Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
NÉPÚJSÁG 1990. január 17-, szerda Szász remények és román illúziók — Békéscsabán Amerika túl messze van (?) Ez az írás decemberben készült. A történelem, a romániai forradalom győzelme akkor levette a napirendről, nem engedett neki — szerencsére — teret és lehetőséget. A menekültek gondjai azonban, sajnos, még ma is aktuálissá teszik. Milliárdok ajándékba Olvasom a Békés Megyei Népújság 1989. december 30-i számában, hogy az 1990-es esztendőben hárommilliárddal nagyobb támogatást kap a megye, mint amennyi adót befizet. A figyelmet felkeltő szöveg fölött egy nagyon szép fotó áll, a nagyon szorult gazdasági helyzetben épített adópalota belsejéről. A kép alá írott szövegből, mint derült égből a villámcsapás, hasít az emberbe: a megye évente 5 milliárd forint értékben termel nyereséget. És e szám eddig tabuként szerepelt. Nem is nagyon dicsekedhetett vele Békés számos és számtalan vezetője. Itt folyton-folyvást csak arról hallottunk, hogy a gazdaság nem hozza a tervet. Az iparvállalatok veszteséget termelnek, az ipari és a mezőgazdasági, valamint az értékesítési szövetkezetek fejlesztési forrásokkal küszködnek. A falvak és a városok infrastruktúrájának állapota minden kritikát elbir. Békésben a legalacsonyabb — az ország többi megyéjéhez képest — összeget fordították éveken át a szociálpolitikai ellátásra, az egészségügyi fejlesztésre, lakásépítésre és így tovább. Most pedig tessék, 1990-ben 3 milliárdot kap a megye a pénzügyi kormányzattól ajándékba! Cjságírói pályafutásom alatt egyszer sem találkoztam ilyen kormányzati szinten megnyilvánuló bőkezűséggel. Az elmúlt évtizedek során ezen a megyén mindig csak a ráfot húzták. A ráf: a parasztkocsi kerekére, a kovácsmester által rászorított vastag pánt, ami a kerék elemeit, agyat, küllőt, talpfát fogta össze, védte a széteséstől. Békés, nevének méltóságával tűrte ezeket a folyamatos ráf- húzásokat, s ha netán olykor egy-egy társadalmi, vagy érdekvédelmi szerv választott képviselője elviselhetetlennek minősítette az irreális terhet, véleményével együtt lesöpörték az asztalról, a nagy és kis beosztású emberek. Értendő ez államtitkárok egynémelyikére is, akikből később minisztert csinált az állampártvezetés, akik közül ma már egyet sem találunk a hűbéresi szolgálatért kiérdemelt funkcióban, csak a visszahagyott veszteségek milliárdos átkát érezzük teljesen érdemtelenül. Hiszen a megye gazdasága, most utólag is látjuk, nem volt olyan rossz és eredménye elviselhetetlen, mint ahogy az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi aktívákon ilyenkor januárban kiosztották a jónépet. Érthető, hogy egy- egy ilyen nyilvános „kuss!”, bocsánat: nem kértem a véleményét! — után a gazdasági vezetők többsége behúzta fülét, farkát és ellenvélemény nélkül dolgozott tovább, olykor féltve beosztását, mert jaj volt annak, aki a vezetéssel szembe mert szállni. A központi akaratot gondolkodás nélkül lehetett és kellett is végrehajtani. A központi akarat pedig nem volt más, mint az újabb és újabb bőr lehúzása arról a megyéről, amely dolgozott, tervezett. Ez a megye éveken át hét-nyolc százalékkal járult hozzá a nemzeti jövedelemhez és boldog volt, amikor 1-1,5 százalékot visszakapott elodázhatatlan teendőinek fedezetére. Ez a másfél százalék azonban arra sem volt elegendő, hogy a megyék közötti utolsó helyről Békés elmozduljon. Gazdasági eredményeink a fenntartás költségeit sem fedezték. Mindennek ellenére Békést példaként emlegették a termelés növekedésének alakulásában, az exporttervek teljesítésében, s általában a minőség javításában. Ostorozták viszont a szerkezet stabilitásának őrzésében, a mezőgazdasági szövetkezetek ipari tevékenységének lassú változásában, miközben az ország ipara szinte semmit sem tett a profilváltás érdekében, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására. Tévedés ne essék, nem ezeket az időket siratom, hanem drukkolok a születő újnak, amely valamelyest bővebb kézzel ígér a megtermelt jövedelemből a békési állapotok javítására, mint a korábbi kormányok. Hát még ha be is váltja ígéretét! Akkor a dolgozók seregének bizalmára méltán számíthat! A mai gazdasági helyzetben nem naivitás erről beszélni, ihiszen a sok gond és nehézség láttán minden azon múlik, hogy a gazdasági elmaradottság béklyóitól, az infrastruktúrában kialakult tradíciós helyzettől és általában az életkörülmények érdemtelenül alacsony színvonalától Békésben milyen ütemben mozdulunk el? Az ígért milliárdok bizonyára ebben az elmozdulásban segítenek. Dupsi Károly II rendőr bemutatkozik, jogszerűen intézkedik, védi az állampolgárokat és a rendet A bejárati ajtónál csengetnünk kell, hogy bebocsátást nyerhessünk. A portán még a személyi igazolványunkat is elkérik, hogy tudják: 'ki van bent az épületben. Kívülről impozáns látványt nyújt a békéscsabai menekülttábor (az egykori Délép-székházat a Belügyminisztérium 46 millió forintért vette meg a Békési Építőipari Szövetkezettől), belül azonban ... Nem mintha a felszereltséggel, s az ott dolgozók hozzáértésével lennének gondok — félelmetes, naponta mennyi szánalmas sorsú romániai menekült kér és kap helyet a Kétegyházi úton lévő gyűjtőállomáson. Csak néhány percre térünk be dr. Pethő Attilához, aki 1989. július 1. óta a menekülttábor vezetője (hivatalosan október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján avatták fel a létesítményt), aztán azon vesszük észre magunkat, hogy már órák óta hallgatjuk a menekültüggyel kapcsolatos meglátásait. A Magyarországra Gyergyószent- miklósról 1972 decemberében áttelepült, magát ízig- vérig erdélyinek, székely embernek valló (románul kiA francia Schlumberger Industries S. A. vállalat, a Magyar Villamosművek Tröszt, a Budapest Holding és a Budapest Bank megalapította a Ganz Mérőgyár vegyes vállalatot. Az erről szóló okmányokat kedden, az Atrium Hyatt Szállóban írták alá. A vállalkozás 75 százaléka a francia cég tulajdonába került, átvette a villamosenergia-gazd álkodás és számlázás területén nemzetközileg is ismert Ganz Árammérőgyár tevék'- /ségi tűnőén beszélő) szakember előzőleg 12 évig dolgozott a megyei tanács szervezési és jogi osztályán. Először a (meglehetősen nagy port kavart birkaügyről váltunk néhány szót — Bratu loan és társai rengeteg értékes, ősi magyar fajta „cigája” birkát hajtottak át Mezőhegyes mellett a „zöld határon” —, majd szűkítjük a témát. — Hogy miért vállaltam ezt a megbízatást? — kérdez vissza vendéglátónk. — Talán azért, mert ha a menekült elmond két mondatot magáról, sejtem azt a húszat is, melyet eltitkol. Más szavakkal kifejezve: a legjobb szándékú anyaországi magyar sem értheti meg, honnan is jönnek valójában a romániai menekültek. — Mindenkit el tudnak helyezni? — Kétszázhúsz fő a tábor befogadóképessége, s ma például hetvenkilencen tartózkodnak itt. A létszám naponta, szinte egyik pillanatról a másikra változik. Egyébként én a „román kategóriába” számítom a szászakat is, mivel nem lehet tudni, van-e esélyük arra, körét. A társaság a korábbi gyár telephelyén, Gödöllőn működik, 2000 alkalmazottal, évi 25 millió dolláros üzleti forgalommal, amelynek mintegy fele export. A francia partner korszerű technológiákat szállít a vegyes vállalatnak, és a vil- lamosenergia-gazdálkodásban új gyártmányok előállítását kívánja bevezetni. Az aláírást megelőző sajtótáj koztatón közölték: a vegyes vállalat 500 millió hogy az NSZK-tól vízumot kapjanak. — A románok innen hova szeretnének menni? — Azt hiszik, valamelyik európai ország befogadja majd őket, mint gazdasági menekülteket, sőt, olyanok is akadnak közöttük, akik egyenesen Amerikába szeretnének kivándorolni. Fogalmuk sincs arról, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztak. — A békéscsabai politikai menekülttáborban ezek szerint nincsenek is politikai menedékjogot kérő román állampolgárok? — A helyzet valóban különösnek mondható, mivel elviekben csak ők lehetnének itt. Nálunk eddig mindössze hatan kértek Magyar- országtól politikai menedékjogot. Utunkat a lakószobák felé vesszük. „Bozgorokkal”, azaz a Romániában hazátlanoknak csúfolt erdélyi magyarokkal nemigen találkozunk. annál inkább szászokkal és románokkal. (Mindenütt példás rend van, még a csikkeket is a vízzel teli vödrökbe dobálják.) Andreas Rosenauer — négy huszonéves társával együtt — Medgyesről jutott el idáig. — Álom lenne itt maradni — mondja angolul, ahogy az emeletes ágyak között megállunk —, de mi mégis tovább akarunk menni Nyu- gat-Némeíországba. Valamennyiünknek van szakmája, én például villanyszerelő, sofőr és mezőgazdász vagyok. A magát megnevezni nem akaró, nagyszebeni 44 éves román úr húsz órát állt vízben a határon azért, hogy átjöhessen Magyarországra. Üticélja — csakúgy, mint a nála jóval fiatalabb Cruceru Emilian-Mirceanak — az Amerikai Egyesült Államok. A fiatalember az Arad melletti Köröskisjenőről vágott neki a világnak. Nagy lelkesedéssel hoz egy román—angol nyelvkönyvet, s mutatja, mennyi mindenhez is ért ő. A harmincöt éves resicai Milos Adrian feleségével és öt gyermekével együtt szeptember 2-án érte el a Viharsarok fővárosát, ök is szeretnének átkelni az Atlanti-óceánon — tekintetük egyfolytában a nagy vizet kutatja. Nem tudok hova nézni, torkom lassan összeszorul, szemem megállapodik a vaságyaik alatt pihenő, félretaposott úticipőkön. Ki ad nekik újat helyettük? Ma már vannak, akik a hazatérés gondolatával foglalkoznak, s egyre kevesebben jönnek át — akár útlevéllel is — a határon, a feladat azonban változatlan súllyal nehezedik ránk. Dányi László forintos alaptőkével jött létre, ennek 75 százaléka a francia cég; 12,5 százaléka az MVMT; 5 százaléka a Budapest Holding, 7,5 százaléka pedig a Budapest Bank részvényeiből áll. A cégnek francia elnök-vezérigazgatója van, továbbá egy- egy magyar és francia ügyvezető igazgatója. Ebben az évben mintegy 700 ezer fogyasztásmérőt készítenek, körülbelül 1 milliárd forint értékben. Első alkalommal hozták nyilvánosságra a rendőrség szolgálati szabályzatát. Ezzel kapcsolatban Barsi Tornai belügyi szóvivő elmondta,- hogy az állampolgárok személyiségi jogait közvetlenül érintő rendeletet többek között azért is a lakosság tudomására kellett hozni, hogy az állampolgárok is ismerhessék azokat, élhessenek jogaikkal. A szolgálati szabályzat leszögezi, hogy a rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A rendőrség védi a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, felderíti, megszakítja a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet, valamint a Büntető törvénykönyvben meghatározott állam-, valamint béke elleni bűncselekményeket. A rendőrség védi minden állampolgár élet- és vagyonbiztonságát, a közterületen és egyéb helyeken biztosítja nyugalmát. A közrend és a közbiztonság megsértése vagy veszélyeztetése esetén a rendőr jogosult és köteles bárkivel szemben szolgálatilag fellépni. A rendőr olyan esetben szolgálaton kívül is jogosult és köteles fellépni, ha a szolgálatban levő rendőr nincs jelen, vagy a szolgálatban levő rendőrt intézkedésében segíteni kell. A rendőr szeszes ital hatása alatt szolgálatilag nem léphet fel, nem intézkedhet, kivéve a Btk.-ban megfogalmazott jogos védelem és végszükség esetén. A szolgálati fellépés esetén a rendőr az intézkedés megkezdése előtt köszön, majd vezetéknevét és rendfokozatát közölve bemutatkozik. Az állampolgárokat nemüknek és életkoruknak megfelelően a polgári életben szokásos módon kell megszólítani, a rendőr csak gyermekeket vagy nyilvánvalóan fiatalkorú személyeket tegezhet. Hivatalok épületeibe, vállalatok területére, nyilvános vagy a közönség befogadására szolgáló, illetőleg a közönség részére nyitva álló helyiségbe, vagy területre, valamint magánlakásba a rendőr a bűncselekményt elkövető üldözése és elfogása, valamint a bűncselekmény megszakítása érdekében felkérésre és segítségnyújtásra, továbbá a lakcímbejelentési szabályok megtartásának ellenőrzésére bármikor beléphet. A rendőr szükség esetén erőszakkal is jogosult a magánlakásba belépni, ha segélykiáltást hall, illetőleg ez súlyos bűncselekmény megszakítása, súlyos bűntett elkövetésének, valamint elfogató parancs alapján körözött személynek elfogása érdekében szükséges. A rendőr jogosult és köteles igazoltatni azt a személyt, akinek igazoltatása — személyazonosságának megállapítása érdekében — szükséges. A rendőr bűncselekmény és szabálysértés elkövetésének gyanúja esetén, tárgyi bizonyítási eszköz felkutatására járművet, csomagot átvizsgálhat. A személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedések: bekísérés, elővezetés, előállítás, elfogás. A rendőr — a támadásra, illetve az önmagában való kártevésre alkalmas tárgyak elvételére — átvizsgálhatja annak a személynek a felsőruházatát, akivel szemben a személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítja. Bűn- cselekmény elkövetőjének üldözése és elfogása, valamint a baleset áldozatának elszállítása érdekében a rendőr jogosult közhasználatú, közületi és egyéb járművet igénybe venni. Ha a bekísért, az elővezetett, az előállított vagy az elfogott személyen külsérelmi nyom látható, akkor őt. továbbá az ön- és közveszélyes személyt azonnal meg kell vizsgáltatni orvossal. A kényszerítő eszközökkel kapcsolatban a szolgálati szabályzat úgy rendelkezik, hogy a rendőr köteles szolgálata jogszerű teljesítése közben intézkedéseinek érvényt szerezni, és ennek érdekében joga van — előzetes figyelmeztetés után — kényszerítő eszközök alkalmazására. Ilyennek számít: a testi kényszer, a könnygázszóró palack, a bilincs, a gumibot, a szolgálati kutya alkalmazása, az útzár és a fegyverhasználat. A kényszerítő eszközöket — a bilincs kivételével — csak az ellenszegülés leküzdéséig szabad alkalmazni. A fegyverhasználattal kapcsolatban a szabályzat előírja, hogy a rendőr a fegyverét csak végső esetben használja, ha ez feladatának teljesítéséhez elkerülhetetlenül, szükséges. A szolgálati szabályzat rendelkezik egyebek közt a rendőrök nyilvános szerepléséről is. eszerint a rendőr a sajtó, a rádió és a televízió megkeresése alapján az egyes bűncselekményekről a szolgálati titok megőrzésével. a személyiséghez fűződő jogok tiszteletben tartásával saját illetékességének határain belül nyilatkozhat. Rendkívüli vagy váratlan eseményekről, egyes kiemelt bűncselekményekről csak a Belügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének hozzájárulásával szabad nyilatkozni. Francia többségi tulajdonba került a gödöllői Ganz árammérőgyár Elindultak szép hazájukból Fotó: Kovács Erzsébet
