Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

Mégis volt lehallgatás a meg vében? 1990. január 23., kedd Irad—Békés megye Alakuló mezőgazdasági és kereskedelmi kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról) mezőgazdasági szövetséget pedig Cyörfi Károly titkár képviselte. A kölcsönös tájékoztatás után a következőkről szüle­tett megállapodás: a szövet­kezeti parasztság most szer­veződő érdekképviseletével február elején együttműkö­dési szerződés kötésére ke­rülhet sor. A határ menti gazdaságok közötti közvet­len kapcsolatot mindkét fél támogatja, sőt ösztönzi. En­nek keretében lehetőség lesz a határ túloldalán is mun­kavégzésre. A front kéri a felajánlott termékek listáját, s azt, hogy igényeiket a to­vábbi segítségadásnál a Bé­kés megyeiek vegyék figye­lembe, ugyanis nagy a hi­ány náluk fehérjetakar­mányból, vetőmagból. A tar­tós gazdasági kapcsolatot a továbbiakban barterügyletek keretében látják bővíthető­nek. A kereskedelmi, árufor­galmi, árucsere-kapcsolatok lehetőségeiről a közelmúlt A Minisztertanács vasár­napi üléséről Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivő a tanácskozás közben tájékoz­tatta a sajtót. A kormány ezt követően még az alábbi kérdésekkel foglalkozott: A Minisztertanács felül­vizsgálta a kivételes ellátá­sok rendszerét. A jogegyen­lőséget sértő kedvezmények megszűnnek, a megmaradó­kat pedig nyilvános jogsza­bályban rögzítik. napokban Békésben járt Arad megyei delegáció foly­tatott tárgyalásokat. A négy­tagú küldöttséget Dúca Iosif Attila, a Nemzeti Megmen­tés Frontja Arad városi bi­zottságának alelnöke vezet­te. A házigazdák kérdésére a vendégek elmondták, hogy a jelenlegi helyzetben első­sorban élelmiszerekre, élel­miszeripari cikkekre van szükségük. Ellenszolgáltatás­ként bútort, textíliákat, fa­árut ajánlottak. Lévén ez a tárgyalás tájékozódó, igény­felmérő, konkrét megállapo­dás egyelőre nem született. A megbeszélésen nem le­hetett megkerülni egy té­mát: mi volt Bukarest sze­repe abban, hogy az évek során visszafejlődtek az egy­kor ígéretes kishatárforgal- mi kapcsolataink? Az igaz­ság eddig is sejthető volt: nem az aradiakon múlott, hogy a régebbi kapcsolatok semmitmondóvá váltak, vagy megszűntek, ez a Ceausescu- rezsim legfelsőbb vezetésé­nek törekvése volt. A megbeszélésen me­A kormány előterjesztést hallgatott meg a korábban sérelmet szenvedett tudo­mányos kutatók, pedagógu­sok és művészek rehabilitá­lásáról. Felkérte a Rehabi­litációs Bizottságot, hogy első lépésként gyűjtse össze a szóban forgó ügyeket, te­gyen javaslatot az érintet­tek erkölcsi-politikai reha­bilitációjára. A Minisztertanács határo­zott a gépkocsiletétek ka­gyénkből részt vettek a Kö­rösmenti Skála Közös Vál­lalat, a Békés Megyei Ide­genforgalmi Hivatal és az orosházi áfész képviselői is. Más ipari üzemek és mező- gazdasági tsz-ek is komoly érdeklődést tanúsítanak. A további egyeztetésekre na­pokon belül Aradon kerül sor. Előreláthatóan a textil­iparban és az agrárágazat­ban rejlő lehetőségekről is konzultálnak a két megye szakemberei. Vlégül két apró, de figye­lemre méltó kezdeményezés híre: a február 3-i hagyo­mányos gyulai román bálra aradi vendégeket is meghí­vott a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­ge. Rá egy hétre, február 10-én pedig Békéscsabán lesz egy jótékonysági bál, melynek bevételét a romá­niai rászorultaknak ajánl­ják fel. E bálra meghívták Aradról a Nemzeti Megmen­tés Frontja több vezetőjét is, a meghívókat Dúca Attila személyesen vitte magával Aradra. matának emeléséről. A gép­kocsiletét kamata egyéves lekötésnél a látra szóló ka­mat 50 százaléka, kétéves le­kötésnél 70 százaléka le­gyen, két éven túl egyezzék meg a látra szóló betéti ka­mattal (14 százalék). A kormány a KGST ra­dikális átalakításával ösz- szefüggő javaslatok kidol­gozására bizottságot állított fel. (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor igyekeztem se­gíteni az értelmes folyama­tokat, fiatal közösségeket, ami óhatatlanul konfliktus­hoz vezetett a hatalommal, amelynek — ha gyalogos­ként is — magam is részese voltam. Mindez a ’70-es évek derekától indult, amikor is megalakult a FÁK. Az elmúlt évtized derekán fiatal, kezdő irodalmárok, képzőművészek Békéscsabán alig 30-an megalakították a Fiatal Alkotók Körét. Tag­jai nem voltak ellenzékiek, csak gondolkodtak, követ­keztetéseket vontak le, nem ütköztek látványosan a ha­talommal, csak teret, meg­jelenést akartak. Két anto­lógiájuk meg is jelent, s amikor a „Peremvidék” cí­men lapot indítottak volna, a kiadási engedélyt hirtelen, indoklás nélkül visszavon­ták. — Ügy vélem, a figyelem középpontjába igazán a ’80- as évek első harmadába ke­rülhettem: egy kiállítási ka­talógusban tudtommal je­lent meg egy sztálinistaelle­nes vers, ami akkor bűnnek számított, „védhetetlen volt, s ezért munkahelyemen szi­gorú megrovás fegyelmit kaptam. Ráadásul ebben az időszakban sűrűn jártam Pestre barátokhoz, szerkesz­tőségekbe, s bár prominens ellenzékiekkel nem volt kap­csolatom, az erős szellemi érdeklődés nyilván gyanús volt. Tavaly tudtam • meg, hogy minden egyes utamat „kísérettel” tettem meg. Utó­lag értékelve, valószínűleg azt gondolhatták, hogy bi­zonyos szálak nálam futnak össze. Kétségtelen, több hoz­zám hasonló szabadgondol­kodóval tartottam kapcsola­tot. S ami még okot adhatott a figyelésemre: 4-5 éve ve­zettem egy olvasótábori cso­portot, ahol több értékes fia­tal íróember jött össze. Úgy döntöttek: műveiket egy an­tológiában kiadják. A kéz­iratokat behozták hozzám, hogy szakmailag nézzem meg. Néhány irodalmi javí­tásra tettem nekik javasla­tot, majd vártam, hogy visz- szahozzák azokat. Később tudtam meg: egy házkutatás során elkobozták a kézirato­kat. Nem sokkal ezután át­hívattak a rendőrségre ta­núkihallgatásra. Novellákat, verseket raktak elém, me­lyekben részeket piros ceru­zával aláhúztak, s arra kér­tek. hogy ezeket értelmez­zem. Végig érezhető volt a szándék, hogy valami konk­rétat találjanak, ami alapján elítélhetnek. * * * Január 10-i számunkban Virág Sándor rendőr alezre­des, a megyei rendőr-főka­pitányság helyettese arról nyilatkozott, hogy érintett-e Békés megye a lehallgatási ügyben? Most arra kértünk választ: mit tud arról, ho­gyan kerülhetett sor Krasz- nahorkai Géza figyelésére? — Elöljáróban annyit: alig három éve teljesítek szolgá­latot a szervnél. Ez időszak­ban az ön által említett sze­méllyel politikai nézetei, iro­dalmi tevékenysége miatt nem kerültünk kapcsolatba. Igaz, korábban a BM köz­vetlenül az MSZMP irányí­tása alatt állt és működött, s mikor egv eltérő nézet fel­bukkant, akkor teljesen ter­mészetes volt, hogy a szol­gálat munkatársainak azt el­lenőrizniük kellett. Meg kel­lett vizsgálni, hogy az adott jelenség mögött ki, vagy kik állnak, s milyen veszéllyel lehet az egypártrendszerre. — A Fiatal Alkotók Köre hogvnn kapcsolódik a lehall­gatásokhoz. a megfigyelé­sekhez? — Szerintem a FAK-ot az akkori politikai vezetés úgy ítélte rpeg, hogy az ott fel­bukkanó nézetek nemkívá­natosak. Hogy mikortól, ki­ket és milyen mértékben érintett ez az ügy, hogy egy­általán érintett-e másokat is, árra nem áll módomban vá­laszolni, mert a FÁK tevé­kenységével kapcsolatban semmilyen nyilvántartásunk Békés megyében nincs. El­mondhatom, az elmúlt évti­zedben — az akkori meg­fogalmazás szerint — a me­gyében is voltak másként gondolkodók, de szervezett ellenzék nem működött. Fel­tehetően az egyedi jelensé­gekre jobban odafigyelt az állambiztonsági szolgálat, esetleg így kerülhetett a lá­tókörbe Krasznahorkaj Gé­za. — A jól értesültek szerint a posta békéscsabai telefon­központjában van egy helyi­ség, ahova a lehallgató­készülékek futnak össze, magnókat építettek be. E helyiségbe csak Önök me­hetnek be. Erről a helyiség­ről különféle mendemondák keringenek ... — Nem vagyok műszaki, távközlési szakember, de rendőri tapasztalataim alap­ján elmondhatom: a posta a belügynek is, mint bármely más intézménynek, egyéni előfizetőknek térítés ellené­ben szolgáltatásokat nyújt. Az sem titok, ez a világon mindenütt így van, hogy vannak különlegesen védett áramkörök, amelyeknek fenntartása, őrzése szigorú biztonsági intézkedéseket kö­vetel. Valóban van ilyen műszaki helyiség, ahová csak BM-dolgozók léphetnek be — mondotta Virág Sán­dor főkapitány-helyettes. Szekeres András Emelik a gépkocsibetétek kamatát Az újvidéki Mag»» Sió -ban olvastuk: Egy diktátor portréja Nicolae Ceausescu, a paranoiás hatalomtartó A történelem színpadáról végleg eltűnt Nicolae Ceau­sescu, az utolsó diktátorok egyike. Életének utolsó nap­jaiban bebizonyosodott, hogy ez az embernek aligha ne­vezhető élőlény milyen szörnyűséges rendszert épített ki csaknem negyed évszázad alatt, miközben gonoszsá­gait a szocializmus színfala mögé rejtette. Mindazok a rettenetes gaztettek, amelyeket a Ceausescu-félc rezsim fennállásának végső napjaiban elkövetett, lényegében a 23 milliós ország lakosságának hosszan tartó szenvedé­sét domborította ki. Milyen volt valójában ez az ember, aki a rémuralom leg­korszerűbb formáját hozta létre, országát pedig egy hatal­mas büntetőtáborrá alakította, miközben népe számára ki­dolgozta az úgynevezett tudományos táplálkozás módszerét azzail a céllal, hogy a lakosságot éheztetve minél több élel­miszert szállíthasson külföldre. Ezenkívül télidőben úgy rendelkezett, hogy tilos fűteni, sőt a 70 évesnél idősebb em­bereket már nem is szabad orvosi ellátásban részesíteni. Mindig is a gyermekek nagy barátjaként tüntette fel magát és kiállt a népszaporulat növelése mellett, miközben meg­feledkezett arról, hogy a szülőotthonokban normális feltéte­leket teremtsen. Állami szintre emelte az árva gyerekek el­adását külföldieknek, hazáját saját birtokká alakította át, személyi kultuszt teremtett... Óllandó halálfélelem Amióta 1965-ben a hatalomra került, örökké attól rette­gett, hogy meghal. A lehetséges támadók ellen hozta létre a Securitate őrséget. Félelme akkora volt, hogy otthonában naponta külön laboratóriumban ellenőrizték a neki szánt élelmet. így volt ez minden külföldi útja alkalmával is. Eh­hez a rendkívül szigorú ellenőrzéshez hozzátartozott a ra­dioaktivitás mérése is. Az ágynemű különleges ellenőrzése, akárcsak mindazoknak a tárgyaknak és egyéb eszközöknek — amelyekkel valamilyen formában érintkezésbe került — a szigorú szabályok szerint történt fertőtlenítése. Életének féltése állandóan kifejezésre jutott. Röviddel ha­talomra kerülése után úgy döntött, hogy egy öltönyt csak egyszer vesz fel. Ez egyébként valamennyi ruhadarabjára, sőt a lábbelijére is érvényes. Értesülések szerint a belügy­minisztériumnak volt egv külön részlege, amelynek dolgozói a legkiválóbb külföldi szövetből az elnök ruháit készítették. Ezenkívül működik egy cipőgyártó részleg is. Ruhatárának egyes részeit, mint például a selyemharisnyákat, amelyeken kívül mást nem volt hajlandó felhúzni, külföldről hozatták. Ceausescu senkinek a szavát nem vette figyelembe, kivé­ve felesége, Elena megállapításait és észrevételeit. Olykor­olykor azonban előfordult, hogy néhány legközelebbi mun­katársára odafigyelt. Kegyetlenül leszámolt ellenfeleivel; és különösen a közelében dolgozók ismerték bosszúvágyáról. Legközelebbi munkatársainak egyébként az volt a fő fel­adata, hogy koholt vádak alapján felelősségre vonják és elpusztítsák az országban vagy az emigrációban élő azon személyeket, akik ellenzékinek számítottak. Ez alól nem ké­pezett kivételt lányának udvarlója sem, aki nem nyerte meg a szülők, de különösen Elena tetszését. Ceausescu dühroha- mai közepette dadogni kezdett és rendkívül hevesen gesz­tikulált. Egyes hírek szerint előszeretettel nézte a pornófilmeket, méghozzá azokat a sajátos filmeket, amelyeket titkosszolgá­latának emberei munkatársainak hálószobájában készítettek rejtett kamerákkal. Előszeretettel nézte a rendőrfilmeket is, különösen pedig azokat, amelyeknek főszereplője a világhírű Kojak. Példátlan személyi kultusz öntel/t és hiú vol.t, így hát aligha szükséges külön hang­súlyozni, hogy ki építette ki Ceausescu személyi kultuszát. Rendkívül boldog volt, amikor hízelegtek neki. Sohasem en­gedte meg magának, hogy a legfontosabb eseményekről ne tudja a legapróbb részleteket is. A látogatásai során, ame­lyeket a gyárakban, üzemekben és mezőgazdasági telepeken tett, rendszerint utasításokat adott, amelyek a szakértők megítélése szerint enyhén szólva semmitmondóak voltok,, ám ettől függetlenül mindig tiszteletben kellett tartami azo­kat. Jelleméről rendkívül sajátos módon tanúskodik az a tény, hogy beszélőtársainak sohasem nézett a szemébe, ami egyéb­ként azokról a találkozásokról is elmondható, amikor vala­kivel kezet rázott. Szeretett pózolni a tévé kamerái és a fotóriporterek előtt, de türelmét gyorsan elveszítette, és ak­kor minden, kamerával felszerelt egyént elküldött. Sokan rossz apának írják le, és azt is a szemére vetik, hogy gyer­mekeinek nevelését legközelebbi munkatársaira bízta, akik természetesen nem tölthettek be az apa szerepét. Annak ellenére, hogy hivatalosan semmilyen havi járan­dóságot nem kapott, valamennyi kívánságát és feleségének „ékszeréhségét” azonnal, bármiféle ellenvetés nélkül telje­sítették. Ceausescunak több különrepülőgépe volt, amelyeket csak azért tartogattak, hogy alkalomadtán külföldre utaz­zon velük. Az ország negyven megyéjében volt egy-egy újonnan épített rezidenciája. A Fekete-tenger partján pedig külön nyaralóközpontot létesítettek a számára'. Népes família Ceausescu a hatalmat kizárólag feleségével, Hiénával osz­totta meg. A többi magas rangú állami és párttisztségviselő csak az ő parancsaikat és utasításaikat hajtotta végre. Az esetleges „meglepetések” elkerülése végett állandóan fi­gyelemmel kísértette az egész államapparátust. Az ország­ban különböző tisztségekbe negyven saját vagy a feleségé­nek rokonait helyezte el.. Ezék a kinevezett kiskirályok a fő­vezér jóságát alázatossággal és örökös haj bókol ással hálál­ták meg. Hűen szolgálták Ceausescut és Elenát. Az élvonal­ba tartozott Ceausescu két testvére, Ilié és Ion. A fővezér nagyon ravasz módon oldotta meg munkafeladataik kijelö­lését is. Mindkettőjüket miniszterhelyettesnek nevezte ki, s így állandóan a háttérben maradhattak. Ilié Ceausescu pél­dául a véderőminiszter-helyettesi tisztséget töltötte be. Ezen­kívül ő volt a hadsereg politikai igazgatási szervének a fő­nöke is. Ion Ceausescu az ország fejlesztésével volt megbíz­va és azoknak az őrült céloknak a megfogalmazásával fog­lalatoskodott, amelyeket Nicolae Ceausescu, a főkolompos jelölt ki. Ion volt egyébként az állami tervbizottság alelnö­ke is. Nicolae Ceausescu szegény családban született, tízen vol­tok testvérek. A rendszer végnapjait azonban közülük csak heten érték meg. Ezek közé tartozik Marina, aki a külke­reskedelemben dolgozott, továbbá Florea, aki a párt lapjá­nál, a Scinteianál dolgozott újságíróként. Marina és Regina az utóbbi 25 évben különböző tisztsége­ket töltöttek be Olténiában. Fejedelmi fény és pompa Ceausescu élvezte a fejedelmi ragyogást és pompát, ám mindennél jobban szerette, ha alattvalói nyájasak hozzá. Kedvenc időtöltése volt a sakkozás és a röplabda. Az ellen­fél csapatát rendszerint a tisztségében lévő soros miniszter- elnök vezette, akinek a legfőbb feladata az volt, hogy biz­tosítsa az elnök csapatának győzelmét. Az elnök különösen azóta aggódott az egészségéért, ami­óta Gheorghiu-Dej hirtelen elhunyt. Dej volt a szocialista Románia Ceausescu előtti vezetője és rákban halt meg, mi­után visszatért moszkvai látogatásáról. Ceausescu, amikor 1975-ben visszatérít első moszkvai útjáról, úgy érezte, hogy fáj a torka, és akkor egyszeriben riadót fújt legközelebbi munkatársai körében. Többen tudni vélik, hogy a reziden­ciájába szólított orvosok között volt külföldi is, aki azt ta­nácsolta neki, hogy kevesebbet beszéljen és igyon kamilla­teát. Azt is javasolta neki, hogy olyan helyiségben tartóz­kodjon, amelyben egyenletes a hőmérséklet. Nyílt titok, hogy a vizsgálatot követően Ceausescu csakis olyan szobá­ban tartózkodott, amelyben a hőmérséklet 27,3 Celsius-fok volt. Az italok között kizárólag egyfajta moldvai bort fo­gyasztott, de az utóbbi években szárnyra 'kelitek olyan hírek isi, hogy vegetáriánus életmódot folytat. Sohasem dohány­zott és a biztonsági szolgálat tisztjei senkinek sem engedé­lyezték, hogy 50 méteres körzetben rágyújtsanak a Condu- cator társaságában. A nehéz napokra gondolva Ceausescu svájci bankszámlára óriási összegeiket helyezett el Felmerült azonban a kérdés, hogy miért szánta rá magát erre, hiszen nagyon sok ember előtt világos volt, hogy Ceausescu és a rendszer napjai meg vannak számlálva. Erre a kérdésre talán azt lehetne vála­szolni, amit elmondhatnánk azzal kapcsolatban, hogyan ma­radhatott fenn ebben az országban Európa történelme leg­utóbbi négy évtizedének legszörnyűbb diktatúrája. Egészen röviden: Nicolae Ceausescu hitt saját „történelmi küldetésé­ben”, és nem volt hajlandó figyelembe venni a realitásokat. Az egyedüli értékmérce számára a realitások szubjektív értelmezésén alakult. Mindaz, ami ezen kívül állt, „hazug­ságnak és külföldi propagandának” számított. Éppen ezért nem tudta mégérteni paranoiás állapotban, hogy a 23 millió román állampolgár képtelen többé hinni neki és meg sem tudja várni az általa hirdetett ideális élet eljövetelét — ahogyan Ceausescu a kommunizmust nevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents