Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-13 / 295. szám
O 1989. december 13-, szerda NÉPÚJSÁG Pár óra a szeghalmi Dapsy óvodában „Játsszunk vagy tanuljunk?” A szaktanácsadó rajzoló gyerekek között ül, s beszélget velük. A nagycsoportos Móni fenyőfát színezget. A szaktanácsadó megdicséri: — Szép. Kinek adod? A testvérednek? — Nincs testvérem. — Szeretnéd, ha lenne? — Igen. — Akkor írj a gólyának, hogy hozzon neked kistestvért. Móni a rajzlapba mélyed, majd így szól: — Vagy inkább megmondom a Pista bácsinak, hogy vegye el az anyukámat... Hát hiába, kedves szaktanácsadó óvó néni, ez a mese most nem jött be . .. Az óvodások különben sem tudnak írni, a gólya pedig úgysem tudja elolvasni, úgyhogy Mónika helyesen tippelt, Pista bácsi lesz a jó megoldás . . . A mosolyra fakasztó kis történetet a szeghalmi Dapsy Gizella tagóvoda „Gyermekszáj” című dossziéjában olvastam. Tagai Tünde óvónő ugyanis évek óta gyűjti óvodásai aranv(os)köpéseit. — Csak úgy, magamnak — mondta gyorsan, de Szmo- la Imréné, a tagóvoda vezetője kijavította: — És a kollégáknak, hiszen mi is ismerjük ezeket. Persze valamennyiünknek vannak hasonló élményei, de hát Tünde a fáradhatatlan, aki le is jegyzi őket. . . Érkezésemkor már elkezdődött a délutáni pihenő, így csak suttogva és lábujjhegyen jártuk körbe az épületet. Valaha csodálatos hely lehetett ez, hiszen történelmi múltja az alapító Simay János csendőrbiztostól Dapsy Gizella óvó-írónőig, az ő széles körű irodalmi kapcsolatáig, közismert. Ám, hogy a falak 150 évesek, nedvesek, salétromosak, hogy a tetőszerkezet harmatgyenge, hogy vannak ablakok, amelyek már majdnem kiesnek a helyükről — nos, az ide látogatók elől ezt sem lehetne eltitkolni. Az időközben befutott vezető óvónő, Gyebnár Mária (aki egyébként a Fáy utcai épületben dolgozik) szavakkal is megerősítette a látottakat: — Az ide való kulcsok és rendelkezések szerint ez az épület 50 ezer forintot kaphat évente felújításra és karbantartásra. Az idén csak a ff to***? , /* / Képeslap a Simay kisdcdóvodáról 1905-ből Dapsy Gizella» kézírásával festés volt százezer. Ebből kiindulva elképzelhető, mire elég ez ... S mondjunk meg őszintén, a feltételek itt a legrosszabbak Szeghalmon. A tárgyi feltételek, persze ... — Azt hiszem, az átlagosnál több megbetegedés is ezzel van összefüggésben a gyerekek körében — mondta később Szmoláné. — Harminc évvel ezelőtt, amikor én ide kerültem, legalább az óvodaparkunk megvolt. Fű, fa, bokor, fürdőmedence, babaház ... Ha csak kinyílt az idő, máris kint voltunk a szabad levegőn. Húsz évvel ezelőtt, amikor építeni kezdték a környéken az emeletes házakat, leszűkítették az óvodaudvart. Azóta a beton vagy a dohos levegő között választhatunk. A sok-sok kirándulás, séta és a nagy kedvvel dolgozó óvónők (képesítés nélküli probléma itt nincs) azonban némileg enyhítenek a gondokon. Bizonyítja ezt az is, hogy Szeghalom-szer- te sokan még mindig ehhez az óvodához ragaszkodnak, a szülők ide íratják be gyermekeiket . . . Beszélgetésünk vége felé a megújult óvodai nevelési programról esett szó. — Hallottunk róla — bólogatott Szmoláné. — Sok mindennel egyetértek, van, ami kicsit furcsának tűnik, de olyan is, ami nálunk már régóta gyakorlat. Mindegyikre példát mondott. Az új óvodai nevelés programja hangsúlyozza: az óvoda a játék otthona, ne csináljunk belőle „előisko- lát”. Ezzel egyetértenek. Köztudott, a jelenlegi nevelési program túl sokat követel. — Bizony, hogy eleget tegyünk a tanítói elvárásoknak, néha nálunk is voltak túlkapások — hallottuk a magyarázatot. — A húszperces matematikai foglalkozások nemegyszer ötven-hat- van percre nyúltak ... Ezentúl az új nevelési program lehetőséget ad arra, hogy egy-egy óvodai csoportba különböző korú gyerekek kerülhessenek, ahol például a testvérek is együtt maradhatnának. (Magyarországon a WaldorT-óvodában folyik ilyen kísérlet.) —J Ez több okból is jó — fejtegette a tagóvoda vezetője. — A kicsik sokat tanulhatnak a nagyoktól, a nagyokban pedig több gyöngédség, szeretet fejlődhet ki, a kisebbekkel való együtt élés során ... De tőlünk, óvónőktől ez a forma sokkal nagyobb odafigyelést igényelne, az eredményeket pedig jóval nehezebb lenne mérni, talán ezért idegenkedünk még ettől. Az új nevelési program a családdal való kapcsolattartásra is fokozott hangsúlyt fektet. Szmoláné ehhez csak ennyit fűzött hozzá: — Ez nálunk már régóta gyakorlat. Az a véleményem, hogy a gyerek ott fejlődik igazán, ahol jól érzi magát. Ennek pedig az otthonosság a titka. Ha feltételezzük, hogy a gyerek második otthona az óvoda, elkerülhetetlen az együttműködés, az együttnevelés a szülőkkel. . . A Művelődési Minisztérium által jóváhagyott új nevelési terv hét év után született meg. A jóváhagyáskor az az ígéret is elhangzott, hogy a jövőben több program készül majd, közülük az óvoda a neki leginkább megfelelőt használhatja. A szeghalmiak remélik, ezekre kevesebbet kell majd várniuk. Magyar Mária A fodrászosdi a „sláger” mostanában ... Fotó : Oravszki Ferenc Másként gondolom Másként gondolom én, uraim, ezt az egész techni- mechnit. mint az új adó alany. Mi több, biztos is vagyok benne, hogy megint én gondolom jól, illetve helyesen. Pedig a tájékozottságom — nem a saját hibám ból, persze — messze nem mérhető mondjuk egy Zimbabwe köztársaságbeli nor mái állampolgár tájékozott sági koefficiensével. Arról van szó, hogy megszaporod ván az egyszemélyes kft.-k, a különböző sejtelmesen hangzó fedőnevek alatt nem is titkoltan vagyonátmentő manőverek folytattalnak. Az egész ország színe előtt. Bérbe adatnak most mindenek: oktatási központok, luxusüdülők. vendégházak, garázsok, vadásztanyák és egyéb bérbe adható nemtudom- micsodák. Pénzért. Ahol meg pénz szereztetett, ott van jövedelem is. Kell is az, hiszen nagy a kiadás, ha pénzből él az ember. Hát így gondolom én másként valamit. Ha ugyanis én, az egyszerű, de mindenféle terhet viselő állampolgár, az utolsó fillérig lefizetem a Parlament által megszavaztatott tizedeket és sarcokat, akkor a milliárdos (én nem tudom meghatározni, milyen eredetű) vagyon és jövedelem után is kellene adót fizetni annak, aki a vagyont kezeli, annak hasznát élvezi. Persze, hogy az adó ösz- szegét méltányosan meg ie- hessen állapítani, előbb ismerni kellene magát az adóalapot. Ezt meg be kellene vallani. Elkerülhetetlennek látszik. Tudom, bonyolult valami ez, olykor megalázó is, többen rosszul is csinálták, de szerencsére ott volt az APEH, az mindent eligazított. Voltak, akik el akarták titkolni jövedelmük egy részét. Itt meg éber volt az APEH és kielégítő a bizonylati fegyelem. Olyanok is akadtak, akiknek visszautalt a hivatal az időszak végén, a többletfízetés miatt. Addig is a köz használta a pénzt. (Remélem, jóra.) Én ez utóbbit kívánom emez bevallás kapcsán is, melyről e pár sorban szóltam. Adja a nagy APEH, úgy váljék valóra ez is, ahogyan én azt másként gondolom. Vagyis: nekünk szolgáljon, javunkra a köz adóalapja. Petőcz Károly 1990-es falinaptárunkon: Gaburek Károly Virágcsendélete „Az én műhelyem az én kohóm: fűtőanyaga a szeretet. mely odaköt ehhez a körösi tájhoz; ahogyan én imádom a természetet, keresem, kutatom szépségeit, melyek mintha mind jobban futnának az enyészet felé; vágyom az emberek szeret étét, hiszen a táj és az ember ugyanaz, egyik sincsen a másik nélkül.” Gaburek Károly beszélt így munkájáról, művészetéről a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban rendezett, 1984-es kiállítása kapcsán. „Ha szépet látok. itt. mifelénk, a mi drága, aranyos hazánk szépségeit látom. Van olyan szép, mint a világ bármely sarka, tája, amiről himnuszokat zengenek! Ezek a képek az én kis himnuszaim. A műhelyem. az életem kohójából kiömlő forró fényű vallomások.” Képei előtt sokszor elmondták: otthonra lelt szőkébb hazájában, ebben a megyében, Békéscsabán, vagyis itt találta meg azt az alkotói környezetet és egyéni közérzetet, ahol a művész megvalósíthatja önmagát. A társadalmi nyüzsgések. a múlandó divatok nem zavarták túlságosan, a maradandó érzelmeket ragadta meg. és az örök emberit hir deti ecsetvonásaival. Művészete a békési kötődésből, valamint ember és természet örök együttéléséből táplálkozik. A Körös-part búzamezői, az életfa, a Mesefa, egyáltalán Gaburek fái oly sok életörömöt sugároznak. gyöngédséget, líraisá- got. A népi építészet tiszta, egyszerű világában, a fehér falú kis házak sejtelmes, balladái hangulatánál szívesen elidőz a szemünk. A Virágcsendélet egy cso- kornyi természet az asztalunkon, szeretetet, reményt nyújtó fehér, kék és lila színeivel. Az otthon hangulatát, a nyugalmat, a biztonságot idézi. Azt súgja, hogy igenis van egy hely, ahol meghúzódhatunk, ahol újra erőre kaphatunk. Pár szál virág (talán krizantém) zöldéit, a pihentető fehér szőttes háttérrel és a figyelmeztető, lila sávval az egyik oldalon. A liláról azt mondják. a bűnbánat és az utolsó reménység színe. De újabban hallottam, hogy ezé az évszázadé is. „A szereplési vágy nem hajt, de a közlési igen. S ebből is leginkább az, hogy a néző valami olyat fedezzen föl a képeimen, amit eddig nem, vagy nem így vett észre az életben. Valaminek — legyen az bármi — az általam kifejezett lényegét lássa meg. S ha ezt megtalálja, az nekem öröm, boldogság.” A Köröstájban több alkalommal találkozhattunk Gaburek Károly képeivel, ez az idézet egy 1982- es interjúból származik, ötven esztendőt élt. 1936-tól 1986-ig. Képei, szavai itt vannak velünk. N. K. Gyermekrajz-kiállitás a sportcsarnokban Egy zsűrinek általában akkor van könnyű dolga, ha az elbírálandó pályázatok színvonala váltakozó, s bőven jut idő mérlegelésre: melyik miért jobb a másiknál. Az Országos Béketanács Békés megyei tagozata és a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztálya által október 2ö-án meghirdetett megyei gyermekrajzpályázat anyagának feldolgozása azonban nem tartozott a könnyű feladatok közé. Mint ahogy az elismert szakemberekből álló öt zsűritag elmondta, már évek óta nem találkoztak ehhez hasonlóan magas színvonalú gyermek- munkákkal. A rajzpályázat a Sporttal a békéért” olimpiai napok rendezvén yso ró z a t hoz kapcsolódott, így a rajzoknak is ebben a témakörben kellett készülniük. A zsűri, minthogy döntenie nehéz volt, úgy határozott, hogy a 12 (pénzzel járó) fődíj és a 2 különdíj mellett még hatvanöt rajzot részesít tárgyi juta-lomban. De annak a több mint .nyolcszáz gyereknek sem kell elkeserednie, akik kimaradnak a díjazásból, hiszen pusztán a versenyben való részvételért az Országos Béketa- nács. a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Nagybán- hegyesi Zalka Máté Tsz és a Hazafias Népfront megyei bizottsága állófogadást rendez számukra a békéscsabai sport- csarnokban. A ,,lakoma” és ugyanitt a díjátadás ideje december 16-a. délután l óra. Akik eljönnek, az ötszáz legszebb rajzból kiállítást is láthatnak. Dz álmos falu — ■_______________-......-........... A hol a bánat fakad — Hova kellett volna mennie? — Becsöppent a faluba néhány arab, megismerkednének menyecskékkel. Elugrot- tam volna szólni kettőnek. — Hogyhogy két lánynak.• — Úgyhogy. De nem mehetek . .. — Ha nem vagyok túlságosan indiszkrét, megkérdezhetem, hány „ilyen” lányt ismer? — Sokat. — Mennyi az a sok? — Több, mint bárki gondolná .. . Az ámulattól magamhoz térve tovább firtatom a dolgot: — Ök valamennyien ebből élnek? — Nem, rendesen dolgoznak, de ha megszorulnak, jól jön ez a kis pénz. Tegnap este hárman itt ültek zárásig, mert mondtam nekik, hogy esetleg szükség lehet rájuk. Olyan bánatosak voltak szegények, amikor kútbaesett az üzlet. De van másfajta nőismerősöm is. Egy barna hajú például öt fél konyaktól kezdve bármit megtesz a kedvemért. Bejött tegnap a barátom, majd megveszett egy nőért. Idehívtam a barnát, kifizettem neki a konyakokat, majd igen szépen megkértem, hogy kezelje le a fiút. Nem kellett kétszer mondani ’ neki, szívességből megtette a kocsiban, hát ennyi az egész. II jó ló Asztalunkhoz középkorú úr ül le. Mint kiderül, az ország egyik legjobb lókereskedője. S ha már a véletlen összehozott bennünket, miről másról ' eshetne szó, mint a csodálatos négylábúnkról, eleinje legféltettebb kincséről. — Milyen a jó ló? — Ez egy tág fogalom — válaszolja a szakértő, majd így folytatja: — A lovakra inkább az a jellemző, hogy nagyon sok hibájuk van, és ezeket csak nagyon kevés ember ismeri fel! — De azért, gondolom, meg lehet tanulni a szakmát. — Lehet, de inkább születni kell rá. Én gyerekkorom óta mindig lovakkal foglalkoztam. — Először mit kell megnézni egy lovon? — A külsejét, a szem- és a lábmozgását, majd a fogát a korának megállapítására. — Akkor a lovak hasonlítanak a szépasszonyokhoz, hiszen nekik is először a szemüket fürkésszük. — Ha belépek egy istállóba mindig a ló tekintetét keresem. Egy pillanat alatt az mindent elárul. — És mi, van még? — A szelídsége elárulhatja, hogy milyen tulajdonságai vannak, rúg, vagy harap-e. esetleg bántódás nélkül meg sem közelíthető. — Ha mindez stimmel, akkor máris kész az üzlet? — Nemcsak a szépség meg a küllem számít. A vérvo-
