket várunk. Mi elsősorban klasz- szikus és negyvenöt utáni magyar irodalmat gyűjtünk ki állományunkból, de lehetőség szerint ismeretterjesztő és átfogó jellegű tudományos munkák kiemelésével is megpróbálkozunk. Olvasóinkat nem szeretnénk károsítani, így elsősorban a többes példányokból válogatunk. Sokan kérdezték, szerintünk örülnének-e Romániában a folyóiratoknak, képeslapoknak? Ügy gondoljuk, igen, s annál is inkább szívesen vesszük az ilyen adományokat, mert könyvtárunkban a periodikákból alig akad fölösleg. Csonkáné Potocska Judit, a kétegyházi nagyközségi könyvtár vezetője: — Már készítjük a plakátokat, melyeket Kétegyháza több pontján kifüggesztünk. Remélem, most is akkora lesz nálunk a segítőkészség, mint a korábbi segélyfelhívások során. Hamarosan átnézzük 17 ezer kötetes gyűjteményünket és minden nélkülözhe- tőt szívesen odaadunk. Gondolom, ez olyan. 200 kötetet jelenthet. Sajnos, nem túl nagy a könyvbeszerzési keretünk, duplumok csak klasszikus irodalmi művekből akadnak. Ezért arra kérem a kétegyháziakat, hozzanak jó állapotban lévő mese- és ifjúsági könyveket, ismeretterjesztő irodalmat. Azt hiszem, azoknak, akik ott kint újra akarják tanulni a magyar nyelvet, ezekből lesz a legkönnyebb. Gyebnár Györgyné, a sar- kadi városi könyvtár könyvtárosa: — Mikor megkaptuk a megyei körlevelet, azonnal kiírtuk az ablakba, várjuk az adományokat. Már jó né- hányan hoztak könyveket. Nekünk, könyvtárosoknak nem kis fejtörést Okoz, mit adjunk: tiszta szívből küldenénk, csak hát nemigen van miből. Azért, gondosan mérlegelve, már az első két napon találtunk több mint száz nélkülözhető kötetet, többek között korábbi kiadású Jókai- és Mikszáth-mű- veket. Odaadjuk az olyan összegyűjtött, de nem köttetett folyóiratokat is, mint például a Kapu teljes múlt évi évfolyama. Az az igazság, hogy nagyon jól jönne a helybeliek adománya. Olyan irodalom kellene elsősorban, amely a mindennapi életet tükrözi. Egyébként Sarkadon gyűjt könyvadományokat az 1. sz. általános iskola és a művelődési központ is, de reméljük, minket sem kerülnek el az otthon már felesleges, de az odakint nagyon szükséges könyvekkel. Makráné Borbiró Eszter, a füzesgyarmati nagyközségi könyvtár vezetője: — Tizennyolcezer kötetes állományunkból várhatóan mintegy százötven művet emelhetünk ki: magyar és világirodalmi klasszikusokat és egy-két kézikönyvet. Olyanokat, melyekből elvétve több is akad. Nem mintha annyira gazdagok lennénk, de volt egy időszak, mikor nagyon kevés új könyv jelent meg; ekkor vásárolhattunk egv- egy műből többet. Kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk, hisz a romániai magyaroknak sokáig kellett nélkülözniük az anyanyelven íródott könyveket. Belátható, Románia nem pótolhatja egyből a hosszú kimaradást. Nálunk a tanács és a református egyház irányítja a segélyakciókat, de mi is szívesen átvesszük a könyvadományokat. Főleg jó állapotban lévő mesekönyveket várunk, mert ezekből nekünk egyszerűen nincs nélkülözhető példányunk. Havasi Istvánná, a gyulai Mogyoróssy Könyvtár igazgatója: — Helyeseljük a könyvsegélyakciót, bár őszintén szólva, vannak kételyeink, valóban célt ér-e a jószándék, vagy az adományok valahol raktárakban porosodnak majd? Jó lenne tudni például, hogy közművelődési, vagy iskolai gyűjteményekbe kerülnek-e a könyvek, mert így céltudatosabban válogathatnánk. Ügy- gondoltuk, magyar klasszikusokra és Békés megyei, gyulai irodalomra mindenképpen szükség lesz odaát, tehát elsősorban ilyesmit gyűjtünk és várunk olvasóinktól. Természetesen bármit hozhatnak, akár hanglemezt, diafilmet is. Tudtommal a gyulai városszépítő egyesület keresi a kapcsolatot a tőlünk negyven kilométerre lévő, korábban halálra ítélt Feketegyarmattal, örülnénk, ha ez a romániai település jelentkezne nálunk, mert akkor igényeikhez igazítanánk a küldeményt. Kezdeményezésükről mondja Csobai László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese: — Országos felhíváshoz csatlakoztunk. A Népszabadság december 29-i számában olvastuk az Országos Széchenyi Könyvtár ajánlását arról, milyen témakörű könyveket várnak a könyvtáraktól és más intézmények szervezőitől. Mi körlevelünkben ezt a kérést továbbítottuk a megyénkbeli könyvtárakhoz. megtoldva azzal, hogy saját adományaik mellett fogadják a helybeliek segítségét is. Az OSZK határidőt nem szabott a gyűjtésre, így egyelőre csak azt mondhatom, várjuk az adományok alakulásáról a könyvtárak jelzéseit. Elszállításukat megszervezzük. Az OSZK tájékoztat majd, mikor küldhetjük nekik a köteteket tovább. Ígéretük szerint oda irányítják, ahol a legjobban hasznosíthatók. Egyébiránt, könyvtárunk az elmúlt héten már juttatott Székelyudvarhelyre könyveket, saját állományunkból 1400 kötetet. Ehhez a küldeményhez magánszemélyek, iskolák is csatlakoztak: a Gyomaendrődi 1. Sz. Általános Iskola második a osztályának például minden tanulója küldött egy könyvet. Ügy 'tudom, megyénk Arad megyével új alapokra szándékozik helyezni kapcsolatait. Ha minden kedvezően alakul, akkor szívesen oda- küldenénk a mostani adományokat. I)r. Varga Gézáné a nagyváradiaknak küld könyvet Békéscsabáról Fotó: Veress Erzsi Sz. M.
