Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 16. szám
izmukra 1990., január 19., péntek Figyelmeztető sztrájk - most még két órában Állóháború csúcsforgalomban (Folytatás az 1. oldalról) — Senki nem szólt semmit, úgy gondoljuk, elég idő volt ahhoz, hogy felkészüljenek erre a leállásra... Persze nem ez az igazi. Ha nem tudnak róla, akkor robbanhatna a „bomba”, de úgy gondolom, akkor nem lennének velünk az utasok szolidárisak... Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója nem tudja megmondani, miibe kerül ez a sztrájk a vállalatnak. Nehéz is lenne, hiszen ki tudhatja, a leállt 206 helyközi járaton ez idő alatt hányán utaztak volna? Mindenesetre az igazgató véleménye szerint erre a megmozdulásra fel kell hogy figyeljenek az illetékesek, és talán megteremtik a közlekedésben a versenysemlegességet és -egyenlőséget. — S ha nem? — kérdezem Vándor Páltól. — Félek, hogy a következő lépés már egy hosszabb leállás lenne. Dollárok a mezőgazdaságban vállalkozóknak A magyarországi kisgazda- párt meghívására január 17-én Washingtonból hazánkba érkezett dr. Radvá- nyi Miklós, az Amerikai Magyarok Szövetségének tagja, aki jelenleg az amerikai üzleti élet egyik közismert prominens személyisége. Többhetes itt-tartózko- dása alatt látogatást tesz Békés megyében is. Sarkadon január 21-én, Újkígyóson január 27-én tart előadást az VSA — Egyesült Államok — kongresszusa által jóváhagyott kisvállalkozói hitelek felhasználási lehetőségeiről és feltételeiről. Mint ismeretes, a kormány- hitel összegén túl, jelentős mennyiségű pénz gyűlt ösz- sze az amerikai üzletemberek adományaiból is a vállalkozni szándékozó magyar emberek számára. Jelenleg több százmillió dollárra lehet számítani, de az is elképzelhető, hogy a közeljövőben tovább gyarapodik az összeg. Békés megye, lévén elsősorban agrártérség, különösen a mezőgazdasági termelés és feldolgozás területén számíthat a hitel egy részének elnyerésére. A kisgazdapárt szerint az egyéni gazdálkodásra vállalkozóknak hozzávetőlegesen, itt Békésben 10-15 kisebb kapacitású korszerű feldolgozóüzem létrehozására lehet esélyük. Ahhoz pedig hogy az alapanyagot saját maguknak olcsón, és jól megtermelhessék, kis- és középkategóriájú mezőgazda- sági munka- és erőgép-ösz- szeszerelő üzem épülhet. Természetesen a különböző új beruházások költségének csak egy részét fedezné az amerikai tőke, a többit a társuló magánvállalkozók és egyéb tőkeerős intézmények adnák össze. R. GUj vasúti igazolvány közalkalmazottaknak Az elmúlt napokban a MÁV vezérigazgatósága rövid hírben adta tudtul, hogy az 50 százalékos mérséklésű menetjegy váltására jogosító — az 1989. évre érvényesített —, fekete színű, arcképes igazolványok 1990. március 31-én 24 óráig érvényesek. Április 1-jétől már kizárólag az új igazolványok jogosítanak kedvezményes jegy váltására. A sokakat érintő igazolványcseréről és a legfontosabb tudnivalókról Kocsis Ferenccel, a MÁV igazgatósága kereskedelmi osztályának csoportvezetőjével beszélgettünk. — Valóban, 1990. április 1-jétől kezdődő érvényességgel a közalkalmazottak, az újságírók, a Szövosz, az Okisz és a Kiosz arcképes igazolványra jogosult dolgozói részére új mintájú, két részre osztott, műanyag tokba helyezett, szürke alapszínű arcképes igazolvány, illetve az 1990, évre érvényes szelvény kerül kiállításra. Az említett kedvezményre azok jogosultak, akik egyéves munkaviszonnyal rendelkeznek, ezt az időt azonban nem szükséges egy munkahelyen eltölteni. A tanulmányi viszonyt (egyetemi, főiskolai) nem számítják be. Az új arcképes igazolvány már kiszolgáltatható azok részére is, akik eddig arcképes igazolvánnyal még nem rendelkeztek és igényjogosultságuk 1990. január 1-jétől, vagy azt megelőzően már fennáll. Az igazolvány tulajdonosa a MÁV vonalain bármely kocsiosztályon és vonatnemen 50 százalékos mérséklésű menetjegy váltására jogosult. Feltétlenül tudni kell azt is, hogy az új igazolványok csak az 1990. évi érvényesítési szelvénynyel együtt jogosítanak a kedvezmény igénybevételére. — Mikortól lehet kérni az új igazolványok kiállítását? — E munkát már megkezdtük. Területünkön ez mintegy 65 ezer darab igazolvány cseréjét jelenti. A torlódások elkerülése érdekében kérjük az érdekelteket, hogy ne várják, meg a március • végét, már most kérjék az új igazolványok kiállítását.. — Milyen okmányok szükségesek és hová kell azokat küldeni? — A korábbi évek gyakorlata szerint a munkáltatónak erre a célra rendszeresített kimutatást a rovatoknak megfelelően három példányban, gépírással kell kitölteni. A jegyzet rovatban a munkaviszony kezdetét (év, hó, nap) pontosan kell bejegyezni. Az így kiállított kimutatás kettő példányát a térítési és kiállítási díj (igazolványonként 70 forint) befizetését igazoló átutalási postautalvány „Feladóve- vény”-ének és az igényjogosultak 4x4 cm nagyságú, fél évnél nem régebbi fényképének (hátoldalán név és a kimutatás sorszáma) csatolásával a vasút-igazgaitóság kereskedelmi osztálya személydíjszabási és idegenforgalmi csoportjának (6701 Szeged, Postaifiók 425.) címére küldjék meg. Egy-egy kimutatáson felsorolt személyek után a térítési díjat egy átutalási postautalványon 'kell befizetni. Jó tudni azt is, hogy az igazolványokhoz tartozó érvényesítési szelvény hátoldalán lévő adatokat az igény- jogosultnak kell kitölteni. Egyébként az új igazolványok kiállításával kapcsolatos bővebb felvilágosítást telefonon a (62) 14-871-es számon, illetve személyesen, a Szeged állomáson lévő menetkedvezményi csoportunk ad- Gellert József Békés megye egyéni választókerületi bizottságai (Zárójelben: a választó- kerület székhelye és a választási iroda címe.) 1. számú választókerület (Békéscsaba, István király tér 7.). Titkár: Durai Mik- lósné. Tagok: Papp József, Hőgye Imre, Tóthné Bán Ildikó, Kincsesné dr. Pénzes Ágnes. 2. számú választókerület (Gyula, Petőfi tér 3.). Titkár: dr. Legeza Tibor. Tagok: dr. Pintér Miklós, Kárpáti Elemér, dr. Vass György, Ruck Ferencné. 3. számú választókerület (Békés, Petőfi utca 2.). Titkár: Koltai Zsolt. Tagok: Vécsey Dániel, Budainé Bo- ruzs Erzsébet, Zsigmond Károly, Szalay István. 4. számú választókerület (Szeghalom. Szabadság tér 4—8.). Titkár: dr. Kalmár Mihály. Tagok: Harmati János, dr. Molnár Ferenc, dr. Hegedűs István, Szabó Ferencné, Csák Pál. 5. számú választókerület (Szarvas, Szabadság út 25— 27.). Titkár: Kunos András. Tagok: Nagy Szklenár Pál, Valastyán János, Bencsik Imre, dr. Kulcsár László. 6. számú választókerület (Orosháza, Szabadság tér 4—6.). Titkár: dr. Vranka Tibor. Tagok: dr. Tóth Molnár Antal, Zuberecz András, Jambrik Mihály. NagySán- dorné, dr. Janovszki Sándor. 7. számú választókerület (Mezőkovácsháza, Árpád út 176.). Titkár: dr. Czuth Mihály. Tagok: Bajusz György dr., Felek Levente, ifj. Csonka Péter, Zana Mihály. A bizottságok a későbbiekben kiegészülnek a pártok, a független jelöltek delegáltjaival, illetve elnököt választanak. Ingyenkonyhát üzemeltet a Vöröskereszt Hamarosan ingyenkonyhát nyit a Magyar Vöröskereszt; meLeg egytálételhez először a budapesti, a 'Pesit megyei és a Bács-Kiskun megyei rászorulók juthatnak — jelentették be csütörtökön azon a tájékoztatón, amelyet az olasz Uniüo-Exim cég rendezett a magyar szegénység- programhoz nyújtandó segélyről, a témához nemiigen illő helyen, az ötcsillagos Atrium Hyatt Szállóban. A Unilio-Exim olasz cég — amely részt vesz a lengyelországi szegényprogramban is — felajánlotta segítségét Magyarországnak. Ennek értelmében térítés- mentes élelmiszersegélyben részesíti a hazai szegényeket és a hátrányos helyzetűeket. Kész a magyarok rendelkezésére bocsátani néhány már bevált, olasz liofilizált (fagyasztott, szárított) élelmiszerterméket, például dúsított zöldséglevest, szárított húst és narancsszörpport. A magyar program ezen részét a Magyar Vöröskereszt felvállalta. Az élelmiszersegély első szállítmányai — a most aláírt szerződés értelmében — február végén érkeznek Olaszországból, így az első ingyenkonyha március első felében megkezdheti működését. A konyha technikai berendezésének, üzemeltetésének költségeit a különböző adományakciók bevételeiből fedezné a magyar segélyszervezet. Sztrájkokkal a csőd felé? Valamikor, évekkel ezelőtt, meglehetősen rossz szemmel néztük a lengyelországi sztrájkokat, munkabeszüntetéseket. Most pedig, egyre inkább úgy tűnik, mi is erre az útra tértünk ... A rendkívüli áremelések, a felpörgő infláció, a mesterségesen alacsonyan tartott bérek feszítésében persze könnyű táncra hívni az elkeseredett dolgozókat. De vajon megoldható-e munkabeszüntetéssel bármi is? Könnyebb lesz-e a kisember megélhetése, optimistábban nézhet-e majd a jövő elé egy-egy sztrájk (után? Aligha hihető! Hiszen mindenkinek üres a zsebe, s a sztrájkokról egyelőre csak annyi bizonyosodott \be, hogy további, fedezet nélküli költségeket gerjesztenek. A tegnapi Volán-sztrájk békéscsabai résztvevői, a vezetők és dolgozók is, meglehetősen szkeptikusan vélekedtek. Ezen nem is csodálkozhatunk. Mert, ha lesz is béremelés, ha engedélyezik is, hogy vidéken ugyanúgy kifizethető a 25 ezer forintos forgalmi jutalék, mint az öt kiemelt városban, vajon adnak-e mellé a dolgozóknak garanciát arra, hogy fél év múlva még (mindig meg lehet élni lebből a többletbérből. Nem beszélve arról, hogy a fedezetet még ki is kell gazdálkodnia a .vállalatnak. A megyei Volán-vállalat vezetőinek véleménye szerint nem a legjobban áll a cég. Nem vitatják, hogy vannak még belső tartalékaik. Itt is, ott is lehet költséget faragni, adminisztratív létszámot csökkenteni. Csakhogy! A szállítási költségek állítólag ma már világpiaci átlagszintre kúsztak, míg a központilag szabályozott utasszállítási díjak csupán a valós ráfordítások harmadát kompenzálják. Lehet, hogy itt van a kutya elásva? Mert eddig a költségvetés a íkülönbözetet, bár nevezhetnénk veszteségesnek is, úgy-ahogy fedezni tudta. Ma már azonban a megnövekedett jegyárak ellenére sem futhatja mindenre. Persze egyszerű lenne a megoldás. Mondjuk, az utasok kifizetnék a költségeket. Igen ám, de miből? A munkabérek ma erre ugyanúgy nem nyújtanak fedezetet, mint a 300 forintos hús vásárlására, és még a többi szolgáltatási költségemelkedésről nem is beszéltünk. Valószínűsíthető az is, hogy a munkába járókat foglalkoztató cégek sem tapsolnának, ha a tényleges utazási költségeket be kellene építeni a munkabérekbe. A vidéki tömegközlekedés helyzete egyébként is speciálisan kelet-európai képződmény. Hiszen egy vízfejű országban mindenki csak egy irányba ingázhat. A járatok ötven százalékban embertelenül túlzsúfoltak, ötven százalékban pedig kihasználatlanok. Létezik-e végül is megoldás? Egyáltalán, ésszerűsíthető-e piciny kis országunk gazdasága? A látszólag alulról megszervezett 'Sztrájkokkal, infláció- gerjesztéssel csak újabb tragédia felé sodródhatunk. Ez az út tehát számunkra nem lehet megoldás! De talán, ha egyszer végre hideg számok helyett, emberközelből indulnánk ki, nem félve szárnyaira bocsátani az egyéni ambíciókat, vágyakat — ha még oly veszélyesnek is tűnhet —, akkor itt, Magyarországon még a kelet-európai csoda is megtörténhet ... Rákóczi Gabriella Volt egyszer egy cserkészcsapat Volt ám, méghozzá a mohácsi csata elhullott magyar vitézeit temető Kanizsai Dorottyáról nevezték el. ö volt az egyik példaképe annak a 30 békéscsabai polgári iskolás, vagy már az iskolából kinőtt lánynak, aki abban a kegyben részesült, hogy tagja lehetett a csapatnak. Hiszen kizárólag jól tanuló, szorgalmas, jó modorú, minden szempontból megfelelő lányokat hívtak maguk közé. Az „Emberebb embert és magyarabb magyart” cser- készjelszó jegyében nevelkedtek nemcsak a fiúk, de a cserkészhölgyek is. Nemüknek. életkoruknak megfelelő feladatokat kaptak: főztek, mostak, takarítottak, varrtak, hímeztek, s a Vöröskereszttel együttműködve készítették a babakelengyéket. Részt vettek nyelvtan- folyamokon, cserkésztalálkozókon, s persze nyári táborokban is. A tábori élményekről beszél a ma már nyugdíjas, egykori cserkészlány (nevét kérésére nem közöljük): — Salgóbányán táboroztam először. A kis bányászfalu iskolájában laktunk, nagyon szerettek bennünket a falusiak. Emlékezetes számomra a soproni tábor is. Rengeteget kirándultunk ezen a csodálatos környéken, s a tábortűz, a kenyérsütés, a szigorú reggeli csapatszemle, mind-mind életre szóló élmény maradt. Alsókékeden 1937-ben Kéthly Anna birtokán töltöttünk néhány hetet. Aratás idején vigyáztunk a gyerekekre, rendbe tettük a ruháikat, gondoztuk őket. Az édesanyák nagyon hálásak voltak a segítségért. — Részt vettem 1939 júliusában a gödöllői világtalálkozón, a Paxtingon. Voltak ott svéd, belga, hindu cserkészfiúk és -lányok, szebbnél szebb ruhákban. A mi egyenruhánk is csinos volt: barna vagy sötétkék szoknya, drapp ing, barna kalap. Fiatalok voltunk és vidámak! Pedig a vidámságra nem volt sok okunk, hiszen a találkozó után kitört a világháború ... — A polgári iskolában (a A csabai ‘lányok tábora a gödöllői cserkész-világtalálkozón, 1939-ben mai zeneiskola) kaptunk egy kis csapatszobát, amelyet csinosan berendeztünk, csabai szőttesekkel, népi hímzésekkel díszítettünk. Hogy mi lett a berendezéssel, nem tudom... A cserkészmozgalom 1946-ban megszűnt. A csapat többi tagjáról azóta nemigen hallottam; szétszórt bennünket a sors, sokan talán már nem is élnek. — A „családon” belül (a csapat négy „családból” állt) szoros barátságok kötődtek. Wenckheim Emmával, Széchenyi Étivel iskolai szünetekben gyakran váltottunk levelet. Egyszer Éti meg is hívott valamelyik birtokukra, de úgy alakult, hogy inkább táborozni mentem. A táborokban egyébként igen szigorú szabályok szerint éltünk. Itthonról vittünk fejenként meghatározott adag élelmet, ebből főztünk, nemcsak ‘ rendben tartottuk, de szépítettük is a környezetünket. Sokan megcsodálták búzakalász koszorúval, virággal díszített sátrainkat. — Emlékezetes élményem még a „Fenséges Védőasz- szony”, Anna főhercegnő csabai látogatása. Ez. ha jól emlékszem, ’35 őszén volt. Telente 20-30 szegény gyermeket ebédeltettünk az iskolában, és meghívtuk erre a főhercegnőt. Magas, rendkívül elegáns asszony volt.. — Hogy mit adott nekem a cserkészmozgalom? Először is rengeteg élményt. Ha ránézek egy régi fényképre, eszembe jutnak azok a felhőtlen, vidám napok, s ez erőt ad életem nehéz időszakaiban. Akkor szerettem meg a természetet, s rögződött bennem mindhalálig: ha tudok, segítek embertár- saimnák. Gubucz Katalin
