Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-11 / 293. szám
1989. december 11., hétfő o-----— :V<~ ------------------------------------------------------A város száz éve képeslapokban Ez a képeslap az első, amely Dobay János nyomdájában a városról készült. Nyitó darabja a gyulai Erkel Ferenc Múzeum mostani kiállításának a Dürer teremben. A múzeum régóta gyűjti — az utóbbi években tudatosan és rendszeresen — azokat a lapokat, melyek az utókornak történeti, néprajzi információkat szolgáltatnak a városról. A gazdag gyűjtemény java részét, mintegy 350 darab képes levelezőlapot február 28-ig mutatják be az érdeklődőknek. De hogyan és mikor is születtek az első képeslapok? A tárlatot megnyitó beszédében erről dr. Dankó Imre, egykori gyulai múzeumigazgató, a történettudományok doktora érdekes áttekintést adott. Az első képes levelezőlapok 1860 körül jelentek meg, s nem is voltak képesek: az üres kartonlapok mindkét oldalára lehetett írni. Az új levelezési forma ott terjedt el elsősorban, ahol a postai szolgálat fejlett volt (Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Dániában) ; a rövid írásokat a posta kedvezményes áron továbbította. Az első, valóban képes lapok 20 év múltán jöttek. Üdvözlőlapok voltak, s általában virágcsokrokat festettek rájuk — kézzel. A lapok 1890 körül kerültek ki a borítékokból, ábráik is változatosabbakká váltak: tájakat, házakat, portrékat festettek, nyomtattak rájuk. A millennium éve körül például már minden, magára adó település igyekezett megjelenni a levelezőlappiacon nevezetes épületeimat rugdossa. Leszaladtam és ott állt velem szemben. „Mit csinálsz?” — kérdeztem tőle. Erre ő elmosolyodott és felém lépett. Éreztem, hogy szokása szerint le akar fejelni és ez a hetedik sugallat volt a megmentőm. Már lendült is a feje, de időben hátraugrottam és abban a pillanatban a pofájába fújtam szinte a teljes flakon sprét. — Mit? — Könnygázsprét. Nézze, alig maradt benne valami — mondja és kiteszi az asztalra a flakont. Megemeltem : tényleg üres. — De hát hogy került az ön kezeügyébe éppen akkor a könnygázspré? A választ a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Mindig magamnál hordom, mint lassan minden második ember. Akkor is a zsebben lévő kezemben szorongattam. Mindenre fel kell készülni, ha kilépünk az utcára. Sok minden előfordulhat mostanság ... — És mi történt az inzultus után? —I Berohantam a legközelebbi házba, ahol telefon van, és felhívtam a rendőrséget. — Gondolom, minden rendeződött. — Semmi sem rendeződött, hogy úgy mondjam. Kijöttek a zsernyákok, de talán még jegyzőkönyvet sem vettek fel az esetről. Pedig még az illető nevét is megmondtam, de semmi. vei, híres személyiségeinek arcképeivel. Templomok, várak, kastélyok képei hirdették, mire büszkék a helységek. Szerencsés volt az a város, ahol nyomda működött, ezek egymással versenyre kelve igyekeztek minél több, minél jobb minőségű és az adott településre jellemző lapok sokaságát kibocsátani. 1951-től monopolizálódott a képeslapkiadás; az egységesség — sajnos — elvette a helyi próbálkozások sokszínű, jó ízét. Pedig a képek — az említett ok miatt a régiek, koruknál és változatos ábráiknál fogva — nagyon beszédesek. Hogyan néztek ki az egykori utcák, volt-e bennük járda, fa és virág? Mit viseltek az emberek? Miféle intézmények működtek a településen? Volt-e gyár, kié és mit termeltek benne? Ilyen és hasonló kérdésekről vallanak a képeslapok. Talán nem ártana szélesebb körben is hozzáférhetővé tenni őket. Dr. Dankó Imre például elmondta, hogy Debrecen városa egy összefűzött sorozatot adott ki legbeszédesebb régi képeslapjaiból. Sikere igen nagy, mert többet mond a mai, unalomig ismert képeknél. Az emberek örömmel ismerik fel történeti, építészeti értékeiket. Ilyen vállalkozás bizonyára felénk sem lenne érdektelen. A gyulai múzeum addig is gyűjt. A teljesebbé tétel érdekében dr. Czeglédi Imre múzeumigazgató kéréssel fordul a város lakóihoz: akinek otthonában van régi látkép, épületkép, vagy néprajzi viseletét ábrázoló képeslap, hozza el a múzeumba! Sz. M. — Mégis, ki ez az X. Y.? — Fiatalember, de fele életét börtönben töltötte. Most ideiglenesen van szabadlábon, és nem tudjuk, hogy miért nem viszik már el oda, ahová való. Ennek semmi se számít, mindenre képes. Ezért félünk tőle. — Hogyhogy félnek? Nemcsak önről van szó? — Ugyan már, a környéken több szórakozóhely vezetőjét, tulajdonosát, pincérét zsarolja viselkedésével napról napra. — Egyszerűen nem értem. Mit akar az illető öntől, meg azoktól a kocsmárosoktól, akik ön szerint rettegnek tőle. — Most például azért akart nekem ugrani, mert megtiltottam a fizetőpincérnek, hogy ingyen fogyasszon nálunk. Elég volt. — Eddig folyószámlája volt, fedezet nélkül? Ingyen ihatott — Igen, ihatott amennyit akart, fizetség nélkül! De egy este 2 ezer forintos ceh- het már nem tűrhettem el. Másnap, szokása szerint, bejött, de a srácok szóltak neki, hogy vége a kánaánnak, nincs tovább. Azon az éjszakán akart kikészíteni. A főnök feltekint, szemében valami megmagyarázhatatlan várakozás tükröződik. Mint később kiderül, X. Y. áll meg előttünk. Nevetve nyújt kezet a szemláKöd előttünk, köd utánunk... Cégbírósági bejegyzés nélkül A Vállalkozók Országos Szövetsége felhívja valamennyi, a Társasági Törvényben érintett vállalkozás — az 1989. január 1. napján már működő gazdasági társaság, (Ptk. 568. §.) gazdasági munkaközösség, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság — figyelmét, hogy amennyiben társasági szerződésüket az 1988. évi VI. tv. rendelkezéseinek megfelelően nem módosítják, és a módosítást cégbíróságnak 1989. december hó 31. napjáig nem jelentik be, a cégbíróság hivatalból törli őket a cégjegyzékből. Egtúdejűleg tájékoztatjuk a vállalkozókat, hogy a sző- vétség megkereste a Fővárosi Bíróságot annak a gyakorlatnak a kialakítása érdekében, hogy az átalakuló vállalkozások kérhessék, milyen időpontban kívánnak átalakulni. Megkeresésünkre dr. Szabó Sándortól, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesétől és a Fővárosi Bíróság, mint cégbíróság bírói értekezletétől a következő tájékoztatást kaptuk: Amennyiben a vállalkozások a taggyűlési, illetve közgyűlési jegyzőkönyvekben, az átalakulási terven és a bejegyzési kérelemben megjelölik azt a napot, amely nappal át kívánnak alakulni, az eljáró bíró azzal a nappal jegyzi be az átalakulást. Ennek feltétele természetesen, hogy a kérelem valamennyi tartalmi és alaki követelménynek megfeleljen, és a vállalkozók azt időben benyújtsák. Ily módon lehetőség van arra, hogy a vállalkozások december 31. napjával vagy más meghatározott nappal tudjanak átalakulni és a felesleges mérlegkészítések elkerülésévei a számviteli munka is jelentősen egyszerűsödjön. Könyv- vitelileg lehetséges az is, hogy a vagyonmérleg az átalakulás tervezett napjára készüljön el. tomást megszeppent tulajnak, aki a gesztust visszautasítja. X. Y. rándít egyet a vállán, és — mint akinek minden mindegy — a pulthoz lép. Két pillanatot sem kell várnia, az odáig egyedül iszogató, öltönyös srác belekarol, és menten feladja a rendelést: adjatok egy sört a barátomnak. A főnök most a fejem fölött néz át, önkéntelenül is megfordulok. Magas, vállas, de igen szelíd tekintetű pincér strázsál mögöttem. — Minden rendben van — szól neki főnöke, majd engem világosít fel: — A testőröm. — Kicsoda? — Neki az a dolga, hogy a vendéglő nyugalmáról és személyes biztonságomról gondoskodjon. Nem akarunk | több balhét. , — Miféle balhét? — Kiáll a placcra és köp- í köd, fogdossa a lányokat, te- I le torokkal üvöltözi ked- j véne obszcén kifejezéseit és persze beleköt mindenkibe. * Elég, ha valaki rossz szem- 1 mel néz rá, máris üt. Elri- i ászt mindenkit, rontja az 3 üzletet. A jómúltkorában -i egyszerűen lefejelte a pin- | cért, de hagyjuk, a felsoro- | lást szinte a végtelenségig I lehetne folytatni. Ezért kel- !? lett testőrt alkalmaznom, | kerül, amibe kerül. Lovász Sándor (Folytatjuk) Bécsújhelyi kezdeményezés a magyar cégek érdekében is Magyar cégeknek, vállalkozóknak kínál bemutatkozási lehetőséget a bécsújhelyi Gazdasági Kiállítási Egyesület 1990. június 7. és 10. között. A rendezvényt magyar termékbemutatónak és idegenforgalmi bemutatkozásnak szánják az 50 ezer négyzetméteres kiállítási területen. Elképzeléseik szerint a négy napig tartó kiállításon és vásáron 100-150 magyar kiállító venne részt, elsősorban fogyasztási cikkeket gyártók és forgalmazók, népművészek, utazási irodák, de számítanak vendéglősökre is. A részvételi díj négyzetméterenként 450 osztrák schilling, s ezért az összegért berendezett kiállítási területet adnak át a pavilonokban, illetve a szabad területeken: A vásár szervezői most tárgyalnak az osztrák pénzügyminisztériummal a behozatali engedélyekről, illetve a vámokról. Annyi már bizonyos, hogy azok a magyar termelők és kereskedők, akik nem tudnak minden árut eladni a vásár idején, a visszautazáskor a vám megfelelő részét visszakapják. Az egyesület a Hungexpó- val, valamint a szombathelyi székhelyű Technotoursz- szal már néhány hónapja felvette a kapcsolatot annak érdekében, hogy a kiállításra jelentkezők ne csak schillingben, hanem forintban is befizethessék a részvételi díjat. A magyar partnerek meglehetősen lassan reagálnak, nehézkesen haladnak a tárgyalások, noha az idő sürget, hiszen január végéig lehet csak jelentkezni. Az osztrák szervezők minden segítséget megadnak, a vásárt ugyanis a jövőben évenként rendszeresen meg kívánják rendezni. Ügy tervezik, hogy ameny- nyiben az első bemutatkozás jól sikerül, a későbbiekben szakosított vásárokat rendeznek majd. Fantáziát látnak például abban, hogy magyar mikroelektronikai termékeket mutassanak be a bécsújhelyi vásárokon. A rendezvény nem titkolt célja, hogy fellendítsék a Bécsújhely környéki idegen- forgalmat, a vásárral is növelve a környék vonzerejét. Alsó-Ausztriában az utóbbi időben igen sok idegenforgalmi kisvállalkozás alakult, és ezek viszonylag olcsó szolgáltatásokkal állnak az idelátogatók rendelkezésére. Bécsújhelynek jó kapcsolatai vannak a határszéli magyar városokkal, elsősorban Sopronnal, de szeretnék tovább erősíteni a barátságot és a gazdasági kapcsolatokat egész Magyarországgal. Jövőre például azt tervezik, hogy Székesfehérváron részt vesznek azon az ünnepségen, amelyet a város Mátyás király .halálának 500. évfordulója alkalmából rendez. Corvin Mátyásnak ugyanis nagy kultusza van Bécsújhelyen, a városházán őrzik azt az aranykelyhet, amelyet a magyar uralkodó ajándékozott ottjártakor a városnak. Ha a kutató és a termelő összefog Afrikai harcsa, béka, éti csiga Füzesgyarmatról Füzesgyarmaton a Hidegvérű Állatokat Tartó és Értékesítő Gt. januártól kft.- ként működik. A társaságot egy-egy millió forintos hozzájárulással még tavaly nyáron az ISV — Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat — és a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet alapította, de késve készült el a telep, s ezért csak ez év tavaszán kezdhették el a termelést. Jövőre, januártól az alaptőke 10 millióra nő. Az ISV, egy amerikai cég és a helyi termelőszövetkezet 30-30 százalékban lesz tulajdonos, míg a tőke 10 százalékát az Investbank Rt. nevén jegyzik. A termelőszövetkezet egyik tárgyalótermében Barkóczi Zoltán, a társaság szakmai vezetője tevékenységük egyik faitájáról, a békatenyésztésről elmondta, hogy a szaporítás igen jól sikerült, és most arra kíváncsiak, a telet miként vészeli át az állomány. Tevékenységük sokkal lényegesebb része az afrikai harcsa tenyésztése. Éves szaktanácsadási szerződést kötöttek a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézettel, ök adják az ivadékot, a takarmányt, továbbá a tenyésztés során tanácsaikkal segítik a füzesgyarmatiakat. A kutatóintézet számára a laboratóriumi körülmények után az üzemi szintű kísérletet is jelenti. — Ez a hat — magyarázza Barkóczi Zoltán — a füzes- gvarmati termálvizet nagyon szereti. Számára a 25-30 fokos hőmérséklet a legkedvezőbb. Nagyon szépen fejlődnek, csak épp az értékesítésük jelent gondot, mivel a hazai piacon még nem ismerik. Szeptemberben a Magnor Kft. magyar—norvég cégnek adtak el kilónként 230 forintos áron nyolc mázsát. További 25 mázsára is találtak vevőt, és karácsonyra ismét lesz piacképes — 50 deka fölötti súlyú — állományuk. — Ez minőségi hal — állítja Barkóczi Zoltán. — Halászlének, roston sülve, vagy füstölve egyaránt ízletes. Magyarországon két nemes halat ismernek: a süllőt és a harcsát. Az élősúly ára kilónként 270—320 forint. Érdekes módon, akármilyen drága, mégsincs belőle elég. Szeretnénk egy hasonló minőségű, vagy ennél jobb halat előállítani, ami még olcsóbb. Jövőre, ha a takarmányozást sikerül kisebb költséggel megoldani, és az állományt növelni, akkor erre minden esélyünk meglesz. A béka és az afrikai harcsa tenyésztése mellett a következő évben — a Haltenyésztési Kutatóintézet seHorogvégen az afrikai harcsa gítségével — az éti csiga tenyésztését is elkezdjük, sőt, valamelyik rákfajtával is szerencsét próbálunk. Beszélgetésünk végeztével kilátogattunk a telepre. A hidegben gőzölgött a termálvíz, s jól látszott benne az afrikai harcsák fürge mozgása. Már fölszerelték az állványokat is, ezekre a víz hőmérsékletének védelme érdekében fóliát húznak. Hogy olvasóink is láthasssák, milyen az afrikai harcsa, horogvégre akasztottunk egyet. — ml — Fotó: Oravszki Fereno Fóliatartó váz a termálmedence felett
