Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30., szombat « RÖHÖGTÁJ Bélpolitikai és viccpályázati mellékhely Ez nem vicc! Kik nyertek a viccpályázaton? Jól kitoltunk magunkkal! Viccpályázatot írtunk ki, s ezzel akkora levéltömeget zúdítottunk a nyakunkba, mellyel a leg- menöbb popsztárok sem dicsekedhetnek. Szerencsére énekelnünk nem kellett a papíráradatért, de elolvasni.. . Egv-két nap után már automatikusan a gépírónőkhöz hordtuk a borítékokat — ők megedződtek az újságíró kollégák ronda írásain —, szóval ők küzdöttek napokig, hetekig... Ha kétezer vicc nem jött össze e nagy, kollektív erőfeszítésből, hát egy sem. Igaz, volt amelyből több variáns is előkerült, — a folklór már csak ilyen! —, s akadt, melyet a legjobb szándék mellett sem tudtunk kiolvasni. S hogy mennyire eredetiek ezek az aprócska viháncok? Nos, a jól bevált, immár klasszikusnak mondható alapállás az volt e válogatásban: az újszülöttnek minden vicc új. Igaz — sajna — ezen a koron mi már jócskán túljutottunk, de a mai fiataloknál nem lehet tudni. Hátha az anyatejjel az olvasni tudást is magukba szívták, s akkor tudásszomjuk enyhítésére itt ez a hat oldal. Hadd olvassák! Egyéb tapasztalatok? Legnagyobb népszerűségnek a — le sem merjük írni — szürke mundérosok örvendenek szűkebb hazánkban is. Őket a férfiak, a nők, s a házasélet egyéb kellékei követik. Erről jut eszünkbe! Nem volt könnyű e kellékeket megnevesíteni. Mert olvasóink bizony nem nyomdafestékkel, mi viszont azzal írunk... Egy biztos..ezek után nekünk ne mondja senki, hogy nincs kedvünk vigadni, nevetni, sőt, röhögni ezen a szilveszteren. Egyedül a gépírónőink tettek fogadalmat: száradjon le a kezük, ha ezen az éjszakán bekapcsolják a rádiót, vagy a televíziót, mert még egy vicc és kiütést kapnak ... S hogy az új „Röhögtáj mellékhely" szerkesztői milyen tanulsággal készítették e hat viccoldalt? Nos: érdemes úgy szerkeszteni, hogy jusson is, maradjon is. Jövőre úgysem lesz kedvünk humorizálni. Tartalékolunk hát néhányat olvasóink sziporkáiból. Azért a sorsolási nagykalapba mindenki belekerült. Akinek megjelent már írása, és akinek nem, aki szépen írt, s aki csúnyán. Szóval vicces kedvű olvasóink most egytől egyig szoríthatnak, hátha éppen ők a szerencsések, hátha éppen ők kapják azt az ezer forintot... Ha nem? Nőst. akkor olvassák el az alább közölt írásokat, s kacagjanak egy jót. Addig is: boldog új évet kívánunk! Gubucz Katalin, Nagy Ágnes Hogy? Mi a baj? Ja, a lista a nyerőkről! Azt lapunk 6. oldalán olvashatják. Poli(tak)tikai titkok (Ha ezt gyorsan ki tudja mondani, ihat még egy pohárkával) A képviselőjelölt beszédet tart. Többek között ezt mondja: „...kedves hölgyeim és uraim, én nem ígérek semmit, de azt be is tartom!...” (Kurilla Zoltánná) * * * Az emigráns húsz év után hazalátogat Moszkvába. A repülőtér előtt leteszi bőröndjeit, és ámuldozik: — Hej, Moszkva, de megszépültél... — Menne tovább, ám a bőröndjei nincsenek sehol: — De semmit sem változtál — csóválja a fejét. (Vad Tibor) * * * — A szocializmusnak vége. — Pont most, amikor rám került a sor? * * * — Én a kezdettől fogva demokrata vagyok! Egy ember azzal a panasszal fordul orvoshoz, hogy gyakran van emlékezetkihagyása. Az orvos megkérdi tőié: — Körülbelül mióta? Mire a beteg idegesen: — Mit mióta?! (Kónya Terézia) * * * — Egy öreg milliomosnő sikeres szemműtéte után egy hatalmas üvegszemet ajándékoz a kórháznak, melybe az operáló orvos arcképét teteti. Egyszer éppen a homlokzaton lévő üvegszem alatt fut össze az orvosával. — Mit érez, mikor meglátja magát a képen? — kérdi az orvost. — örömet érzek — válaszol a doktor —, hogy nem nőgyógyász vagyok! (Berekméri Zoltán) * * * Két bacilus találkozik a — Pszt!. . . Főnök! Azért röhögnek, mert elfelejtett köpönyeget cserélni. (Farkasinszki Lajos) * * * Grósz Károly vett az anyjának egy színes tévét. Beszerelte, és azt mondta: — Most már minden este láthat, ha nem is jövök. Harmadnap megy Grósz, összetörve a tévé eleje. — Édesanyám, mi lelte ezt a tévét? — Tudod, kisfiam, kicsi korodban is mindig pofonvágtalak, ha hazudtál. (Minkó Lászlóné) * * * — Kérek egy kormány- szendvicset! — Az milyen? ■ — Két ígéret között egy nagy orrbaverés. * * * — Újabban hogyan szólítkórházi laboratórium mikroszkópja alatt. — Adj egy puszit — könyörög az egyik. — Most nem lehet! — mutat szemérmesen felfelé a másik: — Figyelnek... (Bogár Györgyné) * * * Van két jóbarát. Az egyik panaszkodik, hogy beteg, mire a másik javasolja, hogy menjen el az orvoshoz, majd ö elkíséri. A beteg bemegy az orvoshoz, a barát kint várja. Azt mondja az orvos: — Hát itt nagy baj van. Magának szarkómája van — s felírja d gyógyszert. A barát izgatottan Várja, majd megkérdezi: — Na, mi van komám, mit mondott az orvos? — Hagyjál, ne is szólj hozzám, mert azt mondta az orvos, hogy szar komám van. (Rostás Andrásné) ják egymást egyes régi elvtársak? — Bűntársak. (Rusz János) * * * — Miniszter úr! A postás megint hozott egy zsák tiltakozó levelet! — örüljön neki, titkár úr! A bélyeg állami bevétel. (Farkasinszki Lajos) * * * — Tudod-e, hogy a kommunizmusban miért nem lesz ágy? — Nem. — Azért, mert mi, kommunisták éberek vagyunk, az ellenség sem alszik, s akinek ez nem tetszik, az ülni fog! (Várkonyi Imre) * * * — Mitől vagy úgy berekedve? — Visszahívtunk egy országgyűlési képviselőt. (Farkasinszki Lajos) — Doktor úr, jöjjön azonnal! Nevetögörcsben fuldok- lik a férjem! — Mikor kezdődött? — Amikor bevezették az 50 dolláros turistaellátmányt. (Farkasinszki Lajos) * * * Egy alkoholista, egy megrögzött dohányos, és egy buzi elmennek az orvoshoz. Az alkoholistának azt mondja a doki: — Még egy pohár szesz, és meghal. A dohányosnak: — Még egy szál cigaretta és vége! A homokosnak: — Még egy aktus, és nincs tovább! Kimennek az utcára, meglátnak egy italboltot. Az alkoholista nem bírja ki, bemegy. Megiszik egy felest, meghal. A másik kettő megy tovább, meglátnak a földön egy félig szívott cigarettát. A dohányos megáll, sóvárogva nézi. Megszólal a buzi: — öregem, ha lehajolsz, mind a ketten meghalunk! (Csüllög Krisztina) Orvosi eset(len)ek Közlésükért hálapénzt nem fogadunk el! Történetek arról, ahogy a kurta (és nem kurta) farkú malac fúr — Mondd! Szeretkezés közben Te néztél már a férjed szemébe? — Igen! Egyszer már néztem. — És milyen érzés volt? — Hát!? Ahogy az benézett az ablakon — szörnyű érzés volt! (Fehér László) * * * Vonaton utazik egy fiatal szerelmespár. Velük szemben egy idős nénike ül. A kislány panaszkodik a fiúnak : — Ügy fáj a fejem, a nó- zim meg a szám. A fiú végigpuszilgatja. A kislány mondja a fiúnak, hogy most már nem fáj sem- mije. Erre felfigyel az idős néni és megkérdi: — Mondja fiatalember! Aranyeret nem gyógyít? (Vozár István) * * * Ismered azt a kék szemű lányt a könyvtárból? — Látásból. — Képzeld, írt nekem. — És mit írt? — Hogy azonnal vigyem vissza a könyveket! (Berekméri Zoltán) * * * Rózsa Sándor találkozik a mamával és a két lányával. Azt' mondja: — Na, most a Mariskát megerőszakolom. — Jaj, betyár úr, ne tessék bántani a Mariskát! — Amit mondtam, megmondtam. Most pedig a Juliskát erőszakolom meg. — Jaj. betyár úr, csak a Juliskát ne tessék bántani! — Amit mondtam, megmondtam. És most a mamát erőszakolom meg. Azt mondják a lányok: — Jaj, csak a mamát ne tessék bántani ! — Hallgassatok el, amit mondott, azt megmondta — így a mama. (Rostás Andrásné) * * * — Miért nem lehet a nő bőréből cipőt csinálni? — Mert a legdrágább helyen lyukas. (Petroj Sándorné, Gyula) * * * Idős házaspár fekszik az ágyban. Megszólal a nénike: — Húsz évvel ezelőtt ilyenkor elkezdtél simogatni. A bácsi odabújik és simogatja hű feleségét. A nénikének ez sem elég. — Tíz évvel ezelőtt bókokat súgtál a fülembe. Újra sugdolózni kezd a bácsika. Ekkor a feleség újból megszólal. — öt évvel ezelőtt harap- dáltad a nyakam. A bácsi kikászálódik az ágyból, már bújna bele a papucsába, mikor a felesége megszólal : — Hová mész, drágám? — A fürdőszobába a protézisemért! (Kiss Tamásné) * * * Értelmiségi család zenére taníttatja a lányát. Egy napon elmarad a kislány zeneórája. Hazajön a mama, mondja a kislány: — Anyuka, ma nem volt zongoraórám, de a tanár néni itt volt... — Jó, jó, kislányom, ma jd a vacsoránál elmondod, hadd hallja a papa és a nagyama is. Vacsorakor mindenki az asztalnál ül. — Anyu. mondhatom? — Mondjad, kislányom. — Ma nem volt zongoraórám. de a tanár néni itt volt. Apuval bementek a szobába. Én a kulcslyukon mindent láttam. Mondhatom. anyuka? — Mondjad, kislányom. — Apuka lefektette az ágyra a tanár nénit, felhajtotta a szoknvácskáját, lehúzta a bugyikáját. . . Anyucika. mondhatom tovább? — Mondjad csak bátran, kislányom. — Azután úgy csináltak, ahogy anyuka szokott a szomszéd bácsival. (Szlávik György) * * * Egy csinos fiatal hölgy sétál a tengerparton a farkaskutyájával. Megszólal a hölgy. — Első kívánságom: legyen egy nyaralóm itt, a tengerparton. — Hátranéz, ott termett a szép nyaraló. — Második kívánságom: egy sétahajó. — A tengerre néz, hát ott a hajó. — Harmadik kívánságom: ez a farkaskutya változzon daliás vitézzé. — Abban a pillanatban a kutya eltűnt, és egy deli huszártiszt termett ott. Meg is szólalt nyomban: — Látod, milyen kár, hogy két évvel ezelőtt ki- heréltettél! (Égető Ferenc) * * * — Apu! Mi dőlt el tegnap este a szobátokban ? — Semmi kisfiam. Miért kérdezel ilyet? — Akkor anyu miért mondta, hogy: „Ne erőlködj, ezt már úgy sem lehet felállítani!?” (Birgenstók Sándor) * * * Rómeó vasgyűjtésre adta a fejét, összeszedett egy talicskára való vasat, az útja pont Júlia lakása előtt haladt el. — Ö, Rómeó! Meddig nyomod még? — kérdezte Júlia. — Egészen a méhig — felelte Rómeó. (Vozár István) * * * Hideg télen Jani bácsi fülei megfagytak. Orvoshoz került. — Kedves Jani bácsi, sajnos amputálni kell a két fülét, hogy ne szenvedjen vele. — Azt nem engedem, mert akkor nem fogok látni.— Bízzon bennem, nem sértem meg a műtéttel a látását. — De én tudom, hogy akkor sem látok. — Hat árulja el, hogy miért. — Ha le tetszik vágni a füleimet, lecsúszik a kucsmám. (Khrhcsó Elek) * * * Asszonyok gyülekeznek Szent Péter ajtaja előtt. Kinyílik az ajtó és kiszól az atya: — Asszonyok, aki megcsalta a férjét, az a jobb oldali ajtón menjen ki. Látja, hogy egy nő kivételével mindenki az ajtó felé indul, s az atya ismét szól : — Szóljanak már ennek a süketnek is. hogy menjen .magukkal ! (Lehóczki Pál) * * * A főnővér a zárdában egyik este összehívta az apácákat. — Lányaim, szörnyű do(Stem) log történt. Ma a kerítés tövében találtam egy gumit. Mindenki hangosan: — Hű-ha! Valaki hátul: — Hi-hi-hi. — És lányaim, ami a leg- szörnvűbb. hogy lyukas volt... Elöl mindenki: — Hi-hi- hi. Valaki hátul: — Hű-ha! (Polgár Mihályné) * * * A rabbi rendszeresen dézsmálja a templom perselyét, s ezt a főrabbi észreveszi. A perselybe cédulát tesz, amelynek egyik oldalára a következő szöveget írja: „A perselyből lopni és paráználkodni egyforma bűn!” A rabbi ezt elolvassa, majd a cédulka hátlapjára a következőket írja: „Mind a kettőt megpróbáltam. Oóóóó, de micsoda különbség!” (Szlávik György) * * * úgy férfi összegörnyedve kérdezi a kórház portását: — Tessék mondani, hol találom a nőgyógyászatot? — A második emeleten. A férfi nagynehezen felvánszorog a második emeletre. Itt a nővértől kérdezi: — Tessék mondani, itt van a nőgyógyászat? — Igen. — Itt teszik fel a hurkot? — Igen. — És‘ itt is veszik le? (Várkonyi Imre) — Még soha nem hallottál a lambadáról? Kellett nekünk malackodni! — Apu, miért vagy te vegetáriánus? — Mert szeretem az állatokat. — Akkor miért eszed el előlük a takarmányt? (Kurilla Zoltánmé) * * * — Mama, adj egy forintot! — Minek neked az, fiacskám? — Hogy odaadjam egy szegény embernek, aki az utcasarkon kiabál. Az anya nagyon elégedett a fia jó szivével, ad neki pénzt és megkérdezi: — De miért kiabál az az ember? — Ö árulja a fagylaltot. (Vidiicziki János) * * » — Anya, le tudnád írni a nevedet csukott szemmel is? — Igen, kicsim. Miért? — Mert itt az ellenőrzőm. (Darida Péter) * * * — Papa, dicsérj meg! Egyedül én jelentkeztem matematikaórán. — Miért, mit kérdezett a tanító néni? — Hogy kinek csinálta meg a papája a házi feladatát. (Kalóczkai Jánosné) * * * Anya fürdeti 4 éves kisfiát, majd ő is fürdéshez kezd. A gyerek megkérdi: — Anyu, mi ott neked az a .fekete? — Mi lenne, semmi! — De anyu, mégis, mi? — No jó, hát sündisznó. — És anyu, mondd, nem szúrja a micsodádat? (Khrhcsó Elek)
